Mondjak neki igent vagy csak be akar csapni? Van Istentől ihletett szerelem?
Egy fiú szerelmet vallott nekem a gyülekezetből, és azt mondta, legyek a felesége. Gondolkodhatok rajta nyugodtan, ha kell, ő küldeni fog értem.
Ismerem már egy ideje, sokszor beszélgettünk úgy mélyebb dolgokról is, és azt mondta, hogy ez a ,,szerelem", érzés nála biztosan Istentől ihletett, ez így helyes, sokat böjtölt és imádkozott érte, gondoljam át. Nekem viszont Ő nem tetszik, se kinézetben, se személyiségileg. De szerinte ez nem fontos, mert a legesleglényegesebb dolog a hit, és hogy Isten majd megoldja, hiszen mindenható. Nekem ez kicsit abszurdnak és önzőnek tűnik.
Én valóban Istennek tetsző életet akarok élni, most viszont csapdában érzem magam. Már csak azért is, mert ez a fiú úgy gondolja, hogy 1) vagy Isten szerint élünk helyesen vagy 2) csinálhatjuk úgy, ahogy mi akarjuk, de az már nem a helyes út, ha ellenkezik Istenével. Nekem ez viszont elég erőteljesen zsarolásnak tűnik.
Mit tegyek? Mit mondjak neki? Tudom, hogy ő az a fanatikusabb fajta, és volt, hogy már másokkal leállt veszekedni, az alapvető hitüket megkérdőjelezve. Másrészt nem akarok még 20 évesen férjhez menni, ez nekem túl korai...
Kedves kérdező mitől készülsz ki?
Egyáltalán nem vagy köteles vele lenni! Ha nem szereted, nem a te hibád. Ettől még havarok lehetnétek. De ha ő alkalmatlan rá, jobb elkerülni.
Felnőtt nő vagy. Saját életednek kell lenned! Senkinél sem vagy kevesebb és senkinek sem tartozol semmivel!
2-es vagyok:
Na szóval.....
"De szerinte ez nem fontos, mert a legesleglényegesebb dolog a hit, és hogy Isten majd megoldja, hiszen mindenható."
Na persze.
Ha nem találod vonzónak.......
Akkor nem értem.
Egyébként az anyám 20 évesen ment férjhez.
Egyébként is elmehetnél:)
Ha van kedved keressél másik társaságokat. De cask olyat, ahol figyelnek rád és tiszteletben tartanak.
Szívből kívánom, hogy megtaláld az igazi párod és boldog legyél! (ami Isten szemében nem bűn).
Olyan pedig nincs, hogy Isten választ neked valakit, de te elszalasztod.
"Azt mondta, hogy ő nekem mindig segített, meghallgatott, adott kölcsön könyvet"
Oh, nagyon kedves. Tényleg. De ezért ugye nem megyünk hozzá senkihez, és nem is gondoljuk át még egyszer, ha eddig sem akartunk.
"Folyton faggat, hogy akkor mi tetszik nekem, milyen típusú férfi, és hogy akkor ő olyan lesz"
A dolgok nem így működnek. Talán rájön majd, talán nem.
Na most meg elkezdett nekem sírni, hogy dehát ő pont imádkozott februárban, hogy Isten adjon neki egy társat, aki hozzá illő, és pont akkor jöttem én, az új lány...minden összevág, értsem már meg, pont olyan vagyok, amilyet ő elképzelt! Kérdeztem, hogy miért, milyen vagyok? Ő pedig listaszerűen elkezdte sorolni, mint valami pontrendszert:
- hívő vagyok, és nem frissen megtért
- el lehet velem beszélgetni mélyebb dolgokról is
- bár nem vagyok ázsiai (ami az ő ideálja), de attól jól nézek ki, így is elfogad -.-""""""""
- tudok főzni
Köszi, köszi, hogy pontozol. Fő a feltétlen szeretet! -.- Jó mind1. Mondtam neki, hogy nem minden ilyen egyszerű, és nem minden fekete fehér, meg amúgy sem vagyunk egymáshoz valók. Ő meg nekem állt, hogy pedig akkor is minden csak fekete vagy fehér, nincs köztes út, csak az Isten és a Sátán útja van; vagy csak Istennek, vagy csak a világnak lehet megfelelni... És ha azt mondom, hogy van köztes út, akkor biztosan démonikus hatás alatt vagyok, mert ez ördögi gondolkodás!
Szerintem hagyom, megmondom neki, hogy nem, aztán ha ír, ír, már nem foglalkozom vele. Igazából nem gondoltam, hogy Ő ilyen...Mik ki nem derülnek egyesekről!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!