Egy erkölcsös kereszténynek megbocsátható, ha gonoszságot akar tenni?

Szervusz

Nem tudom ismered-e Krisztusnak azt a tanítását, hogy "aki mindvégig állhatatos marad, az részesül megmentésben".

Miért pont most adnád fel a tisztaságodat? Be akarsz állni az erkölcstelenek sorába?

Aprópénzre váltod amit eddig "értéknek" tartottál?

Ha keresztény vagy, szerinted Isten áldása lesz a kaapcsolatodon?

Összefutottál egy könnyűvérű nővel, és ki is használod? Tipikusan ez jellemzi ma a világot.

A lelkiismeretedre gondoltál már? És az önértékelésedre?

Meddig tarthat egy ilyen kapcsolat? És azután mi lesz?

Neked van hugod? Ha vele is azt tennék, amire te készülsz, ahhoz mit szólnál?

Félre ne érts, nem akaarok semmit sem számonkérni tőled!

Csak azért írtam ezeket a kérdéseket, hogy tisztázd magadban a gondolataidat.

Meglásd kapsz még majd neked tetsző bíztatást is. :(

Kedves kérdező.

Semmiről nem maradtál le. Isten előtt az engedelmesség számít, a bosszú pedig nem keresztény szokás, vagy tanítás.

Miért nem keresel hasonló gondolkodású fiataloknál társaságot, akik osztják a hitedet, érzéseidet.

Olyan lányokra "irigykedsz", vagy fiúkra, akik nem Isten elvárásai szerint élnek, és azt Te is tudod mi jár annak aki nem Isten erkölcsi értékei szerint él.

Úgy hogy kedves, nincs miért sem bosszút állnod, sem "irigykedned"

egyébként javaslom Asáf zsoltárát, aki látva a nem istenhez tartozók jó dolgát, majdnem abba a hibába esett, hogy rosszat tegyen, de aztán történt valami, ami megváltoztatta a gondolkodás módját.

S nem tette meg.

73. Zsoltár.

(Róma 12:18-21) 18 Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek. 19 Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: „Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.” 20 Hanem „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni; mert ha ezt teszed, tüzes szenet gyűjtesz a fejére”. 21 Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval.

S akkor tiszta maradsz Isten szeme előtt, és az többet ér mindennél.

Ma amikor mentem az uszódába, néhány hajléktalan szólt nekem, de levegőnek vettem őket, mivel züllötnek tűntek, én meg alig ettem ma, így inkább vettem magamnak egy melegszendvicset....(meg egyébként is siettem)

Hazafelé menet pedig több nagyon szép lány mellett elmentem a sötétben. Ilyenkor az embernek bűnös dolgok jutnak a fejébe, főleg ha pénze is van. De ezt már nem részletezem ki:)

(ha még csak perverz volna...)

Illetve láttam egy normális, barátságos szép lányt is üldögélni. Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy én miért nem vagyok barátságos, miért nem ülök le oda viccelődni.

Így egész úton hazafelé, nemtől függetlenül azon gondolkodtam, hogy milyen volna csak úgy idegenekhez odamenni és beszélni. Barátkozni.

Csak nálam az a baj, hogy minden fejben dől el. Tudom, hogy milyen volna.:)

Rosszabb esetben tovább gondolkozom és még jobban utálom magam, de legalább az vígasztal, hogy nem ismertek meg.:)

Egyszerűen én ismerek mindenkit, bennem meg nincs mit megismerni.

Na gondolkodj így....

Legyél büszke arra, aki vagy. Barátkozz emberekkel és ne akarja megfelelni nekik, hanem legyél önmagad. Aztán majd csak valaki beléd fog szeretni. Vagy pedig legyél kitartó és kevésbé érzékeny.

Én azt látom, hogy az emberek képtelenek a hűségre, így nem is keresek hűséges embereket, mert mindegyik gyenge vagy szemét.

Ha csak szexelni akarsz akkor hajár. De ebből nem lesz hosszú kapcsolat.

Én megbocsájtok neked ha ez vígasztal.

Pedig sokkal szebb volna, hogy egy értelmes, hűséges lánnyal, aki szerethető, nem?

Szia!

Éppen pénteken tartottam egy bibliakört a boldogmondásokról. Ennek kapcsán merült fel az az ige, melyet Lukács evangéliumában olvasunk:

"Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik." (Lk. 6:26).

A világ soha nem fog boldogabbá tenni. Lehetsz gazdag, sikeres, de a boldogság nem ebben van.

A kapcsolatkeresés - ebben a formában ahogyan te gyakorlod - valójában egy nagyon önző dolog. Az pedig amit tenni készülsz egyenesen gonoszság még világi szemmel nézve is. Ennek a következménye csak a megkeményedés lesz a rosszban, aminek a vége a biztos halál. Választhatod ezt az utat, de mivel írtál ide valószínű ezt te magad is sejted, és igazán nem is akarod.

Téged most a vágyaid irányítanak. Ezek rossz útmutatók! Megtérésre van szükséged, lelki szegénységre, sírásra, mert így lehetsz majd szelíd, olyan ember, aki az igazságot követi, aki irgalmassá válik, és tiszta szívűvé! Olvasd el a boldogmondásokat: [link]

Az igazi boldogság útját ezekben találod! Ezen haladva nincs "szerencsétlen jóság", csak valódi öröm, amely belülről, és nem a vágyaid kielégítéséből származik.

Üdv. Péter