Miért olyan elítélendő, ha valaki felnőtt fejjel megkeresztelkedik?
Sokan mondják, írják, hogy gyereket nem kellene megkeresztelni, mert azt csak a szülő akarja, nem ő, és hadd döntse már el, ha felnő, hogy akar-e, és ha igen, akkor milyen vallást követni.
Nos, én 26 évesen keresztelkedtem meg, tehát már bőven felnőtt fejjel, ráadásul hosszú-hosszú évekig érlelődött a döntés, tehát nem lehet rám fogni, hogy hirtelen felindulásból. Arról nem is beszélve, hogy az én döntésem, nem térített, nem kényszerített senki, és nem érdekből tettem.
Mégis valami olyan hihetetlen ellenállással találkozom a környezetemben, hogy egészen elképesztő. Pedig nem szoktam beszélni róla, max a tényt említem meg, de csak ha kérdezik, hogy megkeresztelkedtem, inkább kerülném is a témát -- nem még hogy én térítsek vagy ilyesmi --, de csak azért is firtatják, hogy jól letromfolhassanak, szinte tapintható a rosszindulat, meg az az élvezkedés, hogy fogást találtak rajtam, amin keresztül újra és újra bánthatnak.
Miközben ugyanezek az emberek bőszen szokták hangoztatni, hogy őket nem érdekli, ki milyen vallású, ez mindenkinek szíve joga, magánügye, "hadd csinálja, ha ez neki jó".
Nekem ez lelkileg sokat jelent, nem bántok vele senkit, nem kényszerítem rá senki másra, miért kell akkor ezt?
válasza:19-es ismerem. A férfi uralom, a nő hatalom. Bizony, hogy jobb lenne a világ, ha a férfi uralná a nőt, és nem szabadulna el a démonikusan a nő hatalma. De egyébként az Evangéliumokat olvasd, Krisztus szavát, nem Pálét, hogy megértsd, mit jelent : a Logosz testté lett.
"Boldogok, akik emlékezetükben tartják Vergilius vagy Krisztus néhány szavát, mert ezek fénybe borítják napjaikat." ( J.L.Borges)
Köszönöm a válaszokat! Nem is gondoltam volna, hogy ennyien írni fogtok!:-))
Hát igen, sejtettem, hogy előbb-utóbb jön majd olyan válasz is, hogy idéz valaki a Bibliából, majd a mai hétköznapi élet mellé állítja, hogy lám, mekkora hülyeség, és ezt valaki hiszi?! Pedig a Szentírás első ószövetségi részei kb. hatezer évesek, az Újszövetség meg ugye kettő. Igazán megérteni szerintem az akkori, ottani kultúra és gondolkodásmód mély ismeretében lehetséges, amikor és ahol született. Érteni kell pl. a bonyolult, mély jelképrendszereket (ezért is mosolygok jókat, amikor valaki szó szerint vesz egy jelképes értelmű mondatot a Bibliából). És mindezt lehetőleg modern fordításban, nem a középmagyar kori verziókban (pl. Károli), mert egy átlag mai olvasó már a régi magyar nyelvet is könnyen félreérti, főleg, ha félre akarja.
Bár tudom, hogy ez a hozzáállás nagyon divatos...
Viszont erről a részről nem szeretnék többet mondani, meg ilyen vitákba belemenni. A kérdés sem erre vonatkozott. Köszönöm.
Aki azt írta, hogy a környezetem előbb-utóbb le fog cserélődni: részben lehet, de a családom akkor is a családom marad. Persze, jött nyilván egy csomó új ismeretség, barátság, egy másik közösség. De azért én a korábbi ismeretségeket sem "dobnám el", hiszen kedvelem őket, épp ezért is fáj a bántásuk. Hála Istennek a két legjobb barátnőm nem fordult el tőlem emiatt -- igaz, már mindketten nagyon régóta a barátnőim --, pedig az egyikük ateista, a másikuk református. Az utóbbi még a keresztelőmre is eljött.:-))
Én az elvet nem értem, hogy hangoztatni hangoztatják, hogy ők milyen toleránsak, meg felőlük bárki bármilyen vallást követhet, joga van hozzá; de ahogy rólam van szó, ez valahogy úgy elfelejtődik. Egyszer vettem a bátorságot, hogy óvatosan megkérdeztem valamelyiküktől, hogy miért van ez, a válasza annyi volt, hogy inkább lettem volna buddhista vagy muszlim, neki még az is szimpatikusabb. Viszont amikor megkérdeztem, hogy miért gondolja így, nem volt válasz.
válasza:Igen, ők mindenhez toleránsak, kivéve a katolikus egyházat. Vajon miért?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!