Melyik könyvek segíthetnek a legtöbbet a keresztényi hit megújításában?

Köszönöm,amit mondtál,nagyon jólesett.

Megpróbálom leírni,hogy mi tett beteggé.Leírtam egy lapra,most bemásolom.Egyszer mondtad,hogy mindent le lehet írni két oldalon.Ezt most szem előtt tartom,annál is inkább,mert átéltem,hogy mit jelentenek a hosszú pszichoterápiás beszélgetések.

Nem mertem beszélni arról,amit éreztem.Gyerek voltam,az meg egy "néni".Plusz még osztályfőnök.Anyám barátnője is egyben,mert kollégák voltak.És volt két gyerek,akik nagyon elnyomtak mindenkit.Az nagyon sokat rontott a helyzeten.Talán meg se haragszom rá magamban,ha ezek nincsenek,vagy nem engednek meg nekik mindent.Nagyon vonzó volt,hideg tanárnő.Aztán nagyon izgatóan öltözködött(pechemre).Fekete harisnya,Hosszú farmerszoknya,meg egy fényes iskolaköpeny.Amikor rágondoltam hétvégén,ideges lettem,felhúztam a két kezem,és nyomni kezdtem az ágyat a testemmel is(karizmok),és a nemi szervemmel is.Azért,hogy "megszabaduljak" a gondolattól.Ez lett,és ez a mai napig a tragédiám.Ha ment a tévébe egy film,amiben felbukkant egy hasonlóan felöltözött nő+fényes ruha,akkor felvettem videóra,és ugyanúgy hason fekve...

Ez történt nyolcadikos koromban:Éppen írtam az órán egy "verset" egy cetlire,amit ez a nő kikapott a kezemből,és aztán egy hatalmasat sózott a fejemre(a fémgyűrűvel az ujján).Ez volt ráírva:".... áll az utcasarkon,.... akar az a .... asszony".Ezt a verset az iránta érzett haragom/sértődöttségem íratta velem.Aztán megmutatta a cetlit anyámnak,aki továbbpasszolta az ügyet apámnak,aki leült velem beszélgetni,és hosszas csönd után annyit mondott,hogy minél később foglalkozom ilyesmivel,annál jobb.(Iszonyat!)

Én egyébként alapvetően szűzies/szemérmes vagyok,ezt azért mondom,mert nem gondolok így nőkre,ha önmagam vagyok.Inkább olyan romantikus,udvarlós fajta vagyok.

Sajnos elkezdtem előszedni rendszeresen a régi osztályfényképet,amikor már kezdtem túlzottan befelé fordulni.Néhány hónap után elégettem,azonban anyámnak sajnos rengeteg tanári tablóképe volt.Nem is teljesen az a nő volt rajta(idősebb,nem izgató ruházat)akihez vonzódtam,és az egyik alkalommal elkezdtem az arcát nézegetni,és attól elégültem ki.Soha nem nézegettem az arcát!!!Még a hetedikes osztályfényképen sem.Mindig csak az érdekes részekre figyeltem(hang,lábak,csípő,úgy általában véve a csípő,és onnantól lefelé)Na ott zavarodtam meg!!!Hányingerem lett önmagamtól,és nem értettem,hogy miért.(A pszichiátereknek kellett volna,de akkor még nem tudtam,hogy a valláson kívül nem lehet az életet megérteni.)Aztán elkezdtem teljesen magamba fordulni,kizárni a külvilágot.Arra gondoltam,hogy "ezt" soha többet nem teszem meg,és ettől jobb hangulatom lett.Hogy mit nem teszek meg,arra legfeljebb annyit mondtam magamban,hogy hason fekve nyomni az ágyat.Aztán ebben a hangulatban voltam néhány napig,aztán megint eszembe jutott a fénykép.Hiába ellenkeztem,csak még rosszabb volt tőle.Most is ez van!!!(persze a fényképeket már vagy tizenöt éve elégettem),de itt van az internet.Az egyik sorozatban szerepel egy olyan nő,amelyiknek nehezen(vagy idővel sehogy?)nem tudok ellenállni.És attól lesz/lehet a további mentális romlás.)Ha egyszer megteszem,az kb.azt jelenti,hogy fél évig biztosan nem tudnék egy ilyen összeszedett levelet megírni.(elfojtott düh,harag,stb,de FŐLEG a megzavarodottság súlyosbodása)Egyébként még az az elgondolásom is vezetett ide,hogyha kézzel(és nem hasonfekve)sikerül,akkor rendbe jövök.Emiatt kezdtem el prostituáltakhoz járni anno.Elég röhejes látványt nyújthattam kívülről nézve.A végén úgy sikerült egyedül,hogy fóliát csavartam a fejemre,és majdnem megfojtottam magam.Külön köszönet az egyik pszichiáternek,aki viagrát adott(a gúny jelét nem ismerem)Azon gondolkodom,hogy fizetek egy prostituáltnak,csak most más célból(simogatás,ölelkezés,csókolózás)Csak az a baj,hogy színlelik az egészet,azonkívül intellektuálisan sem izgatnak.Nem azért,mert vágyom rá,hanem azért,mert félek.Egyetlen "hason fekvés" azt jelenti,hogy fél évre lebénulok.

ui:néhány éve,amikor istentiszteleten voltam,láttam egy hihetetlenül szép,fekete hajú lányt.A szemközti házban is lakik egy,akivel kezet fogtam a templomba.

Az első kommentre:NEM!Hanem az bezárkózás.Akármilyen mondvacsinált(még ha számomra ez nagyon is létező probléma)ürüggyel.Van még egy másik:amikor a bűn behálóz álbarátokon keresztül.Ha nem tudom,hogyan kell védekezni a hátsó szándékok/gonoszság ellen,attól is nagyon mélyre süllyedek.És nem tudtam(most valamennyire azért már tudok)

Ha van is bűntudat,elenyésző az előbbiekhez képest,az elmúlt húsz évre vonatkozóan biztosan.Nem.Az azelőtti évekre vonatkozóan is.Apám még 28 éves koromban is úgy gondolta,nem mellesleg részegen,hogy csak úgy megverhet,ha én csúnyán beszélek anyámmal.Anyám a teológiai diplomája ellenére úgy nézett rám régebben,mintha fertőzött lennék,meg egyébként is mindig lekezelt.(ez a legrosszabb az összes közül)A bátyám hátulról ugrik rám szó,hogy lefogjon,amikor a kisebbik húgommal komolyabban összeakaszkodom,és kihívja a mentőket,meg a rendőrséget(6 éve volt,de nem gondolja úgy,hogy valami rosszat csinált)Arról meg,akit a barátomnak ismertem,15 év után jöttem rá,hogy ezt valami nagyon sanda szándékok vezérlik a velem való "barátkozásában".Azt hiszem,már csak a pszichiáterek maradtak ki a felsorolásból,akik önbizalom növelésre zoloftot írnak fel.És végül,de nem utolsósorban a saját hiúságom,ami megakadályozott abban,hogy észrevegyem(komolyabban odafigyelve)azt az egyetlen embert, aki ki tudna húzni a moslékból.

Igen,SAJÁT MAGAMAT kihúzhattam volna a moslékból,ha nem a bűnre figyelek(ami behálóz),hanem odafigyelek jobban a jóra.(Emlékszem,amikor zsoltárt akartál mondani.Valaki,aki gitárszólózik,meg nagy a szája(ezt akkor úgy láttam,most már tudom,hogy egyszerűen csak jól érezted magad.Nagy hiba volt másokhoz viszonyítani!)és zsoltárt akar mondani,az tudhat valamit!Megromlott nagyon a szívem ahhoz,hogy erre hosszabban oda tudjak figyelni.Itthon elolvastam,a gőgről szólt,és mérges lettem."Én gőgös?Ez mit képzel?Ezt különben se így kell csinálni!Szerezni kell neki egy szép nőt,különben részvétlen!Pedig mégis jó!"Így harcolt a lelkemért a jó és a gonosz,miután elolvastam.Mindig a gonosz győzött.Sikerült elaltatnia,vagy másra terelnie a figyelmem.

Olyan életem volt,mint a többinek.A szüleimmel jóba vagyok,szeretem őket.A tökfej testvéreimet is.Én is tökfej vagyok.Imádkozni is szoktam értük az elmúlt egy évben.(Az előbb hagytam,hogy betörjön a harag)

Hogy miben tudnál segíteni?Néha kommunikálni kellene valakivel élőben(bölcs ember társaságában az elme meditáció nélkül is képes szabályozni önmagát),vagy csak csöndben lenni.Az segíthetne.Nem tudom,hajlandó lennél-e megtenni ezt?

A zárójeles megjegyzést visszavonom.Igaznak igaz,de nem tudható,hogy aki mondja,az tényleg akarja is.És hogy mennyi ideig.

Nem ismersz véletlenül egy csinos,értelmes,egyedülálló nőt,aki talán találkozna velem egy rövid időre az Újpest-központban?Akár az elkövetkező napokban?