Hogyan értelmezik a Tanúk az alábbi Bibliai történetet? 28 vers!

"A Codex ennek ellentmondó részlete arra enged következtetni létezik egy másik irányvonal amely félrevezető lehet ez egy szándékos hamisítvány ez az egész Codex. (.....) egy előző hozzászóló valami betoldást próbált bizonyítékul felhozni arra vonatkozólag a Tanúknak van igazuk de pontosan a betoldáson bukik el az egész."

Szövegértés nem az erősséged, igaz? Bocs, de így teljesen vitaképtelen vagy, szerintem nagyon is érthetően/egyértelműen fogalmaztam, olvass vissza egy párszor, ha nem érted!

"Egyenlő: itt a ἴσος (iszosz) Görög szó található amelynek jelentése ugyanakkora, ugyanannyi, ugyanolyan."

Csakhogy ez még nem bizonyítja Isten és Jézus azonosságát, vagy abszolút egyenlőségét , mivel ez a szó a VALAMIBEN való egyenlőséget jelenti.

A Filippi 2:6 Isten alakjáról/formájáról beszél, (görögül morphé), mely közel áll a Galata 4:19-ben használt morphoó- hoz: „Édes gyermekeim, ti, akiket újra vajúdva szüllek meg, mígnem alakot ölt /ki nem alakul bennetek a Krisztus.” (Dr. Masznyik; Raffay) Nyilván, ha majd kialakul bennünk a Krisztus, akkor is csupán ebben a kialakulásban leszünk egyenlőek vele, de ez nem fog teljes azonosságot jelenteni. Ugyanígy Krisztus sem volt teljesen azonos Istennel, hanem alaki/formai/tulajdonságbeli/ célbeli/természetbeli/elvbeli értelemben volt vele egyenlő.

A háromság hívők ellenben abszolút egyenlőséget tulajdonítanak Krisztusnak Istennel, de hogy a teljes írás szelleme mást mond, az teljesen hidegen hagyja őket...

Igen, ez az igazság. A háromságban hívőknek az egyik legnagyobb ütőkártyája a Filippi 2:6, de hát ez is minden szempontból leleplezhető. A már István által bemutatott félreértelmezésen kívül a szövegkörnyezet is árulkodik arról, hogy micsoda abszurd feltételezés ezt a népszerű fordítói formát igaznak tartani. Jól látszik itt is a nyelvészeti TRÜKK, mint annyi más helyen.

Az ÚV így adja vissza a részlet második felét: „aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás (görögül: har·pag·monʹ) gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.” (Az angol RS és TEV is ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik gondolat illik bele a szövegkörnyezetbe? Az 5. vers azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy az ott említett területen utánozzák Krisztust. Vajon felszólíthatók arra, hogy ’ne zsákmánynak’, hanem jogosnak tekintsék ’azt, hogy Istennel egyenlők’? Semmiképpen sem! Viszont utánozni tudnak valakit, aki „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen” (ÚV). (Vesd össze: 1Mózes 3:5.) Ez a fordítás azzal is összhangban van, amit maga Jézus Krisztus mondott: „az Atya nagyobb nálam” (Ján 14:28).

A The Expositor’s Greek Testament ezt írja: „Nem találunk egyetlen olyan írásszöveget sem, ahol a [har·paʹzó] vagy valamilyen képzett alakja [beleértve a har·pag·monʹ formát is] ’birtokol’, ’visszatart’ értelemben szerepelne. Kivétel nélkül ’bitorolni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéssel fordul elő. Nem megengedhető tehát átsiklani a helyes értelmű ’elragad’ kifejezésről egy olyanra, amely teljesen más jelentésű, azaz ’erősen fog’” ([Grand Rapids, Mich.; 1967] W. Robertson Nicoll szerkesztésében, III. köt., 436—7. o.).

Kérdező, összegezd és pontosan magyarázd el a 49, 50-es kérdésedet, mert számomra legalábbis nem tiszta.

István NEM IMÁDKOZOTT Jézushoz, hanem közvetlenül beszélt hozzá, mivel a szövegkörnyezet szerint "látomásban látta" Jézust. Azt kérte tőle, hogy "őrizze meg a szellemét".