Ha hisztek a halálközeli élményekben, akkor mit gondoltok erről?

Elgondolkodtató az írás, amit idéztél. Valamiért vonzanak az elvont dolgok és szeretek velük foglalkozni, bár utóbbi időben nem úgy megy a sorom, hogy örömömet lelném bármiben is...

Ez is egy teória, miszerint feltételezhető, hogy az öngyilkosság után, az előzőleg szenvedő lélek egy olyan testbe születik ujjá, és olyan tudattal él, hogy neki bizony véget kell vetnie az életének, mert az okokat, amik miatt korábban végzett a testével, nem rendezte el. Erős késztetést érez iránta, mintha CSAK azzal könnyebbülne meg, mert valami nyomasztja, amiről nem tud igazából semmit, és valószínűleg nem is deríthető ki tudományos módszerekkel, mert az "előző életével" kérdéses a kapcsolatteremtés. És ha ez így folytatódik, akár egy végtelen lánc is kialakulhat, aminek a végét, a lélek feloldásával talán sosem sikerül elérni... Vagy mégis?

De, mi van abban az esetben, ha valaki NEM úgy lesz öngyilkos, hogy a szenvedést, fájdalmat megszüntesse? Tegyük fel nincsenek hozzátartozói, barátai sem, akiknek további bánatot okozott. Az ő lelke továbbvihet valami rosszat a következő életébe?

Valahogy a kérdező alapján úgy érzem nem lesz sok olyan válasz, ami a keresztény hozzáállást tükrözi, leegyszerűsítve az egész témakört, mivel "az öngyilkosság bűn". Természetesen ez a válasz sem sugallt semmi ilyesfélét. Ezzel együtt az ellenkezőjét sem, és nem buzdít senkit se tettekre.

Az öngyilkosok gondolom általában a pokolba kerülnek, hiszen utolsó tettük egy halálos bűn volt.

A reinkarnáció hülyeség, kérlek olvasd el ezeket:

[link]

[link]

A lélekvándorlásról...

A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN? Neked is szól a kinyilatkoztató Isten szelíd figyelmeztetése:"Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra" /1 Jn 4,1/. Meg akarod-e õrizni keresztény hitedet? Meg akarod-e tartani egységedet Jézus tanításával? Figyelj, vizsgálódj, és dönts!

Miért terjed a lélekvándorlás tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási élményekre vágynak. Érthetõ, hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki tetszetõsebb megoldásokat keresi. Így élednek fel ma álvallási mozgalmak, amelyek szellemi divattá válnak. Egyre többen vélekednek így valamiféle hamis békülékenység, hamis ökumenizmus jegyében: "neki is igaza van, neked is, meg nekem is..." Veszélyes igénytelenség ez, mert ha az ember nem veszi a fáradságot, hogy keresse és tisztelje az igazságot, könnyen olyanok befolyása alá kerülhet, akik kihasználják és érdeklõdésébõl anyagi hasznot húznak.

A keleti vallásoktól érkezik hozzánk, elsõsorban a hinduizmus nagyarányú mai missziója nyomán. Ha jól odafigyelünk, látjuk, hogy a lélekvándorlást a New Age /új Korszak/ névvel jelölt álvallási mozgalom terjeszti, amely a kereszténység kiszorításával távol-keleti alapokon próbál létrehozni valamiféle "egyetemes vallást". Aki különféle jóga irányzatokhoz, divatos lelki technikák kurzusaihoz, a dianetikához, vagy a reiki ál gyógyító mozgalmához, keleti küzdõsportok, illetve természetgyógyászat tanfolyamaihoz csatlakozik, felfedezi, hogy ezek oktatói, képviselõi szinte mind ezt a tant hiszik vagy terjesztik.

A lélekvándorlás tanítása röviden: az "örök egy"-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe /amelynek az egyes keleti vallások különféle neveket adnak/.

Mit hirdet ez az elmélet? Azt, hogy isten azonos a mindenséggel, egy személytelen világlélek, így tehát szeretni nem tud. Életünk és egyéniségünk csak egy hullám az óceán felszínén, s ha elcsitul a szél, a hullám beleolvad az egésznek a tükrébe. A test a lélek börtöne, mivel és a test alacsonyabbrendû nála, a léleknek ki kell szabadulnia belõle, mint ahogy valaki leveti a ruháját. Szerintük az ember az új ra születések sorozata után beolvad a nagy egészbe, egyéni boldogságot sosem érhet el, valójában csak a szenvedései szûnnek meg. Azt hirdetik, hogy személytelen a törvény, vagyis a végzet /a karma/ irányít mindent, ezért valódi szabadság nem létezik. Az ember a végzet játékszere, fölösleges igazságot keresni, legjobb, ha beletörõdik a világ menetébe az ember, a rossz ellen nem érdemes küzdenie. Valójában nem tudjuk, mi a bûnünk, miért kell bûnhõdnünk és azt sem, kitõl remélhetünk irgalmat vagy segítséget - itt nincs örömhír, a végzetben sem igazság, sem szeretet, sem megértés nincs. Jézus csupán "megvilágosodott szellemek" pl. Krisna, Buddha, régi guruk/ újraszületése.

Ezzel a zagyvasággal szemben Isten más, mint a teremtett világ, mely tõle függ. Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható SZEMELY. Személyiségünk megismételhetetlen, nem oldódik föl, nem folyik át más emberbe. Isten az embert a test és lélek egységében teremti, test és lélek ugyanazon egységben támad fel, ez õrzi meg az örök életben egyéniségünket. A feltámadásban reményeink és igaz vágyaink örökre megvalósulnak, az üdvösségre jutva átéljük a személyes boldogságot, a földi élet értékei nem tûnnek el, hanem beteljesülnek.

Isten gondviselése kormányozza a világot, hív minket a jóra, parancsai segítenek eligazodni az életben, de sorsunk alakításában nagy szabadságot és önállóságot ad nekünk.Végzet nem létezik, mindent Isten szeretõ akarata irányít, ezért az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot, Isten eerejével képes szabadon a jót választani, van értelme küzdenie a rossz ellen. Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs, de van örömhír: Isten segítségére siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk való szeretete oly nagy, hogy szabadulásunkért Egyszülött Fiát sem kímélte, hanem áldozatul adta, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Jézus megtestesülésében maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti feltámadáskor pedig nem újraszületik, hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak, majd visszatér az Atyához és többé nem születik újra a földön. Csak a világ végén, az utolsó ítéletre "jön el ismét úgy, amint szemetek láttára mennybe emelkedett". / Apcsel 1,11b/

"Hiszek a test feltámadásában." Ellene mondok tehát a lélekvándorlás tanának, mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Áldalak téged, Istenem, mert Te szereted, amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl testem épül. Hiszem, hogy ez nem börtöne lelkemnek, hanem vele szoros egységet alkot az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését, halálát és feltámadását. Köszönöm, Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát adok feltámadásod örömhíréért. Osztozni akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban is. Hiszem, hogy testem-lelkem egységében én magam támadok fel, örök boldogságomat és teljes önmagamat így nyerem el országodban.

A Szentírás így szól hozzánk: "Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába nem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy..." /préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak az örök boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra." /Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédbõl világosan kiderül, hogy a halál utáni állapotból a földre nem térhet vissza senki: Lk 16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e bûnös ember számára az újraszületés szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része" /zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is." /Fil 3,11/

Ha figyelmesen olvastad ismertetõnket, megfontoltad, amit az egyház kezdettõl fogva így tanít neked, ha megvan benned az akarat hogy hûséges légy Isten szavához: akarata szerint gondolkozz és élj, ha szüntenül kéred a Szentlélek segítségét, akkor belátod, hogy a lélekvándorlás hiedelme élesen ellene mond a józan észnek és keresztény hitednek, rájössz, hogy a kettõben egyszerre nem lehet hinni, megérted, hogy a reinkarnáció hiedelme - bár mintha új esélyt adna azoknak, akik tartanak attól, hogy elrontják életüket -valójában a reménytelenség felé vezeti az embert, elveszi kedvét attól, hogy a jobb, igazabb életért küzdjön a maga és mások számára, megújul és megerõsödik barátságod az élõ Krisztussal, az Isten Fiával, megtapasztalod, hogy közel van hozzád: szeret, megbocsát és bátorít, megtalálod életed célját: az igaz és boldog élet útját, ha ezen az úton jársz, biztos lehetsz abban, hogy Isten megõriz a halál után és feltámadásodban örökre boldoggá tesz.

Ráadásul állít pár olyasmit, ami ellentéte az igazságnak, pl szeretetmentes isten a buddhizmusban... A tanításoknak nem sarkallatos része, talán mert a tapasztalatok neked is szabályosan az orrod előtt várják, hogy odafigyelj. Így lett megalkotva az élet: az alázatos és kitartó keresőnek nincs sok esélye eltévedni, mindegy, ha nem ismer egy könyvet se. Talán mélyebb megértést kap egy felhőtől vagy egy virágtól. Persze ez aztán a humbug, nehogy kipróbálja bárki... Főleg ne azután, hogy alázatosan könyörgött az egyedül igaz Istenhez, hogy bocsássa meg neki, ha a kis kaland valóban bűn, és segítsen a tapasztalatszerzésben, ha tényleg ez a helyes módok egyike :)

Aztán csüccs a természetben és belső szótlanság mellett engedd, hogy a nagy erővel, szabadon áramló figyelmed türelmes szemlélődéssé váljon. Igen komoly lesz, míg valójában tényleg semmi, de semmi nem történik, ami különlegesebb lenne pl egy szál virágnál :) Marad a régi világ, senki se keres föl. Egyszerűen szemrevételezed azt, amit legutóbb valamikor kisgyerek korodban: a mindenféle zajos-gubancos eseménylánc mögötti csendes és mozdulatlan igazságot. Sajnos valami hiányzik a szavainkból, neki kell ülni, és nem kell elhagynod magad, sőt. Ahogy egy képet megnézel hosszabban, teljesen aktív és éber ember kell szemlélődőnek, csak a gondolatoknak és a cimkézési, kategorizálási, fogalommá alakítási hajlamodnak nem biztos, hogy nagyon van értelme ilyenkor jelentőséget tulajdonítani. Remélem tiszta, mennyire semmiség, és remélem rádöbbensz első alkalommal, hogy ott van mindenütt ez a rendkívüli :) Semmit se szeretnék belemagyarázni, be kell vallanom, nem tudom mit tapasztal meg az ember a nyugalom "közepén". Apróság tényleg. De észlelhetően jó, legalábbis ha a természet vesz körül, akkor egészen biztosan ott ez a kis plusz.

Hát,az én tudásom szerint az öngyilkosak olyan feladatot vállaltak magukra,amit nem gondoltak átt,hogy az egójuk kibírja e,túl nehéz sorsot szántak magukra,aminek a próbáján megbuktak..Az öngyilkosság az a lehető legrosszabb dolog,amit tehetnek,természeesen nem jár büntetés,elég büntetés az,hogy egy feladatot,ami hosszas munka,teljesen előről kell kezdeni..Az öngyilkosok pedig egyből visszaszületnek egy anyaméhbe,autómatikusan kezdik előről ugyanazt,csak nem lesz egy kidolgozott horoszkópjuk,élettervük,ami mégjobban megnehezíti a feladat megvalósítását.Vannak úgymond belekalkulált menekülési pontok az életben,ami arra szolgál,hogy ha elvégezte a feladatát az illető,hamarabb szabadulhasson,beiktat a sorsába négy pontot.Ezek olyan esetek,amik általában balesetek,vagy egy betegség,ami halálos lehet.Amikor valaki valamiért nem megy el egy bizonyos helyre,ahol később kiderül,hogy hatalmas katasztrófa volt,pl földrengés,és ott lelhette volna a halálát,ez egy menekülési pont lett volna,ami azért nem következett be,mert még nem végezte el a feladatát..de ugyanígy lehet egy autóbaleset,váratlan halál,vagy ha valaki megálmodik valamit,hogy ott fog meghalni,és nem megy a bizonyos helyre,az is egy ilyen pont érzékelése..Ha valaki befejezte a feladatát itt,annak természetesen meg kell halni,de azért írtam mindezt le,mert NINCS olyan menekülési pont egy sem,hogy meghatározott időben bárkinek öngyilkosnak kéne lennie!!!Az egy teljesen értelmetlen,felesleges halál,ami után még nehezebb lesz az adott feladat elvégzése..És mint mondtam,azok esnek ebbe a hibába,akik nagy terhet szántak magukra,és beleroskadtak a teher alatt..

Mivel mindíg megy a lepontozás,ha valaki mást tud/hisz,attól előre is elnézést kérek,hogy én így gondolom..