Hívő vagyok, de mióta együtt vagyok a barátommal, nem nagyon járok templomba. A szexuális kapcsolatot nem tudnám megbánni (nem érzem bűnnek), de közben a mise, az áldozás mégis hiányzik. Mit csináljak? Elég csapdahelyzet.

Ne haragudj, de amit mondani fogok, nem fog tetszeni.

Amióta együtt vagy a barátoddal, ő az első, az Istennel való kapcsolatod (templomba járás, áldozás, Neki való engedelmesség) meg a háttérbe szorult. Amennyiben így folytatod, ez csak még rosszabb lesz: egyre távolabb sodródsz Istentől, egyre több mindenben szeged meg a Tízparancsolatot, és egyre több mindenről nem "érzed" majd azt, hogy bűn.

Teljesen mindegy, hogy bűnnek ÉRZED-e a szexuális kapcsolatot, vagy sem, Isten előtt akkor is bűn, és ez ellen nem tehetsz semmit.

Ha a házasság még korai, akkor a szex is az. Isten a szexualitást a házasságon belülre teremtette, ott van jó helyen, ott tud kiteljesedni igazán.

Az pedig nem igaz, hogy nem bírjátok ki. Csak nem akarjátok, és az más kérdés. Nem szabad alkalmat teremteni rá (kettesben egy üres lakásban stb), és akkor ellen lehet állni a kísértésnek.

Ne haragudj, de ha te azt hiszed, hogy egy parancsolatot szándékosan megszeghetsz következmények nélkül, és még igazolod is magad előtt, hogy miért, akkor te nem vagy hívő. Maximum vallásos. Mikor jön majd a következő, amit nem tartasz magadra vonatkozóan érvényesnek?

Mi a férjemmel 30 éves korunkig bírtuk szüzen (férjem szintén katolikus), és se nem haltunk bele, se nem nyomorodtunk meg tőle. 2 év telt el a megismerkedésünktől a házasságig úgy, hogy csóknál, ölelésnél tovább nem mentünk el, pedig lett volna alkalmunk rá. Semmit nem vesztettünk ezzel, viszont nagyon sokat nyertünk: így maximálisan meg tudok bízni a férjemben, és ő is bennem. Ez a praktikus oldala. A másik oldala meg a tisztaság. Tisztán érkeztünk a házasságba, Isten akaratának engedelmeskedve, és most az Ő áldásait élvezzük, ennek a gyümölcseit: csodálatos nászéjszakát, feledhetetlen nászutat, problémamentes, örömteli, gazdagító szexuális életet, tiszta lelkiismeretet, nemi betegségek teljes hiányát, totális bizalmat egymás felé, és most már egy kisgyermeket is a méhemben.

Ha ezt a kérdést azért tetted fel, hogy bólogassunk neked, amiért "bocsánbatos bűnt" követsz el (hisz mindenki ezt teszi, így csinál, nem igaz?), akkor csalódni fogsz. Én nem fogok bólogatni hozzá. Általam nagyrabecsült katolikus pap mondta nem is oly rég egy szentbeszédben: szégyen és gyalázat, amit a magukat kereszténynek nevezők megengednek maguknak a házasság előtti szexualitás terén. Olyan normákat vesznek fel, mint a nem hívők - így aztán ne csodálkozzanak, hogy a házasságuk is olyan lesz, mint a nem hívőké. Szeretetlen, ideig-óráig tartó, Isten nélküli.

Ezen az úton készülsz elindulni - vagy már el is indultál. Tényleg ezt akarod? Pillanatnyi szexuális örömre cserélni fel egy Isten szerint való, leendő házasságot? És mi lesz, ha nem a mostani barátod lesz az igazi társad, ha később találkozol valaki mással, aki várt, te meg nem? Hogy nézel a szemébe?

A keresztény könyvesboltok tele vannak erről szóló könyvekkel. Ajánlom figyelmedbe pl ezt: [link]

Mindenben egyet értek az előttem szólóval, annyit hozzátéve, gondolatban is lehet vétkezni, és magam elől hova bújjak? De még egyszer, mindennel egyet értek, amit írtál.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

"akkor megcsaltad a házastársad előre."

Mennyi elmebeteg fanatikus téved fel ide manapság. :D

Ha kefélni akarsz, kefélj. Az antikontraceptívumból pedig nem értem, miért kell lelkiismereti problémát csinálni. Nem abortívumot szedsz, hanem kombinált hormonkészítményt. De mindjárt megmagyarázzák, hogy Babgulyásnak a Kőbányaiakhoz írt levelében az áll, hogy... :D

Szerintem eltévedtél. A kérdés feltevője véletlenül se hívná kefélésnek azt ami közte és a barátja közt van. És ha te nem tudsz különbséget tenni kefélés és szeretkezés között, akkor nagyon sivár a szexuális életed.

A Jézusba vetett hit reményt ad.