Hívő vagyok, de mióta együtt vagyok a barátommal, nem nagyon járok templomba. A szexuális kapcsolatot nem tudnám megbánni (nem érzem bűnnek), de közben a mise, az áldozás mégis hiányzik. Mit csináljak? Elég csapdahelyzet.

Ebből az lett, ahogy én látom, hogy van egy bűnösünk, és a sok igaz keresztyén győzködi. Én erről remélem már leszoktam. Két ok miatt. Friss megtértként nagyon elítéltem a kávézó és főleg a dohányzó hívőket. A dohányzásnál azért volt nagy a pofám, mert én leszoktam, a kávézás meg sosem jelentett túl sokat. És nagyon meg voltam elégedve magammal, mert én nem ittam, nem dohányoztam, nem kávéztam. Aztán Isten egyszer megkérdezte: és az édesség? Azzal mi van? Mert hogy én két pofára tudom falni a csokit, cukrot. Ja?! Hogy az is bűn? Tény nem oly látványos, mint a dohányzás, de ebben csak mi emberek teszünk különbséget, Isten nem ilyen igazságtalan. A másik. Nekem nem volt gond a házasság előtti szexuális élet, lévén ateista neveltetést kaptam és a szerint is éltem. 15 évesen a szüleim kopogtak a szobám ajtaján, és csak az után jöttek be, ha azt mondtuk a barátnőmmel, hogy szabad. Amikor megtértem, már nős, és két gyermekes családapa voltam. Néhány hónappal az első feleségem különköltözése előtt egy hívő fiú a gyülekezetből össze jött egy férjezett hívő lánnyal a gyülekezetben. Ilyen is van keresztyének között? Hát van! Nem kéne, hogy legyen, de megtörténik. A lényeg, én nagyon elítéltem ezt a fiút. Ma már tudom, akkor nekem ez nagyon könnyű volt. Volt feleségem. Néhány hónap múlva elköltözött, és beadta a válópert. Tudhattam én oda-vissza a Bibliát. Nem álltam meg benne. Amikor világos lett, hogy a házasságom menthetetlen, össze jöttem egy hívő lánnyal, és nem vártunk négy hetet sem. A válásom kimondása után még egy évig éltünk együtt és csak utána kötöttünk házasságot. A baptista gyülekezetből természetesen még az előtt kizártak, hogy a lánnyal össze jöttem, ahhoz elég volt a válás ténye. Soha, sehol nem mondtuk, ma sem mondjuk a feleségemmel, Isten akarata szerint éltük meg ezt a korszakot. De a tény, tény. Isten nem ütött minket agyon. Tíz éve élünk együtt, egyértelmű az áldás életünk minden területén. De mi egy vasárnapon sem hagytuk ki az Istentiszteletet, naponta olvastuk az igét, és imádkoztunk, de az eszünkbe nem jutott, hogy úrvacsorázhatnánk is. Azt csak az esküvő után tettük újra. Tehát, egy szóval nem mondom, hogy amit tesztek helyes. Azt sem mondtam, teljesen veszélytelen. De abban egészen biztos vagyok, hogy "akik neked itt most osztják az észt" nem élnek bűntelen életet. Legfeljebb az ő bűnük nem oly látványos, és nem oly egyértelmű, mint a tiéd. Természetesen most nem mindenkit húzok le, aki neked válaszolt, van néhány nagyon normális válaszoló is, de azokon érződik is, nem ítélnek el téged, csak féltenek. Azt gondolom, ahhoz a legkevésbé van köze itt bárkinek, hogy mi történt az elsőnél, eszedbe ne jusson itt megírni, ahogy azt bölcsen tetted. Az, ha szükségét érzed, egy nagyon komoly nagyon érett, kizárólag nőtestvérrel, négyszemközti kelkigondozói beszélgetés lehet, és a pároddal, aki el vesz feleségül.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

A 60-as években az amerikai lányokról tartották, hogy "mindenre hajlandók voltak, csak arra nem", vagyis mindenfajta nemi játékba belementek, de biológiailag szüzek akartak maradni. Azt hiszem, nem csak Amerikában, máshol is sok nő, lány gondolkodott, gondolkodik így. Szerintem azért, mert úgy gondolja, reméli, hogy ha így tesz, akkor erkölcsileg is szűz marad. Így azt mondhatja, és ezzel magával is elhitetheti, hogy még mindig szűz. (Azt kevésbé gondolom, hogy leendő férje miatt teszi ezt. Inkább a "jónevelés" maradványai vannak meg benne.)

Erkölcsi értelemben azonban az ilyen viselkedést folytató nők valójában nem szüzek. Különösen a katolikus erkölcs szerint nem. Ahogy Füzesi Zsolt írta: "hiszen az erkölcsi értelemben vett szüzesség alatt nem a szűzhártya épségét értjük, hanem azt, hogy valakinek nem volt nemi kapcsolata."

Katolikus erkölcsi értelemben vett nemi kapcsolat alatt pedig már sok minden annak számít - nem óhajtom ezeket a praktikákat itt részletezni, de szerintem egy kiadósabb csókolózás már ide tartozik, a szemérem - bármilyen alkalommal, illetve következménnyel - megsértése pedig minden bizonnyal.

Mielőtt valaki azt mondja, hogy a korom mondatja ezt velem, nos, nagyon sokat adnék azért, ha akkor élhettem volna, amikor a nők és férfiak viszonya még normális volt. Mert C. S. Lewis íróval vallom, hogy "nem a keresztény erkölcsi követelmény téves, hanem a jelenlegi nemi ösztönünk romlott meg".

17:14-nél a pont....én csak olvastam itt a sok süketelést, meg a sok netről lemásolt akármit....már neharagudjatok de ekkora hülyeségeket mint amit némely "atomhívő" leírt...mintha a sötétség korába lennénk még mindig...

azért arra kivi lennék mikor valamelyik "nagyrabecsülttisztelendőatya" pedofíliába keveredik akkor melyik bibliai részt másolná be.....nah de nagyon elkanyarodtam a tárgytól...a lényeg 17:14 nagyon jókat írt..sztem érdemes elgondolkodni rajta :)

Leírok egy megtörtént esetet. Abban a baptista gyülekezetben ahonnan kizártak. Néhány évvel utánam megtéret egy pár évvel fiatalabb srác. Éppen vált tőle a felesége. De a srác nem akarta a válást. Ennek ellenére kimondták a válást. A felesége összejött egy másik fickóval, és együtt élt vele. A srác évekig élt egyedül. Akárki, akár mikor megkérdezte tőle, nem nősül meg? Mindig azt mondta: nekem van feleségem. Soha egy hívő lányra sem nézett rá, pedig nem volt egy rossz kiállású gyerek, saját lakással, meg minden. A lényeg. Néhány évvel ezelőtt meg tért a lány. Visszajött a férjéhez, aki TISZTÁN várt rá. Egy gyermekük biztosan van. Ezzel csak azt szeretném mondani, igen is vannak, és még csak nem is kevesen, akik tisztán élik meg, Isten Igéje szerint a szexualitást. Én nagyon becsülöm őket. de én képtelen voltam rá. És ami a legjobban tetszik az egész történetből: a srác nincs beájulva magától, hogy lám én képes voltam rá, te meg nem, vagy bármi más. Nagyon szerény és nagyon normális hívő gyerek.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

A gyülekezeti fegyelemnek van Igei alapja. A volt feleségem bizonységtétele alapján én is kizártam volna magam. De én még hónapokig jártam a gyülekezetbe, az után is, hogy össze jöttem a mostani feleségemmel. Ő nem akart egy gyülekezetbe járni a volt feleségemmel, és mivel őt nem csak kizárták az ő gyülekezetéből, hanem ki is tiltották azért mert velem össze jött, /engem nem tiltottak ki a baptista gyülekezetből/ Isten egy református gyülekezetet adott nekünk, ahova tiz éve járunk, nagyon szeretjük, minket is szeretnek. Jól van ez igy. És Nagyon hálás vagyok Istennek a baptista gyülekezetért, olyan alapot kaptam ott, ami igen csak viharállónak tűnik. Amit én épitettem rá abbol sok minden megégett, de az nem baj. A lényeg, hogy az alap, Jézus Krisztus megmaradt, és épithetek újra, remélem már bölcsebben.

A Jézusba vetett hit reményt ad.