Szerintetek ilyet lehet csinálni?

Az álom itt csak egy + dolog. Nem az álmomat tartom a bűnömnek, ne nézz hülyének. Az álom itt egy sokadik jelzés volt. Már előzőleg is voltak ilyen álmaim, ahol brutális gyilkosság, árulás, gerinctelenség részese voltam.

A gáz az, hogy ezek nálam a valóságot tükrözik. Nem az álom tesz bűnössé, hanem a bűnösségem idézi elő az álmokat is.

És azért is félek, mert már nem tudom Jézus segítségét kérni. Egyáltalán hogyan tudnám azt kérni mégis? Elsőnek legalább van valami ötlete erre? Tán próbáljam fellapozni a bibliát, amiből abszolút semmit nem tudnék kiolvasni a zaklatottságomban?

Jézust már sikerült elkergetnem a dühkitörésekkel. Azt is elfelejtettem, ki Ő. És lelki dolgokban már régóta nem segített, vagy nem tudott segíteni. Nem rovom föl rá, azt is elfogadnám "Tőle" indoknak, hogy túl sokat szidtam.

"sokat ülnek a számítógép elött"

Ha tehetném, darabokra törném a gépet, amiről most írok, és mentesítenék mindenkit, amit csak tudnék az informatika nyomora alól.

Most is azért ülök előtte, mert "elvileg" tanulnom kell egy 29.-ei vizsgára. Anyukámnál most telt be a pohár, amikor a vendékek érkezése előtt taktikai stresszelés célzatával azzal jött, hogy "Nem a vizsgára kéne készüljek?". Itt lett elegem.

Mert egyszer mertem azt mondani, hogy tetszik a programozás, amikor GŐZÖM NEM VOLT RÓLA, hogy az mára valójában mivé vált, vagy amúgy mi egyáltalán. És most már nem tudok mit tenni.

Egy egyetemről kibuktam, akkor előadták, hogy lehetek bármi. Mondtam is, az elektrotechnika érdekel. Erre beiradtak az itteni egyetemre ugyanúgy programtervező Informatikus szakra, és mellé egy OKJ-ra, ugyanúgy az ehhez legközelebbi szakon.

Egyszerűen képtelen vagyok tartani a tempót, NINCSENEK MEG A KÉPESSÉGEIM, sem az erőm hozzá. Ha éjszakáznom kell emiatt, ismét csak "én vagyok a hibás", olyan meg nem létezik a számukra, hogy ne menjen valami.

Azzal egyetértek, a mai informatika megnyomorítja az embert, és az én életem is elkrta szerintem már rendesen.....

"Arra már nincs lehetöséged, hogy esetleg más szakot válassz?"

Mint írtam nincs, csak a szüleim részéről volt meg a hitegetés és a porhintés, amikor mást nem lehetett volna csinálni, mert legjobb esetben is átekrültem volna fizetősre.

Nem nem lenne lényeg a nagy fizetés. Egy konyha-mosdó-ágy +pár könyv kombinációval, tévé, áram nélkül is megelégednék, minimálbérrel, autó/tömegközlekedés nélkül, és boldog lennék, mert csak annyit várnának el tőlem az emberek, a társadalom, amire képes vagyok. Ha gyárban szallag mellet kéne csinálni, az se lenne baj. Amikol volt rá lehetőségem, direkt ezért szerződtem diákmunkára, hogy megpróbáljam-e, tudnám-e csinálni, bírnám-e. Jó esetben még a monotonitástól se kéne annyira tartanom. Amíg ott voltam, volt alkalmam ritka értelmes emberekkel is beszéljek. - igaz, az jobb hely volt, talán nem figyelték annyira.

De azt, hogy heti szinten permanensen kell éjszakázzak, hogy egy 900 soros kódban megírjam azt a beadandót, aminél örülhettem, hogy az 1/3-át el bírtam végezni..... Nem bírom egyszerűen, egyre inkább menekülni szeretnék, mert az újabb-és-újabb streszhelyzeteket nem tudom megszokni, sőt, gyökeresen az ellenkezője van nálam.

Megszökni nem tudom hogy tudnék, hogy ne kapjanak el, de akkor meg a testvéreim mindennapjait nyomorítanám meg. Vonat elé meg nem mernék állni, mert szakaszos fellobanásokkal néha marhára stresszelő halálfélelmeim vannak.