Mit értetek azalatt, hogy tartzkodjatok a vértől? Azt, amit kér, vagy azt, amit ti gondoltok?

a gyermeked balesetet szenved, súlyos vérveszteséggel. vagy vért kap, vagy oxigénhiányban meghal. vagy vért kap, vagy elvérzik a műtőasztalon, bár vér nélkül nem is műtenek. akkor mit teszel?

minek nagyobb az esélye: meghal egy súlyos traumát követő vérveszteségben vagy valami fertőzést kap vérrel? de tényleg, melyiknek van nagyobb esélye?

ne szajkózd a hülyeséged, olyan, mintha a körről mindenáron be akarnád bizonyítani, hogy szögletes. mondd azt, hogy én jehova vagyok, nem engedem a vérátömlesztést, mert szerintem nem jó. de ne hozz fel áltudományos maraságokat se jehovás orvosok kétes érveléseit.

Én kaptam már vért és természetesen hasonló helyzetben a gyermekem is kapna.

Egyébként ilyen romantikus "fertőzött meg rossz vércsoport" nincsen.Ahhoz legalább fél kórháznak tökrészegnek kellene lennie.

Azok az ápolók,orvosok a legnagyobb körültekintéssel dolgoznak.Felháborító,hogy valaki ilyesmit még csak fantáziálás szintjén megemlít.Szégyeld magadat!

a véleményem elkerülte a figyelmedet,hát leírom mégegyszer,remélve,hogy reagálsz valamit!

Azt jelenti,hogy ne ölj embert,ne bánts embert!Ha valaki óvaint a vértől,nem a véradásról beszél,hanem régen mikor láttuk az ember vérét?Ha megsebesítették,vagy ha már épp a halálán volt,és elvesztett egy csomó vért..Azt jelenti,nem szabad megsebesíteni akaratból más embert,mert kifolyik a vére,és az halálhoz vezet!De ha te elmész egy véradásra,és azt mondod,adják ezt a halálos betegnek,mert neked úgyis ujratermelődik ami másnak életmentő,akkor azt az Isten meg fogja dícsérni,mert életet menteni dícsőséges dolog!De ha hagysz meghalni valakit,akinek az a minimális vérre lenne szüksége,azért,mert ezer éve másként mondták a vérontást,azon már el lehet gondolkozni,miként véli az Isten..Amúgy meg ha tartózkodni kéne szó szerint,akkor minden emberből le kéne csapolni az összes vért,és jó messzire kilőni a világűrbe!Szerinted vér nélkül élhetnénk?Mert elég érdekesen nézne ki!Nem szabad elfelejteni,ami régen más szóval mondtak,az mára teljesen mást jelent..ezért nehéz kitalálni,mit akartak írni abban a bizonyos könyvben..

remélem mondassz valamit rá,kedves kérdező...

Azt kérdeztem kinek az érdeke, hogy meggyógyulj? Magyar orvosok sajnos nincsenek olyan szinten szerintem, hogy a világ dolgaiba beleszóljanak, persze influenza ellenes vakcinákat jókat tudnak készíteni, igaz a sima influenzának is ugyanazok a tünetei, de ezt a blikk, meg az index nem közli:o) A cikket ezek szerint nem sokan olvastátok el, mivel magyar újság író írta ha már magyarokat akartok! Nem hiszem, hogy szégyellni vallom lenne tényeket közlök! Nagyon örülök, hogy van ellenpélda is és élsz! Nem is lehetne számon kérni titeket és szerintem a kérdező sem szerette volna! Keresztényeknek tartózkodni kell a vértől, az hogy ki hogy tartózkodik, az a saját lelkiismeretén múlik, igazatok van megértem fogadjátok el a vért vagy bármi mást ti önálló döntésetek! Mi sokat tanulmányozzuk a Bibliát mielőtt valaki beszólna nem az Őrtornyot! Kezdjük megismerni Isten, ezalapján hozunk egy döntést mi fér bele mi nem! Példa saját lelkiismeretem elfogadja, hogy A vért a műtét alatt összegyűjtik egy sebből vagy testüregből.Átmossák vagy megszűrik, majd visszajuttatják a beteg szervezetébe, talán egy megszakítás nélküli folyamat során. Ez a vérmentés.

Megengedi még a hemodialízis-t is! Aki szeretné úgyis megnézi!

Én bizalmam nem olyan 100% az orvosokhoz sajnálom! Más vérét egyáltalán nem fogadom el látva főleg, hogy milyen emberek adnak vért, egyes vírusokat amúgy sem tudnak kiszűrni! Sok olyan mód van amiből mi naprakészek vagyunk, fel vagyok készítve igen az Őrtorony meg egyéb kiadványok által amit a Watchtower Bible and Tract Society ad ki, mert ő bennük ki kell, hogy ábrándítsalak bennetek nem csalódtam.

Az biztos, jobban menne a kommunikáció ha kérdeznétek esetleg mit fogadtok el vagy miért, mert ez lenne szerintem a normális, nem pedig puff csitt csatt:o)

Nem az egymást szapulása a lényeg nem? Hanem hogy eszmét cseréljünk, ki mit hogyan miért csinálna? Vagy ez itt nem megvalósítható? Ti például miért csak a vért fogadjátok el?

Miért van nekem szükségem rájuk? Ez igen elgondolkoztató kérdés, lehet hogy nem olvastad de a Biblia említ egy olyan csoportot akit Isten kinevezett, Máté 24:45-47" Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? 46 Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! 47 Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi."

Ezek szerint itt a földön kell lenni egy olyan csoportnak akit ha Károli fordítás szerint "hű és bölcs" rabszolgaként lehet felismerni a vers szerint ő nekik a felelősségük, hogy terelgessék a nyájat, vigyázzanak és oktassák őket! Itt a földön sok szervezet van sok egyház sok vallás nagy a zűrzavar, viszont ahogy a Biblia szerint egy igaz vallás létezik így nem lehet több ilyen csoport sem! Nem tudom mennyire vagytok jártasak a sportban:o) én sprinter voltam elég sokáig azt szokta mondani az edző a rosszat ne nézd. Miért ne olvasnám az Őrtornyot Ébredjeteket és a többi kiadványt amikor semmi kivetnivaló nincs benne. Nem tudom te olvastál e egyiket? Meglepődne mindenki szerintem mik vannak benne! Csak pl. mondok azt és végeztem is ezzel Januári Ébredjeteknek ez a címe Túlhajszolod magad? Kérdem én hány olyan vallásos folyóiratot fogtál a kezedben ami az emberek problémáival foglalkozik és próbál segíteni a Bibliából? Még egy pl.: mostani Őrtorony tanulmányozási cikk arra inti a Tanúkat, hogy legyen jó modorúak az emberekre, legyenek barátságosak. Senki sem kéri, hogy térülj át erre vagy arra a hitre, de hogy csípőből elutasítotok dolgokat amikbe bele sem olvastok és inkább itt a neten olvastok a Tanúkról meg a kiadványaikról ami ki tudja mennyi igazságtartalma van . . . Nem kérem, hogy olvassatok el de idézve Sue Fox-t " A jó modor alól senki sem kaphat felmentést." Ha titeket nem érdekel a téma vagy idegen kérdezzetek nyugodtan lehet nem is Tanú tette fel a kérdést lehet olyan válaszokat kaptok tőle ami nem fedi a valóságot. Kérdés stílusából is látszik! Internet az nagyon is veszélyes akárcsak az élet, de egy nagyon jó alapelv Máté 7:12 "Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük"

Tipikus jehovista trükk a másikat tudatlannak nézni. Aki nem jehovista, az nem olyan kiváltságos és beavatott?

Képzeld ismerem a sajátos Őrtorony stílust. Olyan ravasz propaganda, hogy tanítani kéne. Persze, egyszerű embereket hívogató címek, hogy hogyan tedd jobbá az életed, mint valami ezoterikus magazinban.

Persze, nem is ezért kritizálják, hanem a keresztényellenes tanításaikért, és bibliaellenes nézeteikért stb.

Jehova Tanúi

Adatok: önmegjelölesük 1931 óta Jehova Tanúi (Jehovah's Witnesses) Alapítolta 1879-ben Charles Taze Russell (1852-1916). Központja Brooklyn New York (USA). Elterjedtsége világszerte 5,6 millió fő. hazánkban kb. 20 ezer fő. JT kiadója az Őrtorony Társulat (Watchtower Bible and Tract Society), kiadványa az „Őrtorony" és az „Ébredjetek" folyóirat, szórólapjaik füzeteik, könvvecskéik sajátos színviláguk révén könnyen felismerhetők.

Russrll gyermektelen, elvált ruhagyáros és -kereskedő volt. eredetileg re formátus. majd egy végváró adventista csoport tagja, végül a világ legna gyobb nyomda- és kiadókonszernének alapitója lett. Héberül, görögül nem tudott. Spekulációit az Őrtorony Társulat későbbi vezetői (Ruthcrford Knorr) fejlesztették tovább.

Tanításuk a kereszténység minden lényeges pontját tagadja, ezért elég a leg-fontosabb tévtanokat említeni. Tagadják a Szentháromság-tant. Isten neve Jehova (hiv. Zsolt 83:19 Kűroli), aki az egyetlen Isten. A Szentlélek nem személy, csak Isten láthatatlan „tevékeny ereje", „szent szellem" (hiv. Csel 1:8,2:2-4 slb.). Jézus Krisztus tökéletes ember volt. de benne nem maga Is-ten, nem Jehova Öltött testet, hanem csak Isten Fia (hiv. Mt 16:13-17). Isten Fia csak „isteni lény", Jehova „egyetlen-nemzettje" [egyszülöttje], az első, Jehova által közvetlenül teremtett lény, aki nem más. mint Mihály arkan-gyal. Jehova minden "mást" általa teremtett (hiv. Kol 1:15-16, Jel 3:14). JT szerint Jézus csak megkeresztelkedésétől fogva lett Felkent. Nem kereszten, hanem „kinoszlopon" halt meg (hiv. a görög sztaurosz alapjelentése: geren-da). Halála a tökéletes emberi élet alázatos feláldozása volt a bűnös, tökelét-len életű és örök halálra ítélt emberekért. A „megváltás mérlegén" Ádám, az első ember bűnét a tökéletes ember, Jézus bűntelensége és mások helyett való áldozata egyenlítette ki.

Az ember természete szerint bűnös, élete Isten áldásai nélkül tökéletlen, büntetése a test halálakor kezdődő örök halál. Az ember csak por és életerő ideiglenes együttese, ez utóbbit a vár hordozza. Nincs halhatatlan lélek, a halottak csak Isten emlékezetében élnek, öntudatlan állapotban (hiv. Préd 9:5) várják az ítéletre való feltámadást. Nem örök szenvedés, hanem meg-semmisülés lesz az osztályrészük.

A megváltás szabadulás a bűn hatalmából és következményétől: a végér-vényes haláltól. A Megváltó az örök földi, testi életre való feltámasztás jogát kapta meg Jehovától. Az újraszületés (lásd Jn 3:1-8) nem más. mint mennyei életre, szellemi lényként való feltámadás.

Ez azonban nem adatik meg minden hívőnek, csak az első 144 000 „mennyei osztályának", akik a .,nagy sokasággal", a Tanuk millióival szem-ben különleges kiváltságokkal rendelkeznek (hiv. Jel 7. fej. 14:1-3. Zsid 12:22-24, Mt 22:14. Lk 12:32). A 144 000 kiváltsága az újraszületés, az is-tengyermekség, a fiúság, a papság, a királyság, az örökség, ők Krisztus Tes-tc. Menyasszonya. Isten Temploma és Egyháza. A „földi osztály" tömegei-nck a földi paradicsomban való örök élet. a teljes egészség, békesség és ál-landó anyagi bőség jut (hiv. Ézs 2:4, 65:17-23, Jn 10:16). A 144 000 még elő tagjai (kb. 8 000 fő) hűséges, odaadó szolgálaluk alapján váltak méltóvá a személyesen kapott isteni kijelentésre, hogy nekik „mennyei reménységük van". Csak ők vehetnek részt az évente, Niszán 14-cn tartott „emlék-ünnepen" (úrvacsorán. hiv. Lk 22:29), a „nagy sokaság" csak „megfigyelő".

Az üdvösség a JT szervezeten belülre korlátozódik, de egy Tanú csak azt állíthatja, hogy egyelőre meg van mentve. Üdvösségét ugyanis önhibájából bármikor elvesztheti. A Társulat szerint minden felekezet és egyház téve-lycg, és a Sátán műve.

Az Őrtorony Társulat Dániel könyvéből merített spekulációk alapján elő-ször 1874-re, majd 1914-re jósolta Krisztus „második jelenlétét" (hiv. a parúszia szó egyik jelentésére; az „eljövetel" helyett ezt használják), 1918-ra a keresztény egyházak megsemmisülését, 1975-re pedig Krisztus ezeréves birodalmának (millennium, lásd Jel 20:1-6) kezdetét.

A legfontosabb, hogy szerintük Jézus Krisztus 914־ben már láthatatlanul visszajött (hiv. Jel 11:15). Uralmát a tizennégy tagú Vezető Testületen ke-resztül gyakorolja, amely önmagát „rabszolga-osztálynak" nevezi, és „bölcs és hü szolgaként" (hiv. Mt 24:25) az egyes tagoktól átveszi a bibliaérlclme-zés feladatát és az erkölcsi döntés felelősségét. „Teokratikus szervezetként" Jehova királyságát, az Új Világot hirdeti.

1914-ben „elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer utolsó napjai", és „a gonosz világ hamarosan elpusztul". A szervezet szerint küszöbön áll az armageddóni csata (Jel 16:12-16), amikor minden állam és minden ember, aki nem Jehova Isten akaratát cselekszi, elpusztul. Ezután láthatóan bekö­szönt Isten országa a földön, és minden Tanú elvezni fogja az örök jólétet, az anyagi bőséget, az egészséget és a békességet. A csata időpontját az „Őrtorony" folyóirat kezdettől fogva „küszöbön álló" eseményként állította be (1914, 1918, 1925, 1942, 1975).

A szervezet szemben áll minden államhatalommal és társadalmi szervező-désscl, amely Jehova királyságát nem hirdeti. Számukra a Jel 13:2 „az em-beri uralkodási szemlélteti, nem egyes kormányzatokat, hanem a politikai hatalmak globális rendszerét. Ennek uralkodója pedig a Sátán" (hiv. Jn 14:30, Un 5:19, Jel 16:4). A tagok nem tölthetnek be állami funkciót, hábo-rú idején semlegesek, nem fognak fegyvert. A himnuszéneklés, a himnusz alatti felállás vagy a nemzeti zászló előtti tisztelgés is bálványimádásnak minősül, tehát JT számára - üdvössége érdekében - mindez tilos.

Közismert JT házról házra járó ρrédikátorszolgálata. A szolgálat utcai iro-dalomterjesztést és házról házra történő prédikálószolgálatot jelent. Az ér-deklödökhöz két Tanú rendszeresen eljár bibliatanulmányokat folytatni (oktatni).

Az válhat Tanúvá, aki átveszi a Társulat tanait, az erkölcsi változás és az odaadó szolgálat jeleit mulatja és megkeresztelkedik. A keresztség tulajdon-képpen felavatás a „királyság híröke"-ként való prédikátorszolgálalra. A gyülekezetvezető „vének" a tagokat állandó továbbképzéssel, feddésekkel és dicséretekkel buzdítják a szolgálatra. Bizonyos óraszámot folyamatosan teljesíteniük kell (hiv. Ez 3:18), és az ún. „szántóföldi" jelentésekkel - a pré-dikáló szolgálatban töltött órák és az eladott iratok számával, az érdeklődök címével, a beszélgetések eredményével - el kell számolniuk a véneknek.

A Tanúkat teljesítményüktől függően osztályozzák, ettől függ megbecsült-ségük - és végső soron az üdvösségük is. Csak a szervezethez hűséges, an-nak mindenben engedelmeskedő Tanúk üdvözülnek (hiv. Zof 2:3), ezért iga-zából senki sem lehet biztos az üdvösségében (hiv. 1Kor 10:12, de vö. 13).

Kötelező a „Királyság-termek" (istentiszteleti és oktató helyiségek) rend-szeres látogatása. Tilos a társadalmi és keresztény ünnepeken való részvétel (karácsony, húsvét, alkotmány ünnepe, névnap, születésnap), mert ezek po-gány hatalmak tiszteletének, illetve pogány szokásoknak számítanak.

A Tanúk a vérevés bibliai tilalmára hivatkozva (Csel 15:28-29) nem ad-hatnak vért, baleset vagy műtét esetén csak vérpótló folyadékokat kaphat-nak. Ennek a felfogásnak már sok áldozata van, mert előfordul, hogy ez nem elég, hanem teljes vérátömlesztésre van szükség. A Tanúk írott nyilatkozat-tal hatalmazzák fel a szervezet jogi képviselőjét, aki így megakadályozhatja az orvosi segítségnyújtásnak ezt a formáját. Az ötvenes évek óta már kap-hatnak himlő elleni oltást, és ma már a szervátültetés elfogadását is az egyes tagok lelkiismeretére bízzák. A Tanúk kis mennyiségben ihatnak alkoholt, de a dohányzásért már kiközösítés jár.

PROBLÉMÁK

Jehova Tanúi vonzereje azclilizmus, a kiválasztottak önigazult küldetéstudata. Aktivitásuk, fanatikus hűsegük két forrása a csodálatosnak leírt jövőbe vetett reménység (földi paradicsom) és az állandó felelem, hogy azt saját hi-bájukból elveszthetik (megsemmisülés). A szervezeten belül kíméletlen a belső ellenőrzés, a tagok - „egymás lelkiismereteként" - minden szabály-ellenes dolgot azonnal jelentenek a véneknek. A vének előtti állandó megfe-leléskcnyszcr miatt egy idő után sok Tanú jobban fel a szervezettől, min( Is-tentöl. Jézus „boldogító és könnyű igája" helyett (lásd Ml 11:28-30) egy mo-dem farizcizmus igája alatt szemednek. Bizonyára ennek köszönhető, hogy - saját adataik szerint - világszerte évente harmincezer Tanú lép ki annak ellenére, hogy a vének közlik velük: a megsemmisülés lesz az osztályrészük, ezentúl egy Tanú sem állhal velük szóba, szeretteik meg csak nem is imád-kozhatnak énük. A kilépéssel, kiközösítéssel járó nagyfokú érzelmi sérülések csak nehezen gyógjailnak be. sajnos sok ember megy tönkre lelkileg, és csak ke-vesen képesek ezek után megint a kezükbe venni a Szentírást vagy imádkozni.

A Társulat sok évtizedes bibliatanulmányozói tapasztalatára, az óhéber és az ógörög nyelv (állítólagos) ismeretére hivatkozva hirdeti, hogy minden kérdésre választ tud adni, ezért a Biblia értelmezését és a felelősséget „átvállalja" magára a Tanúk helyett. Ők teljesen megbíznak a vezetőségben, és annak magyarázatai nélkül nem merik a Bibliát értelmezni.

A brooklyni Őrtorony Társulat egyébként napjainkra a világ egyik legna-gyobb nyomdaipari konszerné lett, hatalmas és jól menő gazdasági vállalko-zás, amely a Tanúk önfeláldozó szolgálata révén havonta százmilliószámra terjeszti a Társulat kiadványait. A cég nem profitorientált, a szent cél érde-kében minden bevételt visszaforgatnak a termelésbe. A Tanúk mindebben csak a Művel látják, amelynek apró fogaskerekeiként kívánnak működni.

MIT TANÍT Λ BIBLIA?

A Szentírásról lásd 1.1-3

Abc nem vált jóslatok mondvacsinált kimagyarázása kétségessé teszi a „Ko-moly Bibliakutatók" harcos igazságszerctetét. Az „Őrtorony" nem „Isten szócsöve", hanem hamis prófétáké.

A „Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítása" (New World Translalion) az eredeti szöveg értelmének meghamisításával igazolja a Társulat lanail. A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival", a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgclésévcl, semmit sem bizonyító „példák" meg­tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők müveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték" természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. (A kritikus igehelyek nyelvészeti elemzését lásd az 1. Függelékben!)

Egy Tanú igazából csak akkor hajlandó a keresztény tanítás befogadására, ha már ki mer lépni a Társulat tekintélyének árnyékából. Ehhez azonban nem kevesebbel kell szembesülnie, mint a Társulat hamis próféciáival és nyelvészeti inkompetenciájával.

Az Evangéliumról lásd 2.1-5, Jézus Krisztusról lásd 3.1-6 Az ószövetségi állatáldozati rendszer az Isten Bárányára: az Isten által ho-zott áldozatra mulatott előre. Az Istenember Jézus Krisztusban életünk Birá-ja bűnhődött helyettünk (Jn 1:29. IPt 1:18-19. Zsid 2:14-17, 7:27, 9:12-14, 10:11-14). Isten Fia. Jézus sosem volt angyal (Zsid 1:2-14), ő nem pusztán az első, közvetlenül teremtet „isteni" lény. hanem Isten, Tökéletes, bűntelen életének. Isten számára elfogadható áldozatának és halhatatlanságának (Jn 2:18-22, 10:17-18) a titka Istenember volta.

Istent egy teremtmény különben sem engesztelhette ki más teremtmények bűneiért. A bűn Isten elleni lázadás, a bűnös Istennek tartozik, és Isten vagy megbünteti a bűnöst, vagy ő maga fizeti ki a tartozását azzal, hogy ő elen-gedi azt, tehát magára vállalja a kárt. Ha nem Isten, a sértett fél fizette volna ki a tartozásunkat, hanem csupán egy másik, ártatlan teremtmény, akkor Is-ten igazságtalanná lenne azzal, hogy „más kontójára" venne önmagának elégtételt.

Aki a kegyelemből felkínált üdvösséget elfogadja, annak az üdvösségét maga Isten garantálja, hitre jutásának első pillanatától az örökkévalóságig (Fii 1:6 vö. Róm 8:31-39). Az érte életét adó Jó Pásztor kezéből nem eshet ki (Jn 10:11.28-30), nem kell az önhibájából való elbukás félelmében élnie (IPt 1:5-9, lKor 10:12-13). A Biblia Istene tudja, hogy mit jelent embernek len-ni, a Társulaté nem.

Isten országában nincs első és másodosztály. Aki hisz, azt Isten a gyer-mekévé fogadja (Jn 1:12-13), az Isten fia (Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Is-tentől született (1nn 5:1, Jn 3:1-8), vette a Szentlelket (Jn 7:37-39), a Mcssi-ás elpecsételte a Lélekkel (Ef 1:13-14, 2K0r 1:22), megkeresztelte és meg-itatta a Lélekkel (lKor 12:12-13), abban Krisztus vett lakozást (Ef 3:17), az a Lélek templomává lett (lKor 6:19-20). A 144 000 a nagy nyomorúság alatt megtérő zsidókról szól; a Társulat szerint azért nem lehetnek zsidók, mert a törzsek névsora nem egyezik az egyik ószövetségi listával, de egyrészt az Ószövetségben található húsz törzslistából csak három egyezik (!), másrészt Dán és Efraim valószínűleg a bálványimádás miatt hiányzik. A Lk 12:32-ben a tizenkét tanítvány mint új Izrael valóban „kicsiny nyáj" volt, amely rá-szorult az Isten gondviselésébe vetett bizalomra (lásd a szövegkörnyezetet). A Mt 22:14 előtti példázatból kiderül, hogy ki a „sok meghívott" és ki a "kevés választott"; a meghívottak (a kortárs zsidók) nem jöttek cl a királyi menyegzőre, az utcáról behívott vendégek (a népek) viszont a korabeli szo-kás szerint vendéglátójuktól kapnak ünneplő ruhát. A hallgatag „vendég", aki csak fogyaszt, de nem kér az ünnepségből, megsérti a házigazdát, joggal dobják ki: akik bent maradnak, azok a választottak - nem a 144 000. A Jn 10:16 „más juhai" sem JT „földi osztályára", hanem a népekre vonatkozik. A Jel 7:9-ben a ..nagy sokaság" igenis a mennyben van, „a trón előtt" {enópion), nem csupán a trón „látóterében" (NWT), akárcsak a Jel 14:3-ban a 144 000 (enopion itt is. kétszer). A 2Thrssz 2:13-14 sem arról szól. hogy a 144 000 lenne kiválasztva a „Krisztus [mennyei] dicsőségében való részese-desre". Az előző versek azokról szólnak, akik nem hisznek az igazságban. hanem a hamisságban gyönyörködnek, akiket Isten ezért kiszolgáltat a té-velygesnek, és a Sátán cl is csábítja őket; ezzel szemben a thesszalonikai hí-vöket Isten „kezdettől fogva üdvösségre" (megmenekülésre) „választotta ki". Itt nem az előre kiválasztásról van szó (nem az eklegomai áll perfectumban), hanem Istennek az cvangclizáció során végzett válogatásáról (a haireó áll aorisztoszban, ami két lehetőség közüli egyszeri választást jelent); a hitetlen engedetlenség és a hívő engedelmesség áll egymással ellentétben, nincs szó a 144 000-ről. Az 1Pt 1:5-8 sem a 144 000 üdvösséget garantálja: Péter a világban szétszóródott (1:1-2), újjászületett (1:3) hívőknek ír. akik az övével „azonos értékű hitet" vallanak, akik e hit révén isteni természet részesévé váltak, és megmenekültek a pusztulástól (2P1 1:1.4). A Zsid 12:22-24-ben az „elsőszülöttek ünnepi seregé"-nek neve fel van írva a mennyben, az „élet könyvében" (vö. Jel 20:11-15); ha ez az „ünnepi sereg" a 144 000-re vonat-kozna. akkor csak ők üdvözülnének - senki más.

Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmű utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikről szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezető gondatlan-sága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állí-tólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen ve-szi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. Az 5,6 millió Tanúnak valóban csak az „Őrtorony" olvasása marad...

Kérdéses ezenkívül, hogy ki tudhatja. hányan tértek meg az első keresz-tény generáció alatt a 144 000-ből. és hogy hányadiknál állt a számoló Russcll és hívei fellépésekor?

Jézus visszajövetele előre kiszámíthatatlan, váratlan, és mindenki állal azonnal látható esemény lesz, vö. az ezzel kapcsolatos helyeken található igék és főnevek jelentését.

A leggyakoribb a horaó - lát, szemlél, néz, lásd Mt 24:15.30, Mk 13:26, Lk 21:27, Jn 1:39.51, Zsid 9:27, Un 3:2, Jel 1:7. A Társulat szerint a Jel 1:7-ben a „minden szem meglátja öl, azok is, akik átszegeztek, és a Föld összes népe mellet veri miatta bánatában" nem fizikai látásra utal, csak belátásra, felisme-résre, ennek azonban ellentmond a görög szövegben álló hebraizmus. A „látás" ugyanis a héber gondolkodásban a valamilyen szempontból való megtapasztalás értelmét hordozza („nem lát halált / életet"), de ha valaki a „szemével lát", vagy valakinek „a szeme lát" meg valamit, akkor csak konkrét, fizikai látvány szemle-léséről lehet szó, mint a Jel 1:7-ban is (fainó - feltűnik, láthatóvá válik, lásd Mt 24:27.30, Mk 16:9, Lk 9:8). A Mt 24:27 szerint az Emberfia eljövetele úgy lesz, mint ahogyan a villámlás is ellátszik az ég egyik aljától a másikig; a 30. vers szerint feltűnik (fainó) az Emberfia jele az égen, és meglátják (horaó) az Em-berfiát. Az „Emberfia jele" (genitivus subiectivus) azt jelenti, hogy a jel maga az Emberfia, jelül ő maga tűnik fel, és lesz láthatóvá (vö. Csel 2:38, „megkapjátok a Szentlélek ajándékát" azt jelenti: „ajándékul a Szentlelket"). A többi főnév is a látható eljövetelt igazolja: epifaneia - megjelenés (lásd lTim 6:14, 2Tim 4:1, Tit 2:13); apokalüpszisz - leleplezés, feltárás, szcmlélhetővé válás (lásd lKor 1:7, 2Thessz 1:7); parúszia - eljövetel, látogatás, megjelenés, (megjelenés utá-ni) jelenlét (lásd lKor 15:23, lThessz2:19, 3:13,4:15, 5:23, 2TT1essz 2:1.8).

A Szentháromságról lásd 4.1-5

Isten az, aki. Ó egyszerűen a „Vagyok" (2Móz3:14-15). A zsidók (isztclct-bői mindig úgy utaltak rá, hogy az Úr (Adonáj) vagy a Név (há Sém). A hé-ber írás eredetileg csak mássalhangzókat rögzített, így a JHVH szó eredeti kiejtése teljesen feledésbe merült. Az egyetlen biztos az, hogy nem „Jehova" volt, mert az középkori teológiai műszó: amikor a szöveget magánhangzójc-lekkel látták el, a JHVH mássalhangzók alá írták az Adonáj vagy az Elohim magánhangzóit, ebből lett a Jahovah, Jchovah vagy Jchóví. A probléma azonban nem Isten nevével van, hiszen az - kiejtésétől függetlenül - hitünk egyik fontos eleme.

JT szerint azonban Jehova vagy Jahve és Jézus nem ugyanaz a személy, így nem elég a Jézus váltságába vetett hit, Jézus nevének ismerete és Jézus segítségül hívása, hanem Jehovát kell segítségül hívni az üdvösséghez (lásd a Függelék 1. pontját!). Pedig Jézus héber nevének (Jésua, Jósua vagy Jehosua)jelentése Jézus lényét teszi világossá: őbenne maga „JHVH [az, aki] meg-ment". Arra a kérdésre, hogy kicsoda a Bibliában „az Első és Utolsó", azaz egyetlen Isten (Ézs 43:10-11), minden Tanú azt válaszolná, hogy „Jehova". Jézus és „Jehova" azonban ugyanaz a valaki kell hogy legyen (Ézs 44:6, Jel 22:13), különben mikor halt meg és támadt fel „Jehova", az Első és Utolsó Isten (Jel 1:8.17-18). ha nem Jézus emberi testében? Ha egy Tanú ezt felfogja, akkor el tudja fogadni, hogy Jézusban maga a Mindenható lett érte emberré, nemcsak egy teremtmény. Akkor a Szentlélek által végre Úrnak nevezheti Jézus Krisztust (Lk 1:48, 2:11, Jn 20:28, lKor 12:3, Kol 3:24), és le tud térdelni az elé, aki előtt egy napon a mennyben, a földön és a föld alatt is minden te-rcmtmény megfogja hajlani a térdéi (Ézs 45:23 vö. Fii 2:9-11, Csel 4:12).

Egyebek

Az emberrel, lelkével, halál utáni, túlvilági sorsával kapcsolatban lásd a 2. Függeléket! Nem igaz a „vér = lélek" képlet, mert a Biblia a vért a rúah-hal sohasem azonosítja, csak a nefes-sel (és a pszükhével), ami a legtöbbször életet vagy magát az embert jelöli. Az 5Móz 12:23 „a vér az a lélek (nefes)" helyes fordítása: „a vér az életerő hordozója)". A 3Móz 17:11 - „a test élete (nefes) a vérben van" - is azt állítja, hogy a vér az életerőt hordozza.

A vérevéstilalom célja egyrészt a korabeli pogány vérmágia tiltása (a meg-gyilkolt állat vagy ember életerejének „bekebelezése") és a dögevés miatti fertőzések elkerülése volt. Másrészt pedig a véráldozatok jelentőségét tartatta tisztelet-ben (Zsid 9:22), hiszen a feláldozott állat vérét a bűnös ember vére helyett fogadta cl Isten ideiglenes engesztelésül (lMóz 9:3-4, 3Móz 17:10-11, 5Móz 12:23, Csel 15:19-20.28-29, 21:25, lKor 8:8). Az Újszövetségben a „vértől való tartózkodás" apostoli határozata (Csel 15:29) a vérevés ószö-vetségi tilalmát ismétli meg. Miért kell az életmentő vérátömlesztés elutast-tásával olyan áldozatot hozni, amit Isten nem követel?

Bár nincs teológiai jelentősége, meg kell említeni, hogy Jézus nem „kin-oszlopon" (NWT: torture stake) halt meg. A görög sztaurosz jelenlése való-ban cölöp vagy gerenda, de a rómaiak kivégző eszköze kereszt alakú volt. Ennek két Kr u. 1. századi ábrázolása ís fennmaradt Rómában, a Palatínus-dombi ásatások során került elö egy „graffiti", amelyen egy keresztre feszített szamárfejű alakra mutat rá egy Alexamenosz nevü férfi, s atatta a felirat: szebete theó, azaz „imádjátok Is-tent!" A Kr. u. 79-es lávakitöréskor elpusztult Pompejiben pedig az egyik kiásott ház oltára fölött falba süllyesztett latin fakereszlel találtak.

Ennél fontosabb azonban a keresztény ünnepekhez és az államhoz való hozzáállás témája. A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).

Mivel Jézus születésének dátumát senki sem tudta, testté lételét csak a 4. századtól kezdték el megünnepelni. A ״"egyőzhetctlen Nap״-nak az ünnepét keresztény tartalommal („pogányok világossága") töltötték meg. Az ünnep a kora középkorra elvesztette kezdeti pogány gyökereit, a 17-18. századtól kezdve viszont a keresztény tartalom is kezdett elkopni. Ma már igazi pol-gári ünnepnek, sokba kerülő, rohangálással járó társadalmi programnak lü-nik. Mégis, hagyományosan a szeretet ünnepe. Ha számunkra valóban fon-tos, hogy felebarátaink a nagy ünnepi rohangálásban valami másra, tudniil-lik Isten ajándékára figyeljenek fel (Jn 3:16), akkor szeretettel megmondhat-juk nekik, hogy mi ilyenkor Isten szeretetének örülünk, s ezért ajándékozzuk meg egymást - és őket. Nem arról van szó, hogy ilyenkor meg kell próbálni ,jól viselkedni", hanem arról, hogy Urunk szeretetét átélve egymásnak és másoknak is van mit adnunk. A hétköznapokba belefáradt, és az ünnepet joggal kollektív képmutatásnak érző emberek számára az a jó hír, hogy Isten emberré lett, hogy ,járt a cipőnkben", nem az, hogy a karácsony pogányság.

Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, IPt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Isten-nek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.

Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küz-deni érte (lTim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem le-het más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazga-tásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhet-jük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).

Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt Jehova Tanúinak kellene a legjobban tudni, hiszen ma is sok országban diszkriminálják őket -de nem mindig és mindenhol.

A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (lKor 12:3.13, Fii 2:11, Mt 28:18).