Melyik fordítás az igazi?

Tisztelt Kérdező.

Az ihletett, görög szövegben ezt olvassuk:

προσέχετε ἑαυτοῖς καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ, ἐν ᾧ ὑμᾶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔθετο ἐπισκόπους, ποιμαίνειν τὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ, ἣν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ ἰδίου.

Az ihletett görög szövegből, amint látjátok, hiányzik a "Fiának" kifejezés, az csak az újvilág fordítás betoldása.

Károli fordítása a helyes.

"Az ihletett görög szövegből, amint látjátok, hiányzik a "Fiának" kifejezés, az csak az újvilág fordítás betoldása."

Csakhogy a "dia tou aimatos tou idiou" kifejezésnek lehet a megszokottól eltérő jelentése is. Ez a másik jelentés, amelyre az Apostolok cselekedetei írója gondolhatott, nem más, mint hogy "az ő sajátjának vérével" (...) Az

idios egyes számának ez a tárgyatlan használata, amely máskülönben ismeretlen az Újszövetségben, közeli rokonokra utaló becéző kifejezésként elvétve megtalálható néhány görög nyelvű papiruszban. Lehetséges tehát, hogy "az övé" (ho idios) olyan cím volt amelyet a korai keresztyének adtak Jézusnak, hasonló a "szeretett" -hez (ho agapétos) . Hasonlítsuk ezt

össze a Róm 8,32 -vel, amelyben Pál olyan összefüggésben utal Istenre, hogy ő "tou idiou uiou nem kímélte" , amely világosan az 1Móz 22,16 -ra utal, ahol a Septuaginta szövegében tou agapetou uiou-t olvashatunk" - (Bruce M. Metzger, Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege)

Ha pedig a teljes írást vesszük alapul, nemcsak mint egy verset kiragadva a szövegkörnyezetéből bróbáljuk értelmezni, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy Isten Szellem (Ján 4:24), a Szellemnek pedig nincs vére, a Fiának viszont, aki belépett a test és a vér közösségébe, részese lett annak (Zsid.2:14), aki testé lett (Jn 1:14) lett vére, akinek a vérén szerezte az Isten a gyülekezetét. (I. Pét. 1:19, I. Pét. 1:2, Róm. 3:25; Zsid.

10:29; 12:24, Jel:7:14)

Viszont sehol nem beszél arról az írás, hogy Isten a vérét adta volna, mindenütt a Fiáról, a Bárányról, Jézus Krisztusról beszél, aki meghalt a kereszten. Így tehát az ÚVF a helyes.:)

Kedves kérdező érdemes tovább olvasni az igét és szerintem meg is kapjuk a választ;

"Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják."(Ap.csel.20:28-29)

Nincs értelme azzal érvelni,hogy "kiragadott igékkel" próbáljuk alátámasztani az igazunkat,mert nincs olyan a Bibliában,"hogy kiragadott ige" hanem csak IGE van,mert minden igének ugyan az a mondani valója;

"A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a HALOTTAK KÖZÜL; hogy mindenekben Ő legyen az első;Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő EMBERI TESTÉBEN A HALÁL ÁLTAL, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé:"(Kol.1:15-21)

Ha valaki ezt nem érti meg... :)

-szerintem az nem is akarja megérteni.

Üdv!

"Viszont sehol nem beszél arról az írás, hogy Isten a vérét adta volna, mindenütt a Fiáról, a Bárányról, Jézus Krisztusról beszél, aki meghalt a kereszten. Így tehát az ÚVF a helyes.:)"

Az Apostolok Cselekedetei 20,28-ban szó szerint azt olvassuk a görögben, hogy Isten a saját vérén váltotta meg az egyházat, és pont. Az, hogy te mint Jehova Tanúja ezt nem tudod elfogadni, az már a te egyéni véleményed. Tőletek nem is vár mást az ember. A hívő keresztények azt fordítják le, ami az ihletett görög szövegben van, mert az Egyház számára a Biblia szent. Az újvilág fordítás nem helyes, mert betold egy olyan szót, ami nincs bent az ihletett szövegben, és az ellenkezőjére fordítja azt. Neked, mint aki az Őrtorony szolgálatában áll, ez természetes, ezt tudjuk. De ez te vagy, és az Őrtorony, ezt vedd figyelembe.

Káldi György fordítása a Vulgatán alapszik, amely mint tudjuk, a Keresztény Egyház egyik tekintélyes fordítása, több mint 1500 éves, még Szent Jeromos készítette el:

"Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett."

A latin szöveg is tehát Károlit támasztja alá. Nincs ilyen sehol sem, hogy "saját fiának vérén" ez csak egy betoldás, ami az újvilág fordításban már megszokott, hiszen csak úgy hemzseg a JT teológia betoldásaitól, íme egykis ízelítő:

Jézus Krisztus

Mivel a Társulat tagadja, hogy Isten Fia a Fiú Isten, az ÚVF félrefordításában nem Isten volt az Ige, hanem "a Szó isten volt" (Jn 1:1); a kis "i" hivatott megkülönböztetni az Istentől, Jehovától (az eredeti szövegben csak nagy betűvel írtak!). Jézus az ÚVF-ban nem Isten egyszülött (azaz egyetlen) Fia, hanem "egyetlennemzett Fia" (Jn 3:16). Jézus nem az élet fejedelme, hanem "Főközvetítője" (Csel 3:15), és nem az Atyától származik, hanem csak "a képviselője" (Jn 7:29). Az ÚVF betoldása révén Isten nem a saját vérén váltotta meg egyházát, hanem "saját Fiának a vérén" (Csel 20:28, vö. Jel 1:8, 17-18, 2:8). Mivel a Társulat szerint Jézus csak az első teremtmény, akin keresztül Jehova minden mást teremtett, a Kol 1:16-17-ben négyszer is betoldja a "más" szót: "általa teremtetett minden más az egekben és a földön" (vö. Jn 1:3). A Társulat betoldásai és félrefordítása a Fil 2-ben található Krisztus-himnusz eredeti értelmét az ellenkezőjére torzította: "noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen. Nem, hanem megüresítette magát, rabszolgai formát öltött, és emberekhez lett hasonlóvá." A 9. versben a Társulat Krisztus dicsőségét is csökkenteni igyekszik: bár "fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé" (az eredetiben túlzó felsőfok), az ÚVF szerint Isten csak "magasabb állásba emelte".

Szentlélek

A Társulat tagadja, hogy a Szentlélek személy. Ennek megfelelően az ÚVF-ban a Szentlélek végig "szent szellem", kis sz-szel (az "Ördög" viszont nagy Ö-vel kezdődik, mert csak személy beszélhet, kísérthet, hazudhat, ölhet stb., lásd Lk 4:1-2). Az ÚVF-ban ugyanakkor nem a Lélek mondta meg, hogy mi lesz az utolsó napokban, hanem "az ihletett kijelentés" (1Tim 4:1); így valóban nehéz arra gondolni, hogy a Lélek (aki ugyancsak beszél stb.), szintén személy. Ugyanígy a Társulat szerint Krisztus csak arkangyal, tehát az angyalok, a "szolgáló lelkek" közé tartozik, akik egyszerre csak egy helyen tudnak lenni. Mivel azonban az 1Pt 1:11 eredeti szövege szerint a próféták azt kutatták, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, a birtokos szerkezetet (Krisztus Lelke) felbontotta: "egyre csak azt vizsgálták, hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve". Így próbálta elkerülni a Társulat azt a kérdést, hogy hogyan lehetne Mihálynak, egy szolgáló léleknek / szellemnek saját lelke / szelleme? Mivel a Társulat szerint a "szent szellem" legfeljebb Isten megszemélyesítése, nem a harmadik isteni személy, az ÚVF-ban a Lelket jelölő szó (görögül pneuma) nagy Sz-szel van írva, ha a Társulat szerint Jehovára utal, és kis sz-szel, ha csak Jehova megszemélyesítése: "Jehova pedig a Szellem, és ahol Jehova szelleme van, ott a szabadság van. Mi pedig, miközben leplezetlen arccal visszatükrözzük Jehova dicsőségét, mindnyájan átváltozunk (...) pontosan úgy, ahogy Jehova, a Szellem véghezviszi ezt" (2Kor 3:17-18). Mivel a Társulat tagadja, hogy a Szentlélek minden Krisztushívőben benne lakik, Júdás levelének bűnökkel teli szakadárjaival sem az volt a baj, hogy nincs bennük Lélek, hanem az, hogy "nincsen szellemiségük" (Júd 19).

A megmentés

Az ÚVF-ból fordításból hiányzik a kegyelem szó, mindenhol körülírva találjuk, mint "ki nem érdemelt kedvesség"-et (Ef 2:8). Életünk Bírájától azonban nem holmi kedves simogatásra, hanem felmentő ítéletre van szükségünk. Az ÚVF-en felnövő új Tanú-nemzedéknek már szava sem lesz az Istenhez való megfelelő viszonulásra. A Társulat szerint a megmentéshez nem elég Jézusban hinni, ezért az ÚVF szerint "aki hívja Jehova nevét, megmentésben részesül" (Róm 10:13). Pál nem is egyszerűen a hívők Jézusba vetett hitéről hallott, hanem a Társulat betoldásaként "a Krisztus Jézussal kapcsolatos" hitükről (Kol 1:4). Emögött az áll, hogy Mihály arkangyal csak Jehova "eszköze" volt, aki neki annak idején engesztelést szerzett a bűnökért, így a Tanú nem annyira neki, mint Jehovának hálás. A Társulat értelmezése szerint a hívő nem hisz (hitre jut és bízik) Istenben, hanem "hitet gyakorol benne" (Jn 3:16), ez jól szolgálja a társulati rendszert, amely szerint egy Tanúnak valójában csak addig van esélye arra, hogy "megmentésben részesüljön", amíg aktívan engedelmeskedik a szervezetnek.

Ismeret, elmebeli magatartás

A Társulat teokratikus oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez nem az kel, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad" (Jn 17:3). A Társulat racionalista megközelítésének megfelelően az érett gondolkodás inkább "elmebeli magatartás": "ha pedig elmebelileg bármilyen vonatkozásban másra vagytok hajlamosak, az Isten majd kinyilatkoztatja nektek a fent említett magatartást" (Fil 3:15). Az apáknak sem az Úr tanítása szerinti fegyelemmel és intéssel, hanem "Jehova fegyelmezésében és elmebeli szabályozásában" kell nevelni a gyermekeiket (Ef 6:4). A hívők számára nem Jézus önfeláldozó, megalázkodó indulata (motivációja) a példa, "azt az elmebeli magatartást" kell magukban megőrizniük, amely benne is megvolt (Fil 2:5). Mindennek a hátterében az áll, hogy az "újraszületés" a Társulat szerint csak a 144000 felkent kiváltsága, a többi Tanú nem születhet újjá, bennük nem lakhat a Szentlélek. Így a "szellem gyümölcse" (Gal 5:22-25) gyakorlatilag az emberi szellem erőfeszítésének az eredménye: a Tanú engedelmeskedjen a bibliai parancsoknak és a szervezet felügyeletének, hogy "kiiskolázott lelkiismeret" és "kiegyensúlyozott szemlélet" alakuljon ki benne.

Az emlékünnep

A Társulat szerint Jézusnak csak 144 000 felkent tanítványa van, csak velük kötötte meg az új szövetséget, hogy vele uralkodjanak majd a mennyből. A nyilvános "emlékünnepen" csak ők törhetik meg a kenyeret és ihatják a bort, a Tanúk milliói csak megfigyelők. Ezt tükrözi az ÚVF is, amelyben Jézus az utolsó vacsorán nem a tanítványaira hagyja a királyságot, hanem így szól a Tizenkettőhöz: "szövetséget kötök veletek (...) egy királyságra" (Lk 22:29). Ugyanígy, bár Pál az 1Kor 11-ben eredetileg arra figyelmeztetett, hogy a hívők méltó módon vegyenek részt az úrvacsorán, ti. megkülönböztetve a többi ételtől, megvárva egymást stb. (lásd 1Kor 11:21-22,34), az ÚVF-ban Pál sorai átalakulnak: "aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát [a nem felkent Tanúk nem méltók az emlékünnepre], vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően" és "aki eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmaga ellen, ha nem látja tisztán a testet" [ti. Krisztus Testét, amelybe csak a 144 000 felkent tartozik]; ezért betegek és halnak meg sokan, "de ha tisztán látnánk, hogy mik vagyunk mi magunk, nem esnénk ítélet alá" [vagy "felkent" valaki, vagy csak "a más juhokhoz" tartozik] (1Kor 11:27-31). Végül, mivel a Társulat szerint az "emlékünnepet" csak egy évben egyszer lehet megtartani (a páska-ünnep idején), az ÚVF szerint az első keresztények nem a kenyér megtörésében vettek kitartóan részt, azaz folyamatosan és gyakran, a közösségi összejövetel többi elemével (tanítás, ima) együtt, hanem "az étkezéseknek (...) szentelték magukat" (Csel 2:42). Az úrvacsora nem is az Úr (Krisztus), hanem "Jehova asztala" (1Kor 10:21 vö. 11:27).

Keresztség

A Társulat keresztségről alkotott felfogása is megjelenik az ÚVF-ban. Keresztelő János nem azt hirdette a zsidóknak, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök bocsánatára (Mk 1:4), hanem az ÚVF körülíró betoldásai révén "megjelent (...) prédikálva a keresztséget, mint a mi a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe." Ugyancsak az ÚVF betoldásai révén már nem is a hívőkről mondja Pál, hogy aki meghalt, a bűnnek halt meg, és aki él, az Istennek él, hanem Jézusról, aki "azt a halált, amelyet halt, a bűnre nézve halta (...), az életet pedig, amelyet élt, az Istenre nézve éli" (Róm 6:10). Nem véletlen, hogy a keresztelés ilyen "bibliai" háttérrel (vagy inkább anélkül) a 'hírnökké avatás' jelképévé torzult, és hogy egyetlen keresztény egyház sem fogadja el.

Az államhatalom

A Társulat szerint az állam nem Isten akaratából létezik, csak megengedi a létüket az armageddoni csatáig, amikor minden Jehova-ellenes hatalom megsemmisül. Ezért szerinte ami hatalom van, az nem egyszerűen Istentől van, mert Istentől rendeltetett (Róm 13:1), hanem amint az ÚVF betoldásai sugallják: "a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában."

Az utolsó idők

A világ a Társulat szótárában elsősorban "a dolgok jelenlegi gonosz rendszer". Mivel a Társulat tagadja, hogy Jézus láthatóan visszajön, de azt állítja, hogy 1914 óta (és csakis azóta) láthatatlanul jelen van, az apostolok az ÚVF-ban nem Jézus visszajövetelének és a világ végének a jeleire kérdeztek rá, hanem arra, hogy "mi lesz a jele jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?" (Mt 24:3).

Ez tehát egy rendkívül rossz fordítás, nem ajánlom senkinek.

Nézzük hozzá akkor a Róm 8,32-t:

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"

Nincs értelme szembemenni a teljes írással, az ApCsel 20:28 úgy értendő, hogy Isten Tulajdonának a vére, tehát az Ő Fiának a vére, aki a tulajdona Istennek.

"Nincs értelme azzal érvelni,hogy "kiragadott igékkel" próbáljuk alátámasztani az igazunkat,mert nincs olyan a Bibliában,"hogy kiragadott ige" hanem csak IGE van,mert minden igének ugyan az a mondani valója"

Miért nincs? Én már számtalanszor tapasztaltam, hogy a szövegkörnyezetéből kiragadott igével próbáltak álátámasztani egy-egy hamis tant. Hogy egy klasszikus példávak éljek: "Én és az Atya egyek vagyunk." Hogy Jézus mire értette ezt a mondatát, az csak a tágabb szövegkörnyezetből derül ki, természetesen arra, hogy akaratuk/szándékuk megegyezik, ilyenformán tökéletes egység van köztük. De mondhatnám a Filippi 2:6-ot is példának és még sok egyéb mást is. A lényeg, hogy a Szentírás önmaga tolmácsa, tehát minden versét megmagyarázza, hogy hogyan is értendő.

Kedves 7-es és 8-as!

Gratula, szép munka, sikerült összegyűjteni egy rakás hazugságot/félremagyarázást/ferdítést. Nem fárasztom magam, már számtalanszor megcáfoltuk őket.