Jehova Tanui szerintetek mit tegyek?

Javítás:

"Te most részben az "eleve elrendelésről" beszélsz? Isten biztosan tudhatta, HA akarta(!) ..."

Kimarad a 'HA', ugyanis biztosan tudod, hogy mint mindenható, Isten képes arra, hogy megválassza mit lát előre, mit nem.

Ha segíthetek még, azt szeretném mondani, hogy Istennek BÁRMIKOR hálás lehetsz, sőt, gondolom nem csak évente egyszer köszönöd meg Neki, hogy VANNAK, így van? Így bizony.

És a gyermekeidnek is bármikor ajándékozhatsz, gondolom nem csak évente egyszer adsz nekik ajándékot, igaz? Sőt, tapasztalatból tudom, hogy SOKKAL NAGYOBB öröm volt számomra, ha nem előre mesterségesen megtervezett alkalomból kaptam ajándékot, mert ez NEM AZ ÉRDEMEIMÉRT volt, hanem egyfajta társadalmi kényszer szülte. Ha egy szülő akkor ad, ha azt ténylegesen SZÍVBŐL adja, mert annak NEM ELŐÍRT, hanem konkrét érdemi oka van, na akkor az az ajándék MINDENNÉL többet ér.

Gondolj bele, nem esik neked is jobban az, ha egy ajándékot azért kapsz, mert annak aki ad, MINDEN ALKALOMTÓL függetlenül TE SZEMÉLYESEN vagy fontos, figyelmességet tanúsít a személyed iránt, nem azért, mert úgy is itt a karácsony, vagy a születésnap.

Mert mondhat nekem bárki, bármit, biztos vagyok benne, hogy amikor előre megszabott időponthoz van kötve az ilyen esemény, sokszor éppen nem teljesülnek, természetszerűleg nem is teljesülhetnek a fenti elvárások.

Így van? Szerintem így! :-)

Csodálkozok, hogy Jehova Tanúi még az életet is, amit Isten ad, emberileg tervezettnek gondolják. A szülők sem az élet felől nem tudnak dönteni, sem a gyermek születésének napja felől, ezt még az orvosok sem tudják előre, a kiírt dátum csak egy támpont. (Persze, amikor a celebek eldöntik, hogy mikor akarnak szülni császárral, az nagyjából tervezett időpont)

A Biblia ezzel szemben ezt mondja:

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.

Alaktalan testemet már látták szemeid; KÖNYVEDBEN MINDEN MEG VOLT ÍRVA, A NAPOK IS, AMELYEKET NEKEM SZÁNTÁL, BÁR MÉG EGY SEM VOLT MEG BELŐLÜK. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!" Zsoltárok 139:13-17

"Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét?" 1Mózes 30:1-2

"Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!" 1Mózes 30:22-23

Döntsd el te ennek alapján, kérdező, hogy a gyermek születését és a napot az ember vagy Isten határozza meg. A Bibliában érdekes módon arról sem olvasunk, hogy a házassági évfordulót ünnepelték volna Jézus tanítványai. Rajtad múlik, Kérdező, hogy hogy döntesz: emberi rendeléseknek veted alá magad minden területen, vagy az Istentől kapott és az Igében egyértelműen leírt szabadság szerint akarsz élni. És még egy Igét szeretnék a szívedre helyezni a korábban leírtak mellé, amelyet Pál írt szintén az ünnepek témakörében:

"Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel." Róma 14:22

Kedves kérdező! Örülök, ha csak egy kicsit is segíthettem, mert magam meg vagyok győződve arról, hogy Isten előtt helyes álláspont ez.

Teljesen igazad van, a születésnek a dátumát ismerték a zsidók is, ez természetes. De ezen kívül nem volt, nem is lehetett nagyobb jelentősége számukra, hiszen az ő Istenük kategorikusan tiltott minden olyan szokást, melynek valami köze van a spiritiszta gyakorlatokhoz.

De ahogy mondtam, ha jobban átgondolod, ennek nincs is gyakorlati jelentősége, hiszen hálát adni Istennek a gyermekeidért, nem alkalomból kell, hanem bármikor, mikor ÚGY ÉRZED, hogy most arra szükség van. Ki írhatja elő azt, hogy te mikor "érezd úgy"?! Senki. És a gyermekeidnek is adsz ajándékot spontán is, sőt, a legnagyobb ajándék TE MAGAD vagy nekik! Ezt semmivel sem tudod pótolni, SEMMIVEL.

Ezen kívül amit sohasem szabad elfelejteni, az az, hogy mi tetszik Istennek. És ne aggódj, semmit sem kér tőled, amiért ne adna ezerszer annyit - ha azt iránta érzett őszinte szeretetből teszed.

"... nagyon szeretünk készülni, ajándékozni, együtt a családdal egy egy ilyen napon."

Annyi lesz csak a különbség, hogy nem konkrétan e napok miatt fogtok örülni, készülődni, ajándékozni, hanem más, ettől természetesebb és fontosabb alkalmakból. Ezeket részben önállóan kell megszervezni a Tanúknak, mert hiányoznak azok a társadalmilag előírt napok, amik mindig megmondják, hogy "na most kell ajándékoznod, most kell örömködnöd", stb. Persze sokaknak ez így kényelmes, de ez egy mesterséges világ, amiben élünk.

"És most ez "miattunk" megszűnni látszik (a nagyobb családra gondolok mint nagyszülők, nagynénik, nagybácsik...stb, akik eddig mindig számon tartották és jöttek köszönteni). Talán ehhez ragaszkodom inkább mint magához a születésnaphoz."

Hidd el, ezen nagyon sok Tanú szintén átesett már. Nem miattatok szűnik meg, hanem az igazság miatt. Most gondolj bele, ha nem lenne semmi kifogásolható az Írások alapján benne, akkor is értékesebb lenne a fent említett mesterkéltsége, természetellenessége miatt az a módszer, melyet írtam.

És még egy dolog: Jézus azt mondta, hogy "aki jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához, mint hozzám ..." - ugye tudod hogyan folytatódik?!

"Nem beszélve arról hogy nehéz megmagyarázni egy világi neveltetésben felnövő gyereknek hogy kisfiam innentől kezdve ne várd az ajándékodat ezen a napon ..."

Egy jó tanács: ne mondjátok nekik, hogy mit veszte el tőlük, hanem töltsétek ki az esetleges hiányt. Ha közel vagytok egymáshoz, ha ezután is azon vagytok a pároddal, hogy közel maradjatok hozzájuk és együtt legyen a család, akkor MINDEN együtt töltött alkalmat ÜNNEPNEK fognak tekinteni a gyermekeid!!! És akkor nem fogják hiányolni az ezen MELEG családi légkörtől egyébként is sekélyesebb, előírt alkalmakat, mert látni fogják, hogy melyik az ÉRTÉKESEBB számukra.

Tehát a család szeretetteljes együttléte, bármely, akár általatok is megszervezett napon, felbecsülhetetlen alkalom. Jehova Tanúinak rendszeres programjaik vannak és az ebben való részvétel a családi alkalmakkal együtt, bőségesen kitöltik és megelégedetté teszik az életüket. Jehova, az igaz Isten szolgálától egyébként nincs nagyobb boldogság.

Zsoltárok 139:13–17

"13 Mert te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg!

Csodálatosak a te műveid, És jól tudja ezt az én lelkem.

15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, Amikor titokban megalkottattam,

Amikor összeszövettem a föld legmélyén.

16 Szemeid már mint embriót is láttak engem, És annak minden része be volt írva könyvedbe A napokat illetően, melyeken formáltattak, Holott még egy sem volt meg közülük.

17 Mily drágák nekem a te gondolataid! Ó, Isten, mily hatalmas a számuk!"

Mindenkinek előre el van rendelve a ’halála ideje’?

Ez a nézet a görögök és a rómaiak körében volt népszerű. A pogány görög mitológiában a moirák — három sorsistennő — fonják az élet fonalát, tőlük függ a hossza, és ők vágják el.

A Prédikátor 3:1, 2 arról ír, hogy „ideje (van) a halálnak”. Ám hogy itt nem az egyén számára előre elrendelt időpontról van szó, azt elárulja a Prédikátor 7:17 tanácsa: „Ne légy felettébb gonosz, és ne légy bolond se. Miért halnál meg idő előtt?” A Példabeszédek 10:27 ezt mondja: „a gonoszok évei . . . megrövidülnek.” A Zsoltárok 55:23 pedig hozzáfűzi: „A vérbűnös és csaló emberek a felét sem érik meg napjaiknak.” Mit jelentenek akkor a Prédikátor 3:1, 2 szavai? Egyszerűen elbeszélik a születés és a halál szakadatlan körforgását ebben a tökéletlen rendszerben. A születésnek ugyanúgy megvan az ideje, mint a halálnak. Az ember általában 70-80 éves korában hal meg, de néha hamarabb, olykor pedig később (Zsolt 90:10; lásd még: Prédikátor 9:11).

Ha a halál időpontja és módja már a születéskor vagy az előtt meg lenne határozva, akkor nem kellene kerülni a veszélyes helyzeteket, vagy nem kellene törődnünk az egészségünkkel, és biztonsági óvintézkedésekkel sem lehetne csökkenteni a halálesetek számát. De úgy gondolod, hogy háború idején a harcmező éppoly biztonságos, mint a háborús övezettől távol levő otthonod? Törődsz az egészségeddel, és elviszed a gyermekeidet az orvoshoz? Miért halnak meg a dohányzók átlag három-négy évvel hamarabb, mint a nemdohányzók? Miért történik kevesebb halálos baleset, ha az emberek bekapcsolják a biztonsági övet, s ha a vezetők betartják a közlekedési előírásokat? Nyilván hasznos, ha megtesszük az óvintézkedéseket.

Minden „Isten akarata”, ami történik?

2Pét 3:9: „Jehova . . . türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson.”

De nem mindenki reagál kedvezően a türelmére. Egyértelmű, hogy az nem „Isten akarata”, ha némelyek nem tanúsítanak megbánást. Vesd össze: Jelenések 9:20, 21.

Jer 7:23–26: „A következőket ellenben megparancsoltam nekik [Izraelnek]: »Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.« De nem figyeltek . . . Újra meg újra elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, mindennap korán felkeltem, és elküldtem őket. De nem figyeltek rám, és fülüket sem mozdították, hanem megkeményítették nyakukat.”

Izrael gonoszsága nyilván nem „Isten akarata” volt.

Márk 3:55: „Aki cselekszi az Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.”

Ha az emberek minden cselekedete „Isten akarata” lenne, akkor mindenki élvezhetné a Jézushoz fűződő, itt leírt kapcsolatot. Ő azonban ezt mondta egyeseknek: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok” (Ján 8:44).

"Szemeid már mint embriót is láttak engem, És annak minden része be volt írva könyvedbe"

Szerinted kedves xeniah, itt milyen 'könyvről' van szó? A neve: DNS!

Ma már tudják ezt a tudósok, de akkor még ki tudta, hogy a DNS tartalmaz MINDENT rólunk a kezdet kezdetén, mint egy nyitott könyv Isten előtt?

Utolsó, teljesen más témáról beszélsz, nem az emberek cselekedeteiről beszéltem, hanem az életről, amit Istentől kapunk, általa meghatározott időre. Nyugodtan magyarázhatod, ahogy akarod, de egyértelműen Isten Igéjének mondasz ellent, bár ez nem újdonság, és számotokra nem is lényeges. Nektek a JT magyarázat számít, nem Isten Igéje.

Kérdező, még egy utolsó összefoglalást szeretnék tenni, bár lehet, hogy nincs sok értelme. Nekem úgy tűnik, hogy már eléggé belefolytál a JT tanokba, ők apránként visznek bele, és fokozatosan nem értelmezheted saját magad a Bibliát, hanem ők mondják meg, hogy mit hogy értelmezz. Ha még tudod kicsit is "józanul" mérlegelni a dolgokat, akkor erről volt szó:

Az ünnepek tekintetében az Újszövetség SEMMILYEN előírást vagy tiltást nem fogalmaz meg (attól eltekintve, hogy Jézus kér arra, hogy emlékezzünk meg a haláláról úrvacsora vételével). Ezt a témát felvetették Pálnak is, aki azt mondta, hogy mindenki a saját meggyőződése szerint ünnepeljen. Ha vannak olyan napok, amiket különbnek tart az Úrért, akkor ünnepelje azokat, ha minden napot egyformának tart az Úrért, akkor is jól teszi. (az igéket most nem idézem újra, visszaolvasva megtalálod)

A JT ezzel szemben részletesen előírják, hogy mely ünnepeket ünnepelheted, melyeket nem, holott egyikről sincs szó sem a Bibliában. Sem a születésnapot, sem a házassági évfordulót nem tiltja a Biblia, JT mégis eldöntik, hogy egyik ünneplése helytelen, a másik helyes. (a karácsony, húsvét, ezekbe most nem mennék bele).

Tehát az Isten által kapott szabadság van szembeállítva a teljesen emberi előírásokkal.

És ez a kisebbik gond. Ami ennél sokkal fontosabb téma: Jézus Krisztus személye. Ő Isten egyszülött Fia, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, akit nemcsak az angyalok dicsőítenek, hanem minden teremtmény a mennyben és a földön is. Ő váltott meg minket az Ő vérével, általa élhetünk szabadon a bűntől. Ő Isten, egyenrangú az Atyával:

"És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" Jelenések 5:13

Az Ő menyasszonya vagyunk, értünk fog visszajönni. Csak akkor tudunk gyümölcsöt teremni, ha Őbenne maradunk.

A JT ezzel szemben azt mondják, hogy Jézus Mihály arkangyallal egyenlő, amit SEHOL SEM találsz meg a Bibliában, és ráadásul ellentmond Isten Igéjének, teljesen eltorzítva az Újszövetség üzenetét.

Isten áldjon meg az Ő Igéje iránti nyitott szívvel, nyitott füllel az Ő hangjának meghallására, hogy Jézus Krisztus juha lehess, hogy a Jó Pásztort kövesd, az idegent pedig ne, hanem elfuss attól.

"Ezt a témát felvetették Pálnak is, aki azt mondta, hogy mindenki a saját meggyőződése szerint ünnepeljen."

Kedves xeniah, ez így bizony téves álláspont.

Rómában zsidó és nem zsidó származású hívők is éltek (Róma 4:1; 11:13). Némelyik zsidó származású keresztény nyilvánvalóan nem hagyott fel néhány olyan szokással, melyet a Mózesi Törvény alatt gyakorolt, holott fel kellett volna ismernie, hogy ezek a szokások nem nélkülözhetetlenek a megmentéshez. De voltak olyan zsidó származású keresztények is, akik elfogadták, hogy Krisztus áldozata felmenti őket azok alól a korlátozások alól, melyeket betartottak, mielőtt keresztények lettek. Ebből következően változtattak néhány szokásukon (Galácia 4:8–11). Mégis mindannyian „Isten szerettei” voltak, ahogy Pál rámutatott. Mindnyájan „egy szájjal” dicsérhették Istent, ha mindig megfelelően gondolkodtak egymásról. Mi is vélekedhetünk eltérően bizonyos dolgokról, ezért gondosan meg kell vizsgálnunk, hogyan magyarázza meg Pál ezt a fontos alapelvet (Róma 15:4).

Pál a rómaiaknak írt levelében egy olyan helyzetet említ, amelyről különböztek a vélemények. „Az egyik hiszi, hogy mindent megehet, de aki gyenge, az zöldségféléket eszik” — írja. Mi volt ennek az oka? Nos, a Mózesi Törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását (Róma 14:2; 3Mózes 11:7). Csakhogy miután Jézus meghalt, a Törvény már nem volt kötelező érvényű (Efézus 2:15). Azonkívül három és fél évvel Jézus halála után egy angyal közölte Péter apostollal, hogy Isten szemében semmilyen étel sem számít beszennyezettnek (Cselekedetek 11:7–12). Ezeket a tényeket figyelembe véve némelyik zsidó származású keresztény úgy érezhette, hogy ehet disznóhúst vagy valamilyen más ételt, amelynek a fogyasztását a Törvény tiltotta.

De valószínű, hogy más zsidó származású keresztényeknek még a gondolat is visszataszító volt, hogy korábban tisztátalannak tekintett ételt fogyasszanak. Az ilyen érzékenyebb keresztények talán ösztönösen is megbotránkoztak, amikor azt látták, hogy szintén zsidó származású keresztény hittársaik ilyen ételeket esznek. Másfelől elképzelhető, hogy némelyik nem zsidó származású keresztény, akinek a korábbi vallása föltehetően soha nem tiltotta semmilyen étel fogyasztását, csodálkozott azon, hogy bárki is ügyet csinál az étel kérdéséből. Abban persze semmi rossz sem volt, ha valaki tartózkodott bizonyos ételektől, ameddig nem bizonygatta azt, hogy erre szükség van a megmentéshez. Ámde a különböző álláspontok könnyen vitát robbanthattak volna ki a gyülekezetben. A római keresztényeknek vigyázniuk kellett, nehogy az ilyen különbözőségek megakadályozzák őket abban, hogy „egy szájjal” dicsőítsék Istent.

Pál egy másik példát is felhoz: „Ez úgy ítéli meg, hogy az egyik nap felette áll a másiknak, amaz olyannak ítéli az egyik napot, mint az összes többit” (Róma 14:5a). A Mózesi Törvény kimondta, hogy sabbatnapon semmilyen munkát sem szabad végezni, sőt, az utazás is szigorúan korlátozva volt ezen a napon (2Mózes 20:8–10; Máté 24:20; Cselekedetek 1:12). De amikor a Törvény hatálya megszűnt, ezek a tilalmak is elévültek. Egyes zsidó származású keresztények mégis nyugtalankodhattak amiatt, hogy azon a napon, amelyet korábban szentnek tekintettek, bármilyen munkát végezzenek, vagy nagyobb távolságra utazzanak. Lehetséges, hogy kereszténnyé válásuk után is kizárólag szellemi tevékenységeknek szentelték a hetedik napot, pedig Isten szerint már nem volt érvényben a sabbat. Vajon helytelenül jártak el? Nem, hacsak nem állították azt, hogy Isten megköveteli a sabbat megtartását. Pál ezért keresztény testvéreinek a lelkiismeretére való tekintettel ezt írta: „ki-ki a maga értelmében legyen teljesen meggyőződve” (Róma 14:5b).

Tehát itt nem arról a fajta szabadosságról van szó, melyet egyesek bele szeretnének képzelni Pál szavaiba.

"nem az emberek cselekedeteiről beszéltem, hanem az életről, amit Istentől kapunk, általa meghatározott időre."

A Biblia NEM tanítja a végzetbe vetet hitet, vagyis az egyes személyek "eleve elrendelésének" a tanát. Ebből adódóan Isten nem "szabja meg" senki életének a kezdetét, sem hosszát. Már azokban a bibliai részekben, melyet idéztem, is egyértelmű cáfolat van erre, de az egész Biblia bizonyítja, amit mondok. A te idézeteid sem azt támasztják alá, amit hiszel róla, csak a szűkebb és tágabb szövegkörnyezettel, valamint pontosabb fordításokkal össze kell vetni.

Istennek az a képessége, hogy előre tud és/vagy elrendel eseményeket, vajon azt bizonyítja, hogy minden egyes teremtményének minden cselekedeténél megteszi ezt?

Jel 22:17: „aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

A döntés nincs előre elrendelve; az egyénekre van bízva.

Róma 2:4, 5: „megveted az ő kedvességének, béketűrésének és hosszútűrésének gazdagságát, mivel nem tudod, hogy az Isten kedves volta megbánásra próbál vezetni téged? De keménységednek és megbánás nélküli szívednek megfelelően haragot halmozol fel magadnak a haragnak és az Isten igazságos ítélete kinyilatkozásának napjára.”

Senki sem kényszerül egy előre megszabott életúton járni. Viszont számadással tartozunk a cselekedeteinkért.

Sof 2:3: „keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei ... Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján.”

Vajon buzdítaná-e az igazságos és szeretetteljes Isten az embereket a jó cselekedetekre a jutalom reményében, ha tudná, hogy már eleve kudarcra vannak ítélve?

------

"Sem a születésnapot, sem a házassági évfordulót nem tiltja a Biblia, JT mégis eldöntik, hogy egyik ünneplése helytelen, a másik helyes."

Igen, Jehova hű tanúi mindig el tudták dönteni a Jézus által tanított bibliai alapelvek segítségével, hogy azok a dolgok, melyek a bibliában nincsenek konkrétan megemlítve (mivel a Görög Iratok elsősorban nem törvénygyűjtemény), helyesek-e, vagy sem. A Biblia a dohányzást sem tiltja konkrétan, mégis nyilvánvalóvá teszi, hogy nem helyes Isten szemében, hiszen világos alapelveket fogalmazott meg a tárgyban (2Kor 7:1).

Éppen így van ez az ünnepekkel kapcsolatban is. Már az is logikus, hogy Sátán világában arra lehet számítani, hogy a föld tele van a NEKI TETSZŐ (tehát Isten ellen való) ünnepekkel, és olyan emberekkel, akik (magukat esetleg kereszténynek vallván) a végletekig ragaszkodnak hozzájuk. Ez teljesen elvárható és nincs is ebben semmi meglepő! Tehát nem is lep meg bennünket, hogy itt is, a legtöbb magát kereszténynek valló olyan szokásokhoz és ünnepekhez ragaszkodik, melyek e világ istenének a tetszésére vannak. :-)

"Tehát az Isten által kapott szabadság van szembeállítva a teljesen emberi előírásokkal."

Az előző válaszomban volt róla szó, hogy miféle "szabadság" is ez!

"Ő Isten, egyenrangú az Atyával:

"És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!" Jelenések 5:13"

Az első megállapításod vajon hogyan jött ki, mert hogy ilyent sehol sem ír a Biblia. Amiket előzményként felhoztál, abból biztosan nem születhetett ilyen ötlet. Amely versel viszont alá akarnád támasztani, csak egy félreértett, félremagyarázott szövegrész a bibliából, melyet ráadásul kiragadtál.

Azt mondja vajon ez a vers, hogy Jézus "egyenlő" az Atyjával hatalomban, tudásban, stb., ahogy a háromság mondja? Szó sincs róla, hogy ezt mondja! Azt mondja akkor tán, hogy Jézust is éppoly imádat illeti meg, mint Istent? Ezt sem mondja, különösen ha figyelembe vesszük a szövegkörnyezetet és a Biblia sok-sok más EGYÉRTELMŰ szövegét, pl. ezt: Róma 15:5, 6.

Vagy Jézus saját szövegét: János 17:3, vagy Pálét az 1Kor 8:6-ban, esetleg az 1Tim 2:5-ben.

Akkor ez megint csak egy a megtévesztés a sok közül? Így van.