Jehova Tanúi meg adják kellőképpen a Tiszteletet a Szülőknek?

Jezus sem magazta az Attyjat amikor hozza imadkozott.

Ha valoban tisztelettel es szeretettel kozeledel Istenhez,ezt megtudod tenni tegezve is,ami egy komoly barati es bensoseges kapcsolatra utalhat.

Magazhatod,de ha nem tartod be a torvenyeit mit ersz el vele.

Amikor el lessz torolve a halal,es minden ember eljut a tokeletessegre,azt igeri Jehova,hogy az emberek a fiai lesznek.

Jezus sokszor hozott fel szemleltetest az apa-fiu kapcsplatkent.

Itt mindig a bensoseges szeretet volt a meghatarozo.

Akkor biztosan szoros kapcsolata lessz mindenkinek Istennel szemelyesen.[nem szemtol-szemben].

En ha magazok valakit nem erzem kozel magamhoz.

"Doktor úr,Igazgató úr,vagy pedig a nevén letegezve?

Mert ha az embereknek megadjátok a neki járó tiszteletet akkor,hogy engedhetitek meg magatoknak,hogy a Teremtőt letegezve nevén szólítva egyenrangúvá tegyétek magatokkal."

Ez egy hamis, nem bibliai érv! Ugyanis maga a Biblia is több ezerszer használja Isten szent Nevét, sokkal többször, mint az 'Úr', 'Isten', vagy más rangjelző szavakat EGYÜTTVÉVE.

Márpedig Isten a Nevét örök időkre adta, ez is le van írva a bibliában.

Itt egy másik kérdésnél a 10-11-es komment válaszol erre:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

"Nem tűnt fel senkinek, hogy nem a tegezésen van a hangsúly?"

De, igen, a Kérdező megfogalmazásában itt pontosan, hogy a tegezésen van a hangsúly.

"Látom egy páran kiakadtak azon,hogy magázom a szüleimet. :)

Igen,magázom!"

Kedves kérdező! Önmagában nem az a baj, hogy magázod, vagy tegezed, hanem az, hogy szabályt alkotsz ebből, és ezt a rangkórságot kivetíted egy helytelen logikával a Bibliára és Isten megszólítására. Az kultúránként változik, hogy milyen megszólítással élnek az emberek, a franciák pl. még ma is nagyon hasonlóak ahhoz, amit ti csináltok! Az ottani Jehova Tanúi alkalmazkodnak ahhoz, de természetesen egymást ők sem magázzák, hiszen hittestvérek. Ahogy valaki már említette, a magyar nyelv is tegező volt kezdetben, hiszen ha felidézed a jó öreg meséket, akkor így valahogy szólnak: "Uram, királyom, az életemet a kezedbe ajánlom ..."

Majd jött a német arisztokrácia és bevezette az "úrhatnámságot", ezt a fajta rangkórságot. Pedig láthatod, milyen tisztelettudóan ki lehetett fejezni a TISZTELETET még a királynak is, igaz?!

Igen, Istent is tegezhetjük és a Nevén is szólíthatjuk, ugyanis Ő nem tartja távol magát tőlünk, mint sokan egymástól magukat! Őt meg lehet közelíteni mindenféle rangkórságos és cafrangos kifejezések nélkül, a nevén szólítva. És ez nagyon SZÉP!

"Itt valaki azt írta,hogy az „angolok így,meg az angol nyelvben úgy...” de hát kit érdekelnek az angolok,mikor én MAGYAR vagyok emberek. :)"

Mert mivel vagy különb az angoloknál? Mert hogy így kiemelted a magyarságod. Azt ugye tudod, hogy Isten előtt nincs különbség nemzetiségben, ugye?

"Ne tévesszük már össze,hogy én Yesuát,Jézus-nak szólítom azzal,hogy a Jehova Tanúi JHWH-Jehovának szólítják."

Miért nem???? Mi a különbség? Meg kéne tudni józan, logikus érvekkel indokolni, hogy miről beszélsz, de szerintem te sem tudod.

"Biztos vagyok benne,hogy egyetlen Jehova Tanúja sem szólítja szüleit a nevén,hanem meg adják nekik a szülői tiszteletet és APÁ-nak meg ANYÁ-nak szólítják őket."

Ezt a hamis, nem bibliai szellemű érvet sokan szeretik elsütni, de egyik sem gondolja át, hogy mit mond. Jehova egyedül CSAKIS a JHVH, azaz Jehova nevet nyilatkoztatta ki saját magáról a megszólítása végett, mely Név nem hasonlítható, nem összevethető a mi, emberi neveinkkel, és a szüleink megszólításával, mely abszolút az adott kultúrkörre jellemzően változik. De abban is teljesen következetlen vagy, amikor nem veszed észre, hogy ugyan ez az elv akkor Jézus "nevén szólítására" is igaz kéne, hogy legyen, Őt miért szólítod a "nevén"?! Főleg ha neked Jézus Isten is egyúttal, vagy netán unitárius vagy Erdélyből?

Jehova Isten saját maga nyilatkoztatta ki a szent Nevét, amit örök időkre adott, és azt mondta, hogy ezen a néven lesz ismeretes 'határtalan ideig'. A Biblia sokszor kijelenti, hogy Isten Jehova nevén kell segítségül hívni (nem valamiféle 'mágikus' hatása miatt, hanem mert ez a Neve az igaz Istennek. A Tízparancsolatban a harmadik parancsolat megtiltja, hogy a Isten nevét "hiába" ne vegyük a szánkra, de ez is csak azt erősíti, hogy a tiszteletteljes használatát ismeri el. Ezen bibliai igazságoknak a bizonyítéka az, hogy minden más címnél és rangjelző kifejezésnél többször szerepel a JHVH az eredeti szent szövegekben.

Nos, ezért szólítjuk Jehovát néven! Gondoltad volna?

Elolvastad-e a linkben ajánlott válaszokat?

Vegyük a legkiemelkedőbb példát: Jézus nevét. Tudod-e, hogyan szólította Jézust családja és baráti köre a mindennapos beszélgetéseikben, amíg Jézus Názáretben nevelkedett? Az igazság az, hogy senki sem tudhatja teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel vagy Jesuának (vagy esetleg Jehosuának) nevezték, de semmiképpen nem Jézusnak.

Amikor életének történetét görög nyelven megírták, az ihletett írók nem törekedtek az eredeti héber kiejtés megőrzésére. Ehelyett görögül így adták vissza nevét: I‧e‧sous’. Ma a Biblia olvasói a maguk anyanyelvén különböző módon olvashatják Jézusnak a nevét. A spanyol bibliaolvasók a szövegben olvasható Jesus-t Heszusz-nak, míg az olaszok a Gesu-t Dzsézu-nak ejtik. Az angolok a Jesus helyett Dzsizösz-t mondanak.

De helye lenne-e, ha felhagynánk Jézus nevének kiejtésével csak azért, mert közülünk legtöbben, de talán egyikünk sem tudja, hogyan ejtették ki eredetileg? Semmiképpen sem! Ilyet egyetlen fordító sem javasol. Mi szeretjük ezt a nevet, hiszen Isten szeretett Fiát, Jézus Krisztust nevezi meg, aki életvérét adta értünk. Vajon tiszteletünket tükrözné Jézus iránt, ha nem említenénk a nevét a Bibliában előforduló helyeken és egyszerűen olyan címekkel helyettesítenénk, mint pl. „Tanító” vagy „Közbenjáró”? Bizonyára nem! Úgy tudunk Jézusra utalni, ha az anyanyelvünkön megszokott kiejtésnek megfelelően használjuk az ő nevét.

Hasonló magyarázatokat fűzhetnénk a Bibliában olvasható összes nevekhez. Ezeket a neveket saját nyelvünknek megfelelően ejtjük, és nem próbáljuk meg az eredeti kiejtést követni. Jirmijáhu helyett egyszerűen Jeremiást mondunk. Vagy Ésaiást mondunk, holott a prófétát a maga korában valószínűleg Jesajáhu-nak szólították. Még azok a tudósok is, akik jól ismerik a nevek eredeti kiejtését, a mai kiejtést és nem a régit követik.

Ugyanez érvényes Jehova nevére is. Még ha a mai Jehova forma nem is pontos kiejtése az eredetinek, ez semmit sem von le a név értékéből és fontosságából. Azt a Teremtőt, azt az élő Istent, azt a Legfelségesebbet jelöli meg, akit Jézus imájában így szólított meg: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9).