Te mit tennél, ha a te hitedet vagy istenségedet egy illető nagyon súlyosan megsértené, becsmérelné, nem adná vissza a tiszteletet, vagy meg akarna téríteni az ö hitére?

Az attól függ, hogy ki becsmérelte, hol, hogyan, miért.

De ha arra vagy kiváncsi, hogy pofán vágnám-e az illetőt és egy zsákban bedobnám-e a Dunába vagy kiirtanám-e a családtagjait, akkor a válasz egyértelműen az, hogy nem.

Gondolom beszélgetnék vele erről kicsit vagy elkerülném az illetőt.

Ha meg akar téríteni, akkor megmondanám szépen, hogy én másban hiszek. A továbbiak megint attól függenek, hogy kivel beszélek.

Általában inkább politikai okok miatt otthon röhögöm ki magam.

Meghallgatnám és átgondolnám ,mit miért tesz.Az Igaz hit felismerhető,a Szentlélek segítségével.

Az Ima segít..

Ateista erre azt mondaná, hogy nagy butaság azon ölre menni, hogy kinek a képzeletbeli barátja az erősebb...

Én azt mondanám, ez nem ugyanaz mintha a családtagjaidat sértené meg valaki, inkább olyan mintha a politikai meggyőződésedet és a kedvenc politikusodat. Azaz Isten meg tudja védeni magát, semmi szüksége arra hogy a nevében erőszakot kezdj.

Én szóban rámutatnék, hogy udvariatlan ennyire nyomulnia, és hogy az ő hitével is milyen nagy problémák vannak ami miatt nem kéne olyan biztosnak lennie a dolgában. Mondjuk ehhez intelligensebbnek kell lenned nála. Ha zavarba tudod hozni akkor vissza fog vonulni, de hosszú vitába nem szabad belekezdeni.

Én általában semmit sem teszek.

Elég mókásan hat, bármilyen értelemben (már-már mindegy, engem sértegetnek vagy a vallást, amit magaménak vallok, vagy hogyan nézek ki vagy még sorolhatnám...), amikor azon veszi észre magát a másik fél, hogy csapkod, kiabál, egyedül van a lököttségeivel.

Pláne akkor, amikor nem kettesben vagyunk, hanem bekerülünk egy halom ember közé. És azok esetleg csúnyán néznek rá, megvetik. Én nem. Én csak hagyom, hadd mondja.

A gyengék ütnek, pofáznak - én csak állok és várok.

A többség észreveszi magát és elsunnyog, mert előbb-utóbb nem tehet mást.

Mert lehet úgyis hallgatni, hogy nem tűnik beleegyezésnek, sőt, egyre kínosabb annak, aki egy néma akárkinek kiabál.

Az, aki nem veszi észre magát, az meg... na érted, senkinek sincsenek kötélből az idegei. Végtelenségig nem lehet térítgetni.

Mivel jóban vagyok önmagammal, a hitemmel és alapvetően még azt az embert is tisztelem és szeretem (alapfokon, egyszerűen, így jön és kész), aki engem nem... nem húzom fel magam; eleve nem kezelem úgy, hogy sértegetnek, becsmérelnek vagy térítgetnek.

Saját magukkal csinálják ezt, amikor tépik a szájukat. Érted. :D

Helyzet- és személyfüggő.

Többnyire megpróbálok normális hangot megütni, hátha a fejéhez kap az illető. Ha ez nem történik meg, vagy alapon kevés az esély rá, akkor vagy figyelmen kívül hagyom, vagy leoltom egy kicsit. Ez utóbbiért lehet nyávogni nyugodtan (és szoktak is...); de nem igazán tud meghatni.

Egyébként meg van egy mondás, amivel teljesen egyetértek: Nem az az erős, aki adja, hanem az, aki állja.

Üdv. :)

Mást súlyosan megsérteni és a véleményét tiszteletlenül becsmérelni primitív magatartás, nekem pedig az a tapasztalatom, hogy primitíven viselkedő emberekkel semmi értelme beszélgetni, mert falra hányt borsó. Azt mondanám neki, hogy oké, na szia (persze normális hangnemben), és faképnél hagynám.

Süket fülekre nem pazarlom az energiám. Okos enged, szamár szenved.