Minden vallás tiszteletet szerez Istennek?

Szervusz!

Válaszoljon erre maga a Biblia:

János Apostolnak közönséges első levele » 4. fejezet

8

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

19

Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!

20

Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?

21

Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

Illetve:

A Máté írása szerint való Szent Evangéliom » 6. fejezet

24

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Végül:

A Márk írása szerint való Szent Evangéliom » 7. fejezet

6

Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.

7

Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

8

Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

9

És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

Összefoglalva:

Nem azt számít, hogy mit hazudsz az Úrról és a vele való kapcsolatodról. Hanem az számít, hogy mik a szándékaid és hogyan viselkedzs másokkal.

Ha valakinek az ura pusztítást hirdet, a másiké békét, akkor nem mondhatjuk, hogy egy Úrt tisztelnek.

Lehet, hogy imádják, felsőbbrendűnek tartják a képzeletbeli barátaikat és teremtőnek nevezik. De ha a tulajdonságaik teljesen egymásnak ellentmondanak, akkor saját magukat imádják ezek az emberek, csak a saját torz eszméiket az Úr szájába adják és szentként dogmatizálják.

Nem az a lényeg, hogy szajkózd hogy imádsz egy felsőbb hatalmat. Hanem a jószívűség, becsületesség, szeretet stb..

Szervusz

Istennek ez a véleménye nem változott meg:

2Mózes 20:2–5

„Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából. 3 Ne legyenek más isteneid a színem előtt.

Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el, aki megbünteti az atyák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket azoknak az esetében, akik gyűlölnek engem."

Erről beszélt Jézus is: "Lukács 4:8 Feleletül Jézus így szólt hozzá: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”

"Dehogy nincs! Magát Buddhát tekintik annak, még ha ő sohasem akarta is."

Ez nem igaz :) Buddhát nem tekintjük istennek. Buddha nem volt sem angyal, sem isten, sem semmi más. Egy egyszerű ember volt, aki önerejéből elérte a megvilágosodást.

De egyébként nagyon érdekes ez a dolog, ha megvizsgáljuk, mármint ezt az imádást. Buddha valóban sosem akarta, hogy elfogadják istenként, de manapság mégis van 1-2 szekta, ami azt boncolgatja, hogy talán mégiscsak isteni lény volt. Jézus pedig egyenesen megmondta, hogy ő az isten fia, egy az atyával, mégis van pár egyház, ami azt boncolgatja, hogy talán mégiscsak egy ember volt :)

"De egyébként nagyon érdekes ez a dolog, ha megvizsgáljuk, mármint ezt az imádást..."

Kedves válaszoló, ezt jól látod, csak abban nem értek egyet, hogy Jézus Istenné, vagy vele "egyenlővé" tette volna magát! Az "Én és az Atya egy vagyunk" mondatát meg is magyarázta, miszerint "ahogy a tanítványi is egységben vannak vele, úgy Ő is egységben van az Atyjával ..." Szándék és akarat egységről beszélt Jézus semmi másról.

„A buddhizmus megtanít a tökéletes jósághoz és bölcsességhez vezető útra, személyes Isten nélkül; a legmagasabb ismerethez vezető útra, ’kinyilatkoztatás’ nélkül; . . . a megváltás lehetőségéhez vezető útra, megváltó nélkül, a megmentéshez vezető útra, amelyen mindenki a saját maga megmentője” (Bhikkhu Subhadra: The Message of Buddhism, a What Is Buddhism? című könyvből vett idézet nyomán).

A buddhisták ezek szerint ateisták? A Buddhist Lodge (London) által kiadott What Is Buddhism? című könyv erre a következőképpen válaszol: „Ha ateisták alatt azok az emberek értendők, akik elutasítják a személyes Isten fogalmát, akkor mi ateisták vagyunk.” Majd így folytatja: „Egy megváltoztathatatlan törvény által irányított világegyetem gondolatával éppoly könnyű szellemileg megbirkózni, mint egy távoli Személyiségre vonatkozó elképzeléssel, aki valószínűleg soha nem lesz látható, akiről az ember nem tudja, hol tartózkodik, és aki valamikor régen a semmiből megteremtette a világegyetemet, ami teli van ellenségeskedéssel, igazságtalansággal, esélyegyenlőtlenséggel, vég nélküli szenvedéssel és küzdelemmel.”

Elméletileg tehát a buddhizmus nem támogatja az Istenbe vagy Teremtőbe vetett hitet. Azonban szinte minden olyan országban, ahol ma gyakorolják a buddhizmust, vannak buddhista templomok és sztúpák, ahol a hívő buddhisták imádkoznak, áldozatokat mutatnak be és kifejezésre juttatják tiszteletüket Buddha és a boddhiszatvák képmásai és relikviái előtt. Buddha, aki soha nem állította magáról, hogy ő az Isten, a szó szoros értelmében isten lett.

Azért ez nem ennyire egyszerű.

Mikor valaki meghajol egy Buddha szobor előtt, akkor Buddhát nem emeli isteni rangba. Buddha nem csak a Gautama Sziddhártát jelenti, hanem jelképezi az összes eddig megvilágosodott személyt, az összes jövőben megvilágosodó személyt, és a bennünk rejlő, potenciális buddhát. Ez egyfajta tiszteletadás. Másfelől pedig a keleti kultúrában a meghajlásnak teljesen más szerepe van, mint a nyugatiban: míg nálunk imádatot fejez ki, keleten ez is egyféle vallási gyakorlat. Mikor lehajolunk, a "megalázkodást" gyakoroljuk, tehát igyekszünk elvetni az egónkat. A meghajlás tehát szimbolikája annak, hogy mi sem vagyunk többek, jobbak más érző lénynél. Ez hozzásegít az egónélküliséghez, a meghajlás egyfajta eszköz.

Az a baj a buddhizmussal is, hogy abba is egyre több "külső tanítás" kerül, innen ered az, hogy sokan elfogadnak különféle isteneket. De nagyon sok irányzat még mindig megtartotta az istennélküliséget, ilyen pl: a théraváda (legrégebbről fent maradt buddhista irányzat), zen, stb.