Minden vallás tiszteletet szerez Istennek?

"Mikor valaki meghajol egy Buddha szobor előtt, akkor Buddhát nem emeli isteni rangba."

Látod, a Biblia ebben abszolút szigorú. Most vonatkoztassunk el a katolikus mintától (mivel messze van a bibliai elvárásoktól), mely a szobrok és mindenféle más vallásos "segédeszközök" használatáról voltaképpen ugyanezt mondja, mint most te a Buddha szobrokról. A Biblia ezt írja erről:

"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok ..."

Vagyis bálványimádásnak tartja ezt. Persze, hogy egyértelmű legyen: nem csak az imádatukat, vagy a tiszteletüket, hanem az e célból való készítésüket is tiltja.

Ezen sokat gondolkoztam már, vagyis hogy miért van ez a szigorú hozzáállása a (feltételezett) Biblia Istenének. De ha belegondolsz, az emberi psziché így működik. Nincs lényeges, vagy jelentős nagy különbség "tisztelet" és "imádat" között. Ha azt mondom, hogy "imádom a hasamat", nem arra gondolok, hogy készítek magamnak egy oltárt, amiben kiállítom a hasamról készített másolatot (szép is lenne), és leborulok előtte, igaz? De valójában, mint bálvány, meghatározhatja az életemet a hasam imádata (méghozzá rossz irányban), mert elhízhatok, ennél fogva különféle betegségeket szerezhetek, stb.-stb...

Minden sértési szándék nélkül mondom most neked, de én úgy érzem, hogy minden, ami a teremtett világban van és mi bálványként kezeljük, ilyen módon vonhatja el a figyelmünket a valódi egészségtől szellemi, és/vagy éppen fizikai téren.

Figyeld meg, hogy mit írnak egyesek arról, hogy miért vallásos az ember?

John B. Noss a következőre hívja fel a figyelmet Man’s Religions című könyvében: "Minden vallás ilyen vagy olyan módon azt állítja, hogy az ember nem áll egyedül, és nem is képes egyedül állni. Alapvető kapcsolatban van a természet és a társadalom külső erőivel, sőt függ azoktól. Homályosan vagy világosan, de tudja, hogy ő nem egy független hatalmi központ, amely képes a világtól távol állva létezni."

Hasonlóképpen vélekedik a World Religions—From Ancient History to the Present című könyv is: "A vallás tanulmányozása feltárja, hogy annak fontos jellemzője az érték utáni vágy, valamint az a hit, miszerint az élet nem véletlenszerű és értelmetlen. Az értelem keresése olyan hatalomba vetett hithez vezet, amely nagyobb az embernél, végül pedig egy egyetemes vagy emberfeletti elméhez, amelynek az a szándéka, hogy biztosítsa az élet legmagasabb értékeit az ember számára."

Eszerint a vallás az ember egyik alapvető szükségletét elégíti ki éppúgy, ahogy az élelem az éhséget. Tudjuk, hogy a kínzó éhség akkor is elmúlik, ha az ember válogatás nélkül eszik; ez azonban hosszú távon káros az egészségre. Az egészséges élethez egészséges és tápláló élelemre van szükség. Éppígy egészséges szellemi táplálékra van szükség a szellemi egészség fenntartásához.

Erre van a Bibliának egy jó mondása: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Isten szájának minden kijelentésével él az ember." (5Mózes 8:3).

Szerintem az emberbe kódolva van az istenhitre való képesség, ezt nem lehet semmivel teljesen kiölni, vagy hosszútávon sikeresen helyettesíteni.