Miért kell, hogy téma legyen, hogy a vallásos emberek elfogadják-e a homoszexualitást?

Elnézést. Lehet kicsit durván fogalmaztam, csak felhúztam magam a fentieken. Nem akarok másokat megbántani.

Az előző

Asperrimus

"Összes üzenetére"

Rendben elhiszem, hogy nem haragszol ránk. A továbbiakban csak a saját nevemben beszélek mert... Én olyan hívő meleg srácot ismerek, akit csak sajnálni tudok, mert nagyon összetört lelkű amiatt, hogy nem tudja elfogadni magát. Hiszi, hogy pokolra fog jutni, és most is pokolinak tartja az életét.

Viszont a Jézus szeret, de meg kell változzak, mert különben pokolra jutok, és ezt csak szeretetből mondják dolgot minden keresztény tartsa meg magának, mert kurvàra felhúznak vele. Ha őket az nyugtatja meg, hogy a menybe jutnak rendben. Ha imádkoznak a lelki üdvömért rendben. Valaki abban hisz, hogy majd reinkarnálódik. Engem speciel az nyugtat meg, hogy nem kell tovább léteznem. Nem tartok sem a pokoltól, és attól sem, hogy olyan emberekkel leszek a mennyben mint te. Mint korábban már mondtam, mindenkinek megvan a hite, ki erősebben ki kevésbé hisz a sajátjában. De az nincs rendben mikor meg akarnak győzni a sajátjukról.

Az én földi javaimból akar megélni a keresztény egyház, cserébe szerintük mindketten a mennybe jutunk. Én már fizettem havernak pl. sört, hogy mindketten jól érezzük magunkat, de őt nem zavarta, hogy meleg vagyok engem meg az, hogy ő nem. Szóval még azt sem lehet rám mondani, hogy sajnálom mástól a pénzt. Az egyháznak viszont kell a pénzem, de én úgy ahogy vagyok nem.

Asperrimus!

Saját viselkedéseddel cáfolod meg a kereszténység állítólagos értékeit.

Felháborodsz azon, hogy melegként krisztofób vagyunk, miután prezentálod, hogy a vallásod milyen szinten homofób.

A vallás meg nem egyenlő Biblia. Az én vallásom szerint például te vagy való a pokolba, és a ti istenetek ugyanaz, mint a Sátán. Erre a nézetre a Bibliát, a magad fajta keresztényeket és a való világot vizsgálva logikus következtetések útján jutottam. Pedig nyitott lennék, hogy feltárjátok előttem az ellankezőjét, ehelyett minden alkalommal megerősítést kapok.

"Én olyan hívő meleg srácot ismerek, akit csak sajnálni tudok, mert nagyon összetört lelkű amiatt, hogy nem tudja elfogadni magát."

és ennek vajon mi az oka? mondjuk ha ilyenekkel van körbevéve, mint te, nem is csoda.

Kedves Aca!

Az eredeti kérdés az volt, hogy miért téma, hogy a vallásos emberek elfogadják-e a homoszexualitást. Erre az volt a válaszom, hogy ez csak az egyházban téma, mivel szabad mindenki arra, hogy úgy éljen, ahogy akar. Az egyházban azonban nincs meg ez a szabadság, mert aki lop, hazudik, csal, gyilkol, bálványimádó, parázna, házasságtörő, vagy bármiféle szexuális devianciában él, az saját magát zárja ki. Ezek közül csak egy a homoszexualitás, de az ugyanolyan bűn, mint a többi. Mi a probléma? Te nem is vagy hívő, mit érdekel, hogy nekem, vagy bárki másnak mi a véleménye? Aki nem hívő, az már eleve kint van, mit érdekli, hogy mi van bent? Nekem nincs hatalmam arra, hogy bárkit is a Pokolba küldjek és nem is áll szándékomban, de arra sincs hatalmam, hogy bárkit kivakarjak onnan. Ennek ellenére a Pokol létező hely, minden ellenkező híreszteléssel szemben, és minden egyes ember oda jut, aki nem tart igényt Jézus Krisztus engesztelésére, és senki sem kerül a Mennybe, aki nem hisz abban, hogy minden ember bűnéért, köztük az övéért halt meg, temettetett el és támadott fel. Ezt nem én találtam ki, ráadásul már réges régen megvolt, mielőtt bárki megszületett volna közülünk ezen az oldalon. Ha te ebben nem hiszel, erre is van szabadságod, ahogy nekem is van arra, hogy higgyek benne és ne hallgassam el. Van kivezető út a homoszexualitásból, de csak azok számára, akik hisznek. Egyébként egyáltalán nem szokásom, hogy úgy szólítsam meg az embereket, hogy térj meg, mert különben a Pokolba kerülsz. Nincs a Földön olyan ember, aki meg tudna térni egy ilyen felszólításra, még akkor sem, ha komolyan venné, ugyanis nem a félelem indítja az embert megtérésre, hanem Isten jósága. Arról nem is beszélve, hogy az ember pillanatnyi állapota olyan mint a részeredmény egy versenyen, ami még igencsak megváltozhat a célig. Azaz a kérdés még azoknál sincs lezárva, akik kézzel-lábbal tiltakoznak a Biblia ellen, ugyanis könnyen előfordulhat, elő is fordul, hogy azok az emberek akik minden módon elutasítóak, a végén mégis megtérnek, és beismerik, hogy már akkor is tisztában voltak azzal, hogy az evangélium az igazság, amikor ellenségesen léptek fel. Ilyet sokszor hallottam már, úgyhogy engedelmeddel fenntartásokkal fogadom az elutasító beszédet, mert sok esetben csupán duma, amivel etetni próbálnak. Én a magam részéről egyáltalán nem tartom kudarcnak, az elutasítást, inkább akkor gyanakodnék arra, hogy valamit rosszul csinálok, ha túlságosan népszerű lenne a mondandóm. A pénzedet egyébként tartsd meg, én sem támogatok semmi olyat, amiben nem tudok hinni, és számomra nem is hiteles egy olyan egyház, amelyik a hitetleneknél kalapol.

Kedves Harmincötös!

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy engem felháborít a krisztofóbia, és a többi. Te sem háborítasz föl, nevezhetsz bárhogy. Szeretnél a Pokolban látni? Lelked rajta! Én nem szeretnélek téged ott látni. A Pokol nem az embereknek lett létrehozva, mégis jog szerint oda kerül mindenki, aki nem szakítja meg a szövetségét azzal a személlyel, aki a Pokol ura, és nem rendezi a kapcsolatát a Menny Urával.

Kedves Harminckilencedik! Te tévedsz, ha azt gondolod, hogy a kábítószer, a cigarettázás, az alkoholizmus, vagy egyéb megkötözöttségek más természetűek, mint a szexuális bűnök. Megnyilvánulásában más, a megkötözöttség mértékében más, de a bűnből isteni segítség nélkül még egy piás vagy drogos sem tud kijönni, Isten számára azonban semmi nem jelenthet akadályt, csak a saját hitetlenségünk. Hallani ugyan olyanokról, akik orvosi segítséggel abbahagyták az alkoholizálást, a heroinnal való élést, de ez szinte emberfeletti küzdelmükbe került, ráadásul elég rossz a hatásfoka, mert sokan, akik azt hitték, hogy már kigyógyultak az alkoholizmusból, heroinfüggőségből, újra visszaesnek, és csak nagyon kevés embernek van lelkiereje arra, hogy újra végigküzdje a harcot az alkohollal, vagy a heroinnal. Ráadásul sokan, akik már nem isznak és nem lövik magukat, két-három doboz cigarettát is elszívnak. De ez sosem lesz szabadság, legfeljebb a cselekvést lehet így beszüntetni, de a vágyak maradnak, csupán relatíve kezelhetővé válhatnak.

A bűnnek éppen az a lényege, hogy az ember nem az akarata szerint él, hanem a benne lakó bűn irányítja. Például, az önkielégítés egyes régebbi becslések szerint a férfiak kilencvenöt, a nőknek pedig mintegy hatvan százalékát érinti. Bágyoni Attila azt mondta erről, hogy ez fiatalkori probléma, a házasságkötés után rendszerint elmarad. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sok embert olyan mértékben megkötöz az önkielégítés, hogy házasságkötés után sem hagyja abba, mert nem tud uralkodni rajta, különösen akkor, ha meg van kötözve pornográfiával is. Az Egyházban azonban nem tolerálják sem az önkielégítést, sem a pornográfiát, ezért két alapvető eljárás terjedt el: az egyik az, hogy a kénköves Pokollal riogatják az embereket, a másik az, hogy rövid bibliai tanítás után bevezetik őket egy bűnbánó imába, utána pedig kézrátétellel imádkoznak értük. Az előbbi eljárás hatástalan, de az utóbbi végeredménye szabadság lesz, nem pedig sóvárgás és szenvedés a vágyak kohójában.

Mindez persze egy ateista ember számára hülyeség, de a gyakorlat azt mutatja, hogy működik a dolog, mivel azokban a közösségekben, ahol az utóbbi eljárást gyakorolják, ott megszabadulnak az önkielégítéstől, a pornográfiától, közben pedig boldogok maradnak, vagy inkább boldoggá válnak. Ez a módszer - ha nevezhetem így, mivel a lényeg nem a külsőségekben van - minden megkötözöttség esetén beválik, mivel ezek a vágyak nem az emberi természetből, hanem az emberben lakó bűn természetéből származnak. Ez azonban nem működik hitetlen emberek számára, ugyanis Isten intelligens személy, és tudja, hogy ki tartozik Őhozzá és ki nem. Az út azonban minden ember számára nyitva áll, úgyhogy mindenki Isten gyermekévé válhat, utána pedig jöhet a szabadulás is. Én azt állítom, hogy nincs olyan emberi megkötözöttség, amire nincs Istennek válasza, azaz bármiből meg lehet szabadulni. Jézus a Szabadító, ezt jelenti a név. A sofőr autót vezet, a tanár tanít, a költő költ, a festő fest, a Szabadító pedig szabadít, ez a foglalkozása, ehhez ért és ezt csinálja a legszívesebben.