Keresztény szülők miért adnak húsvétkor a gyerekeiknek csokinyulat és csokitojást?

„fogsz kb. naponta bálványáldozatot bemutatni.”

Végtelen tévedésben vagy barátom, mert én nem Mars istennek áldozok, amikor használom a március hónap elnevezését, mert ez a HÓNAPNAK a neve, és csupán a hónapra tesz utalást, aki ezt használja, és nem keveri bele Krisztust vagy bibliai dolgokat. Azonban a nyulat meg a tojást kifejezetten összekapcsolták Krisztussal, ha ezt nem vetted észre, akkor direkt rövidlátó vagy. Másrészt meg egy szülőnek semmi kötelezettsége nincsen kifejezetten csokitojást meg csokinyulat venni húsvétkor, mert vehet csokit százféle formában és százféle ízben, mégis ő szánt szándékkal választja a gyerekének ezeket a formákat, vagyis annak tudatában, hogy ezeket a dolgokat összevegyítették Krisztussal, ami teljesen antikrisztusi.

Továbbá aki megveszi a nyulat meg a tojást, az másban is langyos, ez csak egy jelzés, hogy az illető langyos keresztény, mert nem veszi komolyan a tanítást, ami a Bibliából jön. De hogy miről beszélek, ha nem világos, akkor 2Kor 4:4 ide illik.

Hogy gyenge felfogásoddal megértsed a lényeget, ismétlem:

>Másrészt meg egy szülőnek semmi kötelezettsége nincsen kifejezetten csokitojást meg csokinyulat venni húsvétkor, mert vehet csokit százféle formában és százféle ízben, mégis ő szánt szándékkal választja a gyerekének ezeket a formákat, vagyis annak tudatában, hogy ezeket a dolgokat összevegyítették Krisztussal, ami teljesen antikrisztusi.<

ŐSI POGÁNY JELKÉPEK SZÁNDÉKOS 'KERESZTÉNYIESÍTÉSE'

„ Akkor miért hozza mégis a nyuszi a tojást? Nos, ennek semmi köze a biológiához, sokkal inkább egy pogány hagyományhoz, melyet a keresztény kultúra magába olvasztott.„ (Tényleg a húsvéti nyuszi tojta a csokitojást?)

„A nyúl és a tojás ősi idők óta a termékenység szimbólumai. A kereszténységben a tojás a feltámadás szimbóluma lett.” (A húsvéti nyúl – a katolikusok élő közössége)

„A VIII. században Zakariás pápa a "sátán pecsenyéjének" nevezte, és "betiltotta". Pedig a kereszténységben Szent Ambrus már korábban fordított egyet a képen: a nyulat - prémjének váltogatása miatt - a feltámadás szimbólumaként értelmezte. Nekünk sincs okunk arra, hogy a termékenységnek, a születésnek, az életnek ezt az Isten adta szimbólumát kitessékeljük a halálon győzedelmes Élet ünnepéről. Igaz, ami igaz, ennek finoman szólva nem az a legsikerültebb formája, ha egy szentképen a mezőn hímes tojások között ballagó Jézus-alakot "nyuszikák" ugrálják körbe. Merthogy ilyen kép - és meganynyi másik társa - sajnos valóban létezik...

… A tojást jelképként használták már a Krisztus előtti korok emberei, és kedves központi szimbóluma lett a kereszténységnek is: ahogyan feltöri a tojás héját és kikel a kiscsibe, hasonlóan nyitotta meg sírját és támadt fel halottaiból Krisztus...

… A piros tojás színe a véré, amely jelképezi az életet, de Krisztus vérehullajtását is. A körmendiek úgy tudják - írja az egyik legendás népi magyarázatról a már idézett Bálint Sándor -, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette, és elkezdett imádkozni. Egyszer csak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra, és megpirosodott tőle. Ezért festik pirosra a tojást húsvétkor.” (Húsvéti kincseink: A nyúl, a bárány és a tojás – Új Ember, 2003.04.27. katolikus hetilap)

„A keresztény húsvét az ősi teremtéssel kapcsolatos népi ünnepek örököse. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus elfogatásakor a tavaszi ünnepre készült a nép. Az örök élet megújuló tavaszi hagyományát és a tojás motívumát az ókori népektől vettük át. Ezért kötődhet olyan szorosan a húsvéthoz a tojás kultusza.”(Tavaszi varázsok - [link]

„A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.” (Katolikus Hírlevél, Rákoskeresztúr, 2013. december Egyházközségi kiadvány)

„De ki is volt ez az Eostre? Eostre istennőt, a tavasz és a termékenység úrnőjét Bede szerint a legtöbbször nyúlfejjel ábrázolták, és így tulajdonképp ő a húsvéti nyúl igazi, pogány eredete. A nyúl a termékenység szimbóluma, így a tavaszünnep és a húsvét pogány eredete termékenységi rítusokra vezethető vissza. Bizáncban ráadásul a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett. A termékenység másik ilyen legismertebb szimbóluma a tojás, mely a tisztaság, a termékenység és elsősorban az élet szimbóluma. A kereszténységben a tojás az újjászületés szimbóluma.” (A húsvét eredete és ünnepköre – Sófár)

„A tojás nem Krisztus jelképe, sőt még csak nem is keresztény szimbólum. Annál fontosabb szerepet tölt be a nem keresztény kultúrákban. Nem egy vallás a világegyetem teremtését is egy mitikus tojásból képzeli el levezetni,  mint például a hinduk, az egyiptomiak, a föníciaiak vagy a finnek (Kalevala) mítoszai.” (KULCSÁR ÁRPÁD: A nyuszi meg a tojás)

„A Bibliában nincs szó hosszú fülű, bolyhos farkincájú húsvéti nyulakról, és olyan fejezet sincsen, ahol azt tárgyalnák, miként kutassanak a gyerekek színes tojások, vagy csokival teletömött kosarak után. És egyébként is, a nyuszi mióta tojik tojást?

Nyuszik, tojások, húsvéti csoki és pufók, sárga pelyhes kiscsibék, csücsülve a szalmakalapban. Ha nagyon szeretnénk, akkor sem kötődnek semmilyen szállal, a húsvét hétfőhöz, illetve Krisztus kereszthalálához és dicsőséges feltámadásához. Valószínűleg nem újdonság, hogy a legtöbb kedvelt húsvéti jelkép, pogány hagyományokból maradt vissza és épült be a keresztény vallási kultúrkörbe.

A Floridai Egyetem Gyermek Irodalom és Kultúra Centruma szerint, a kiscsibés, ajándékozós ünneplés eredete - valamint a húsvéti nyuszi felbukkanása - egészen a 13. századig vezethető vissza, méghozzá egészen a kereszténység felbukkanása előtti pogány germánokig, mikor az emberek még istenségekhez és istennőkhöz imádkoztak.

Eostra a tavasz és a termékenység istennője volt, akinek tiszteletére lakomákat rendeztek a tavasz első napján, március 20-án. Az ő szimbóluma volt a nyúl, gyors szaporulata miatt. De a tavasz az életet és az újjászületést is jelképezi, amihez erősen kapcsolódott a tojás ősi jelentése, illetve a keresztény hitvilág szerint, Jézus feltámadása. De ez az értelmezés, csak jóval később kapcsolódott hozzá, mikor a 15. század környékén egyre elterjedtebb lett a római katolikus hit és eszmeiség, és a pogány szertartások elkezdtek keveredni velük.

Az első húsvéti nyuszi legendát 1500 körül dokumentálták. 1680-ban jelent meg nyomtatásban az első olyan történet, melyben egy nyuszi tojásokat tojik, majd elrejti őket a kertben. Ezek a legendák az 1700-as években jutottak el az Egyesült Államokba, mikor sok német emigráns telepedett le Pennsylvania megyében - állítják a Gyermek Irodalom és Kultúra Centrum szakemberei....” (Forrás: VJM.hu - Mikor jött a nyuszi a képbe? - Világjáró – Utazási Magazin)

„Ünnepelünk, de igazából már azt sem tudjuk, mit, így viszont értelmét veszti, kiüresedik a szertartás. Valaha rég még tudatában voltak annak, a Naprendszer micsoda finomra hangolt, tökéletes szerkezet, tökéletesen működő ’világóra’. Már már viszont értelmüket vesztették az ősi szimbólumok, nem értjük azokat – például Jézus történetét is szó szerint vesszük, amitől az sokak számára vállalhatatlan és vérciki, holott ha megmaradnánk a szimbolika szintjén, és Jézus feltámadását is Ishtar feltámadásához hasonlóképpen kezelnénk, máris értelmet nyerne a dolog (de erről a konkrétan vevésről majd máskor írok).

Mostanra legyen elég, hogy ha tojást vagy nyuszit adtok valakinek, az kb. azzal egyenértékű, mintha mozgalmas szexuális életet kívánnátok neki. Ha meglocsoljátok a nagyit, hogy “ne hervadjon el”, akkor kb. további bő gyermekálldásra buzdítjátok. Ünnepelni pedig valójában a természet feltámadását ünnepeljük.” (Gaál Viktor: A húsvét eredete)

„Festett tojás és csibe

Az életnek, az újjászületésnek a jelképe. Amint a tojásból új élet kel a csibe, s áttöri a kemény héjat, úgy támadt föl Krisztus is a sírjából az emberek megváltására.

A festett tojás piros színe Krisztusnak az emberisért kiontott vérére emlékeztet.

Régen a keresztszülők tojást ajándékoztak keresztgyerekeiknek, hogy a megváltás kiváltságos örömére emlékeztessék őket.

Krisztusban új életünk van!

Nyúl

Már az ókori ember is különleges állatnak tartotta a vadnyulat, mert évente olyan sok kisnyúl született, hogy kipusztíthatatlan volt. Így a nyúl a termékenység szimbóluma lett, a kiolthatatlan élet jelképe.

Az egyiptomiak viszont gyorsaságát és ügyességét tartják figyelemre méltónak. Gyors mozgása, a szemünk elől bokrok mélyén eltűnő kinyúl, a földi élet gyors elmúlásának a jelképe.

Az egyházi liturgiai jelképek közé nem tartozik.

A húsvéti jelképekről bővebben: Szolgáló újság – Húsvét” (Hittan szótár)

„Ha a vasárnap és a húsvét ünnepe ennyire összetartozik, egyik a másikból ered, akkor az emberek között elterjedt "húsvéti szimbolumoknak" : tojás, nyúl, csibe... esetleg bárány - semmi köze sincs Jézus feltámadásához, ezek legfeljebb a tavasz jelképei lehetnek.” (Húsvéti szimbólumok, nagyatádi katolikusok)”

„Húsvét tehát nem a nyuszika, nem a piros tojás, nem a locsolkodás, még csak nem is a húsevés ünnepe, ezek mind később rakódtak rá az ünnep eredeti jelentésére, hanem Krisztus dicsőséges feltámadásának, az Ő nagy győzelmének az ünnepe. Kár, hogy ilyen ügyetlenül rajta ragadt a húsvét elnevezés. Helyesebb lenne feltámadás-ünnepnek nevezni. Mint ahogyan a vasárnapnak is sokkal szebb neve volt az „Úr napja”, és nem a vásározásra utaló vasárnap.

Nem árt, ha tudjuk, hogy a húsvéti locsolás a megtisztulás és újjászületés gondolatához kapcsolódó szokás ugyan, de tovább él benne az ősi termékenység-varázslás is, hiszen a hiedelem szerint az „élet vizével” locsolják a lányokat. Ugyanígy a nyúl jövetele és a tojás ajándékozás eredeti célja is termékenység-varázslás volt. Azt akarták általa elérni, hogy az illetőnek sok utóda és bő termése legyen. Bármilyen kedves népi szokások is tehát ezek, semmi közük a húsvét eredeti jelentőségéhez: Krisztus feltámadásához. A mögöttük rejlő babonás hiedelmekhez pedig nekünk ne leg” ( [link]

„HÚSVÉTI JELKÉPEK

is emlékeztetnek bennünket a Húsvét eseményére. A csokoládéfigurák közt van a bárány, utalás Isten Bárányára; a tojás: a tojás mészburkán kitörő kiscsibe példázza a sziklasírjából új életre támadó Jézust; a nyúl emlékeztet arra, hogy Péter és János húsvét reggelén versenyt szaladtak az üres sír megszemlélésére. A húsvéti locsolás pedig annak emlékét őrzi, hogy az ősegyházban húsvét hajnalán volt az újonnan megtértek megkeresztelése.” (Református Reménység -Az Öcsödi Református Egyházközség gyülekezeti lapja)

„A hétfőt a locsolkodásnak szentelik Szatmárcsekén is: a Nyitott porta program keretében - "locsolkodó lap" váltása ellenében - a bátrabb fiúk és férfiak kölnivízzel öntözhetik meg a község asszonyait és lányait. A Szatmári Fogadóban húsvéti hagyományőrző programot tartanak, lesz húsvéti nyúlfogó verseny, hímes tojás festés, állatsimogatás az udvaron, és számos húsvéti népi játékot is kipróbálhatnak a gyerekek.” (Itt a tavasz, itt a nyúl... Húsvét van ezerrel)

„Megszentelt sonka, tojás, édeskalács 

– Aki egy rövidítés nélküli húsvéti szertartáson egyszer az életében részt vesz, az tulajdonképpen megkapja a teljes keresztény tanítást, tehát ha van minimális terjedelmű hitoktatás, akkor ez a legtömörebb átadási formája hitünk dolgainak – mondja a katolikus pap. 

Húsvétvasárnap általában három típusú szentmise van. Az első a feltámadási szertartás szombat éjszaka. Vasárnap a miséken megszólal már a húsvéti szekvencia, a „Victimae pascali laudes...” („Húsvét tiszta áldozatj...”) kezdetű. A reggeli első szentmise után hagyományosan ételszentelést tartanak, a bárányvacsorát jelképező sonkát, az életet, a termékenységet és Jézus feltámadását is jelképező tojást (pirosra festése Jézus vérének jele!), valamint édeskalácsot is szentelnek. 

– Van még egy hagyomány, ami nálunk nem, de a mediterrán világban annál működőképesebb, a karácsonyihoz hasonló „misztériumjáték”. Ezt szintén vasárnap reggel adják elő; Krisztus feltámadásának története verses-dramatizált formában jelenik meg. „Cserébe” náluk nem terjedt el a feltámadási körmenet szokása – említi Csaba atya... A feltámadás ünnepén a pápa szabadtéri ünnepi szentmisét mond a vatikáni Szent Péter téren, majd számtalan nyelven – köztük magyarul is („Krisztus feltámadott, alleluja!”) – elmondja „Urbi et orbi” áldását. Húsvéthétfőn aztán a magyar hagyományban a főszereplők a locsolók és a tojások, amelyeknek szimbolikájáról korábban már szót ejtettünk. A nyúl szintén termékenységi jelkép, valamint az élet ciklikus megújulásának szimbóluma. A hétfőt régen vízbehányó hétfőnek is hívták, és hatalmas bálokat tartottak ezen a napon. Az I. kerületi Havas Boldogasszony plébániatemplomtól nem messze húsvét éjszakáján megkondulnak a Mátyás-templom új, illetve felújított harangjai is.  „ (Rázós beszélgetés Jézussal – detektívként önmagunk hitéről – keresztény Magyarország)

„Nyulak, tojások, feltámadás ünnepe?!

Közeleg az ünnep. Én még dilemmázom magamban a húsvét mibenlétéről, meg az ünneplésünk hogyanjáról. Pedig már régen vad szervezkedésben kellene lennem, mint más 'rendes' asszonyságoknak. De hát én máshogy vagyok rendes asszonyság, mint más rendes asszonyságok...

Amennyire vissza tudom idézni az elmúlt évek feltámadás ünnepeit, eddig egyszer sem sikerült jófajta szokások elindítását megvalósítani. Minden évben olyan váratlanul ért az egész, hogy "jaj, már megint húsvét van?", és ez azt eredményezte, hogy inkább átment felettünk az ünnep vagy még inkább: elrobogott alattunk, mi meg becsuktuk a szemünket, és megvártuk, míg abbamarad a dübörgése... "Na, de majd jövőre más lesz"- gondoltam én, na ja, csak az a gond, hogy már 'jövő' van, de azért tegnap óta komolyan szívügyem lett valamilyen jófajta szokások kialakítása. Talán még nem vagyok elkésve, mert azért abban nagy vagyok, hogy ami mellett döntést hozok, azt villámsebességgel össze tudom hozni, amolyan 'spontán-mami futkos, mint pók a falon' stílusban, de ez csak a külső kísérőtünet, belül teljes gőzzel zakatol a megvalósítással kapcsolatos tevékenységsor ütemterve... jó, lehet ez úgy hangzott, mintha Fiúk A Hajóban Anyuka kicsit zizzent lenne, de nem vagyok. :)

Úgy gondoltam, hogy kezdetnek ötletelek ma egyet arról, hogy milyen húsvétot nem szeretnék. Igen, jól olvastad, arról, hogy milyen NE legyen az ünnepünk, ezt ugyanis jobban tudom, mint azt, hogy pontosan milyen legyen. Ha ezt leírom, akkor talán neki tudok indulni holnap megvalósítani mindazt, amit az ANTIHÚSVÉT elkerülése érdekében meg kell tennem.

Tehát amit húsvétkor nem szívesen tennék:

- nem mesélnék arról, hogy a nyuszi hozza a tojást, mivel ez már csak biológiai alapon is hatalmas ferdítés, ami a 3évesem megtévesztésére alkalmas.

- nem locsolkodnánk. Miért nem? Elsősorban azért, mert van egy háttere ennek a szokásnak, ami távolról sem keresztény gyökerű. Itt és most nem szeretnék erről írni, de sok helyen utána lehet nézni ennek, többek között ezen az oldalon, vagy ezen, esetleg ezen.

- locsolóverset sem fogok tanítani a fiainknak az előbbiek miatt.

- nem festenénk tojást pusztán azért, hogy a locsolóknak odaadjuk. Nyilván ez abból következik, ahogyan a locsolásról gondolkozom. (Persze ha már úgyis festünk más indokból, akkor azt azért el tudom képzelni, hogy adnánk belőle azoknak, akik a családból meglocsolnak. Nem miattunk, hanem miattuk, hogy szeretve érezzék magukat az ünnepen.)

- nem választanám szét a 'cuki' nyuszis meg tojásos dolgokat, mint pl. a kerti tojásvadászatot a húsvét valódi jelentőségétől és komoly mondanivalójától. Vagy kapcsolódjon össze a kettő és ezt le is tudjam kommunikálni, vagy hagyjuk a 'cuki' dolgokat! Nem szeretném ugyanis, hogy a cuki dolgok az ünnep 'jó' részét, a komolyabb dolgok pedig az ünnep 'legyünk-már-túl-rajta' részét jelentenék. Hiszen így pont az ünnep valódi történése válna egy nagy nyűggé a felnövekvő generáció számára- ezt meg ugye nem szeretném.

- nem kezdenék vad süti-készítő és bőségtál-hadjáratba, ami felemészti a családi készülődés nyugodt idejét, s a megszervezéssel elrabolja a békémet. Ismerem magamat: ha nem lesz jó a kaja, akkor attól leszek frusztrált, ha jó lesz, akkor meg a ráfordított idő alatti "hagyjon-mindenki-békén-most-SÜTÖK-FŐZÖK!!!!" állapotban elkövetett család elleni beszólós vétkek miatt. Ha nem megy szolidan és békésen, akkor jobb, ha májkrémes kenyér lesz a menü desszertnek bolti keksszel...

- nem nézetnék húsvéti Jézus-filmet, csak azért, hogy a családban is letudjuk a lelki részét az ünnepnek. Ha nem tudom a feltámadás köré építeni az ünnepi szokások legjavát, akkor kár azzal áltatni magam, hogy egy film megnézésétől jobb keresztény család leszünk. Jó reménységem szerint azonban az előbbit fogom megvalósítani. „ ( [link]