A szülők miért adnak meg mindent a gyerekeiknek, ha tudják, hogy úgyis csak rosszat tesznek vele?

"Olyan furcsa, hogy a csapból is az a bölcsesség folyik, hogy nem kell mindent a gyerek feneke alá tenni,"

Persze, a szegényebb országokban. Ismered a "kognitív disszonencia" kifejezést? Azok vígasztalják magukat ezzel, akik amúgy sem tehetnék meg, hogy anyagilag segítség a gyereküket, hát inkább bebeszélik maguknak, hogy ezzel még jót is tesznek, így nem bántja őket a nyilvánvaló tény, hogy mennyivel nagyobb előnyökkel indul az életbe a jómódú szülők gyereke. Itt gebedjek meg, ha bárki attól boldog, hogy a gyerekkora-fiatalsága sóvárgással telt el, mert nem kapott meg egy csomó mindent, amit szeretett volna. Vagy nézd meg a nyugat-európai fiatalokat: érettségire mindnek ott a feneke alatt az autó, okostelefon, laptop, ezek nem luxuscikkek, ez náluk átlagos dolgok, mégsem mondanám, hogy a német, vagy a svájci fiatalok arrogánsak és pöffeszkedők...

Te viszont nem kicsit lettél irigy, gyűlölködő és komplexusos, és bizony ez a szüleid és a nélkülözésben töltött fiatalságod miatt alakult így. Ahogy az ismerősödről beszélsz, az inkább téged minősít. Ha nem is lenne középút, csak ez a 2 lehetőség, hogy jómódú szülőként mindent megadok a gyerekemnek, aki "Egy öntelt, arrogáns és pöffeszkedő ember lett, mert úgy nőtt fel, hogy minden a feneke alá lett rakva" vagy szerény körülmények között élőként sokmindent meg kellene tagadnom a lányomtól, aki felserdülve ilyen megkeseredett emberke lenne, mint amilyenné te váltál, hát inkább az előbbit választanám.

Őszintén jobb embernek tartom az említett ismerősödet, mint téged, mert az 100% hogy ő nem szörnyülködik a ti életeteken, a ti anyagi körülményeitek miatt névtelen fórumokon szűkölve éjszaka...

"a csapból is az a bölcsesség folyik, hogy nem kell mindent a gyerek feneke alá tenni"

Ez nem bölcsesség, hanem a szegény, de legalább buta emberek önámítása.

Abból indulnak ki, hogy amikor a gazdag szülő a törődést és a nevelést pénzzel, anyagi javakkal helyettesíti, akkor a gyerek jó eséllyel sérült, öntelt, arrogáns ember lesz. Ami tény.

De persze ebből nem a lényeget emelik ki. Mert nem az a lényeg, hogy mit veszel meg a gyereknek, hanem az, hogy hogy neveled.

Legalább annyi sérült, arrogáns felnőtt van, akinek a szülei nem adtak meg semmit, de nem is törődtek vele.

Aki viszont megkapja a törődést, függetlenül attól, hogy milyen anyagi javakat kap, normális, törődő, értelmes ember lesz. Annyi, hogy aki a törődést megkapja, az anyagiakat nem, abban mindig marad némi irigység. De megtanulja kezelni.

Szóval a lényeg - a nagy népi bölcsesség nettó irigység és butaság.