Mi a véleményetek arról, hogy régen a szülők választottak házastársat a gyerekeiknek?

Az én nagyszüleim megszerették egymást, pedig a lánykérés napján találkoztak jóformán először. De ha már akkor is divat lett volna a válás, akkor nem tudom, együtt maradnak-e 40 évig (halálukig).

Örülök, hogy mi már szabadabb világban élünk.

Sajnos ez még nálunk is megvan,lehet látni hány elcseszett házasság születik elvárásból,érdekből,kényszerből,

szeretetteljes és boldog ezekből egyik se lesz,és ezekben a a születendő gyerek szív, a normális szülő nem kényszeriti a gyerekeit mert örül ha ők boldogok a másik szülő tipús annak ürül ha gyerekei úgyan úgy élnek mint ők,fosul.

amúgy régen is megoldották a megcsalást stb,csak nem beszéltek róla.

Szerintem egy idő után a pár tagjai megkedvelhetik egymást, megszerethetik egymást, és akár szerelmesek is lehetnek. Mert ki tudja: lehet együtt élve megismerik egymást és kialakul a szerelem. Szerintem simán előfordulhatott, már csak azért is mert a szülők csak nem kényszerítik össze a gyerekeiket olyannal, akit nem tartanak arra érdemesnek. (Jó persze régen a pénz meg a rang miatt volt) .

Nekem volt már, hogy eszembe jutott, hogy ha abban a korban élnék már valószínűleg családos nő lennék gyerekekkel. Mióta az eszemet tudom azóta gyereket akarok, és ez egyre jobban erősödik bennem, csak hát olyan nincs akivel lehetne...Ha akkoriban élnék, akkor ezt megoldották volna helyettem. Csak ugye akkoriban a lányok nem nagyon válogathattak, lehet még Quasimodo-hoz is férjhez adtak volna valakit ha pénzes lett volna, vagy egy sokkal idősebb emberhez.

Na de visszatérve hogy lehetnek-e boldogok:

Én ismerek egy nénit aki most 96 éves, és ő mesélte hogy 14 évesen felszólította az anyja, hogy menjen férjhez egy 35 éves pasashoz, mert már nem tudják őt eltartani. Kénytelen volt. 50 valahány évet éltek együtt, és megszerették/tisztelték egymást, lett 4 gyerekük.

Vesztettek a fiatalok azzal, hogy talán soha nem érezték át a szabad szerelmet, a lobogást, azt az őszinte pátoszt, amivel egy spontán szerelem jár.

De nyertek is: soha nem kellett megsemmisítő mértékű csalódást átélniük, mivel annyira nem is voltak szerelmesek.

Tehát minden relatív. Talán kisebb trauma valamit át sem élni, mint elveszíteni.