Keresztény szülők miért adnak húsvétkor a gyerekeiknek csokinyulat és csokitojást?

A nyuszi meg a tojás

Miközben az évezredek során új és újabb társadalmi

rendszerek váltották egymást, és gyökeresen megváltoztak az

életkörülmények, teljesen átformálódtak a városok, a

házak, más lett az étkezés, a divat, sőt évszázadok során

az adott területen élő népek is kicserélődtek, ezzel

szemben az év jellegzetes ünnepei korokon, népeken és

társadalmi formákon átívelő különös állandóságot

mutatnak. Így van ez a húsvéti szokásokkal is.

Ismeretes, hogy a pogány germánok isteneik tiszteletére

ilyenkor, a tavasz kezdetén nagy tüzeket gyújtottak, hogy

elégessék a tél, a sötétség, a pusztulás gonosz szellemeit

és így biztosítsanak termékenységet földjeiknek. Ebből

például úgy lett ma is élő egyházi gyakorlat, hogy amikor

Szent Bonifác a németek VIII. századi térítő apostola nem

tudta rábírni a germánokat e szokás elhagyására, akkor

egyházi magyarázat kíséretében a pogány rítust mint

nagyszombati tűzszentelést beemelte a húsvéti katolikus

liturgiába.

Az avatatlan szemlélőnek ezért úgy tűnhet, hogy a húsvéti

disznócsülök, a piros tojás és a locsolkodás is szorosan

kapcsolódik Jézus Krisztus feltámadásához, és vele teljesen

egy ünnepet alkot. Itt azonban két különböző dologról van

szó. Egyrészt egy nyilvánvalóan keresztény ünnepről,

másrészt egy minden elemében pogány tavaszünnepről,

amelynek lényegi, központi részét a kereszténységgel

élesen szemben álló mágikus eljárások és pogány hiedelmek

alkotják.

Számos európai nyelvben már az ünnep neve is árulkodó (mint

például a német Ostern vagy az angol Easter), melyek a

felkelő nap és tavasz germán istennőjének Eostrének a

nevét őrzik. Még beszédesebbek a húsvéthoz kapcsolódó

szokások, amelyek már az ünnepet megelőző úgynevezett

nagyhéten megkezdődnek. A tavaszünnep üzenetének

megfelelően a rítusok, a jelképes cselekedetek és tárgyak

kezdettől fogva az életet, a termékenységet, a szaporodást

voltak hivatottak szolgálni.

Az ősi pogány felfogás a víznek különös varázserőt

tulajdonít a tavasz kezdetekor, a természet újjászületése

idején. Nagypéntekre virradóan ezért vonultak az asszonyok a

falvakból a közeli patakhoz vagy folyóhoz, hogy

megszabaduljanak minden bajtól, betegségtől és a hiedelem

szerint egészségesek, szépek legyenek. Sőt edényeikben az

otthon maradottak számára is vittek a mágikus erejűnek vélt

vízből, hogy az ünnepek alatt ezzel mosakodjanak. Mezőkövesd

hagyománya, hogy a házat nagypénteken még napkelte előtt a

Kánya-patakról hozott vízzel locsolták körül a gonosz

szellemek megfékezésére. Ugyanezt húsvét hajnalán – de

ekkor már szenteltvízzel – megismételték.

A húsvét hétfői locsolkodás a néprajz egyértelmű

tanúsága szerint a termékenységvarázslás egyik klasszikus

formája. A férfiak ugyanis azért öntözték meg az

asszonyokat, lányokat a varázslatos erejűnek tartott vízzel,

és azért loccsantották tudatosan a nők szoknyája alá, hogy

így biztosítsanak számukra termékenységet és egészséget.

A szokás alkalmazkodóképességét mutatja, hogy amikor a

vödrös-csebres változata a falusi életmód gyökeres

átalakulása miatt kiszorult, kölnivizes formát vett föl –

így mentve át magát újabb korokra. A locsolkodást –

pogány jellege miatt – a XVII. századi protestáns zsinatok

még tiltották, később azonban köreikben is újra elfogadott

húsvéti szokássá vált.

S mire szolgált a piros tojás, hímes tojás, amit a

megöntözött nők adtak locsolóiknak? Ugyanazt mint maga a

locsolkodás, csak ezúttal a férfiak szerepére utalva –

hiszen a tojás ősi pogány termékenységszimbólum.

Színezése, díszítése is mágikus erejét volt hivatott

növelni. Éppúgy megvolt a színek jelentése, mint a

mintáké. Eszerint a domináns szerepet játszó piros a vér,

az élet szimbólumaként szerepelt, s egyben védelmet is

tulajdonítottak neki. Egy mágikus elv szerint ugyanis a

"piros elűzi a pirosat", tehát véd a tűztől,

sebesüléstől, betegségtől. A hímes tojások

díszítményeinek jelentős része – a néprajzkutatások

egybehangzó állásfoglalása szerint – rontáselhárító

mágikus jelek és totemisztikus rajzok.

Mivel a római egyházban már a IV. századtól szokás a piros

tojás templomi beszentelése, ezért számos próbálkozás

történt arra vonatkozóan, hogy a tojást Jézus Krisztus

szimbólumaként állítsák be. Ha ez valóban így volna, akkor

igencsak értetlenül állnánk a húsvéti tojáshoz

kapcsolódó többi szokással szemben. Nem értenénk, hogy

például Németországban miért jósolták az az évi termést

nagypéntek éjszakáján vízbe csurgatott tojás alakjából.

És nem értenénk az Európa-szerte ismert tojásösszeütés

szokását sem, amelyet már egy 1380-as hazai oklevelünk is

említ: ketten addig ütögették egymáshoz a hímes tojásokat,

amíg az egyiké el nem törött. A hiedelem szerint annak

mutatott a sors szerencsés, hosszú életet, akinek a tojása

ép maradt.

A tojás nem Krisztus jelképe, sőt még csak nem is keresztény

szimbólum. Annál fontosabb szerepet tölt be a nem keresztény

kultúrákban. Nem egy vallás a világegyetem teremtését is

egy mitikus tojásból képzeli el levezetni, mint például a

hinduk, az egyiptomiak, a föníciaiak vagy a finnek (Kalevala)

mítoszai.

A tojást mint az élet, újjászületés, termékenység

szimbólumát az ősi egyiptomiak, skandinávok, balkáni népek

halottjaik mellé helyezték a sírba. Ásatások során a

Kárpát-medencében is tártak fel "tojásos" pogány avar

sírokat. A tojás funkcióját egyértelműen jelezte, hogy nem

az ételekhez rakták, és csak női sírokban találták meg.

Volt, hogy a nő combjai közé tették, máskor csaknem

elborították vele az egész testet. Hímes tojás is szerepelt

a leletek között.

Szólni kell még a húsvéti nyúlról is, amely szaporasága

miatt volt pogány termékenységszimbólum. A nyulat egyébként

a Biblia egyértelműen a tisztátalan állatok közé sorolja,

így a történelem során csak kevés kísérlet történt arra,

hogy egyházi igazolással "szentesítsék" a nyuszi

húsvéti szerepét. Habár már a IV. századi híres

egyházatya, Szent Jeromos is azt a véleményt képviselte, hogy

a nyúl a feltámadás jelképe, mivel évente többször váltja

bundáját!

Forrás: [link]

Nem attól keresztény valaki, hogy Krisztust és tanításait követi, nem pedig a pogányság eszmerendszerét?

" feltesznek egy kérdést a gyk-n, amire nem is várnak választ,"

Azok válasza hiányzik, akiket érint a kérdés, az ügyeletes inkompetens ateisták lehülyéző szövegeire senki nem kíváncsi.

" Mi a probléma?"

Aki ezt a kérdést felteszi, az a valóságban nem keresztény! De ha meg kell magyarázni a miértet, akkor fordulj azokhoz, akik ismerik a krisztusi tanításokat.