Keresztény szülők miért adnak húsvétkor a gyerekeiknek csokinyulat és csokitojást?

Pogány szokások Húsvét idején!!

A nyúlfejű istennőtől, a hímes tojások totemisztikus rajzain át a locsolkodásig.

A nyúl a termékenység szimbóluma, így a tavaszünnep és a húsvét pogány eredete termékenységi rítusokra vezethető vissza. Bizáncban ráadásul a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett. A termékenység másik ilyen legismertebb szimbóluma a tojás, mely a tisztaság, és elsősorban az élet szimbóluma. A kereszténységben a tojás az újjászületés is szimbolizálja.

Miért éppen a nyuszi hozza a tojásokat?

A néprajztudósok szerint a húsvéti nyuszi egy véletlen félreértés következtében jutott tojáshozó szerepéhez. Ez Németországban történt, ahol egyes vidékeken húsvétkor gyöngytyúkkal és annak tojásával ajándékozták meg egymást az emberek. A gyöngytyúk német neve: Haselhuhn, de legtöbbször csak "Hasel"-nek hívták. Ezt a szót hozták aztán tévesen összefüggésbe a nyulat jelentő Hase szóval. Így lett tehát a gyöngytyúkból nyúl, s ezért hozza a húsvéti tojást a nyuszi.

A tojás szerepe

A tojás az élet jelképe. A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak elődeink, hittek gyógyító- és varázserejében. A tojásdíszítés szokását a Kárpád-medencében az avarokig vezethetjük vissza. Az ősi elemeket hordozó díszítmények nemcsak az esztétikus megjelenést szolgálták, hanem a tojás varázserejét is növelték. Néhol ma is fellelhetjük a hímes tojásokon az ősi rontáselhárító jelek és totemisztikus rajzok maradványait.

A 13. századtól már írásos emlékek is vannak a tojások festéséről. Az első húsvéti tojás elnevezést Strasbourgban említik 1615-ben. Nyugat-Európában a leginkább kedvelt szín, a húsvét miatt is, a piros, míg Kelet-Európában (ahol az ünnep hasonló, de tradíciók eltérőek) az arany volt. Csak a 17. században kezdték többszínűvé festeni, illetve különféle mintákkal ellátni.

Magyarországon elterjedt a hímes tojás festése, melyhez a legkülönfélébb technikákat használják fel.

A tojást az ősi hiedelem az élet, a lélek székhelyének tartotta, az örök megújulás, az elpusztíthatatlan élet szimbólumának. A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születnek. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala szerint, pedig tojásból lett az egész világ.

Tavasszal, a természet újjászületésekor tehát különös jelentőséget kap a húsvéti tojás.

Húsvéti locsolás

Eredete részint a keresztelésre, részint arra a legendára vezethető vissza, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat

A liturgikus cselekmények mellett az ünnep során ősi termékenységvarázsló szokások is fennmaradtak. Ilyen a húsvéti locsolkodás, a lányok megöntözése. A szokás napja húsvéthétfő, amelyet valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek neveztek, s ez utal a locsolás egykori módjára. A locsolásért a fiúk hímes tojást kaptak.

Kedveltek voltak a húsvéti tojásjátékok – tojásdobálás, -gurítás, -összeütés – is.

Dunántúlról ismeretes a vesszőzés nevű húsvéthétfői szokás, amely azonos értékű a locsolással. Fejér megyei Pázmándon "siba"-nak nevezik azt a négyszögűre font vesszőt, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, ez volt a sibálás. Közben ezt mondogatva: "Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre frissebb légy!"

A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket, és jutalmul hímes, vagy piros tojást adtak. A szlovák eredetű szokásnak ugyanaz a lényege, mint a locsolásnak: egészség- és termékenységvarázslás.

A hagyományok közé sorolhatók a húsvéti ételek is, hiszen ilyenkor általában a következő az étrend a legtöbb háznál: sonka, torma, tojás, bejgli; faluhelyen a szentelt kalács is ott van a vendégek részére megterített asztalon.

Míg a szokások eredetének nagy része ismert, addig a jelképek eredetéről nem hallani olyan sokat.

Jézus feltámadásakor összefutottak az asszonyok, hogy a „hírről” tanácskozzanak. Ez Pilátus ablaka alatt történt. A hangoskodás nagyon zavarta a helytartót, ezért szolgájával szétoszlatta a tömeget. De nem szavakkal, hanem vízzel. Innen eredhet a locsolkodás, ami a mai napig is tart.

A pirostojás eredete pedig a következő lehet: Jézus halálakor az emberek szétvitték a hírt a faluban. Egy kisleány is híresztelte az esetet. A kötényében tojás volt. Az egyik ember így szólt hozzá:

- Nem hiszem el, hogy meghalt Jézus, csak akkor, ha a kötényedben pirossá változik a tojás. Ez akkor be is következett. Ennek emlékére vált szokássá pirostojást adni a locsolkodóknak húsvétkor.

Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?

A nyúl és a tojás napja

Az angolszász "Húsvét" (Easter) szó eredete a kereszténység előtti Eostre szóra vezethető vissza, legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. A magyar húsvét szavunk a hús ekkori elfogyasztását jelöli. Bár Bede művében a történet szimpla kommentárként jelenik meg, jó tudni, hogy a 19. század előtt sehol, semmilyen formában nem kötötték össze Eostre nevét a húsvéti nyuszival. Elképzelhető, hogy ez egy ekkortájt megszülető történet volt, amelyet ügyes kezek illesztettek be a történetíró munkájába.

De ki is volt ez az Eostre? Eostre istennőt, a tavasz és a termékenység úrnőjét Bede szerint a legtöbbször nyúlfejjel ábrázolták, vagyis a húsvéti nyúl pogány őse lehetett. A nyúl a termékenység szimbóluma, így a tavaszünnep és a húsvét pogány eredetű termékenységi rítusokra vezethető vissza. Bizáncban ráadásul a nyúl a kereszténység felvétele után egyenesen Krisztus szimbóluma lett. A termékenység másik ismert szimbóluma a tojás, a tisztaság, a termékenység és elsősorban az élet, az újjászületés jelképe. Bede története szerint az istennő kedvenc madarát nyúllá változtatta, hogy ezzel is a gyerekeket szórakoztassa. A madárból lett nyúl azonban hamarosan színes tojásokat tojt, s a tojásokat az istennő a gyerekeknek adta.

A tojások festése ókori hagyomány, amit a 13. századtól írásos emlékek is megörökítenek. A húsvéti tojás első írásos említése 1615-ből Strasbourgból származik. Nyugat-Európában a leginkább kedvelt tojásfesték a piros, míg Kelet-Európában az arany volt. A többsznű tojások a 17. századtól terjedtek el.

A húsvéti nyúl eredetileg a német protestánsok trükkje volt, hogy ne kelljen végigéhezni a katolikus hagyomány szerinti nagyhetet. A tojást tojó nyúl ötlete pedig az 1700-as években született meg az Egyesült Államokban. A pennsylvaniai holland telepesek az "Osterhase" vagy "Oschter Haws" (azaz a Húsvéti Nyúl) eljöveteléről meséltek gyerekeiknek. A Mikuláshoz hasonló ünnepi szokás szerint a jó gyerekek színesre festett tojásokat kaphattak a húsvéti nyúltól gondosan kikészített sapkáikba. A 18. században kialakult Halloweenhez és Valentin-naphoz hasonlóan a húsvéti nyúl szokása is rövid idő alatt elterjedt, a keresztény-zsidó ünnepkörhöz szorosan kapcsolódva pedig széles körben népszerűvé vált.

forrás: [link]

Nem lehetséges, hogy a kereszténység még mindig a pogány Babilon fogságában van?