En buddhista vagyok, a parom muszlim. Lehet komolyabb jovoje a kapcsolatnak?

"És ismét a vakhit az, amely meggátolja egy esetlegesen boldog és szeretetteljes párkapcsolat létjogosultságát."

Magyarország, 2014

Igazából nem az a lényeg, hogy most mi a vallásod, hanem hogy hajlandó vagy e áttérni az övére az esküvőn. A papír is valami ilyesmi, amit aláírsz. Ha keresztény vagy zsidó lennél, akkor ez nem lenne szükséges, de a Buddhizmus tudtommal nem egyistenhívő vallás, és biztos, hogy nem "a könyv népe". Merthogy csak ilyen lányt vehetne el a vallása megtartásával.

Nem tudom, honnan való, pedig ez fontos lenne, mert más országokban más mértékben és minőségben vannak jelen bizonyos dolgok, amik erősen veszéllyel lehetnek rád. Ha valamilyen arab országból származik semmiképp ne menj hozzá, akkor se, ha belehalsz a fájdalomba. Mert ha magával visz, ott aztán tényleg vége az életednek. Elveszi a papírjaidat, fogva tart és a tulajdona leszel, amivel azt tehet amit csak akar...akár meg is verhet, vagy ölhet...vagy bezárat valahova életed végéig, ha lázadozol.

Ha nem arab országból származik, hanem olyanból, ami nem egységesen muszlim ország, akkor megpróbálhatod, de nagyon körültekintően. Így már védenek valamennyire a normális törvények, el tudsz válni/menekülni, ha baj van (de még így is hallottam olyanról, hogy pl. apuci Londonban nyírta ki saját kislányát, mert szerelmes mert lenni valakibe, akit nem apuci választott neki).

Ha úgy döntesz bízol benne, szereted, jó ember, és tudsz alkalmazkodni az ő szabályaihoz, életfelfogásához, akkor tedd. De nagyon gondold át előtte, mert onnantól kezdve, hogy a felesége vagy, a tulajdona, szolgája vagy, létezésed célja az ő szolgálata és a gyerekszülés lehet. Ez van beléjük nevelve...Mivel azt írod, nagyon vallásos, akkor sajnos valószínű, hogy ez a rész erősen így van megfogalmazódva benne.

Tudom egyébként, mit érzel, mert én is szeretek egy muszlim fiút, és ő is engem. De mi őszintén megbeszéltük ezeket a kérdéseket, és a beszélgetésből kiderült, hogy igen, ő elvárná, hogy mint feleség, engedelmeskedjek neki, hogy úgy gondolja, a férfiak a nők felett állnak, és megkövetelné, hogy a gyerekeinket is szigorúan ebben a szellemben neveljük. Ha lány, azt szűzen adná férjhez fiatalon valakihez, akit nem is ismer. Tisztában van vele, hogy bennem hatalmas harc dúl a szabadságért, egyenlőségért, az igazságtalanság ellen, az életem arra tettem fel, hogy ezért küzdjek, szóval kb olyan a helyzetünk, mintha a kutya meg a macska szeretett volna egymásba. Nekem szerencsém volt, mert ő őszintén leült velem ezt megbeszélni, és együtt rájöttünk, hogy számunkra nem létezik közös jövő. De nem mindenki ilyen őszinte, mint ő, nem mindenki mondja el előre, mi vár rád, nehogy meggondold magad....

24/L

Igazából nem is az a kérdés, hogy a férfinek mennyire fontos a vallás, hanem hogy a nőnek mennyire fontos. Ha ugyanis tényleg hisz a buddhizmusban, akkor az a személyiségét is meghatározza. Ha pedig valaki elutasítja a vallása miatt, nem fogadja el úgy, akkor valójában magát az embert nem fogadja el.

Most nézhetjük úgy, mintha a vallásról szólna az egész, de csak átverjük magunkat: valójában arról szól, hogy valaki teljesen feladja az identitását egy kapcsolatért.

Kérdés: a gombhoz keresünk kabátot?

Csak abban az esetben latok nektek kozos jovot, ha

A, feladod magad es megis muszlima leszel

B, elfogadja a parod, hogy a sajat vallasodat nem adod fel - hazasodhattok polgari szertartassal.

Altalaban a vallasos muszlim ferfiak elvarjak es termeszetesnek veszik, hogy a parjuk muszlima lesz. Sok olyan vegyes part ismerek, ahol a fiatal feleseg a szerelem heveben barmit megtett volna, felvette a kendot, aztan ahogy kopott a szerelem, mar megbanta. Olyan is van persze, aki oszinten megtert es boldog muszlima. De ha nem sajat szivbol, akaratbol, hitbol ter meg valaki, annak nem latom ertelmet.

Nalunk a ferjem arab muszlim en pedig nem vagyok hivo, egyaltalan nem hiszek istenben. Nem vettem fel a vallast, polgari szertartassal hazasodtunk 10 eve, van 2 gyerekunk es nagyon szepen elunk. Igy is lehet, csak akarni kell es tiszteletben kell tartani a masikat, nem rakenyszeriteni a magunk akaratat, vallasat. Ha ez a parodnak nem megy (sokaknak nem, nem tehetnek rola, gyerekkoruktol igy nevelkedtek), akkor szerintem jobb, ha elbucsuztok egymastol.

15-os vagyok. Ehhez az is kellett, hogy a csaladja nagyon normalisan, nyitottan allt hozza a kerdeshez, soha nem probaltak lebeszelni vagy erzelmileg zsarolni (ahogy mas csaladokban lattam). Nekik eleg, hogy a fiuk boldog. Pedig vallasosak, pl anyosom es az egyik sogorom nemreg jott haza a mekkai zarandoklatrol, napi 5x imadkoznak stb. Oriasi mazli, hogy ilyen nyitott a csaladja, mert ha akartak volna, siman szetvalasztanak bennunket. Naluk a szuloknek nagyon eros rahatasa van a gyerekekre, amit kernek, annak gyakorlatilag nem szabad ellentmondani.

A kerdezo eseteben is eloszor ki kell deriteni, hogy a csalad hogyan all hozza a kerdeshez.