Miért van az, hogy a keresztény emberek elítélik a melegeket?

Ezen nincs mit megpróbálni.Maximum ha majd tudjuk, hogy melyik gén váltja ki, akkor génsebészet útján eltávolíthatóvá válhat, talán.

Ez nem megpróbálás kérdése, nem befolyásolható tulajdonságról beszélünk.

Mintha a középkorban egy pestises embertől elvárták volna, hogy meggyógyuljon.

Miért, te sem voltál/vagy homoszexuális, akkor honnan tudnád hogy ettől meglehet csak úgy szabadulni..

Ha valaki meleg már nem is lehet vallásos?

Na pont ilyenkor derül ki a nagy vallásos emberekről, hogy mennyire emberségesek.. Mire fel nevezik magukat olyan vallásosnak? Csak mert követik a Bibliát és mindennap járnak templomba? Amellett meg jól eltapossák az embert és bunkók?

Ismerek jó pár vallásos embert, a többségük ugyanolyan elítélő, ostoba, gyerekes.. Hogyha valaki annyira nagyon vallásos miért nem arra törekszik hogy jó ember legyen? Miért kell a másikat elítélni emiatt? Ha meleg, nem tök mindegy? Nektek miért fáj? Az ő ,,baja".

Ismerek olyat is aki tényleg hisz Istenben, jár templomban, tényleg vallásos, de emellett szívből JÓ EMBER.

És pont ezért van az, hogy rühellem az egész egyházat, a vallások nagy többségét. Templomba sem járok. Már azon is gondolkodom, hogy vallást váltok. Barátnőm szintén váltásra készül, őt meg támogatom is. Én tudom magamról hogy jó ember vagyok, nem kell nekem ahhoz templomba járnom olyanok közé akik belülről romlottak (ez nem általánosítás, félreértés ne essék).

Hiszen Istenben, imádkozom.. És egyébként nem csak akkor lehet jó ember valaki, ha hívő.. Ugyanakkor, ha valaki már azt mondja magáról hogy vallásos, gondolkodjon el azon, hogy egyáltalán milyen ember ő.

Aki magára ismert az nyugodtan vegye magára, a többieket meg nem állt szándékomban megsérteni.

"ha halottak feltámadhatnak ima és hit által, akkor a homoszexualitásból is meg lehet szabadulni. "

Nincs több kérdésem.

Ha valaki homoszexuális, akkor a LEGTÖBB, amit megtehet, az az, hogy vállalja az egyedüllétet, nem keres kapcsolatot se férfival, se nővel, és hívő keresztény módjára él. Attól még homoszexuális marad, csak ezt nem éli ki.

Azonban nem lehet elvárni senkitől, hogy örökké társ nélkül éljen... az embernek szüksége van társra... más az, ha valaki önként lemond a kapcsolatról, de megkövetelni nem lehet ezt senkitől! Szóval én nem ítélem el a homoszexuális párokat.

Azoknak, akik azt mondják, hogy a homoszexualitásból meg lehet szabadulni: és mégis, hogyan csinálják? Én örömest elhiszem, hogy Isten meg tudja szabadítani ebből az embert... de mégsem teszi meg mindenkivel! Ja persze, nem akarják eléggé... kérem szépen, nem látunk bele a másik ember fejébe, nem tudhatjuk, ki mennyire akarja!

Nem lehet, hogy Istennek CÉLJA VAN azzal, hogy engedi a homoszexualitás létezését?

Nem lehet, hogy (többek között) így akar minket elfogadásra, egymás önzetlen szeretetére nevelni? Arra, hogy a másikat a hibáival együtt szeressük, ahogyan Ő szeret minket?

Olvastam még régebben egy esetről, amikor egy frissen érettségizett, kitűnő tanuló, barátai közt népszerű 18 éves fiú hirtelen öngyilkos lett. A búcsúlevelében írta meg, hogy homoszexuális volt, és nem tudta így elfogadni magát, sem másoknak ezt elmondani.

Gondolom, ő is maga döntött úgy, hogy meleg akar lenni...

"Mintha a középkorban egy pestises embertől

elvárták volna, hogy meggyógyuljon."

A homoszexualitás is tényleg úgy terjed mint a pestis, csak nem genetika útján, hanem a perverzség egy undorító foka. :-)

"Fúú olvasva ezt a sok veszélyesen életidegen

szentfazékságot, őszintén örülök hogy már nem

vagyok vallásos."

Mert a moslékot szereted és moslékos fazék vagy.