Mi a helyzet az alábbi weboldallal?

"Az ÚVF betoldása révén Isten nem a saját vérén váltotta meg egyházát, hanem "saját >>Fiának a<< vérén" (Csel 20:28, vö. Jel 1:8, 17-18, 2:8)."

(Cselekedetek 20:28) "Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg."

(Máté 26:28) "mert ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett."

Ki mondta ezt? Jézus Krisztus, nem pedig a Mindenható Isten! Ugye nem keverjük össze őket? (Tudod, amikre még érdemben NEM válaszoltál, a János 17:3 és egyebek mellet az 1Kor 8:6 segít meglátni, hogy Jézus nem a Mindenható)

(János 6:54) "Aki a testemmel táplálkozik, és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon"

Ugye ezt is Jézus mondta, és nem a Mindenható?

(1János 1:7) "Ha azonban a világosságban járunk, ahogy ő maga a világosságban van, akkor részességünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől."

Kinek a vére akkor???? Miért is hazudozik az apologia???? Ennyi elég is ebből a hiteltelen oldalból.

"Ez alapján azt gondolom, hogy Jehova Tanúi számára, és a protestánsok számra az igazság teljesen >>más<<."

Igen, így van! Ezt a Tanúk sem állítják másként. :) Még szép!

"A bibliai szöveg eredetijének a helyreállításához az u.n. tudományos szövegkritika van a segítségünkre. Talán te nem tudsz róla, de Jehova Tanúi is használják."

De, tudunk róla. Minden objektív módszert használunk és figyelembe veszünk, csak az a lényeg, hogy NEM előre eldöntött, hamis tanok bizonygatására alkalmazzuk.

"Ez a módszer is azt bizonyítja, hogy Jehova Tanúi önkényesen használják a tudományos szövegkritikát, és a hitvallásukhoz igazítják."

NEM önkényesen, hanem a teljes Írást figyelembe véve.

"Jehova Tanúi figyelmenkívül hagyják a Bibliának azt a kijelentését, miszerint "Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.""

Ez akkor lenne valóságos vád, ha bizonyítani tudnátok, hogy az EREDETI szövegekhez "hozzátettünk" olyant, ami a Biblia igaz tanítását megváltoztatta. De Isten Nevével ez nem megy, mert nincs eredeti szöveg, ami bizonyítaná. A későbbi másolatok pedig csak azt mutatják, hogy MÁR nincs benne Isten neve. A miértekre adott válaszhoz külső források is segítségünkre lehetnek, De CSAK A BIBLIA kánonja képes arra válaszolni, hogy benne kell-e, hogy legyen? Aszerint pedig egyértelmű IGEN a válasz.

"Nagyon jól tudjuk, hogy Ésaiás nevét hogy kell kiejteni héberül (Az más kérdés, hogy a fordításokban hogy szerepel). A Tetragrammatonnal azonban más a helyzet."

MEGOSZTOTT tudomány ez is. Még Jézus nevének a kiejtésén is vitatkoznak, ne akarj már megvezetni kérlek! Éppen ezért a legkevésbé fontos azon meditálni, hogyan helyes kiejteni egy ősi héber nevet. HASZNÁLNI kell, méghozzá úgy, ahogy az az adott nyelvterületen elterjedt. A népek ezt is teszik Isten nevével és minden más névvel egyaránt. A többi mellébeszélés.

Tényleg "kimondhatatlan", vagy valami egészen másról van szó???

Az Encyclopaedia Judaica azt írja, hogy „azért kerülték a JHVH név kiejtését . . . , mert félreértették a harmadik parancsolatot”. A tízparancsolatban, melyet Isten adott az izraelitáknak, a harmadik parancsolat így szól: „Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi” (2Mózes 20:7). Tehát tévesen magyarázták Isten parancsát, mely szerint tilos volt helytelenül használni az isteni nevet, és így született a babona.

Ma már persze senki sem állít olyasmit, hogy Isten máglyán égettetné el azt az embert, aki kiejti a nevét. De még mindig tartják magukat az Isten nevével kapcsolatos zsidó babonák. Sokan még most is a „Kimondhatatlan Név” kifejezéssel utalnak a tetragrammára. Bizonyos körökben szándékosan rosszul ejtenek ki minden, Istenre utaló szót, nehogy megsértsék a hagyományt. Isten nevének rövidített formáját, a Jahot például Kahnak mondják, a hallelujaht pedig hallelukahnak. Vannak, akik azt is kerülik, hogy teljes egészében leírják az „Isten” szót.

"Vallásos zsidó soha nem használta, és soha nem is fogja használni a Jehova szót, mert a héber fül számára érthetetlen."

Micsoda következetlen és Írásellenes érv. Ma egy hű keresztény számára milyen "értelemmel" bír pl. Jeremiás neve? Semmilyennel, de ettől még LEHET igaz keresztény valaki? Egészen biztos! Még olyan ősi nevek is vannak, melyeknek az igaz jelentéséről nem tudunk, vagy biztosat nem tudunk. És akkor ki se ejtsük, mert a név számunkra "érthetetlen"??? Tehát ezek gyerekes érvek.

"Egyébként azt is elutastom, hogy a szöveg kértértelmű lenne."

"E tekintetben Ralph Martin a The Epistle of Paul to the Philippians (Pál apostol levele a Filippiekhez) című művében az eredeti görögről ezt mondja: „Vitatható, hogy az ige értelme a valóságos ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéséből átcsúszhat-e a ’ragaszkodni’ szó értelmébe.” A The Expositor’s Greek Testament (Az értelmező görög szövetség) is ezt mondja: „Nem találunk semmi olyan utalást, hogy a . . . [har‧pa’zo] vagy annak bármelyik származéka a ’birtokban tartani’ vagy ’visszatartani’ jelentéssel bírna. Változatlanul úgy tűnik, hogy a jelentése ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’. Megengedhetetlen tehát, hogy a ’megragadni’ eredeti jelentésétől eltérve egy teljesen más, ’ragaszkodni’ jelentést kölcsönözzünk neki.”"

Tehát teljesen egyértelmű? A környező versek (3–5, 7, 8) szövegösszefüggéséből egyértelműen kitűnik, hogyan kell a 6. verset értelmezni. A filippieket Pál erre kéri: „Mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Pál Krisztust kiváló példának tekintette ebben a vonatkozásban. „Az a gondolkodásmód legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ’ne gondolja rablásnak, hogy egyenlő legyen Istennel’? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ’az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ’megkaparintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább „megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig”.

Ez a vers tehát Jézusról szól, aki tökéletesen megvilágította, mire gondolt itt Pál — vagyis az alázat és engedelmesség fontosságára az iránt, aki Feljebbvaló és aki Teremtő, vagyis Jehova Isten iránt.

De ide illik a Róma 15:5, 6 verse is: "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

"Megnyugtatlak, hogy elképzelhető, hogy akkor sem csatlakoznék a Jehova Tanúihoz, ha náluk lenne az igazság, mert nem értek egyet sem a viselkedésükkel, ahogyan térítenek, és azzal sem, ahogyan más vallásúakra, és azokra tekintenek, akik nem fogadják el/megkérdőjelezik a szervezet hitelességét."

Tehát emberekre nézel és nem Istenre? Általánosítasz (a hamis propaganda egyik fegyvere). Ó, hát így sokkal érthetőbb vagy.

Azért megkérdezném még, hogy az ihletett Írások alapján az első sz.-i keresztények hogyan tekintettek az őket gyalázókra (a HANGNEMTŐL függetlenül)??? Jézus hogyan tekintett rájuk?

"Ez azonban természetesen csak egy teória marad, mert az eddigi valláskutatásom során teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy nem a Tanúknál van az igazság."

És ezt természetesen azzal bizonyítottad eddig is, hogy módszeresen figyelmen kívül hagytad a konkrét kérdéseimet bizonyos cáfoló Írásszövegekkel kapcsolatban, és helyette sokkal megfoghatatlanabb és ellenőrizhetetlenebb támadással feleltél? Aha, értem.

"Egyéni igaz emberek vannak ott, de a szervezetet nem tekintem igaznak."

Mit jelent az "egyéni igaz" a te olvasatodban? Ha egy hű Tanú elfogadja a szerinted hazug tanításainkat, akkor hogyan lehet "igaz"? Az őszinteség önmagában nem elég Isten helyesléséhez - ezzel gondolom te is tisztában vagy.

"Nem gondolom, hogy ezen van mit félreérteni:"

Én sem gondolnám, hogy a fenti fogalmazásomon van mit félreérteni és ellentmondana a te kettőspontod utáni, tőlünk vett idézettel - tehát még egyszer:

"A nemzetközi Bibliakutatók és a későbbi Jehova Tanúi SOHASEM ÁLLÍTOTTÁK magukról, hogy olyan ihletett próféták lennének, akik a bibliai példák szerint Istentől közvetlenül kapott álom, vagy sugallat hatására hirdették az isteni üzenetet!!!

Éppen az ellenkezőjét állították KEZDETTŐL fogva és ezt a TÉNYT termmészetesen dokumentálták is"

Tehát nem gondoltam volna, de látod RÁCÁFOLTÁL! Félreérted és félremagyarázod, de tudod miért? Mert nem tudod, hogy a Biblia a "próféta" és ennek származékait milyen értelemen használja. És hogy az idézeted az 1972-es Őrtoronyból ezeknek nem mond ellent, mivel nem Istentől közvetlenül ihletett prófétákról beszél!

Tehát, mivel rólad - a saját bevallásod szerint - nem lehet elmondani, hogy kevés lenne az ismereted rólunk, de mégis hazugságokat terjesztesz velünk kapcsolatban, így felmerül a kérdés, hogy akkor rágalmazol?!

Jó, nem vagyok én rosszindulatú, szerintem te valójában csak PONTATLAN ismerettel rendelkezel és valóban hiszed, amit itt összeirkálsz, de ez NEM MENTESÍT a felelősség alól.

"-Figyelmeztetni a közelgő veszélyre

-Megjelenteni az eljövendő dolgokat."

Igen, méghozzá ima-teljesen a Biblia alázatos és őszinte kutatása alapján, vagy nem ezt a módszert tanítjuk kezdettől fogva?! „Mi nem rendelkezünk a prófétálás adományával” (1883. január, 425. oldal [angolban])

De mivel látom, hogy mindazon EGYÉRTELMŰ érvek ellenére, melyet az előző neked írt válaszomban bemásoltam a Társulattól, még mindig a magad hamis igazát akarod nyomni, vajon ki is a rosszindulatú ezek szerint????

"Egyébként én már azt is elég nagy tiszteletlenségnek tartom, hogy egyáltalán a "próféta" jelzőt magatokra vonatkoztattátok. A Biblia szerint ugyanis ez a címet nem mindennapi emberekre vonatkoztatta."

Erről beszéltem az imént, jó lenne ismerni a szó árnyalati jelentéseit és hogy mikor és mire alkalmazza a Biblia.

"Félreértetted amit mondtam. Jehova Tanúi azt akarják bizonyítani, hogy apostoli korszakban nem volt meg a Krisztus istenségéről való tanítás. Én ezt a tévelygélyt lepleztem most le"

1. Istennek a Biblia is nevezi Jézust, csak NEM a Mindenható Istennek! Ez nem bizonyíték.

2. Ha ténylegesen hangoztatta volna ezt némely első sz-i keresztény, akkor ezek ellen is szólnak az "ámítókra" és "hamis tanokra" figyelmeztető ihletett írók. Egyértelmű, hogy már az apostolok idejében is megjelentek az ámítók. A Biblia pedig nem számol be minden kiközösítésről.

3. NEM a Biblia részei, nyilván ezért is menekülsz ezekhez, mert abból láthatólag nem tudod bizonyítani.

(Mikeás 5:2) "És te, ó, Betlehem Efrata, aki túl kicsiny vagy ahhoz, hogy Júda ezrei közé számláltass, belőled származik nekem, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása ősidőkbe, időtlen idők napjaiba nyúlik vissza."

Vajon ezáltal "egyenlővé" vált Istennel? Figyelemre méltó, hogy az ’örök napok’ helyett a Kat. (5:1) ’régmúlt idők’, az ÚRB (5:1) ’távoli múlt’, az ÚV pedig ’időtlen idők napjai’ kifejezéssel adja vissza a héber szöveget.

Tehát még egyszer mondom: csak fokozatosan épült fel ez az Istengyalázó tan. Az első hivatkozásaid - ha hitelesek is - a Szentíráson kívüliek és csak legfeljebb Istennek nevezik, de szó sincs még a háromságról ezekben. Az komplexben csak lassan, fokozatosan felépítve, jóval későbbi, NEM BIBLIAI szövegekben jelent meg.

"Azért tartom veled feleslegesnek a vitát, mert vitára teljesen alkalmatlan vagy."

Mondod te, aki mindeddig figyelmen kívül hagytad a konkrét bibliai verseket, melyről tényleg érdemben és konstruktívan tudtunk volna beszélni, helyette teljesen más, egyoldalú vádaskodások záporával bombázol mindenkit. Ez egy módszer az átláthatatlanságra és ezzel együtt a megtévesztésre. Persze nem mint direkt hazugság, féligazságok is vannak benne, melyről tudjuk, hogy még veszélyesebbek, mint a nyílt hazugságok. Torzítások, ferdítések jellemzik még.

"Az Őrtorony szervezet tanítása szerint a korai keresztények hittek abban, hogy Krisztus egy teremtmény volt. A tudomány ezt nem igazolta, hiszen bőséges forrás áll rendelkezésünkre hogy miben hittek az apostolok kortársai és az egyházatyák, és hogyan tudósítanak a pogány források"

Igen, éppen csak a bibliához nem fordulsz pontos válaszért, látod ez az!

Kedves Tanú!

Én viszont akármelyik állításomat alátudom támasztani. Válassz ki egyet a sok közül és hozok rá példát.

+ Semmi kivetni való nem volt az írásomban...nem is általánosítottam, nem is voltak benne gúnynevek, és hihetőségét az olvasók tapasztalataira alapoztam, amire nincsen befolyásom. Hazugság pedig mind1, ha van benne, mert, ha hazugság, akkor egyértelmű, hogy senki se tapasztalta így nem is számolta bele. Nem tom mit akartál ezzel a linkkel, de én nem láttam benne semmit, ami az én írásomra igaz lenne. Max. annyit, hogy nem volt fer, hogy csak a rossz tulajdonságokat tettem szóvá, de ha akarod, jó tulajdonságokkal is megcsinálom ugyanezt.

@12:49:

"Kinek a vére akkor???? Miért is hazudozik az apologia???? Ennyi elég is ebből a hiteltelen oldalból."

Az apologia kutatóközpont nem hazudozik, hanem tiszteletben tart egy bibliai hermeneutikai alapelvet, miszerint "Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy."(Péld 30,6). Ez azt jelenti, hogyha olvasunk a Bibliában egy szöveget, akkor azt >>elfogadjuk úgy, ahogy van<<. Jehova Tanúi azonban nem így cselekednek, mivel nektek van egy hitvallásotok és ahhoz igazítjátok a Bibliát. Jehova Tanúi gondolkodásában Isten nem válthatta meg a saját vérén az egyházat, mivel szerintetek Isten nem lett emberré. Az ellentmondás kikerüléséhez tehát az (ap.csel. 20.28) szakaszt úgy kellett fordítani, hogy az megfeleljen Jehova Tanúi teológiájának, ezért betoldottátok a "Fiának" kifejezést. Így már tökéletesen passzol Jehova Tanúi hitvallásához. (ez kb olyan, mintha egy keleti vallású betoldana bizonyos szavakat a szövegbe, hogy igazolni tudja a reinkarnációt). A görög szöveg azonban így hangzik:

προσέχετε ἑαυτοῖς καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ, ἐν ᾧ ὑμᾶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔθετο ἐπισκόπους, ποιμαίνειν τὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ, ἣν περιεποιήσατο διὰ τοῦ αἵματος τοῦ ἰδίου.

Nincs itt a "Fiának" kifejezés, az csupán Jehova Tanúi betoldása. A görög szerint Isten a saját vérén váltotta meg az egyházát, tehát, a kereszten maga a Mindeható Isten halt meg. (ebből is igazolható Krisztus istensége). Amit a fordítók tettek az súlyosan ellentmondd mind a Biblia, Jehova Tanúi tanításának, mert ezzel a betoldással megváltoztatták a szöveg értelmét. A Biblia határozottan kijelenti: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;"(Jel 22,18). Jehova Tanúi pedig szigorúan leszögezik: "A Biblia fordítása érthetően súlyos felelősséggel jár. Ha valaki szándékosan változtat vagy kihagy valamit a Bibliából, ezzel meghamisítja Isten ihletett Szavát." (Az isteni név, amely mindörökké fennmarad (5. oldal) Nem az apologia kutatóközpont hazudik tehát, hanem Jehova Tanúi, akik elhitetik az emberekkel, hogy szövegszerint fordítják a Bibliát, közben pedig a saját teológiai nézetükhöz van igazítva.

"(Tudod, amikre még érdemben NEM válaszoltál, a János 17:3 és egyebek mellet az 1Kor 8:6 segít meglátni, hogy Jézus nem a Mindenható)"

A bibliai nyelvezetben az "egy"-nek szimbolikus jelentése is van. Nem számszerinti egységet jelöl, hanem lelki egységet. Amikor Jézus Krisztus visszaidézte a Teremtés könyvét akkor a férfi és a nő - akik két test - lelki egységéről beszél. Mert amikor a férj "ragaszkodik feleségéhez" akkor annak az lesz a következménye, hogy "lesznek ketten egy testté."(Máté 19,5). Ugyanígy, Jézus a 12 tanítványával kapcsolatban is azért imádkozott, hogy "egyek legyenek;"(Ján 17,21). A Szentháromság személyei között is ilyen tökéletes lelki egység van. Bár különböző személyek, mégis akaratban, rangban, célban egyek, ezért lényegében egy Istenről beszélünk, aki három személyben nyilvánul meg. Jézus testtélételekor azonban Krisztus emberré lett, ennek következtében még az angyaloknál is kissebb lett egy rövid időre (Zsid 2,9). Ezért teljesen normális, hogy az Atya ebben az állapoban valamilyen szinten Krisztus felett ált, mivel Jézusnak nem volt isteni hatalma, hanem az Atya hatalmával gyógyított. Lukács evangélista mondja: "az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson."(Luk 5,17). Krisztus azonban megőrizte istenfiúságát, ugyanolyan isteni személy maradt. Amikor Tamás így kiálltott fel: "Én Uram és én Istenem!"(Ján 20,28), Krisztus nem utasította vissza, mint Mária illetését (Ján 20,17). Az Atya és a Fiú azonban kölcsönösen bizonyságot tesz egymásról. Az evangéliumokban Isten az Atyát dicsőítette, a profetikus irodalomban azonban, az Ebed-Jahve énekekben az Atya Krisztust állítja a középpontba.

"NEM önkényesen, hanem a teljes Írást figyelembe véve. "

De, önkényesen. A szövegkritika azon módszerét, miszerint egy szövegrész, egy régebbi kéziratban minél ritkábban fordul elő, annál nagyobb az esélye, hogy nem volt bent az autografában, csak ott alkalmazzátok, ahol nem mondd ellent a hiteteknek. A Jehova névről a görög másolatokban még egy fecni sem maradt fent, mégis úgy toldjátok be több helyre, mint a legnagyobb természetesség lenne, hogy a Sínai, vagy a Vatikáni kódexben is megvan, holott híre-hamva sincs. Bár Jehova Tanúinál ez természetes, a tudományos világban azonban önkényességnek hívjuk. Ha találtatok volna olyan korai másolatokat, - mondjuk a 4-5. századból, - amelyekben bent van a Tetragrammaton lehetne arról beszélni, hogy >>talán<< bent volt az eredetiben is. Azonban még egy fecni sincs, tehát eleve szó sem lehet, még feltételezésről sem. Ti azonban tényként állítjátok be, hogy igen, az újszövetségben bent volt, irodalmi és logikai érvekre hivatkozva. Teljesen összekeveritek a szövegkritikát a történeti-irodalomkritikával. Az két külön tudományág. Tanuljátok meg, hogy melyiket hol, és mikor kell alkalmazni.

"MEGOSZTOTT tudomány ez is. Még Jézus nevének a kiejtésén is vitatkoznak, ne akarj már megvezetni kérlek! Éppen ezért a legkevésbé fontos azon meditálni, hogyan helyes kiejteni egy ősi héber nevet. HASZNÁLNI kell, méghozzá úgy, ahogy az az adott nyelvterületen elterjedt."

Nem akarlak megvezetni. Tudod, ma már ott járunk, hogy többet tudunk a héber és arám nyelvről mint korábban, és teljes joggal állíthatom, hogy manapság már nincs megosztottság. Aki azt mondja, hogy megosztottság van-e tekintetben, az nincs tisztában a tudományos felfedezésekkel. Egy zsidó rabbi ugyanazt fogja mondani neked e tekintetben mint egy olyan keresztény, aki professzora a héber nyelvnek. Ezzel kapcsolatban bőséges irodalom áll rendelkezésünkre, csak vegyél a kezedbe teológiai szakkönyveket, és olvass. Megláthatod, hogy a keresztény teológiában a héber nyelvet illetően egységes rendszer uralkodik, és megosztotságnak a nyomát sem látni.

"Tényleg "kimondhatatlan", vagy valami egészen másról van szó??? Az Encyclopaedia Judaica azt írja, hogy „azért kerülték a JHVH név kiejtését . . . , mert félreértették a harmadik parancsolatot"

Igen, kimondhatatlan névről van szó. Ezt max az vonja kétségbe, akinek fogalma sincs a héber nyelvtani szabályokról. A Wikpédia szerint: "A Jehova ejtéssel további probléma, hogy a szó így héberül megfejthetelen lesz, illetve értelmetlen (sőt bizonyos értelemben blaszfémikus) jelentést ad ki, alakilag ugyanis egy fordíthatatlan nőnemű(!) qal particípium passzívum lesz. Ugyancsak probléma, hogy míg ezt az alakot kiemelték, addig az alább következőt nem." A zsidóságnak megvolt a maguk kifejezései erre a névre, később például pontozták ezt a nevet. A vallásos zsidókat pedig azért említettem, mert a Tetragrammaton kiejtésének a kutatásában ők az első számú forrás. A Jehova név a 16 században jelent meg, azelőtt teljesen ismeretlen volt. Ha valóban a Jehova lenne a helyes kiejtés, akkor annak kéne, hogy legyen nyoma. De se az ókorban sem a középkorban nincs arra bizonyítékunk, hogy a vallásos zsidók, akiknek a héber az anyanyelve, valamikor is használták volna ezt a neve. Sőt, ha átböngészed az ókeresztény irodalmat ott sem fogsz találni egy fecnit sem, amelyen valamelyik egyházatya használta volna a Jehova szót. Raj Tamás ezt írja: "Miután mintegy két évezreden át héberül csak mássalhangzókat írtak, az I. évezred végén létrejött a

magánhangzó-jelölés, a „pontozás”. Ekkor a négy héber betű köré a kiejtendő szó magánhangzó jeleit rajzolták, hogy mindenki tudja, Adonájt kell olvasnia. Ám egyes teológusok ezt nem tudták, és egybeolvasták az Örökkévaló mássalhangzóit, az Uram héber szavának magánhangzóival, s így jött létre a vallásos zsidó által soha nem használt, értelmetlen JEHOVA elnevezés. Ez éppolyan tévedés, mintha a magyarban az Isten szó mássalhangzóit összekevernénk az Uram magánhangzóival, valahogy így: SuTaN. Ilyen értelmetlen sutaság a fent említett téves olvasat. Az Örökkévaló Istent jelölő négy héber betű azonban a szeretet Istenére, a történelem gondviselő Urára utal"

"E tekintetben Ralph Martin a The Epistle of Paul to the Philippians (Pál apostol levele a Filippiekhez) című művében az eredeti görögről ezt mondja: „Vitatható, hogy az ige értelme a valóságos ’megragadni’, ’erőszakkal elvenni’ jelentéséből átcsúszhat-e a ’ragaszkodni’ szó értelmébe.”

Na, akkor hajrá:

"Filippi 2:6

"ὃς ἐν μορφῇ θεοῦ ὑπάρχων οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ"

ὃς -- hosz -- aki

ἐν -- en -- -ban, -ben

μορφῇ -- morfé -- külső forma, alak,(részes esetben az en miatt)

θεοῦ -- theou -- istennek a valamije (theosz birtokos esetben)

ὑπάρχων -- hupárkhón -- létezik; (hupárkhó) alanyeset, egyes szám, folytonos (melléknévi igenév) mód, aktív igenem, jelen idő: létező

οὐχ -- úkh -- nem (tagadás)

ἁρπαγμὸν -- harpagmón -- 1) rablás, elragadás 2) elragadott dolog, zsákmány; (harpagmosz) tárgyeset (az azt követő ige miatt), egyes szám

ἡγήσατο -- hégészato -- 1) vezet, elöl jár 2) gondol vminek, ítél vminek, tart vminek; (hégeomai) harmadik személy, mediális igenem, határozatlan (aorisztosz) igeidő, kijelentő igemód

τὸ -- tó -- a, az; (határozott névelő) egyes szám, tárgyeset

εἶναι -- inai -- létige jelen idő, aktív igenem, főnévi igenév mód

ἴσα -- ísza -- egyenlő; (íszosz) tárgyeset, többes szám

θεῷ -- theó -- isten; (theosz) részes esetben

Vagyis:

Aki Istennek alakjában létező(ként) nem zsákmánynak tartotta az egyenlő létezését Istennel.

Itt egyszerűen nincs helye másfajta értelmezésnek, a jelentés egyértelmű. Akkor is, ha egész végig nem foglalkoztam azzal, hogy most akkor Krisztus Isten-é, avagy sem. Ebbéli információt nem használtam fel ennek a mondatnak a fordításánál, szigorúan nyelvtani viszonyokat.

Míg az ÚV szerint:

"aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen."

-- Az első tagmondat még jó,

-- a másodikban bejön az elbitorlás "gondolata" (a "gondolat" nem szerepel a szövegben, egyértelműen betoldás),

-- a tagadás akár a főnevet, akár az igét illeti, a jelentés még nem változik (nem tartotta zsákmánynak/rablásnak, nem zsákmánynak/rablásnak tartotta), viszont

-- a hégeomai-nak NINCS olyan jelentése, hogy foglalkozik vmivel, vagy fontolgat valamit.

-- a létige ragozása pedig egyértelműen nem felszólító vagy kötőmódban van, tehát semmiképpen nem "legyen", hanem lenni.

-- a "tudniillik azzal, hogy" pedig valószínűsítem kényszerűségből bele kell kerüljön, hogy egyáltalán értelmet adjon a kitekert jelentésnek."

"Tehát emberekre nézel és nem Istenre? Általánosítasz (a hamis propaganda egyik fegyvere). Ó, hát így sokkal érthetőbb vagy."

A Jehova Tanúi propagandához sosem csatlakoznék, mert nem szeretnék olyan fanatikus lenni, mint amilyenek ti vagytok, és nem szeretnék úgy viselkedni más emberekkel, ahogy ti viselkedtek. Inkább elkárhoznék.

"Mit jelent az "egyéni igaz" a te olvasatodban? Ha egy hű Tanú elfogadja a szerinted hazug tanításainkat, akkor hogyan lehet "igaz"? Az őszinteség önmagában nem elég Isten helyesléséhez - ezzel gondolom te is tisztában vagy. "

Egyénig igaz emberek közt azt értem, akik nem tudnak ennek a szervezetnek a ferdítéseiről. Akik jó érzésű emberek, és mit sem tudnak arról, hogy nincs bent a görögben a Tetragrammaton, és nem tudnak a szervezetnek a tisztátalan ügyeiről (gyermekmolesztálások, ENSZ tagság a 2000-es évek elején). Nyilván ha tudnák, és tényleg fogékonyak az igazságra lelépnének onnan.

""A nemzetközi Bibliakutatók és a későbbi Jehova Tanúi SOHASEM ÁLLÍTOTTÁK magukról, hogy olyan ihletett próféták lennének, akik a bibliai példák szerint Istentől közvetlenül kapott álom, vagy sugallat hatására hirdették az isteni üzenetet!!! "

Az 1972-es Őrtorony szerint "Jehova keresztény Tanúi" Jehova prófétái, akiknek az a dolguk, hogy figyelmeztessenek az elkövetkezendő veszélyre, és megjelentsék az eljövendő dolgokat. Milyen párhuzamok vannak a Bibliában szereplő prófétákkal (Ésaiás, Jeremiás)

-Isten prófétái voltak

-megjelentették az eljövendő dolgokat

-figyelmeztettek a veszélyre.

Feltűnően sok hasonlóság van a Tanú próféták és az ószövetségi próféták között. Tehát bizonyos értelemben olyan munkát végeztetek, mint ők. De igazából ez nem meglepő, hiszen ahogy az Őrtoronyban írtátok, ti Jehova prófétái vagytok. Amúgy óriási nagyképűségnek tartom, hogy "Jehova keresztény Tanúi" a próféta címet fel merték venni. Gondolom az Őrtoronynál is érezték ezt, ezért ma már ezt nem igen hangoztatjátok. Az első századi keresztényeket meg már kitárgyaltuk. Nem tudsz az első századról gyakorlatilag semmit, mivel ismeretlenek előtted az ókeresztény dokumentumok, így számodra az első század abban merül ki, ahogyan az újszövetséget értelmezed. Egyáltalán olvastál már te legalább egy, első században élt történetírótól valamilyen művet? A történelem azonban fel tud sorakoztatni egy pár első században élt keresztényt, akiket Jehova Tanúi nem szívesen emlegetnek a hitvallásuk miatt.

Mikeás 5,2-ről akkor mégegyszer:

"A héber szöveg ugyanazt a kifejezést עֹלָם עוֹלָם (ʿólám ʿôlám) használja Krisztus származására, mint amit Isten örökkévalóságára a (zsolt 90,2)-ben!!!

A hivatkozásaim pedig azt bizonyítják, hogy az 1-2. században élt keresztények Istenként tekintettek Jézusra. Háromságról is szó van már ebben az időben, a kifejezés a korai Ókeresztény dokumentumokban megjelenik (például Antiókhiai Theophilosznál).

"Igen, éppen csak a bibliához nem fordulsz pontos válaszért, látod ez az!"

Számomra "A Biblia" nem az újvilág fordítás, szóval ahhoz biztos nem fogok fordulni. Az én Bibliám ezt írja:

"Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája." (Zsid 1,8)

Erről kapcsolatban nemrég olvastam egy nagyszerű tanulmányt az interneten, mutatom:

Görög:

"...ο θρονος σου ο θεος εις τον αιωνα του αιωνος..."

[ho thronos sou ho theos eis ton aiōna tou aiōnos]

Ebben a különösen érdekes versben az Atyaisten a Fiúhoz szól. A Héberek 1:8 görög szövege két legitim módon történő fordítást tesz lehetővé:

“Az Isten a trónod örökkön-örökké...”

és

“A te trónod, óh Isten, örökkön örökkévaló…”

Azonban az Őrtorony azon feltételezése miatt, hogy Jézus nem Isten, Jehova Tanúi az első változatot választják; ellenkező esetben az Atya Istennek hívná Jézust, és ez szemben áll Jehova Tanúi teológiájával. Mégis, a legtöbb Biblia nem úgy fordítja az említett részt, ahogyan az Új világ fordítás teszi. A másik változatot választják. Miért?

Két okból:

Először is, a Héberek 1:8 egy, a Zsoltárok 45:6-ból származó idézet, ami így szól:

“Trónod, óh, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája.” (Károli)

A Károli, Káldi, Magyar Bibliatársulat, Szent István Társulat, Vida, Békés-Dalos, Csia, Egyszerű fordítás, Ravasz László, dr. Budai Gergely, Czeglédy Sándor, Raffay Sándor, Masznyik, Kecskeméthy - tehát lényegében az összes ismert magyar nyelvű bibliafordítás mind úgy fordítja, hogy “trónod, óh Isten…” Az angol nyelvű Revised Standard Version bibliafordítás úgy adja vissza, hogy “az isteni trónod fennmarad örökkön örökké”, azonban ez egy igen szerencsétlen fordítás, mivel megértéséhez szükséges a ’trón’ jelentésű eredeti héber főnév egy speciális esetének [a főneveket akkor teszik ilyen esetbe, amikor jelentéstanilag határozottak, és egy másik főnév is módosítja őket egy birtokos szerkezetet alkotva, amely azonban nem azonos a megszokott birtokos szerkezettel] ismerete, ami rendkívül szokatlan, ha egy főnév névmási toldalékkal rendelkezik, mint ez… A legtöbb fordítás a verset annak egyértelmű, egyszerű értelmében fordítja, ahogyan az ókori fordítók is tették.

Amikor a héber szövegre nézünk, azt látjuk, hogy nincs kifejezett nyelvtani szükségszerűség erre a fordításra, noha a legtöbb fordító ezt tekinti a legjobb fordításnak. Önmagában ez nem meghatározó, mivel ennek a versnek a kontextusa a 45. zsoltárban egy királlyal foglalkozik, ami egyeseket csodálkozásra indíthat, hogyan lehetséges az, hogy őt Istennek szólítják. Azonban egyáltalán nem szokatlan az újszövetségi íróktól, hogy olyan ószövetségi verseket, melyek láthatólag egy adott témáról szólnak, más témára alkalmazzanak. Ők tudtak valamit, ami mi nem. Valójában az Ezékiel 28:12-17 egy olyan szakasz, ami az ördög bukásával foglalkozik. A 13. vers leírja, hogyan létezett ő az Éden kertjében. A 14. vers azt mondja, hogy egy felkent kerúb volt (15. vers), stb. Azonban a szövegrész kontextusa Tírusz királyának megszólításával kezdődik (12. vers). Mégis, közvetlenül azután, hogy Ezékielnek parancsba adatik, hogy írjon Tírusz királyának, ezután azzal folytatja, - amivel ma a teológusok döntő többsége egyetért - hogy leírja az ördög bukását. Így tehát meg kell néznünk a szövegösszefüggést, amelybe a Zsidókhoz írt levél szerzője a Zsoltárok 45:6-ot helyezi. Ő Jézusra vonatkoztatja. Így tehát a 45. zsoltár egy messianisztikus zsoltár és az Újszövetség fényében szükséges értelmezni, nem pedig fordítva.

Mindazonáltal ennek a versnek a kontextusa így szól:

“Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz.” Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”, de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz…” (Héb 1:5-11)

A szövegkörnyezet a Fiút hasonlítja össze az angyalokkal, azoknál sokkal jobbnak mutatva be őt. Az az ábrázolás, amely Istent a Fiú trónjaként ábrázolja, úgy tűnne, hogy Isten az ő fennhatósága. Ha így van, akkor milyen értelemben nem lenne ez elmondható az angyalokról? Milyen értelemben van itt a Fiú szembeállítva az angyalokkal?

A μέν…δέ (men…de) szerkezet, amely a 7. verset köti össze a 8.-kal egyértelműen meghatározza ezt a különbséget: “Egyrészt az angyalokról beszél… másrészt pedig a Fiúról beszél.” Így, bár nyelvtanilag lehetséges, hogy a 8. versben olvasható θεός-t (theos) az összetett állítmány névszói részének vegyük, a szövegkörnyezet és a kapcsolatos kötőszavak határozottan ellene szólnak. A Héberek 1:8 tehát Krisztus istenségének egy erőteljes megerősítése.

Értelmetlen azt mondani, hogy “Isten a te trónod”. Mit jelent az a kérdés, hogy “De melyik angyalnak mondta azt, hogy Isten a te trónod?” Mit jelentene ez? Isten lenne Jézus trónja? Egyedül Isten ül a trónján, és Ő nem szolgál trónként senkinek sem.

Ugyancsak érdemes figyelembe venni itt a 10. verset: “Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája…” Ez egy idézet a Zsoltárok 102:24-25-ből, amely azt mondja, “Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaim felénél, te, kinek esztendei nemzedékről nemzedékre tartanak. Te vetettél réges-régen alapot a földnek, az egek is a te kezed munkái.” Világos, hogy a 102. Zsoltárban Istent szólítják meg. Isten az, aki alapot vetett a földnek. Ez még érdekesebbé válik, amikor figyelembe vesszük, hogy az Ézsaiás 44:24 azt mondja, "Ezt mondja megváltód, az ÚR, aki az anyaméhben formált: Én, az ÚR alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet." Ha Isten egyedül alkotta meg a földet, ez azt jelentheti, hogy vagy Jézusnak Istennek kell lennie, a háromság második személyének, aki ugyanúgy alkotta a földet, ahogyan JHVH tette, vagy pedig találtunk egy ellentmondást a Bibliában. Egyértelmű, hogy a Héberekhez írt levél ezen szakasza kinyilvánítja Jézus Istenségét. Ezért, a szövegösszefüggés alapján Héb 1:8 legjobb fordítása ez, “Trónod, óh, Isten” és az Atya itt Istennek nevezi Jézust.

Az Őrtorony Társulat elutasítja azt, hogy Jézus az Isten. Ezért nem engedheti meg, hogy bármely vers a Bibliában még csak utaljon is arra, hogy Jézus az Isten. Ezért fordították úgy a szöveget, hogy az nem igazán illeszkedik a szövegkörnyezethez vagy a Bibliai teológia egészéhez.

Tehát nem kellene, hogy meglepetésként érjen minket, hogy a 8. versben Isten, az Atya ezt mondja: “Trónod, óh, Isten, örökkévaló” (szószerinti fordítás)

Hogy kikerülje ezt az egyszerű állítást, az ÚVF úgy fordítja a 8. verset, hogy “az Isten a trónod örökkön-örökké...”. Pusztán nyelvtani szempontból ez a fordítás is lehetséges, és néhány bibliatudós ezt a változatot részesíti előnyben. Ebben az olvasatban az állítás lényege tehát az, hogy Isten a forrása Jézus fennhatóságának.

Ugyanakkor ez az állítás egy elég szokatlan, ha nem teljesen hibás megközelítésnek tűnik. A Szentírásban a “trón” nem forrása senki hatalmának, hanem az a pozíció, vagy hely, ahonnan valaki uralkodik. Így a mennyet “Isten trónusának” nevezik (Mt 5:34). Egészen biztos, hogy Isten nem a mennytől származtatja a hatalmát, mint ahogyan senki és semmi mástól sem! De még ha fel is tételezzük, hogy az “Isten a te trónod” ezzel a jelentéssel bír, a kontextusba helyezve nincs értelme. A Héberekhez írt levél szerzője a Zsoltárok 45:6-ot idézi és a Fiúra alkalmazza, hogy megmutassa: a Fiú nagyobb bármely angyalnál. Ha viszont ez a vers csupán azt jelenti, hogy a Fiú hatalma Istentől származik, ez semmilyen módon nem teszi őt különlegesebbé, vagy nagyobbá, mint az angyalok, hiszen ez elmondható Isten minden engedelmes angyaláról.

Ez a passzus egy nagyon erős bizonyság az Atyától azzal kapcsolatban, hogy a Fiú egyenlő Ővele. Az Atya valójában úgy utal a Fiára, mint Istenre - Theos. A szöveg eltorzításával, hogy elkerülje a Fiú istenségét, az Őrtorony valóban megerőlteti a képzelőerőt, én pedig csupán annyit kérdeznék, hogy mit jelent az ‘Isten a te trónod’ kifejezés? Ez az állítás egy idézet a Zsoltárok 45:7 verséből, amely így hangzik: ‘Trónod, óh, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája’, amely verset egyébként az Őrtorony szintén megváltoztatott, hogy a két vers illeszkedjen torz fordításukban. Miért állnak ellentétben minden jónevű héber és görög nyelvtudós fordításával? Miért állnak ellentétben az összes többi elismert változattal?

A Héberekhez írt levél 1. fejezetének teljes kontextusa azt tanítja, hogy a Fiú Isten, egyenlő az Atyával Örökkévaló Istenségben, és az Atyával együtt ül a mennyei trónon. Ahogyan Gerald Wright tanúsítja:

“Ez a Fiú birtokolja Isten természetét, ‘az Ő dicsőségének ragyogását’. Egyedül az igaz Isten rendelkezik ilyen dicsőséggel: “Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet” (Ézs 42:8, ÚVF). Ez a szöveg és sok más mégis azt állítja, hogy Krisztus birtokolja Istennek, az Atyának dicsőségét. Így tehát ő nem egy másik, ami az egyenlőséget illeti, ő egy az Atyával (vö. János 1:14; 17:5)” (21. old.)

A fordítások döntő többségével összhangban, a Héberek 1:8, 9 ihletett írója kifejezetten úgy hivatkozott a Fiúra, mint Istenre. A 1. fejezet arra lett szentelve, hogy megkülönböztesse Krisztust az angyaloktól, és azonosítsa Őt mint Fiúistent, így tehát nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Krisztus nem egy angyal, ahogyan Jehova Tanúi prédikálják.

A katolikus New American Bible szerint „az ’Isten’ név alkalmazása a Fiúra a 2-3-as versekben említett korábbi létezéséből ered…” (NAB, 1:8-12-höz fűzött jegyzetek).

“...ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján…”

Először is, a 3. versben egy szó szerinti fordítás azt mondja, hogy Krisztus „az Ő lényegének határozott képmása” (Jay P. Green szerint; NAB: “az Ő lényének lenyomata”). Itt a „képmás” (görögül charaktar) azt jelzi, hogy a Fiú „a szó szoros értelmében egyenlő Istennel”, aki lényegének ő a lenyomata. A teljes hasonlóság ténye az, amit ez a Szó hangsúlyoz. (Strong and Vine’s, 259). Világos, hogy Krisztus nem lehetett teremtve, és teljesen bizonyos, hogy nem volt angyal, mert egyik esetben se lenne a szó szoros értelmében egyenlő Istennel, hanem sokkal kevesebb.

Másodszor, a 13. vers a Zsoltárok 110:1-et idézi, ahol Jehova Istenről azt mondják, hogy Krisztusra mint Adonaira utal (héberül: Úr), amely címet kizárólagosan csak Istenre szoktak alkalmazni (Strong and Vine’s, 6), és ezt az értelmezést még Jehova Tanúi elfogadják (Éleslátás, 1008). A Héberek 1:13 így szól:

Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?”

Ez Dávid zsoltárának, a Zsoltárok 110:1-nek szó szerinti idézése, így szól:

“Így szól az ÚR [Jehova] az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, amíg ellenségeidet a lábad alá nem vetem zsámolyul.”

Az adonai szó az Interlinear számozásában 136-os számot kapta, mely a Strong and Vine's könyvben a 6. oldalon levő „adonai” címszóra utal.

kép itt:

[link]

A Fiú nem csak, hogy nem angyal, de ez alátámasztja a 8. vers értelmezését, amely a Fiúra hivatkozik, mint Istenre.

Harmadszor, fontos megjegyezni, hogy a 10-12. versek szintén fontos szerepet kapnak a Héb 1:8 értelmezésében, mivel az egy ószövetségi szakasz, mely a Mindenható Istenre vonatkozik, de Jézusra “irányították át”. A Fiúról ezt mondja:

“És: Uram, te kezdetben megvetetted a föld alapját, és a te kezed alkotásai az egek. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind megavulnak, mint a ruha, palástként összegöngyölíted őket, és mint a ruha elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el.” (Héberek 1:10-12)

Negyedszer, a Héberek 1:8 egy ószövetségi idézet a Zsoltárok 45:6-7-ből, amely ugyancsak azt mondja: “a te trónod, ó Isten…” (NAB). A 45. zsoltár egy királyi esküvői ének. Itt az “isten” a “királyra” vonatkozik, akit “az udvari nyelvben “istennek” neveznek”, ti., embernél többnek, Isten képviselőjének az emberek számára. A Héb 1:8-9 Krisztusra alkalmazza a 7-8. verset” (NAB jegyzetek a Zsoltárok 45:7-re).

Mivel tagadják, hogy Jézus Isten, ezért Jehova Tanúi megfordítják a Héberek 1:8-at és a Zsoltárok 45:6-ot, mely szerintük így szól: “Isten a te trónod”. Ezt részben egy B.F. Wescottól vett idézettel igazolják, aki 1889-ben azt írta a Zsoltárok 45:6-ról: “Igen valószínűtlen, hogy az eredetiben használt [Elohim] (isten) a királyra vonatkozott” (Érveljünk, 159). Ezért, ha elohim (isten) nem vonatkozhat a világi királyra, akkor a hagyományos fordítás: “trónod, óh isten” a Zsoltárok 45:6-ban, vagy a “trónod, óh Isten” a Zsid 1:8-ban nem lehetséges.

Szakértőjük érvelése azonban ellentmond Jehova Tanúi saját állításának az előző szakaszban, ahol azt állítják “A Zsidók 1:8 a Zsoltárok 45:6, [45:7, Károli] szavait idézi, amely eredetileg Izrael egyik emberi királyához szólt. (Érveljünk, 159.) Egy ilyen nyilvánvaló ellentmondás zavarba ejtő, különösen annak fényében, hogy az elohim hivatalos definíciója ténylegesen magában foglalta a világi királyokat és elöljárókat az Ószövetség idején, ti.,

“…uralkodókat, bírákat, akár isteni képviselőkként, szent helyeken, akár az isteni felség és hatalom visszatükrözőiként, isteni személyekként, emberfeletti lényekként, beleértve Istent és angyalait.” (Strong and Vine’s, 17)

„Óh, Isten” - A Zsoltárok 45:7 szavai egyértelműen a királyhoz szólnak, csakúgy, mint a 2-5 és a 7-9 versekben. Ahelyett, hogy elfogadnák ezt az állítást úgy, ahogy van, sokan inkább ki akarják javítani a szöveget, mivel az ókori izraeli gondolkodástól távol állt, hogy földi királyokat Istennek tekintsenek (vesd össze: NEB [Új Angol Biblia] „a te trónod olyan, mint Isten trónja, örökkévaló”). Azonban sokkal jobb, ha megtartjuk a szöveget, és ezt a kijelentést a királyi zsoltárokban gyakran előforduló fejedelmi túlzások egy újabb példájaként fogjuk fel. Mivel egy dávidi király Isten alkormányzója volt a földön, a zsoltáros úgy szólítja meg őt, mintha Isten megtestesülése lenne. Isten erőt ad a királynak a harcokhoz, és igazságot szolgáltat általa. A túlzásnak egy hasonló használata figyelhető meg az Ézsaiás 9:6-ban, ahol az eszkaton eszményi dávidi királya az „Erős Isten” címet kapja. Az ókori Közel-Kelet művészete és irodalma úgy ábrázolja az isteneket, hogy felkészítik a királyokat a csatára, különleges fegyvereket adnak nekik, vagy beleavatkoznak a csatába. Az egyiptomi történetírók szerint a hittiták a következőképpen írták le 2. Ramszeszt: „Nem ember ő, aki köztünk van, hanem a nagy erejű Sét, Baál személyesen; Az emberek egyetlen tette sem olyan, mint az ő tettei, Olyannak tettei azok, mint aki egyedülálló” (lásd Miriam Lichtheim, Ancient Egyptian Literature, 2:67). a Zsoltárok 45:6 és az Ézsaiás 9:6 valószínűleg egy hasonló reagálást jelenít meg, amikor barátok és ellenségek egyaránt a teljes királyi díszben levő dávidi királyra tekintenek. Amikor a király ellenségei szembeszegülnek vele a harctéren, akkor ők tulajdonképpen maga Isten ellen harcolnak.

Egyszerű olvasatban teljesen nyilvánvaló, hogy a Zsoltárok 45 valójában egy világi királyra vonatkozik, esetleg Salamonra. A Zsoltárok 45:7-et Krisztusra is alkalmazzák; a kettős alkalmazást az örökkön örökké való trónra történő hivatkozás teszi világossá. Ez nem mondható el a földi zsidó királyok ószövetségi trónjáról, azonban elmondható Krisztus trónjáról.

Bár a “trón” utalhat székre (Máté 23:22), égre (Máté 5:34) vagy kegyelemre (Héberek 4:16) (Strong and Vine’s, 117), Jehova Tanúi itt kizárólag a “hatalomra és fennhatóságra” való hivatkozásként használják. Ezért számukra az “Isten a te trónod” csupán annyit jelent, hogy Isten a forrása Krisztus hatalmának, fennhatóságának és királyságának. (Érveljünk könyv, 159. o.)

Míg első pillantásra ez igaznak tűnhet, a “trón” (görög thronos) főnév használatának és alkalmazásának mélyebb vizsgálata megmutatja, hogy Isten trónja Krisztus trónja is, és ha az Krisztus trónja is, akkor logikátlan azt mondani, hogy “Isten a te trónod” olyan kizárólagos értelemben, hogy az egy Krisztustól különálló hatalom vagy fennhatóság. Ennek nem lenne értelme.

Például az ezeréves uralkodását megelőzően a Jelenések 3:21 szerint Krisztus az Ő Atyjával együtt ül az Ő trónjára. Krisztust nem csupán Isten trónjának jobbjánál láthatjuk a Jelenések 5:6-ban, hanem a 7:17-ben a Bárány Isten trónjának közepén áll. Továbbá a Jelenések 22:3 szerint, a milleniumi uralkodását követően, a trón “Isten és a Bárány” trónja; mindkettejük trónja és “az ő szolgái imádni fogják Őt” (NAB; “szent szolgálatot végeznek” ÚVF) amely egy közvetlen utalás a Bárányra, vagy az Isten és a Bárány egységére, és egy nyílt megállapítása annak, hogy a Bárány osztozik azon a hatalmon és fennhatóságon, amelyet a trón szimbolizál, ez is egyenlőséget jelent.

Jézus a “kezével” szemléltette a hatalom és fennhatóság közös egyenlőségét, egy olyan metaforával, amely Isten hatalmát ábrázolja (Strong and Vine’s, 271).

“Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:27-30)

Jézus sokkal többet mond annál, hogy az Atya és Ő egyazon célon osztoznak, ahogyan Jehova Tanúi értelmezik ezeket a verseket. Magától értetődik az egységes szándék. A 30. vers megindokolja a 29. verset; megerősíti a hatalom egységét és kinyilatkoztatja, hogy Jézus szavai és tettei Isten szavai és tettei.

“Jézus és az ő követői kölcsönösen elismerik egymást és ebből fakad az örök élet ajándéka, valamint a hívők végleges biztonsága, vagyis azoké, akik Jézus fennhatósága alatt állnak (az ő kezében). Ez a fennhatóság, és ez a biztonság továbbá magának Istennek a fennhatósága és biztonsága; mondd, hogy ‘Jézus’, és azt mondtad ‘Isten’.” (C.K. Barrett, Peake’s Commentary, 856)

Jézus nem csupán elismeri a hatalomban és fennhatóságban Istennel alkotott egységét. Isten természeténél fogva birtokolja Isten hatalmát és fennhatóságát. A szemléltetés szükségessé teszi az identitás egységét a Szentháromság természetében, mert Jézus csupán egy kézről beszél. Ha senki sem (még Isten sem) veheti ki Krisztus juhait az ő kezéből, és senki sem veheti ki ugyanezeket a juhokat Isten kezéből (még Krisztus sem), akkor csupán egy kézről lehet szó, ugyanarról a kézről. Így Jézus jogosan állítja, hogy “Az Atya és én egyek vagyunk.” és nem ketten, ahogyan Jehova Tanúi állítják, hanem egy és ugyanaz. Ezért a Héberek 1:8 így hangzik helyesen: “A te királyi széked, óh Isten, örökkön örökkévaló.”

Még nyilvánvalóbbá teszi ezt Krisztus saját kijelentése, miszerint övé minden erő és hatalom égben és földön (Máté 28:18), és teljes joggal, mert – amint a 23. részben már volt róla szó – mivel csak egyetlen „Első és Utolsó” létezhet, és mivel mind a feltámadott Jézus, mind a Mindenható Isten „az Első és Utolsó”; és mivel „az Első és az Utolsó” (Jézus) egyben az Alfa és az Omega is, és továbbá, mivel a Jelenések 21:5-ben az Alfa és az Omega Isten trónján ül, az erő és a hatalom trónja végső soron egy princípiumként Isten és a Bárány trónja. Jehova Tanúi nem ismerik fel ezt, de azáltal, hogy a Héberek 1:8-at úgy értelmezik, „Az Isten a trónod”, önkéntelenül is elismerik, hogy Jézus Isten.

Ötödször, ez a “királyság” vagy az erő és hatalom trónja örökkön-örökké tart majd:

“A Fiúról pedig így szól: A te trónod, óh, Isten, mindörökké megáll, és királyságod pálcája az igazság pálcája.”

A Dániel 7:14, amit Jehova Tanúi Krisztus királyságának és birodalmának, vagy uralmának és hatalmának igazolására idéznek, szintén nagyon világossá teszi, hogy ez örökké fog tartani és sohasem fogják elpusztítani.

“Hatalma örökkévaló hatalom, amely nem szűnik meg, és királysága sem pusztul el.”

De ezt még maguk Jehova Tanúi sem hiszik el. Az ő verziójuk szerinti Jézus Krisztus, az angyal, csak nagyon korlátozott szerepet játszik az üdvtörténetben, és gyakorlatias célok érdekében mellőzik is Őt a millenniumi uralom után. A Tanúk szemében Ő nem egy örökkévaló királyság örökkévaló királya, hanem visszafokozódik egy kívülálló angyal szerepébe. Ezt írják:

“Mivel a bűn és a halál tökéletesen el lesz távolítva a föld lakói közül, ez annak is véget fog vetni, hogy Jézusra mint „az Atya segítőjére” szükség legyen abban az értelemben, hogy megváltásról gondoskodjon a tökéletlen emberiség bűneiért. (1 János 2:1,2) Ez visszahelyezi az emberiséget eredeti állapotába, melyet akkor élvezhetett, amikor a Ádám, a tökéletes ember még az Édenkertben volt. Amíg Ádám még tökéletes volt, nem volt arra szüksége, hogy valaki Isten és őközötte álljon, és engesztelést szerezzen számára. Tehát amikor Jézus Ezeréves Uralma véget ér majd, a föld lakói ismét abban a helyzetben lesznek, a vele járó felelősséggel együtt, hogy cselekedeteikkel Jehova Isten mint Legfelsőbb Bíró előtt kell elszámolniuk, anélkül, hogy valamiféle jogi közbenjáróhoz vagy segítőhöz folyamodnának.” (Éleslátás, 170)

Amikor Isten … feltámasztotta Krisztust a halálból a mennyei szellemi életre … a mennyei Jeruzsálem angyalok alkotta szervezete nem csupán központi helyre fogadta őt, hanem Fővezéreként, az Arkangyalként. (M. Alfs, Concepts of Father, Son and Holy Spirit [Minneapolis, Minnesota, Old Theology Book House, 1984], 71 n. 152)

Jehova Tanúi közelebbről is megvizsgálhatnák a Héberek 7:25 versét: “Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.” Ez “a megdicsőült Jézus közbenjárására vonatkozik, nem a befejezett áldozatának folytatásaként, hanem az Ő örök jelenlétére a mennyben, vö. Róma 8:34” (NAB jegyzetek, Zsidók 7,25).

Hatodszor, Jehova Tanúi azt állítják, hogy a Zsidók 1:8-ban valaki más, Istentől eltérő személy beszél, és azzal érvelnek, hogy “Isten, a te Istened” valaki más kell legyen, mint Isten, “ami rámutat arra, hogy a megszólított nem a legfelségesebb Isten, hanem ennek az Istennek az egyik imádója”, így tehát feltehetően nem Isten beszél (Érveljünk, 159). Ez az érv azonban gyenge lábakon áll, mivel nem történik említés harmadik félről, aki “imádná” Istent, a Fiút. Arra utal ez, amit Isten mond a Fiúról, nem a Fiú, vagy bárki más beszél, hanem Isten, az Atya beszél a Fiúról és hangsúlyozza isteni mivoltát. Az 1. fejezet 1, 2, 5, 6, 7, 10, 12 és 13. versei egyértelműen arra vonatkoznak, amit Isten mondott, és a 8-9. versek sem térnek el ebben a tekintetben.

Hetedszer, a katolikus New American Bible a János 1:18-ban nyomatékosan kijelenti, hogy a Fiú Isten: “Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Fiú, Isten, aki az Atya mellett van, nyilatkoztatta ki Őt.”

Az egyszülött Fiú, Isten: noha a későbbi kéziratok döntő többsége egy másik olvasatot közöl, “a Fiú, az egyetlen” vagy “az egyetlen Fiú”, a fenti fordítás a legjobb és legkorábbi kéziratokat követi, “egyszülött Isten”, azonban az első kifejezés jelentését nem korlátozza arra, hogy “egyetlen”, hanem magában foglal egy fiúi kapcsolatot az Atyával, ahogyan a Lk 9,38-ban (“egyetlen gyermek”) vagy a Zsid 11,17-ben (“egyetlen fiú”) és ahogyan a János 1,14-ben is áll. A Logosz tehát “egyetlen Fiú”, és Isten, de nem az Atya/Isten. (NAB jegyzetek 1,18).

Laikus szemszögből nézve, az előttem fekvő szöveg futólagos értékelése alapján vizsgálatom arra jutott, hogy az ÚVF fordítás tulajdonképpen azt mondja, Krisztus Jézus Istenen ül. Azt mondani, hogy “Isten a te trónod”, azt jelenti, hogy Jézus Istenre lett ültetve. Egy trón kevesebb, mint a rajta ülő személy. A trón a hatalom szimbóluma, vagy jele. Király nélkül, aki rajta ül, vagy nép nélkül, amely hatalmát adja, semmi. Helyes egyáltalán azt mondani, hogy Isten egy trón? Továbbá, helyes-e azt állítani, hogy egy teremtett lény ül azon a trónon, hogy egy teremtett lény ül Istenen, ahogyan előttünk áll az ÚVF fordításban. Isten azt mondja, a Föld az ő zsámolya és a “menny a trónja”, ahogyan a Máté 5:34-ben olvassuk.

Ha a menny Isten trónja, akkor hogyan lehet az “Isten a te trónod” egy pontos angol fordítás? Nem találok semmilyen írásszöveget, ami megerősítené, vagy igazolná ezt a fordítást. Mutasd be kérek, ha tévednék, de hol található a Szentírásban példa arra, hogy Isten másodlagos helyzetet vesz fel egy teremtett lénnyel szemben, amikor az istenség megtárgyalása során kevesebbnek állítja magát, mint egy teremtett lény, a “trón” szót használja Isten allegóriájaként.

Egyébként még az ’Érveljünk az Írásokból’ című kiadványukban is idézik a bibliatudós B. F. Westcott írását, amely elismeri, hogy a kérdéses görög rész „...felfogható megszólító esetként mindkét előfordulásakor (A trónod, ó Isten, . . . ezért ó Isten, a te trónod . . . )…” (The Epistle to the Hebrews. [London, 1889] 25—6. o.).

És valóban, a "ho theosz" magyarul igen gyakori, hogy ezt használják a megszólító eset ("Istenem," v. "ó, Isten") helyett.

A határozott névelő ("ho") megléte itt döntő jelentésű. Ami az ilyen, görög fül számára kissé furcsa névelős szerkezeteket illeti, ez azok közé a sajátos héber és arám nyelvi fordulatok közé tartozik, amelyek az Újszövetség görög szövegében találhatók. A héberben a megszólító módot (vocativus) névelős alanyesettel fejezi ki: pl. Mk 14:36-ban az 'abba ho patér' szó szerit ("Isten, az Atya), magyarán "Istenem! Atyám!" Az arámban a főnvéhez toldott -a (névelő)rag fejezi ki a megszólítást; pl. Mk 5:41 a talitha kumi! Márk arámias görög "fordítása" szerint to koraszion, szó szerint "a kislány, kelj fel!", magyarán: "Kislány...!"

Az is segíthet ha megnézzük még a szövegkörnyezetet, az meg a Fiú méltóságát dicsőíti, vagyis az egész részlet a Fiúról szól.

Jehova Tanúi idézik a Csel 2:30 és Jel 3:21 verseket bizonyítandó, hogy Jézus az Istennek a trónján ül. Vagyis ezek szerint mégse Isten maga a trón. Annak a fordításnak semmi értelme: Isten egy szék, amin ülni lehet? Nem: a trón az isteni uralmat jelképezi, nem magát Istent. Egyébként pedig ez bizonyítja isteni méltóságát: Jézus az Istennek trónján ül, Isten trónján pedig Isten ül, és nem egy angyal.

Egyes bibliafordításokban (pl. MBT) eltér a Zsoltárok könyvében található szakasz a Zsidókhoz (Héberekhez) írt levélben találhatótól. Ám nincs ebben semmi különös, nyilván ez esetben nem ugyanaz az ember fordítota az MBT-nél a Zsoltárok könyvét meg a Zsidó levelet, és nem egyeztették össze, a héberes meg esetleg elhibázta. Angol nyelven sok cikk van erről, hogy a héber szöveg is jelölhet megszólító esetet, vocativust.

Egyébként meg az Újszövetségben található ószövetségi idézetek megfogalmazásának nem minden esetben kell szó szerint egyeznie a héber szöveggel, tekintve, hogy az újszövetségi írók általában az Ószövetség görög fordításából, a Septuagintából idéztek, amelynek a megfogalmazása, hangsúlya sokszor eltér, és így az újszövetségi sugalmazott író az idézetnek olyan értelmet, nyomatékot, hangsúlyt adhat, amely a héber szövegből alapból nem következne, vagy legalábbis nem magától értetődő.

ITT van egy kis gyűjtemény azokról az újszövetségi idézetekről, ahol az idézett szöveg a héber szövegtől eltér, és a Septuagintát követi.

És persze még az se biztos, hogy arról van szó, hogy a Septuaginta ezekben az esetekben "rosszul" fordított, egyszerűen csak arról van szó, hogy más szöveghagyományt követ, mint a ma fellelhető, ún. maszoréta szöveg, amely farizeusi-rabbinikus munka, állítólag felmerült, hogy a keresztény értelmezéseket megelőzendő módosításokat is végrehajtottak

További olvasnivaló:

Jehova Tanúi azt állítják, hogy a Biblia a zsidók fogságának 70 évét i. e 607-től i. e. 537-ig datálja és, hogy egy különleges időszak következett i. e. 607-től i. sz. 1914-ig.

De mit is ír valójában erről a Biblia...?

Kik szolgálták Babilont 70 évig?

Az összes környező nemzet Babilont szolgálta 70 évig.

•Jeremiás 25:9-11: íme, üzenek, és elhozom észak minden családját — ez Jehova kijelentése —, igen, elküldök Nabukodonozorért, Babilon királyáért, a szolgámért, és elhozom őket e föld ellen, a lakói ellen és mindeme nemzetek ellen körös-körül. Pusztulásra adom és döbbenet tárgyává teszem őket, olyasmivé, aminek láttán csak füttyentenek, puszta helyekké időtlen időkre. 10 Elnémítom náluk az ujjongás hangját, az örvendezés hangját, a vőlegény hangját, a menyasszony hangját, a kézimalom hangját, és kioltom a lámpa fényét. 11 Pusztasággá, döbbenet tárgyává lesz ez az egész föld, és Babilon királyát kell szolgálniuk e nemzeteknek hetven évig.’«

•Jeremiás 27:6, 7: Én most mindezeket az országokat szolgámnak, Nabukodonozornak, Babilon királyának a kezébe adtam; a mező vadjait is neki adtam, hogy őt szolgálják. 7 Neki, a fiának és az unokájának fog szolgálni minden nemzet, mígnem az ő országának is eljön az ideje, és sok nemzet és nagy királyok fogják szolgasorban tartani őt.”

Mi történt, amikor a 70 év véget ért?

Amikor a 70 év véget ért, Babilon királya ‘számadásra lett vonva’.

•Jeremiás 25:12: »A hetven év elteltével pedig az történik majd, hogy számadásra vonom Babilon királyát és azt a nemzetet vétkéért, igen, a káldeusok földjét, és elhagyatott pusztasággá teszem időtlen időkre — ez Jehova kijelentése

Mikor lett Babilon királya ‘számadásra vonva’?

Babilon királya i. e. 539-ben lett ‘számadásra vonva’.

•Dániel 5:26-31: A szavak értelme pedig a következő: MENE, vagyis Isten megszámlálta királyságod napjait, és véget vet annak. 27 TEKEL, vagyis megmért téged a mérlegen, és hiányosnak talált. 28 PERESZ, vagyis királyságodat felosztotta, s a médeknek és a perzsáknak adta.” 29 Belsazár ekkor parancsot adott, és bíborba öltöztették Dánielt, aranyláncot raktak a nyakába, és kihirdették, hogy ő lesz a királyságban a harmadik uralkodó. 30 Még aznap éjjel megölték Belsazárt, a káldeus királyt, 31 és a méd Dáriusz kapta meg a királyságot, mintegy hatvankét éves korában.

•Figyelj Dániel próféciájára! 51–52. o.: Méd—Perzsia i. e. 539-ben felváltotta a Babiloni Birodalmat mint uralkodó világhatalom. A méd Dárius lett Babilon legyőzött városának első uralkodója 62 éves korában

A ‘számadásra vonás’ alkalmazható-e az új Méd-Perzsa babiloni királyra i. e. 539 után?

Nem. A médek is ‘az összes király’ ítélete alá tartoztak, és Sésák (Babilon) ítélete ezután következett.

•Jeremiás 25:11: Pusztasággá, döbbenet tárgyává lesz ez az egész föld, és Babilon királyát kell szolgálniuk e nemzeteknek hetven évig.’«

•Jeremiás 25:15, 25-26: Mert ezt mondta nekem Jehova, Izrael Istene: „Vedd el a kezemből ezt a poharat, amelyben dühödt haragom bora van, és itass meg vele minden nemzetet, amelyhez küldelek. … 25 Zimri minden királyát, Elám minden királyát és a médek minden királyát; 26 továbbá észak minden királyát közel és távol egyaránt, egyiket a másik után, és a föld minden más királyságát is a föld színén; utánuk pedig Sésák királya iszik majd.

•Az Őrtorony 1994 3/1 21. o.:: Sésák egy jelképes név, egy titkosírás, egy rejtjel Babilonról.

A zsidók a fogságuk kezdetét Jeruzsálem pusztulásával azonosították?

Nem. A legtöbb foglyot körülbelül 12 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt vitték el.

•Ezékiel 33:21: Végül aztán száműzetésünk tizenkettedik évében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján az történt, hogy megérkezett hozzám Jeruzsálemből az, aki megmenekült, és így szólt: „Elesett a város!”

•Ezékiel 40:1: Száműzetésünk huszonötödik évében, az év elején, a hónap tizedik napján, a tizennegyedik évben azután, hogy a város elesett…

•Jeremiás 52:28-30: Ez az a nép, amelyet Nabukodonozor száműzetésbe hurcolt: a hetedik évben háromezer-huszonhárom zsidó. 29 Nabukodonozor tizennyolcadik évében, Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lélek. 30 Nabukodonozor huszonharmadik évében, Nebuzáradán, a testőrség parancsnoka száműzetésbe hurcolt a zsidók közül hétszáznegyvenöt lelket. Ez összesen négyezer-hatszáz lélek volt.

Mit tartalmaz a Jeremiás 29:10 szövegkörnyezete?

I. e. 595 körül (i. e. 614-ben JT kronológiája szerint), Jeremiás Jeruzsálemből írt a babiloni foglyoknak, arról értesítve őket, hogy addig nem lesznek szabadon bocsátva, amíg Babilon 70 éve véget nem ér, válaszul Hanániának arra az állítására, hogy a zsidók szabadon lesznek engedve Babilonból két további éven belül. Nem lett volna értelme a már rabságba került zsidóknak elmondani, hogy egy meghatározatlan jövőbeli eseménytől számítva 70 évig foglyok lesznek.

•Jeremiás 28:1: És történt abban az évben, Sedékiásnak, Júda királyának királysága kezdetén, a negyedik évben, az ötödik hónapban, hogy Hanánia, Azzur fia, a Gibeonból való próféta így szólt hozzám Jehova házában a papok és az egész nép szeme előtt:

•Jeremiás 28:11: Hanánia akkor így szólt az egész nép szeme előtt: „Ezt mondja Jehova: »Így töröm le Nabukodonozornak, Babilon királyának igáját két éven belül minden nemzet nyakáról.«” Jeremiás próféta pedig elment útjára.

•Jeremiás 29:1, 2: Ezek annak a levélnek a szavai, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a száműzött nép vénei maradékának, és a papoknak, a prófétáknak meg az egész népnek, akiket Nabukodonozor száműzetésbe hurcolt Jeruzsálemből Babilonba, 2 miután Jekóniás király, az úrnő, az udvari tisztviselők, Júda és Jeruzsálem fejedelmei, a mesteremberek és a sáncépítők elmentek Jeruzsálemből.

•Jeremiás 29:10: „Mert ezt mondja Jehova: »Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, rátok irányítom figyelmemet, és megerősítem rátok nézve jó szavamat: visszahozlak benneteket erre a helyre.«

•A legtöbb bibliafordítás a „hetven évet Babilonnak” fordítást támogatja, ideértve: Revised Version (1885): „Hetven év után jött el a vége Babilonnak.” American Standard Version (1901): „Hetven év elmúltával lett vége Babilonnak.” New American Standard Version (1973): „Amikor Babilonnak hetven éve beteljesedett.” Rotherham The Emphasized Bible-ja: „Amint Babilonra tekintettel elvégeztetett a hetven esztendő.” The Jerusalem Bible (1966): „Csak amikor a Babilonra kiszabott hetven év letelt.” Goodspeed The Complete Bible-ja (1923): „Amint Babilon hetven éve befejeződött.” The New English Bible (1970): „Amikor a teljes hetven év elmúlt Babilon felett:” Byington: The Bible In Living English (1972): „Amint Babilonnak a teljes hetven éve betelt.” The Anchor Bible (John Bright: Jeremiah): „Csak amikor Babilon hetven éve betelt.”

Mikor tértek vissza a zsidók Babilonból?

A zsidók, akik válaszoltak Círusznak a Jeruzsálemi templom újjáépítéséről szóló rendeletére, i. e. 538 októberében érkeztek meg. (Számos zsidó el sem hagyta Babilont.) A templom építése Círusz második uralkodási évének 2. hónapjában (ijjár) kezdődött (i. e. 577 május) és a zsidók „a városaikban” voltak az előző év 7. hónapjában (tisri) (i. e. 538 október). Valószínű, hogy a rendeletet Círusz a trónralépése során hozta i. e. 538 Niszán (Április) hónap elején, hat hónapot engedélyezve az utazásra. A Biblia máshol megjegyzi, hogy az út négy hónapon belül teljesíthető.

•Ezsdrás 3:1: Mire elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai már a városaikban voltak, s a nép egy emberként Jeruzsálembe gyűlt.

•Ezsdrás 3:8: Második évében annak, hogy eljöttek az igaz Isten házába, Jeruzsálembe, a második hónapban, Zorobábel, Sealtiel fia, és Jésua, Jocadák fia, valamint a többi testvérük, a papok és a léviták, s mindazok, akik kijöttek a fogságból Jeruzsálembe, hozzáfogtak az építéshez; a lévitákat pedig, húszéves kortól fölfelé, a Jehova házán végzett munka felügyeletére állították.

•Apion ellen, I. könyv, 21. fejezet (Josephus): Ezek a beszámolók megegyeznek a könyveinkben található valódi történetekkel; ezekben leíratott, hogy Nebuchadnezzar az uralkodásának tizennyocadik évében elhagyatottá tette templomunkat, így az ebben az ismeretlen állapotban ötven évre; azonban az alapjait Círusz uralkodásának második évében lefektették, majd újra készen állt Dáriusz második évére.

•Éleslátás az Írásokból, 1. kötet, 568. o.: A babiloni szokás Círusz első uralkodási évét i. e. 538 Niszán hónapjától i. e. 537 Niszán hónapjáig terjedő időszakra teszi.

•Ezsdrás 7:9: Ugyanis az első hónap első napján ő határozta meg a Babilonból való felmenetelt, és az ötödik hónap első napján Jeruzsálembe érkezett, Istenének rajta nyugvó jó keze szerint.

Meghatározza a Biblia, hogy a zsidók fogsága pontosan 70 évig fog tartani?

Nem. A Biblia sehol sem beszél „70 éves fogságról'. „Jehova szava, amelyet Jeremiás szája által szólt,” az volt, hogy „Babilon királyát kell szolgálniuk e nemzeteknek hetven évig” (Jeremiás 25:11), és ezután Babilon királyát 'számadásra fogják vonni' (Jeremiás 25:12). A 70 év addig tartott, amíg „Perzsia királyi hatalma uralkodni nem kezdett” és Babilon királyát „számadásra nem vonták” i.e. 539-ben, a zsidók azonban i.e. 538-ig voltak Babilonban. Jeremiás semmit sem mond arról, hogy a föld lerója sabbatjait.

•2Krónikák 36:20, 21: A kardtól megmaradtakat aztán elhurcolta mint foglyokat Babilonba, azok pedig szolgái lettek neki és a fiainak, amíg Perzsia királyi hatalma uralkodni nem kezdett, 21 hogy beteljesedjen Jehova szava, amelyet Jeremiás szája által szólt, míg az ország lerója a sabbatjait. Elhagyatottságának napjain végig sabbatot tartott, hogy beteljen a hetven év.

•2Krónikák 36:20, 21 (MBT): Azokat, akik az öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, 21 hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Míg az ország meg nem kapja nyugaloméveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.

•Jeremiás 25:11: Pusztasággá, döbbenet tárgyává lesz ez az egész föld, és Babilon királyát kell szolgálniuk e nemzeteknek hetven évig.’«

A Dániel 1:1 Joákim királyként való uralkodásának, vagy Nebukadnezár vazallusaként eltöltött harmadik évére utal?

A Dániel 1:1 Joákim királyságának harmadik évére utal. Az a szó, melyet „királyságnak” fordítottak (malkuwth, Strong’s H4438), uralkodást jelent, nem pedig egy vazallusságot is magában foglaló különleges kifejezés.

•Dániel 1:1: Júda királya, Joákim uralkodásának a harmadik évében Nabukodonozor, Babilon királya feljött Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette.

•Strong Kimerítő (Bibliai) Konkordanciája a Bibliáról: H4438 – malkuwth

Meghatározás:

1.királyság, királyi hatalom, uralom, királyság, szuverén hatalom

Általános meghatározás:

1.királyi hatalom, uralom

2.uralkodás

3.királyság, birodalom

Ellentmondás van a Jeremiás 25:1 és a Dániel 1:1 között, ha a „királyságot” nem „vazallusságként” értelmezzük?

Nem. Mindkét vers ugyanarra az évre utal. Dániel, mivel Babilonban nevelkedett, átvette azt a babiloni szokást, hogy a kezdő éveket nem veszi figyelembe. Jeremiás a kezdő évet is számolja az uralkodás idejének részeként. Dániel könyve babiloni nézőpontból íródott.

•Jeremiás 25:1: Ez az a szózat, amelyet Jeremiás kapott Júda egész népéről Joákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik évében, vagyis Nabukodonozornak, Babilon királyának első évében,

•Dániel 1:1: Júda királya, Joákim uralkodásának a harmadik évében Nabukodonozor, Babilon királya feljött Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette.

Az 1914-es események azt bizonyítják, hogy Russell jóslatai bekövetkeztek?

Nem. Russell azt állította, hogy Jézus jelenléte 1874-ben kezdődött és hogy Jézus 1878-ban kezdett uralkodni; Russell azt jósolta, hogy Armageddon 1914 októberében hirtelen vagy az után nem sokkal elkezdődik. Az I. világháború a Ferdinánd herceg elleni 1914. június 28-i merénylet után kezdődött. Ausztrália, Ausztria, Belgium, Anglia, Franciaország, Németország, Magyarország, Japán, Luxemburg, Montenegro, Új-Zéland, Oroszország, Szerbia és Dél-Afrika már hadban álltak októbert megelőzően. Az első világháború nem ‘hirtelen’ tört ki egy egyébként békés világban, hanem évtizedes komplex európai feszültségeken alapult, ideértve az első (1912-1913) és második (1913) Balkán-háborúkat.

•Sioni Őr Torony, 1894. július 15., 226. oldal: Azonban tartsuk észben, hogy 1914 vége nem a nagy nyomorúság kezdetének időpontja, hanem a végének az ideje.

•Írástanulmányok, III. kötet (Jöjjön el a Királyságod) (1911-es kiadás), 239. oldal: Az Urunk jelenlétét mint a Menyasszony és az Arató az első három és fél évben ismertük fel, i. sz. 1874-től i. sz. 1878-ig. … Az i. sz. 1878-as év, … világosan jelzi a mi jelenlévő, szellemi, láthatatlan Urunk tényleges hatalomátvételének idejét mint Királyok Királya — annak ideje amikor magához vette az ő nagy uralkodói hatalmát, amely a próféciában szorosan kapcsolódik a hozzá hűségesek feltámasztásával és a nagy nyomorúság kezdetével és a nemzetekre zúdított haragjával.

•Az Őr Torony, 1911. május 15., 146. oldal: Az olvasóink tudják, hogy már néhány éve e korszak elközeledtét várjuk szörnyű nyomorúságos időkkel, és azt várjuk, hogy hirtelenül és nagy erővel fog kitörni nem sokkal 1914 októbere után.

•Wikipedia: Háborúk listája 1800-1899, Háborúk listája 1900-1944, Első Balkán-háború, Második Balkán-háború, Az első Világháború okai és időrendje

A Népszövetség és az ENSZ a prófétikus spekulációban

"És sok hamis próféta támad,

a kik sokakat elhitetnek." Máté 24:11

Hogyan lehetséges az, hogy oly sok ember az évszázadokon át, örömet talál a próféta szerepének eljátszásában, annak ellenére, hogy a próféciáik oly ritkán teljesülnek? A jóslataik rendszeresen elbuknak, de ők mégis folytatják a prófétálást. Egyik fontos oka kétségtelenül az, hogy ha mások úgy tekintik őket, mint akik el vannak látva figyelemre méltó, Istentől kapott éleslátással (éleslátás a szervezet szerint, szívesebben írnom: betekintéssel - a ford.) és képességekkel, az a hatalom és a fontosság érzését biztosíthatja nekik. Kétségtelen, hogy az „ego” kísértése ilyen módon hozza létre a sok hamis prófétát.

Mások talán őszintén úgy érzik, hogy Isteni vezetéssel jutnak a bibliai próféciák helyes értelmezésére, és Isten bízta meg őket, hogy prófétaként figyelmeztetéseket adjanak az emberiségnek, kijelentve az eljövendő dolgokat. Az Őrtorony 1972. április 1-jei számának 197-200. oldalain az Őrtorony Társulat vezetői jogot formálnak egy ilyen pozícióra, a mozgalmuk egészére vonatkozóan:

Ez a „próféta” nem egy ember volt, hanem nők és férfiak egy csoportja. Jézus Krisztus lábnyomkövetőinek ezt a kis csoportját akkoriban Nemzetközi Bibliakutatókként ismerték. Napjainkban Jehova keresztény tanúinak hívják őket.

És próféltáltak is. Közismert mindenki számára, aki megvizsgálta az Őrtorony kiadványait az elmúlt száz évből, hogy az irodalmuk izzik a jövendölésektől, amelyek többsége hamisnak bizonyult, míg néhány még mindig a beteljesedésre vár - vagy a bukásra.

Nagyszámú vitairat és cikk jelent meg a közelmúlban, amelyek az Őrtorony Társulat számos hamis jövendölését támadják, mint például 1878, 1881, 1910, 1914, 1918, 1920, 1925, 1941, és 1975. A célunk itt nem egy másik változat bemutatása ezt a témakört illetően. 1 Éppen ellenkezőleg, a szándékunk az, hogy megvizsgáljunk néhányat abból a kevés jóslatból, amelyek ténylegesen - legalább néhány vonatkozásban - beteljesültek. Ezek legszembetűnőbb példái azok, amelyek századunk két nemzetközi békeszervezete a Népszövetség és az ENSZ megalakulására és nyílvánvaló kudarcára vonatkoznak. A kérdések, amelyekre választ kapunk: Mennyire voltak egyediek, különlegesek ezek a jóslatok? Vajon ténylegesen, egyértelműen az Őrtorony-mozgalomból erednek/származnak? Vajon alátámasztják a prófétai kijelentéseit ennek a mozgalomnak?

Prófétai képességük bizonyítékaként az Őrtorony írói az 1971. augusztus 1-jei Őrtorony 467. és a következő néhány oldalon levő cikkükben azt a hatást keltik, hogy 1914-ben, az első világháború kitörését megelőzően a Tanúk kivételével mindenki más optimista nézeteket vallott a jövővel kapcsolatban, abban a hiszemben, hogy nem háború, hanem béke áll előttük:

E világ politikai, vallási és kereskedelmi elemei széles körben elfogadták ezt a nézetet. Jehova Tanúi azonban ezzel gyökeresen ellentétes nézetet vallottak! Hivatalos folyóiratuknak, az Őrtoronynak (mely akkoriban Sioni Őrtorony néven volt ismert) 1879. júliusi számában, az olvasókkal ezt közölték: „Isten azt tanítja sok bibliavers által, hogy a nemzetekre bajjal terhes idők fognak elkövetkezni.”

Bizonyosan igaz, hogy a 19. században erősen optimista tendenciák voltak jellemzőek a természettudomány, politika, gazdaság és a vallás területén. Ez az állítás azonban nagyfokú tudatlanságot árul el azzal a nézettel kapcsolatban, melyet Bibliában hívő keresztények milliói vallottak abban az időben. „A Nemzetközi Bibliakutatók” csak egy kis csoport volt a többi, sokkal nagyobb keresztény csoport közül, akik a 19. század második felében megjósolták, hogy a világ gyorsan közeledik egy nagy, „bajokkal teli időszak”, és Krisztus második eljövetele felé. Ezek a csoportok egy széles, „milleniumi mozgalom” néven ismert áramlat részét képezték (azért nevezték őket így, mert mindegyikük hitt egy jövőbeni, földön megvalósuló milleniumi királyságban, melyben Krisztus fog uralkodni). Ez a mozgalom a múlt század első évtizedeiben gyökerezett, és abban, hogy a francia forradalom, és a napóleoni háborúk miatt megnövekedett az érdeklődés a bibliai próféciák iránti. Russell pásztor idejében a milleniumi mozgalom nagy hatással volt sok nagyobb felekezetre, például az Episzkopális, a Presbiteriánus, és a Baptista Egyházra. A milleniumi mozgalomnak már akkor is több millió tagja volt. Mindegyikükben megvolt az a vonás, hogy nem osztották a világ jövőjével kapcsolatos általános optimizmust. Ezért az első világháború kitörtése nem érte meglepetésként ezeket az embereket, amint erre Dwight Wilson is rámutat az Armageddon most (Armageddon Now, Grand Rapids, 1977 36, 37 old) című könyvében:

Az első világháború eseményei óvatos reménykedésre biztatták a premillennialistákat, valamint szívfájdító módon beteljesítették néhány vágyukat. Maga a háború kitörése nem döbbentette meg ezeket a posztmillenniális optimizmust ellenző embereket; nemcsak, hogy arra vártak, hogy ez a kor Armegeddonban teljesedjen ki, hanem az elkövetkező vég jeleiként a „háborúkat, és háborúk híreit” is várták.

Wilson ezután a millenniarizmus egyik magyarázóját, R.A. Torrey-t idézi, aki 1913-ban, a háború kitörése előtt egy évvel a következőt írta Az Úr visszatérése (The Return of the Lord) című könyvében:-

Beszélünk a leszerelésről, de mindannyian tudjuk, hogy nem fog bekövetkezni. A békével kapcsolatos összes tervünk az eddig látott legszörnyűbb háborúkba és konfliktusokba fog torkollni!

Különböző katonai írók már az előző évtizedekben is bocsátkoztak ehhez hasonló jóslatokba, és Wilson közre is ad néhány példát a könyvében. A Biblialutatók álláspontja tehát egyáltalán nem volt kivételes. Gyakorlatilag az összes fundamentalista keresztény ezt vallotta azokban az időkben. Számtalan jóslat született azzal kapcsolatban, hogy mi fog elkövetkezni a közeli jövőben, noha a millenniaristák a Bibliakutatókkal ellentétben általában nem tűztek ki pontos dátumot (bár voltak kivételek!). Ily módon azt a keserű csalódást sem kellett átélniük, melyet a Bibliakutatók tapasztalhattak, amikor elvárásaik nem teljesültek, és a megjósolt események nem teljesedtek be a „megfelelő” időpontban.

A Bibliakutatók, csakúgy, mint a millenniarizmus számos magyarázója, kifejtették, hogy az első világháború csak Armageddon előfutára. 2 C. I. Scofield, a Scofield Referencia Biblia híres fordítója, 1916-ban úgy gondolta, „hogy ez a háború a jelenlegi világrendszer haláltusája lesz, és Isten Királysága fogja követni.” 3 Amikor a háború 1918-ban hirtelen végetért, ez kellemetlen meglepetésként érte a bibliai prófécia e szakembereit. Elmagyarázták, hogy a béke időszaka nagyon rövid lesz, és hogy Armageddon biztosan nagyon hamar jönni fog. Amikor 1919-ben létrejött a Népszövetség, azonnal azt jósolták, hogy ez a szervezet nem lesz sikeres, és csak ideiglenesen késlelteti Armageddont.

Az Őrtorony írói gyakran próbálták azt a benyomás kelteni, hogy ők prófétai megérzéseik által előre látták a Népszövetség kudarcát:

Amikor megalapították a Népszövetséget, a kereszténység papságának néhány tagja még üdvözölte is mint „Isten Királyságának politikai kifejeződését a földön.” Mit mondtak azonban Jehova Tanúi? Megint csak pont az ellenkezőjét! Az 1919. március 1-jei Őrtorony kijelentette: „A szenvedő emberiség számára tartós enyhülés sem emberi fejlődéstől, sem pedig bármiféle népszövetségtől nem várható, akármilyen kívánatos is lenne, ha így történne, hanem egyedül csak Krisztus erején keresztül,...”4

Azt azonban elfelejtik megemlíteni az Őrtorony írói, hogy a milleniaristák között ez volt az általánosan elfogadott hozzáállás a békeszervezethez. A fentebb idézett R. A. Torrey már 1918-ban ezt mondta egy prófétai konferencián, melyet a milleniaristák tartottak New Yorkban, ugyanabban az évben (1918. november. 25-28): „Most, hogy a fegyverszünet életbe lépett, az emberek elméje az óceán mindkét oldalán megtelt mindenféle fantasztikus reményekkel, és várakozásokkal, melyek csalódásra vannak ítélve.”5

Ezután Torrey elmondta közönségének, hogy “a Népszövetség soha nem lesz képes többet elérni, mint az ellenségeskedés átmeneti megszűnését.” 6 Dwight Wilson is rámutat, hogy „a háború befejeződésekor nem sok optimiznus mutatkozott a béketárgyalásokkal, illetve a Népszövetséggel kapcsolatban. Az Our Hope ('A mi reményünk', Arno C. Gaebelein millenniarista folyóirata) nem remélte, hogy a Népszövetség meg fogja megakadályozni a háborút.” 7

A két bibliakommentátor, C. F. Hogg és W. E. Vine, még ennél is részletesebb jóslatokba bocsátkozott a Népszövetséggel kapcsolatban a Touching the Coming of the Lord (Az Úr eljöveteléről) c. könyvükben, melyet 1919-ben adtak ki Londonban, nem sokkal azelőtt, hogy a Népszövetség megalakult. Kifejtették, hogy a Népszövetség kudarca meg van jósolva a Bibliában, a Jelenések 17:12-13 verseiben:

Ez a Népszövetség, például, amelyet ma csodaszerként a nemzeti bajok orvoslására javasolnak, nemcsak, hogy előre meg van írva a Bibliában, mint a nemzetközi politika utolsó mentsvára, hanem kudarca is hasonlóképpen meg van jósolva. 8

Vine, aki ezeket a sorokat írta, ezután a Dániel 7:23, 24-et idézi, majd így folytatja:

•János apostol is kapott egy ehhez hasonló látomást. Ő is egy tíz szarvú vadállatot látott, és a látomás jelentése is el van magyarázva, sőt még részletesebben: „A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára (vagyis egy rövid időre). Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” Jel 17:12, 13. Nyilvánvaló, hogy tíz korabeli királyságról van szó. Az uralkodóik beleegyeznek egy olyan politikai lépésbe, mely szerint hatalmukat átadják egy felsőbbrendű uralkodónak. Az emberiség történelmében eddig még nem létezett ilyen szövetség.

•Az is nyilvánvaló ebből a bibliaversből, hogy a szövetség létezése egy megfelelő erővel bíró ember számára meg fogja teremteni az alkalmat a helyzet kézbentartására. 9

A könyv további részében Vine ezt fejtegeti:

Egyértelmű tehát, hogy egy népszövetség készül megszületni, és nyilvánvalóan ez lesz a régi birodalom új formája... Semmi sem igazolja azonban, hogy úgy következtessünk, a Népszövetség területei, a vadállat 10 szarvával kapcsolatos részek alapján, szükségszerűen arra a térségre fognak korlátozódni, amelyre most a figyelmünk irányul (vagyis a korábbi világbirodalmak területei). Akármilyen elrendezés születik is meg, a Szövetség létrejöttének ténye elő fogja készíteni az utat a végső, és mindent ellenőrzés alatt tartó zsarnok kormánya számára. 10

Érdekes megjegyezni, hogy azok a Biblia-magyarázatok, melyeket az Őrtorony Társulat sok évvel később elkezdett a Népszövetségre alkalmazni, gyakorlatilag ugyanazok, mint amelyeket Vine 1919-ben kiadott. Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy Rutherford elnök, és néhány munkatársa jól ismerte azokat a magyarázatokat, melyeket különböző millenniaristák már egy korai időszakban a Népszövetségre alkalmaztak. Mind Vine, mind Hogg jól ismertek voltak a bibliai próféciákkal kapcsolatos magyarázataikról. Ezenkívül az Őrtorony-kiadványok gyakran idéznek a Vine-féle Expository Dictionary of New Testament Words (Az Új Testamentum Szavainak Magyarázó Szótára) című művéből. Az Őrtorony vezetői az 1930-as évek elején átvették Vine értelmezését a Jelenések 17:11-13 verseivel kapcsolatban, anélkül, hogy megemlítették volna a forrást, vagy forrásokat, amiből vették. A tanúk későbbi generációjában így most azt a benyomást keltik, hogy ezek a jövendölések, és értelmezések az Őrtorony Társulat vezetőitől származnak Isten szent szellemének irányítása alatt, és ezt most már bizonyítékként használják arra, hogy ők Jehova modernkori prófétái!

Vine és Hogg is tagja volt a „Nyitott hittestvérek” (Open Brethren) közösségének, amely a Plymouth Testvérek (Plymouth Brethren) egyik ága volt (más néven Darbyisták). Azonban a prófétai spekulációk a Népszövetséggel kapcsolatban nagyon gyakoriak voltak a fundamentalista keresztények számos felekezete körében, plédául a baptisták és a pünkösdisták között. Dwight Wilson a következőket írja:

A Népszövetség megalakulása azonnali spekulációkat okozott. A következő jelent meg a Prophetic News and the Evangel című (pünkösdista) kiadványban, majd egy gyűjteményben újranyomtatva, amely legalább öt kiadásban jelent meg: „A világháború tehát démoni tanítások hatására keletkezett és meghozta a Jelenések 16:14-ben megjósolt eredményt. Egybegyűjtötte a föld és az egész világ királyait. Egybegyűjtötte őket egy népszövetségbe, amely a nemzetek felkészítése lesz Armageddonra. A nemzetek szövetkezése vagy összegyűlése a jele annak, hogy a vég közel, a láthatáron van: A párizsi békekonferencia öntudatlanul készítette elő a terepet az Antikrisztusnak és Armageddonnak.”11

Mi a helyzet akkor Knorr Elnök 1942-es jóslatával - a II. világháború kellős közepén - arról, hogy a béke szervezete, amely eltűnt a színről a háború kitörésekor 1939-ben, újra „kiemelkedik a mélységből” (Jel 17:8) a háború végét követően? 12 Első pillantásra egy figyelemre méltó próféciának tűnhet. Ez egy olyan jóslat volt, amely egyértelműen beteljesült. Azonban egyáltalán nem volt egyedülálló, egyedi jóslat.

Amint fentebb is láthattuk, W. E. Vine már 1919-ben azonosította a Népszövetséget a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő „vadállattal”. Ezt az értelmezést Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaság nem vette át, csupán 11 évvel később, amikor bemutatták a Világosság (Light) című könyv második kötetében 1930-ban. 1919-ben a Társulat még mindig ahhoz ragaszkodott, hogy a vadállat az asszonnyal a hátán, melyet a Jelenések könyvének 17. fejezete ír le, nem más mint a pogány Római Birodalom a „hitehagyott” Római Egyházzal „a hátán”. 13 Ez volt az uralkodó protestáns értelmezése ezeknek a jelképeknek a a XVI. századi reformáció óta. Azonban a Világosság második kötetében a Népszövetséget kapcsolták össze ezzel a prófétai látomással, pontosan úgy, ahogyan Vine is tette azt már 11 évvel korábban.A „skarlát színű vadállat” (Jelenések 17:3) pedig a Hágai Nemzetközi Békekonferenciával lett azonosítva, amely 1899-ben jött létre. 14 Ez a szervezet „a világháborúig működött, majd a mélységbe vettetett, és megszűnt funkcionálni. A világháború után kijött a mélységből vagy veremből, és a Népszövetség formájában kezdett el újra működni.” 15 Ez az értelmezés 1942-ig uralkodott (lásd például az Ellenségek (Enemies) című könyvet a 283. oldalon),