Mi is a helyzet a "bűnös gondolatokkal"?

Jézus eztmondja..."Én pedig azt mondom nektek, mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében."

Tehát nem kel valamit megtenned ahoz hogy bűnt kövess el, vagy legalábbis az azon való elmélkedés jó út a bűn felé.

"Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra"

A gondolataid "elhessegetése", vagy "elfogadása" is alakítja az énedet, az identitásodat. Ha kicsit skizofrén vagy, akkor külön kell választanod a két énedet. Egyébként olyan vagy, amilyenek a gondolataid. Akkor is te vagy, amikor elfogadod őket, meg akkor is, amikor elutasítod.

A "bűn" mértéke sem mindegy szerintem, meg az sem, hogy ki, vagy mi szerint vagy bűnös. Ha önmagad szerint is bűn, jobb, ha elhessegeted őket!

Ki az, miszerint a gondolataid bűnösek?

Részemről az a bűn amit megteszel. (Tudom, több felekezet másként vélekedik erről. Tiszteletben tartom.)

Miért? Azért, mert minden "elhessegetett", görcsösen elnyomott gondolat gyökeret ver a fejedben. Egyre nehezebben fogsz tudni ellenállni neki és ez előbb utóbb szorongást, stresszt vált ki. Az meg semmire sem jó. A gondolataink nem mindig tudjuk uralni. A cselekedeteink viszont igen. Az önuralom nem azt jelent számomra, hogy görcsösen kizárok gondolatokat az életemből.

Persze, hogy ezt Te hogy éled meg a saját életedben az a Te dolgod/döntésed. Nekem így jó :)

Ha egészséges ember vagy, nem nagyon lesz a gondolataidtól bűntudatod, mert ha rossz, vagy csúnya is, tudod, hogy nem fogod elkövetni. Ha mégis bűntudatod kerekedik, akkor valami olyant meséltek be neked, ami nagy őrültség.

Egészséges ember indulatból és okkal gondol mindenféléket, csak úgy nem (leszámítva, ha valaki fantáziál, de az meg is marad ezen a szinten. Néha szükséges, de nem érdemes rendszert csinálni belőle. Jobb a valóságos világban élni). HA jó az önkontrollja, akkor ez meg is marad ezen a szinten, és szükségtelen tovább foglalkozni vele.

Ha viszont elbódítottak ostoba gondolatokkal, és a realitásoktól távol jár az eszed, akkor beszélj a szüleiddel, és fordulj mielőbb orvoshoz, mert csak ő segíthet. Esetleg egy nagyon normális és nagyon megértő jó barát.

Jó volt Asperrimus példája. :-)

K.H. írta egy könyvben, hasonló érvvel, hogy azt nem biztos hogy megtudom akadályozni, hogy ragadozó madarak belekapjanak a hajamba, de azt már igen, hogy fészket rakjanak a fejemen. Vagyis én is azt mondom, hogy a bűnös gondolatok, vágyak bevillanhatnak, de nem kell táplálni és erősíteni azzal, hogy elidőzünk rajta, hanem bűngyűlölettel ellen kell állni és elfut tőlünk. Ugyanis mint a gaz vagy a tövis is fel tud erősödni annyira, hogy megfojtja a hasznos növényeket, ugyanúgy a romlott vágyak, gondolatok is teljesen haszontalanná tehetik az embert, hogy alkalmatlan lesz a jóra.

Nézd írok példát is.

Ján 13:2 És vacsora közben, amikor az ördög belesugalta már iskariótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

Nézd meg, hogy mi történt a Lukács evangélium szerint, azzal hogy elfogadta Júdás ezt a gondolatot:

Luk 22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki iskariótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

A gondolat is már önmagában egy energiával rendelkező dolog. Tehát elméletileg nem szerencsés alacsony rezgésszintű gondolatokat táplálni, mert ezeknek is teremtő erejük van. Ilyen szempontból nevezhető "bűnnek", bár nem szeretem ezt a kifejezést.

Kellő gyakorlással elérhető, hogy felül tudjunk ezeken a kényszeres gondolatokon emelkedni erőlködés nélkül. De egy átlagembernek - aki nem "edzi" magát ilyen téren - elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne állandó gondolatkavalkád legyen a fejében, ha akarja, ha nem.