Mit jelent a "lélek" és a "szellem" kifejezés? Kérek minden viccelődőt, és szórakozót, hogy most ne válaszoljanak. Köszönöm.

Préd 12:7: Akkor a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem [vagyis életerő; héberül: rúach] visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt. (Figyeld meg, hogy a szellem szó héber megfelelője a rúach, míg a lélek szóé a nefes. Az írásszöveg nem azt jelenti, hogy a szellem a halál beálltával eljut Isten személyes jelenlétébe; ehelyett arra utal, hogy teljes mértékben Istenen múlik, hogy valaki élhet-e majd újra. Tulajdonképpen azt mondhatjuk hasonló szóhasználattal élve , hogy ha egy ingatlan vásárlója nem teljesíti fizetési kötelezettségét, az ingatlan tulajdonjoga visszatér eredeti tulajdonosához.) (Az IMIT és a Kám. [12:9] a rúach szót szellem szóval fordítja. A Kat. és a KNB azt írja: éltető lehelet.)

Préd 3:19: az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük [héberül: rúach] van mindegyiküknek. (Így tehát mind az emberekben, mind az állatokban ugyanaz a rúach, azaz szellem van.

Héb 4:12: az Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket [görögül: pszükhész] és a szellemet [görögül: pneumatosz], az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait. (Figyelemre méltó, hogy a szellem szó a görögben nem azonos a lélek szóval.

A LÉLEK SZÓ HASZNÁLATA A BIBLIÁBAN

Először beszéljünk a lélekről. Biztosan emlékszel rá, hogy a Bibliát eredetileg főként héberül és görögül írták. Amikor a bibliaírók a lélekről írtak, a héber nefes vagy a görög pszükhé szót használták. Ez a két szó jóval több mint 800-szor fordul elő a Szentírásban, és az Új világ fordítás következetesen a lélek szóval adja vissza őket. Ha megvizsgálod, hogyan használják a Bibliában a lélek szót, világossá válik, hogy alapjában véve 1. emberekre, 2. állatokra vagy 3. egy ember, illetve egy állat életére utal. Vegyünk szemügyre néhány írásszöveget, mely ezt a három különböző jelentést mutatja be.

Emberek. Noé napjaiban... kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen (1Péter 3:20). Itt a lélek szó egyértelműen emberekre utal, mégpedig Noéra, a feleségére, három fiukra és azok feleségeire. A 2Mózes 16:16-ban egy olyan utasításról olvashatunk, amelyet az izraeliták a manna összegyűjtésére vonatkozóan kaptak: Szedjetek belőle... a sátratokban lakók lélekszáma szerint! A mannát tehát a családtagok száma alapján gyűjtötték össze. És íme néhány további példa arra, hogy a Bibliában a lélek szót emberekre alkalmazzák: 1Mózes 46:18; Józsué 11:11; Cselekedetek 27:37 és Róma 13:1.

Állatok. A bibliai teremtési beszámolóban ezt olvassuk: ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén! Majd ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint! És ez így is lett (1Mózes 1:20, 24). Ezekben a versekben a halakra, háziállatokra és vadállatokra egyaránt a lelkek szóval utalnak. Ugyancsak lelkeknek nevezik az állatokat az 1Mózes 9:10-ben, a 3Mózes 11:46-ban és a 4Mózes 31:28-ban.

Valakinek az élete. A lélek szó némelykor valakinek az életét jelenti. Jehova ezt mondta Mózesnek: már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott (2Mózes 4:19). Mire vadásztak Mózes ellenségei? Ki akarták oltani az életét. Korábban, amikor Ráhel világra hozta a fiát, Benjámint, már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott) (1Mózes 35:1619). Ráhel akkor elveszítette az életét. Figyeljük meg Jézus szavait is: Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért (János 10:11). Jézus az emberiségért adta a lelkét, azaz életét. Ezekben a bibliai részletekben a lélek szó félreérthetetlenül valakinek az életére utal. Ilyen értelemben fordul elő a lélek szó az 1Királyok 17:1723-ban, a Máté 10:39-ben, a János 15:13-ban és a Cselekedetek 20:10-ben is.

A SZELLEM AZONOSÍTÁSA

Most vizsgáljuk meg, hogyan használja a Biblia a szellem kifejezést. Némelyek szerint a szellem a lélek szinonimája. Ez azonban nem így van. A Bibliából világosan kiderül, hogy a szellem és a lélek két különböző dologra utal. Mi a különbség közöttük?

A bibliaírók a héber ruach vagy a görög pneuma szóval éltek, amikor a szellemről írtak. Magából a Szentírásból következtethetünk ezeknek a szavaknak a jelentésére. A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: Ha elveszed szellemüket [ruach], kimúlnak, és porrá lesznek újra. A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy a test halott szellem [pneuma] nélkül. Ezekben a versekben a szellem arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ruach szót nemcsak szellemnek, hanem erőnek, azaz életerőnek is fordítják. Isten például ezt mondta Noé napjainak az Özönvizéről: vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő [ruach] működik (1Mózes 6:17; 7:15, 22). A szellem tehát arra a láthatatlan erőre (az élet szikrájára) utal, amely élővé tesz minden élőlényt.

A lélek és a szellem nem ugyanaz. A testnek ugyanúgy szüksége van a szellemre, ahogyan a rádiónak az áramra, hogy működni tudjon. A szemléltetést folytatva gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió halott, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk kimúlik, és porrá lesz újra, ahogy a zsoltáríró fogalmazott.

Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt. Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez (Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9). Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.

Milyen vigasztaló tudni, hogy pontosan ezt fogja tenni Isten mindazokkal, akik az emléksírokban pihennek! (János 5:28, 29). A feltámadáskor Jehova új testet formál azoknak, akik halálalvásban vannak, és életre kelti azt azáltal, hogy szellemet, vagyis életerőt áraszt belé. Milyen örömteli idő lesz az!

Az ember egy hármas egység:test,lélek,szellem.

Isten is egy hármas egység:Atya,Fiú,Szellem.

Különösen megvilágosító igék:

a) a ruach személytelensége: Préd 3,19. 21; Jób 34,14-15; Zsolt 104,29-30

b) pneuma nélkül nincs élet: Jak 2,26

c) nefes = személy, individuum;

nefes mét = holt lélek: 4Móz 6,6

nefes (magában) = holttest: 4Móz 5,2; 6,11

d) a test nem alacsonyabbrendű: 1Kor 6,13. 19

2. Az ember lelkivilága

Leggyakoribb bibliai neve: (ÓSZ) léb (lébáb), (ÚSZ) kardia = szív

(Vigyázat, a szív szó átvitt értelmű szóhasználata a magyar nyelvben főként az érzelmekre utal, a bibliai fogalom viszont az értelemre és az akaratra, az intellektusra!)

További nevek: elme, vese, az ember benseje, belső ember, (ritkán) nefes és pszüché is. (Nagyon ritkán, nem az ember egész lelkivilágára, csak speciálisan az Isten Lelkével összefüggő megnyilatkozásra: ruach, pneuma)

3. Az ember lelkivilágán belüli funkciók:

a) értelem

– felfogóképesség

– emlékezet, memória

– következtető, logikai készség

– intuitív készség

b) lelkiismeret (szüneidészisz) = erkölcsi ítélőképesség. Eredetileg, Isten törvényéhez kódolt. Vigyázat: nem Isten szava, noha Isten szólhat rajta keresztül. A Biblia beszél gonosz és megfertőztetett lelkiismeretről is. (Róm 2,15. vö.: Tit 1,15; Zsid 10,22)

c) szabad választási képesség (nem szabad akarat, mert ez félreérthető lenne) Visszahat az értelemre és a lelkiismeretre is, döntően alakítja az ember jellemét.

4. Az egyéniség csodája, született adottságok és folytonosan formálódó személyiség. (Traducianizmus; Jer 1,5; Zsolt 33,15)

5. Az ember lelkivilágának, a belső embernek a komplex működése: a gondolkodás és a tudat (1Kor 2,11)

170. o. táblázat (Préd 7,29 állapotában)

III. Az ember bűneset utáni állapota

1. Alapfogalmak

a) Öröklött, bűnre való hajlam: Róm 5,12 (Nem átöröklődő vétkesség!)

Bibliai nevei: „erőtlenség, betegség”. Igék: 183. o. A "tagokban", a testben

van „felírva " (Róm 7,23)

b) A „szokás törvénye” hozzáadódik, a „szív táblájára íratik fel”. Jer 17,1; 13,23.

c) Bűnös „kívánság”, szenvedély = genetikai hajlam + szokás törvénye. 2Pét 1,4;

Gal 5,24.

d) Öröklött és szerzett bűnös természet = sarx (hústest).

186-187. o. Fontos!

szarkinosz antroposz

pszüchikosz antroposz (= természetes ember, nem érzéki.

Ellentéte a pneumatikosz antroposz

e) A „ test (sarx) gondolata” Róm 8,6-7

A (megromlott) „szív gondolata” Mát 15,9

f) Természet = öröklött adottságok

Jellem = ennek hátterén szabad választásokkal kialakított „második természet”.

Az ember nem felelős az (első) természetéért, de felelős a jelleméért.

2. A „csalárd szív” működése (Jer 17,9)

Préd 23,7 eredeti szöveg szerint: „Amint az ember magában gondolkodik, olyan ő.

3. Az ember bűnnek „eladott” állapotban (Róm 7,14. 23; Ján 8,34; Róm 7,24)

Hármas „rács” mögé zártság, kemény fogság:

− Genetikai örökség

− Szokás törvénye

−Vakság (értelem, lelkiismeret tompultsága, elfogultsága)

A Szentírás által az embernek tulajdonított két fő anyagtalan tényező a lélek és a szellem. Zavaró lehet pontos különbséget tenni a kettő között. A „szellem” szó kizárólag az emberi lét anyagtalan vonatkozására utal. Az embereknek van szellemük, de nem szellemek. Ugyanakkor a Szentírás csak a hívőket tartja szellemileg élőknek (1 Korinthus 2:11; Zsidók 4:12; Jakab 2:26), míg a hitetlenek szellemileg halottak (Efézus2:1–5; Kolossé 2:13). Pál írásaiban a szellemi sík kulcsfontosságú a hívők életében (1 Korinthus 2:14; 3:1; Efézus 1:3; 5:19; Kolossé 1:9; 3:16). A szellem az ember azon része, amely lehetővé teszi az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Valahányszor a „szellem” szó említésre kerül, az embernek azon anyagtalan részére utal, amely Istenhez „kapcsolódik”, aki Maga is szellem (János 4:24).

A „lélek” szó az ember anyagtalan és anyagi valójára is utalhat. Ellentétben azzal, hogy az ember szellemmel rendelkezik, ő maga lélek. A legalapvetőbb értelemben a „lélek” szó „életet” jelent. Az alapvető jelentésén túl viszont a Biblia számos értelemben beszél a lélekről. Ilyen például az ember buzgó vágyakozása a bűn után (Lukács 12:26). Az ember természeténél fogva gonosz, és következésképpen a lelke szennyezett. A testi halál beálltakor a lélek eltávozik (1 Mózes 35:18; Jeremiás 15:2). A lélek, csakúgy mint a szellem, a szellemi és érzelmi megtapasztalások középpontja (Jób 30:25; Zsoltárok 43:5; Jeremiás 13:17). Evilági vagy túlvilági vonatkozásban, de a teljes emberre utal, amikor a „lélek” szó említésre kerül.

A lélek és a szellem összekapcsolódnak, de elválaszthatók egymástól (Zsidók 4:14). A lélek az emberi lét esszenciája; ezek vagyunk mi. A szellem az ember azon része, amely összeköt bennünket Istennel.

üdv.briston

Mennyi és mekkora eretnekség…”

Figyelemreméltó tény, hogy első teljes anyanyelvi bibliafordításunk két „szektás” huszita lelkész: Tamás és Bálint nevéhez fűződik. Mindketten a prágai egyetem hallgatói voltak, mielőtt 1415-ben visszatértek szülőföldjükre, a szerémségi Karmoncra. Itt kezdték hirdetni Isten igéjét Husz János szellemében, de hamarosan szembetalálták magukat a klérus hatalmával. 1430-ban egy olasz ferences inkvizítort küldtek ki ellenük, mire hívekkel együtt Moldovába menekültek, ahol 1436-39 között lefordították a teljes Szentírást. Szalkai Balázs ferences rendfőnök így írt erről a fordításról egyháztörténeti munkájában: „Mennyi és mekkora eretnekség vagyon pedig ebben, amit én is olvastam, evilági ember el sem számlálhatja … e szólást is: Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet.” Pedig Tamás és Bálint semmi mást nem tett, mint a maga lehetőségei szerint próbálta visszaadni a spiritus szó eredeti, bibliai jelentését, amelyre ma már rendelkezésünkre áll a nyelvújításkori „szellem” kifejezés. Csakhogy ez a szó akkor még nem létezett: ezért képeztek - igaz, nem túl szerencsés módon - egy saját szóalakot, a „szellet”-et. (Hasonló újításokra bőven akad példa fordításukból: ellenfutat = betörés, sósólat = sós puszta, császárlat = császárság, rütet = extázis, elragadtatás stb.) Hasonló megoldási kísérletre, amely egyértelműen elválasztaná egymástól a „szellem” (rúach, pneuma, spiritus) és „lélek” (nefes, pszükhé, anima) kifejezéseket, ötszáz éven át nem akadt utánuk vállalkozó! És még a kevés kísérletezőt sem fogadták túlzott lelkesedéssel. Csia Lajos 1978-ban A puszta létnél többet... címen megjelent Újszövetség-fordítása alkalmazta ezt az elvet. Egy protestáns teológus értékeléséből idézünk: „[Csia] legkirívóbb próbálkozása, hogy a lélek helyett szellemet ír, és szellem helyett lelket. Ezzel újból megkísérli, hogy meg lehet-e fordítani egy nyelv szóhasználatát évezredek után? Elérhető-e, hogy Szentlélek helyett azt mondjuk: Szent Szellem? Nyelvünknek ezt a rendjét csak felborzolni lehet, de megváltoztatni nem!” - írta Bottyán János a Biblia évszázadai című könyvében. Megállapításának alátámasztására idézi a pszichiáter-író Füst Milán véleményét is: „Az évszázadok során meggyökeresedett kifejezés [ti. a Szent Lélek] ellen küzdeni meddő, sőt káros.”

Pedig e szavak egyértelmű elkülönítése sok teológiai tévedéstől óvná meg a bibliafordítókat és -olvasókat. Pál is figyelmeztette a korinthoszi keresztényeket, hogy „a lelki (pszükhikosz) ember nem foghatja fel Isten Szellemének (Pneuma Theu) dolgait, mert bolondságok neki, s meg sem értheti, mivel szellemileg (pneumatikósz) ítéltetnek meg”. Olvassuk most el ennek az igeversnek 1975-ös fordítását: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megérteni sem képes: mert ezeket csak lelki módon lehet megítélni.” Az ökumenikus bibliafordító bizottság képes volt ellentétébe fordítani a bibliai szöveget, kizárólag azért, hogy ne kelljen a pneumatikosz (szellemi) kifejezés értelmezésével és egyedül helyes fordításával szembesülnie!

A nehézségeket tovább tetézi, hogy számos közismertté vált mondatot kifejezést automatikusan vallásos szakzsargonnak vélünk, holott azok az Újszövetség keletkezésekor a mindennapi, élő nyelv részei voltak. Ilyen például a görög logosz szó is, amelyről minden kezdő bibliaiskolás tudja, hogy „igét”, esetleg „szót” jelent, mint a kapernaumi százados történetében: „csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám”. A logosznak azonban ebben az esetben speciális értelme van, a szó katonai szakzsargonban (egy római centuriótól aligha várhatnánk el, hogy más nyelven beszéljen) ugyanis „parancsot” jelent. A pontos fordítás tehát: „csak add parancsba, és meggyógyul az én szolgám”. Karizmatikus körökben szinte divatszó a „mennyei bankszámla” kifejezés, amely arra utal, hogy a hívők földi jótéteményeiért járó túlvilági jutalom összegét folyamatosan jegyzik „odaát”. Nos, ha nem is szó szerint ezt mondja Pál a Filippibeliekhez írt levelében, de hasonló dologra utal, mikor azt mondja: „kívánom azt a gyümölcsöt, amely sokasodik a ti hasznotokra”. Szó szerinti fordításban: „kívánom azt a hasznot / profitot, amely növekszik a ti számlátokon”. A logosz itt nem igét, nem beszédet vagy parancsot, hanem kifejezetten „számlát” vagy „könyvelést” jelent. A modern fordításoknak egyszerre kettős követelménynek kell megfelelnie: egyrészt a szöveg mélyére hatolva meg kell találnia annak „eredeti” értelmét, másrészt az üzenetet modern, közérthető nyelven kell megszólaltatnia, anélkül, hogy mindenáron az erőltetett modernkedés csapdájába esne.

Nagyon sokszor az emberek korlátozzák életüket, és csak a testükről gondolkodnak. A világban a legfontosabb dolog a test, a lélek. Nagyon sok orvos, a tudósok, a fiziológusok azt mondják, úgy tekintenek az emberre, mintha csak a szervezetének eredménye lenne, milyen hormonok, milyen kémiai reakcióba léptek egymással, ennek mi lett a következménye. Ad Wacth írta a könyvet, hogy miden az agyra kenhető. Régen a pszichiáter beszélgetett veled egy órát a lelki problémáidról. Ha most elmész, beszélgetsz vele 10 percet, felír egy gyógyszert, te pedig beszeded. A tünetekkel lehet, hogy bánik egy kicsit, hogy mi okozta, azzal nem. Hisszük, hogy többek vagyunk testnél, léleknél. A kapcsolat van a testünk, lelkünk. Fel kell, hogy ismerjük, hogy az ember Isten képére lett teremtve, rá kell ébrednünk, hogy Jézus azt mondta, az ember nem élhet kenyér által, hanem azok a szavak által kell élnie, amik a szellemből származnak. Van olyan mód, mikor a testre, és a lélekre figyelnek. Az ember szelleme, ahogy kapcsolatba kerül a Szent Szellemmel, az fantasztikus. Ne korlátozzuk magunkat a testre, lélekre, a kettő közötti kapcsolatra. Elismerjük az orvostudományt, de nem adjuk meg magunkat annak az elképzelésnek, hogy egyszerűen csak gyár vagyok, van elhívásom, célom, forrásaim Istenben. Isten beszélt saját magáról nekünk, eldöntöttük, így élünk, hogy a Szent Szellem hatása alatt élünk, ő hatással van ránk. Ezt hangsúlyozzuk, hogy gyere, és elámulsz azon, amit az élő Isten tehet érted. 1kor2, A szellemről beszélünk. A testnek vannak érzékszervei: látás, szaglás, a hallás, az ízlelés, van több érzékszervünk? Van-e nagyobb kapacitásunk? A test csodálatos, a képességeit, érzékeit illetőleg. Ezt elismerjük. Azt is tudjuk, hogy van lelkünk, szellemünk. A szellem és a lélek egy bizonyos módon nagyon hasonlóak. Egy hitetlen embernek is van teste, lelke, a szelleme azonban halott. Az ördög azért használhatja. Isten szempontjából azonban a szellem halott. Ésa59, 2 Juhok voltunk, akik eltévelyedtünk. Ésa1, 5-6 Nem tudjuk, hogy mennyi szenvedés történik amiatt, hogy az emberek nem ismerik Istent. A kapcsolat nem a lélek funkciója, hanem a szellemé, aki az Úrral egyesül, ez a szó, a szexuális egyesülésre utal. Ugyanaz a Héber szó, hogy Ádám ismerte Évát, az ember, Isten között ugyanez van. Ugyanez a szó van a kapcsolatra. A férfi, nő egy testté lesznek, az Isten az emberrel egy szellem, mikor egyesül vele. Világ, az a problémátok, hogy nem ismeritek Isten. Nem, a gazdasági válság. Gyerek hozzám, akik munkálkodtatok, megfáradtatok, vegyétek magatokra az én igámat. Csodálatos, mikor egyszerű emberekkel vagy, hatalom van az egyszerűségben, bölcsességben. Az ember rohan, bekapkodja a tablettákat. Óránként 5 embernek is felírja. Az emberek mennek tovább az életükben, ennyiben tudott segíteni neki az orvos. Jónás könyve is írja Jónás2, 8-9 Isten ebbe a szolgálatba hívott el téged. A Szent Szellem elhívott egy szolgálatba, az embereknek szüksége van a Szent Szellemre az életükben. Mit tesz a szellem? 3 dologról beszélünk. 1.a test a világ tudatossága. 2.A lélek tudatossága 3.a szent szellem, akik a lélekben lakozik. 4.Az intuíció és az ismeret. Ézs 11:2 A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. Nem csodálatos ez? A Szent Szellem nyugszik Krisztuson. Krisztus megkapja a csodálatos betekintéseket. Egy fiatal fiú ott van a templomban, de a szellem nyugszik rajta. Honnan tudja ez a srác azokat a dolgokat, amiket mást nem tud? Milyen rabbitól tanultad. Én Gamáliel iskolájába jártam. Jézus 12 éves, honnan tudja ezeket a jó kis állításokat, amiket mond. 1. a szellemben az intuíció, az ismeret. Minden vasárnap elmentünk a templomba, katolikusok voltunk. Mondtam, az Atya, Fiú, Szent Szellem nevét, a katekizmust. Jártam templomba, aztán megtértem, valami megváltozott. Tudjátok, mi volt ez? A név. Jézus Kr. neve megváltozott számomra, Jézus Kr. már más volt számomra a szívemben. Kinek mond engem a szellem? Jeremiás vagy, Illés. Jézus ilyesmi volt. Kinek mondasz te engem? Te vagy Kr. az élő Isten fia. Ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az Atyám. Kr. neve azzá a névvé válik, hogy megértjük, ő a megváltónk. Ma beszélgettem az Úrról pár emberrel. Hiszel Jézus Krisztusban? Igen. Imádkozol hozzá? Igazából nem. Ha Istenhez jössz hitben, akkor Isten neked adja ezt. 1. intuíció. A Biblia Isten igéje, és hibátlan. Intuíció. A lélekben is van ilyen, mikor egy anyuka felébred az éjszaka közepén, azt mondja, a tini lányom bajban van. Ez lehetséges. Van olyan intuíció, ami a lélekben van. Most nem erről beszélünk. Ez nem a lélek funkciója, hanem a szellemé. Jézus eljött, azt mondja, gyors megértést adott az Úrnak félelmében, hogy ne látás által ítéljen. Hogy nem szemeinek látása által ítéljen, ne füleinek hallása szerint bíráskodjon. Jákob megáldotta az unokáit, nem a szemei által, nem a fülei által, hanem egy más szinten, az intuíció szintjén. Tudod, van, valaki azt mondja, amit hallani akarsz, de nem őszinte. Többször nem amit mond a lényeg, hanem a szív, mert az emberek nem jól kommunikálnak. Az ember szelleme is kifejeződik a felismerésben. Ami kapcsolatos az intuícióval, a felismerés. Jézus gyakran tudta, és felfogta a szellemében ezt, mikor a tanítványokkal beszélt. Felismerte az emberek szívében való küszködést, tudta, mit tegyen, mikor. Mikor forgassa fel. Kétszer tette meg. Először, mikor elkezdett szolgálni, felforgatta az asztalokat, hogy ne tolvajok hajléka legyen a templom. Ez a harag a képmutatás miatt volt, és az őszinteség miatt. Tudta, hogy bajba jut emiatt. Egy szellemi ember nem illik bele a társadalmi normákba, sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy Isten elméjét, szívét kövesse. Néhány prófétát Isten egész furcsa dologra kért. Ézs 20:2 Ez időben szólott az Úr Ésaiás, Ámos fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül.. Ézs 20:3 És mondá az Úr: A mint szolgám Ésaiás ruha és saru nélkül jár három esztendeig jegyül és jelenségül Égyiptomra és Szerecsenországra nézve: Másik Ezékiel, akinek azt mondta Isten, holnap meghal a feleséged, és ne gyászold egyáltalán. Isten világa ez a világ, abból a célból van, hogy bizonyság legyen, hogy az életet leplezze le. Ez az az élet, mikor Isten vezet bennünket. Jn1, 10 Őbenne volt az élet, ez az élet volt az emberek világossága. A szellem, a felismerés. Ez a kulcsszó. Jézusnak nem a szemeire, és a füleire volt szüksége a felismeréshez., mert tudta a szemeivel, füleivel szerzett információ félrevezethet. Az intuícióval kapcsolatos másik szó a kenet. 1Jn2, 20-27 a Kenet a Szent Szellem kenete. A szellem bennünk lakik. Állandóan beköltözött a szellem. 2Kor1, 21 Isten felkentjei vagyunk Zsolt133, 1-3 Milyen csodálatos, mikor az Atyafiak egységben lakoznak. Ahogy Áron szakállán lefolyik a kenet úgy árasztotta ránk az áldást Isten. Ef1, 17-19 Intuíció, ismeret, megtaláljuk a kijelentés, a szellemi megértés szellemét. 2. Vers. A szellem közösségben van. 2Kor 13:13 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen. Közösség. Isten szelleme benned. Közösség. Anélkül, hogy megszakadna. Megtisztelve a hitbeli döntésedet, járásodat. Gal5, 25 Hányan érzitek a közösséget a Szent Szellemmel? Néha a lelkünk elködösíti, mert a lelkünk zavart, nem Isten tudatosak vagyunk, hanem valami másra összpontosítunk. Könnyű elbátortalanodnunk. Az RBT-nek 3 szava van. 1Móz3-ban 1.a félelem 2.bűntudat 3.szégyen. A lélekkel kapcsolatosak ezek. Nem a szellemmel. Az első Ádám élő lélek volt, a második megelevenítő szellem. Érzem, az Úr itt van velünk a Bibliaiskolában. Mikor csak tudtok, itt vagytok. 1Kor 15:45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. Az élő lélek él, uralkodik a félelem, a bűntudat, a szégyen által. Nagyon erős érzések ezek, uralkodnak a lelkünkben, ezek következményében élünk. Mindezek mögött persze éljük életünket, de a színfalak mögött ott van az RBT, uralkodni próbál az életemben. Az utolsó Ádám lett megelevenítő szellemmé. Először a testi reakció jön sokszor, mikor reggel felkelsz, az első hozzáállásod, amivel a helyzetre reagálsz, az lehet a félelem, szégyen, bűntudat, de ez az első Ádámból jön. A második Ádámból pedig a szellemi jön. Lehet, hogy az első jön először, de le kell vetkőznünk a régi embert, és felismerni az újat. Ott van a Szent Szellem közössége velünk. A mély mélyt hív elő, örvény örvényt hív elő. Zsolt42, 8 1kor12, 13 Egy szellemet iszunk. Egyesültünk a szellemmel. A szellem, aki itt van, felkent minket, hogy kinyissuk a Bibliát, hallgassuk, amit a Szent Szellem tanítani akar. A közösség, mikor ugyanabból a szellemből iszunk. Megvilágosítja az elménket, Pál is így imádkozott, hogy kapjátok meg a bölcsességének, kijelentésnek a szellemét. Ez valami titkos dolognak a leleplezése, hogy megláthassam, anya mi van vacsira, és akkor meglátod, mi van a fazékban. Isten megmutatja a Bibliából, és megértjük, mi Kr. teste, mit jelent hitben élni., rájövünk egy nagy cél részesei vagyunk. A fedő levétetett a fazékról. Ez egy kijelentés. Ef1, 17-19 erre utaltunk most. A mi Urunk Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében; Az szeretném, hogy mindenki Szent legyen ma este. Ezért van imaszobánk, ott imádkozunk, hogy Istenünk, mutasd meg az embereknek ki Jézus Kr. ahogy Gal3, 52-55 írta Pál. Mikor lett megfeszítve Krisztus? Húsz évvel azelőtt. Látták az emberek történelmileg megfeszítve Krisztust? Nem, nem voltak ott? Akkor, hogy lehetséges, hogy láthatták Krisztust megfeszítve. Gal 3:1 Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, [mintha] ti köztetek feszíttetett [volna] meg? Hogy láthatták ezt? Az Atya megmutatta, az intuíció által. Nem ismertem Jézus Krisztust, nem ismertem, úgy, ahogy most. Nem erre van a szellemünk? Elmész egy világi egyetemre, és semmit nem hallasz a Szellemről. Minket azonban ez érdekel, mert tudjuk, ha a Szent Szellem a tanítónk, akkor ő elvezérel minden igazságra. Az igazi célom, hogy olyan alapom legyen, amit ember nem vethet. A nagy célom, hogy felismerjem, mi Isten célja, az emberiség számára. Összegfoglalás: Hajnal. A test, a lélek, és a szellem kapcsolatát magyarázta. A világ úgy gondolkodik, az ember test, és lélek, de mi nem csak hormonok vagyunk, hanem döntéshozók, van elhívásunk célunk, ott van a forrás mibennünk. Néhány verset említett. Ezek nagyon fontosak. Ef2, 1, Ésa59, 2, Ésa1, 5-6, Ha a Szellem halott, akkor nem ismerjük Istent. Van 3 dolog, amit a Szent Szellem tesz. 1.intuíció, az ismeret, ez más, mint ahogy a világ beszél az intuícióról. Ésa11, 2-3 Krisztusról beszélnek. Beszélt a bölcsesség, a megismerés szelleméről. Volt két alpont az egyik volt a felismerés, a másik volt a kenet. A felismeréshez nincs szükségünk szemre, és fülre, mert ez szellemi. A Szent Szellem kijelent számunkra dolgokat. Beszélt Ef1, 17-19-ről, ami ugyanez. A kenet pedig 1jn2, 20-27, 2kor1, 21, Zsolt133, 1-3 A szellemi ember nem illik bele a világ társadalmi normájába, és nem is érdekli. Ésa20, 2-3 Isten arra kérte a prófétát, hogy meztelenül járjon. Isten igéje mibennünk lakik. Ennek a célja, hogy mi bizonyság legyünk még akkor is, ha meztelenül járunk. 2Kor13, 13 A Szent 2. Szellemmel való közösség. Az volt a definíció. Hogy Isten Szent Szelleme benned, akik Istennel van közösségben nap, mint nap. Ez a közösség törhetetlen. 1Kor15, 45 itt az első és utolsó Ádámról beszélt. A félelem, szégyen, bűntudat, ezek az érzelmek színeznek be mindent az életünkben. Az utolsó Ádám Jézus Krisztus, akinek a szelleme megelevenítő. Sokszor az első reakciónk, a hozzáállásunk az első Ádám hozzáállása. Nem kell, hogy így legyen, most úgy lesz, hogy felvesszük a dolgokat. Kol3, 10- 14ig. A kinyilatkozás: Fölveszed a fedőt a fazékról, megmutatva, mi van benne. Jn3, 27 Nem adatott nekünk semmi, hanem ha a mennyből van.

›

Zsidó 4:12

„Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a

szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek

gondolatait és szándékait.”

Amit itt az Ige mond, annak a lényege az, hogy csak Isten Igéje képes arra, hogy szétossza, hogy

megossza a szellemet és a lelket. Nem vagyunk mi sem képesek arra, hogy ezt úgy felosszuk, ahogy

kellene. Miért? Azért, mert sokkal inkább tudatában vagyunk a léleknek, hogy lélekben létezünk,

minthogy van szellemünk. Vannak olyanok, akik inkább a testük tudatában élnek. Ők a testüket

helyezik első helyre, ezért ők első sorban a testük tudatában élnek. Vannak olyanok, akik inkább az

elméjükben élnek.

A lelkünk hármas felépítésű szintén: az akaratunk, az értelmünk és az érzelmeinket foglalja

magában. Nagyon sok karizmatikus körben, amikor összejönnek, a lelkükben élnek inkább, mint a

szellemükben - a lelkük tudatában. Ezért ők a lélek területén próbálnak fejlődni, és nagyon kicsi

fejlődés tapasztalható csak náluk a szellem területén.

A következőkben kizárásos alapon végig fogunk menni, hogy melyik mit jelent!

A tény az, hogy a testemmel a fizikai síkon vagyok összeköttetésben. Az is tény, hogy a

szellememmel a szellem birodalmában vagyok összekötve.

1Korinthus 14:14

„Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen.”

Itt Pál tehát a szellemről beszél.

A bővített angol Biblia szerinti Igét fogom lefordítani magyarra. Azt mondja itt Pál, hogy: „az én

szellemem, a Szent Szellem által, amely bennem van, az imádkozik.”

Tehát az értelmünk, a megértésünk ez egy része a lelkünknek. És lássátok be, hogy nem a

lelketekből imádkoztok, amikor nyelven imádkoztok! Amikor tehát nyelvvel könyörögtök,

imádkoztok, a szellemetekből imádkoztok, a szívetekből imádkoztok, a legbelső részetekből

imádkoztok.

János 7:38-39

„Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak

belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, akit az Őbenne hívők vesznek majd: mert még

nem adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.”

Tehát az ember belsejéből fognak élő víznek folyamai kiáradni.

Amikor én nyelveken beszélek, akkor a Szent Szellem adja a kiejtést, de én beszélek. A

belsőmből, a belső részemből jön elő. A Szent Szellem a kiejtést adja, de én beszélek, az én

szellemem imádkozik tehát. Nem a lelkem imádkozik! És ilyenkor az értelmem gyümölcstelen -

mert az értelmem az a lelkemnek egy része.

Egyszer egy pásztornak a kislánya, habár nem keresték ezt a megtapasztalást, elkezdett a kislány

nyelveken beszélni. Egészen csak magától - elindult. Csak egyszerűen játszadoztak a gyerekek.

Odaszaladt az apukájához a kislány, és azt mondta: Apu, Apu, ez egészen a belsőmből jön ki!

Ez a kislány sokkal érzékenyebb volt a szellemi dolgok irányában, mint a legtöbb mai felnőtt

hívő.

Tehát be kell határolnunk a szellemünket! Mert Isten a szellemünkön keresztül fog vezetni

minket. Tehát minél inkább tudatossá válunk arról, hogy van szellemünk, minél többet tudunk a

szellemünkről, annál inkább tudjuk elfogadni Isten vezetését a szellemünkön keresztül.

Minél kevesebbet tudunk erről, annál inkább kerülünk el a lélek és a test tudatosságába, és el

fogjuk véteni, le fogunk maradni a szellem részéről. Mindenről, ami ott jönne! Ezért olyan nehéz

sokaknak valamit is kapni a szellem birodalmából, mert a lelkükben és a testükben élnek. Vagy csak

a lelkükben.

Tehát még egyszer végig fogunk menni ezen a kizárásos alapon való megkülönböztetésen! Tehát

kizárásos alapon fogjuk meghatározni, hogy melyik micsoda!

Még egyszer tehát: a testemmel a fizikai birodalommal, a fizikai síkon vagyok kapcsolatban. A

szellememmel a szellem birodalmában vagyok összeköttetésben. A lelkemmel pedig az értelem

birodalmában vagyok otthon.

Pál tehát azt mondja, hogy: amikor a szellememmel imádkozom, vagyis amikor nyelveken

könyörgök - mondja Pál -, akkor nem a lelkemből könyörgök, nem az értelmemből, nem az

intellektusomból könyörgök. Tehát nem a lelkem könyörög. Amikor nyelveken imádkozom, akkor a

szellemem imádkozik.

Most már nagyon egyszerű lesz behatárolni a szellemünket. Mert a nyelveken való imádság a

szellemünkből jön föl, nem a fejünkből. A szánkon jön ki ugyan, a fizikai nyelvünket használjuk

arra, hogy megszólaljon, de alávetjük a nyelvünket a szellemünknek, engedelmeskedünk a

szellemünknek. És a Szent Szellem, amely a mi szellemünkben lakik, Ő adja a kiejtést.

Még egyszer visszamegyünk ezekre az Igékre!

Példabeszédek 20:27

„Az embernek szelleme az Úrtól kapott mécses; egészen átkutatja a test bensejét.”

Tehát megint itt van ez a belső.

János 7:37-39

„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki

szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő

víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, akit az

Őbenne hívők vesznek majd: mert még nem adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még

nem dicsőítteték meg.”

Tehát annak eredményeként, hogy a Szent Szellemet befogadjuk a szívünkbe, vagy másképpen

szólva, hogy teljesek leszünk Szent Szellemmel, hogy betöltekezünk, élő víznek folyamai fognak

kiömleni a bensőnkből. Egy másik fordítás szerint a legbelső énünkből fog ez kiáramlani. Élő víznek

folyamai jönnek föl.

A bővített Bibliafordítás szerint fogjuk elolvasni az 1Korinthus 14:14-et:

1Korinthus 14:14

„Hogyha nyelvvel imádkozom, mondja Pál: én, akkor az én szellemem imádkozik a Szent

Szellem által, aki bennem van.”

Ha tehát nyelven imádkozol, akkor a legbelső lényedből jön elő, vagy másképp a belsődből,

vagy másképp a szellemedből. Innen jön tehát. Mert amikor befogadod a Szent Szellemet

teljességében, akkor a Szent Szellem, aki benned lakik, Ő adja a te szellemednek a kiejtést, és a te

szellemed csak kiejti, adja neked a kiejtést.

Ezért, amikor ezt olvassuk, hogy: az ember szelleme az Úrnak lámpása, a szívnek minden

rejtekét keresi, és megvizsgálja – tehát akkor azt is mondhatjuk, hogy a szellemi emberünk az a

legbenső lényünk.

Most már világosabban láttok, bizonyára!

Minden vezetés, amit valaha is kaptam arra, hogy valamit tegyek, mind-mind a szellememből

jött elő. A legtöbb ilyen vezetést akkor kaptam, amikor nyelveken imádkoztam. Meg tudjátok most

már érteni, hogy miért. Azért, mert ilyenkor a szellemetek aktív.

Ezért olyan nagyon sokan vannak elbukva a gyülekezeti világban, mert csak egyféleképpen

imádkoznak: az értelmükkel imádkoznak csak. Tehát az értelem síkján imádkoznak csak.

Megpróbálják a szellemi síkon történő harcokat véghezvinni értelmi képességekkel, ahelyett, hogy a

szívükből imádkoznának kifelé.

Minden életkrízis esetén, ahányszor csak jött ilyen, megtanultam feltekinteni a szellemembe, a

bensőmbe, megtanultam nyelveken imádkozni. És ahogy nyelveken imádkozom, vezetés jön elő a

bensőmből, hogy mit kell tennem, mert a szellemem aktív. Az elmém, a gondolataim, az értelmem,

és a testem olyankor nem aktív, csak a szellemem. És az én szellememen keresztül Isten fog vezetni

engem.

Van olyan, amikor ezt a vezetést a nyelvek értelmezésén, magyarázásán keresztül kapod meg.

Nem minden esetben! Amikor nyelveken imádkozunk, van valami, ami ki fog jönni belőled, amit

egyszerűen fogsz tudni, tudatosul benned, egyszerűen alakot ölt. Nem tudod elmondani azt a többiek

számára, hogy hogyan tudod, de pontosan tudom a dolgokat belül, a szívemben.

Ez bíztatás szeretett volna lenni a számotokra, amikor ti nehéz helyzetekbe kerültök, problémák

elé kerültök, ti is használjátok ezt, mert tudjátok, hogy honnan fog jönni a segítség, tudjátok, hogyan

tudjátok megkapni ezt a segítséget. Mert amikor ki fogsz lépni az életben, hogy valamit tegyél Isten

számára, ne legyél meglepődve azon, hogy az egész pokol, és az összes ördögi seregek ellened

fordulnak, hogy megakadályozzanak abban, hogy Isten akaratát cselekedd. Mert az ördög meg

akarja azt akadályozni, hogy te a szolgálatod által egy áldás legyél a többiek számára.

A legtöbb esetben nem az emberekkel van a gond, vagy azokkal, akik pletykákat terjesztgetnek,

vagy csámcsognak a többiek felett, hanem a gonosz szellemekkel. Nagyon érdekes azt is

megfigyelni, hogy milyen szájakat tud használni az ördög! Szeretném megemlíteni azt, hogy járjuk

az országot, különböző területeit, teljesen döbbenetes dolgok szoktak történni. Néha a kirakott

plakátokat leszedik az emberek - és ezek az legtöbbjére keresztények. Az ördög minden utat

megtalál arra, hogy az én alkalmaimat leállítsa.

És a pletykálkodók sorozata egész Magyarország szerte! De a probléma nem ezekkel a

keresztényekkel van! Az ördög, az, aki vezeti őket erre! Mert az ördög az, aki megpróbálja

visszatartani az embereket az evangelizációs, gyógyító alkalmakról, hogy oda eljussanak, és

üdvösséget kapjanak. Megpróbálja az ördög megakadályozni, hogy az emberek üdvösségre jussanak,

és meggyógyuljanak. Ezek a keresztények úgymond ördögi munkát végeznek. Teljesen mindegy,

hogy azok pünkösdisták, vagy nem. Mert a gyűlölet, és a szakadások, a megosztások azok mind az

ördögtől jönnek!

Nagyon fontos azt is tudni, hogy meg kell tartanotok a szavatokat! Én mindig megtartom azokat

az alkalmaimat, amelyeket lerögzítek! Az egyik oka annak, hogyha a hited nem működik úgy, ahogy

szeretnéd, hogy nem tartod meg a szavadat. Ha a szavaid, amiket kimondasz, nem jók, nem érnek

semmit, nem tartod meg őket, akkor te sem vagy jó. Ha nem állod a szavadat, akkor a hited nem tud

felnövekedni és működni. Ha nem tanulod azt meg, hogy hogyan válhatsz olyan emberré, aki tartja a

szavát. Sokszor elődfordult az, hogy kaptunk meghívást gyógyító alkalmakra hónapokkal előtte, és

aztán a szervező elfeledkezett róla, nem tartotta meg a szavát. Úgyhogy újabban minden szervezőtől

kérünk visszajelzést hetekkel az alkalom előtt, hogy még mindig tartja-e a szavát, még mindig áll-e a

meghívása.

Vannak olyanok is, akik egy héttel a gyógyító alkalom előtt küldenek egy üzenetet, hogy törölték

az alkalmat. Ez igazán ördögi! Az ilyen embereknek a hite soha nem fog tudni felnövekedni, soha

nem fog tudni működni!

Ha az Úr engem arra vezet, hogyha nekem van egy alkalmam, mondjuk a pásztorral, és ő nem

enged el engem erre az alkalomra, akkor ennek ellenére elmegyek, és megcsinálom azt az alkalmat,

mert meg kell tartanom a szavamat.

Ha Isten személyesen szól hozzád, és mást mond, akkor rendben van, akkor fel vagy mentve a

szavad alól. Mert értsétek meg, hogyha nem tartom meg a szavamat, akkor a hitem nem tud

működni. Mert ahhoz, hogy hitet kapjatok, arra, hogy ez működjön nektek, az szükséges, hogy a

saját szavaidban legyen hited, hogy higgyél annak, hogy azok a szavak működjenek a szívedből, a

szellemedből, amiket kimondasz. Ne nézzetek rám ilyen csúnyán! Az igazat mondod nektek!

Könyveket tudnék arról írni, hogy az emberek mit hazudtak össze nekem a szemembe!

)

Minden keresztyén tudja, hogy amikor megtért, azaz felismerte bűneit, azokat bűnbánó szívvel megvallotta az Úr Jézus Krisztusnak, és az Ő nevére víz alá merítkezéssel megkeresztelkedett, az Úr Jézus Krisztus betöltötte azaz megkeresztelte őt a Szentlélekkel. E keresztség (Szentlélekbe való bemerítés) által isteni erő birtokába jutott. Az Apostolok cselekedetei-ben Lukács evangélista lejegyezte, mit mondott apostolainak Jézus Krisztus a mennybemenetelét megelőző utolsó találkozásuk alkalmával a Szentlélekkel kapcsolatban:

”És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apcsel 1, 4-8)

„… vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok:” – olvashattuk a fenti Igében. Maga Jézus Krisztus is a Léleknek erejével ment el Galileába (Luk 4, 14). Pál apostolnak a Timóteushoz írott második levelében is olvashatunk úgy a Szentlélekről, mint az erő Lelkéről. (2. Tim 1, 7) Miután Jézus Krisztus mondja:

„… Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” (Mt 12, 31-32)

Helyénvalónak találjuk, hogy mélyebben megismerjük mindazt, amit a Szentlélekről tanít a Biblia. Lapozzunk a János evangéliumához, ahol Jézus Krisztus először beszél tanítványainak átfogóan a Szentlélekről!

”Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14, 15-17)

„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” (Jn 14, 16)

”Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15, 26)

„… én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett… De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Jn 16, 7-11, 13-14)

Jézus Krisztus azt ígérte tanítványainak, hogy amikor Ő elmegy e világból, kéri majd az Atyát, hogy saját maga helyett „… más vígasztalót” adjon számukra. Olyat „… hogy veletek maradjon mindörökké”. Azt mondja Jézus Krisztus, hogy ez az Igazság Lelke lesz, „…a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad”. Miután mi az „igazság” szót ennél az Igehelynél „megigazulás”-nak fordítottuk, jól érthető, hogy a világi ember (megtérése előtt) a Megigazulás Lelkét képtelen befogadni, nem látja és nem is ismeri, hiszen nincs közössége Vele. De ti – mondja Jézus a tanítványoknak – nagyon jól ismeritek majd, hiszen amikor megkapjátok, bennetek fog élni mindörökké.

Jézus Krisztus azt is elmagyarázza, hogy a „vígasztaló”, a Megigazulás Lelke, maga a Szentlélek, Akit az Atya küld majd el a Fia nevében. Akik befogadják azokat mindenre megtanítja, sőt mindenkor eszükbe juttatja majd Jézus Krisztus beszédeit. „… mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”

A 14. rész 16. versében írottak és a 15. rész. 26. versében írottak ellentétben vannak egymással. Az utóbbi versben azt mondja Jézus Krisztus, hogy a Vígasztalót, a Megigazulás Lelkét, Aki az Atyától származik, Ő maga küldi el, hogy bizonyságot tegyen majd Őróla, míg az előzőleg írott versben azt olvashattuk, hogy a Megigazulás Lelkét az Atya küldi el Jézus Krisztus nevében. Természetesen az ellentmondás csak látszólagos, hiszen tudjuk, hogy Jézus Krisztus számtalanszor kijelentette, hogy ami az Atyáé, az az Övé is, és különben is „Én és az Atya egy vagyunk.” – mondta Jézus Krisztus. (Jn 10, 30) Mielőtt elvesznénk a kisebb részletekben, emeljük ki az olvasott Ige lényegét, miszerint a Szentlélek küldetésének egyik fontos feladata az lesz majd, hogy bizonyságot tegyen az Úr Jézus Krisztusról. „… a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság. (1 Jn 5, 6)

Urunk azt is elmagyarázta a tanítványoknak, hogy örülniük kell annak, hogy Ő elmegy, mert csak így tudja elküldeni a Vígasztalót. És ha eljön a Vigasztaló, miután lélek, az egész világon tudja majd végezni bizonyságtevő munkáját, illetve az egész világot igyekszik majd meggyőzni arról, hogy az emberek bűnben élnek ha nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadottként az Atyánál van, illetve igyekszik majd meggyőzni a világot arról, hogy Sátán már megítéltetett, tehát a vele való közösség végzetes. És ha eljön „… az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (Minden „igazságra” helyett, teljes „igazságra”, lásd új ford. Biblia.) A fentebb már említett fordítás szerint: a Megigazulás Lelke, majd elvezérel titeket a teljes, tökéletes megigazulásra, (a tökéletes megszentelődésre). Ha eljön a Szentlélek kijelenti nektek az eljövendő dolgokat is – mondta Jézus Krisztus. (Ezáltal a tanítványok esetenként prófétikusan előre láthatják majd az Isten üdvtervének bekövetkező eseményeit.) Nagyon fontos még ebben az Igeszakaszban, hogy a Szentlélek mindenkor az Úr Jézus Krisztust fogja dicsőíteni. Így olvashattuk: „Az engem dicsőít majd,…” Ha valahol nem az Úr Jézust dicsőítik, akkor ott nem a Szentlélek munkálkodik.

A Szentlélek tehát a Vígasztaló, az Igazság (Megigazulás) Lelke, aki az Atyától származik, de egyben Ő maga a megtartó erő, az Erő Lelke is. (A „Vígasztaló” az új ford. Bibliában: „Pártfogó”.) Lássuk ezek után, hogy a Szentlélekre vonatkozóan milyen egyéb nevekkel, vagy kifejezésekkel találkozhatunk még a Bibliában!

Jézus Krisztus az Istennek Lelkét látta amint galamb formájában Őreá száll. (Mt 3, 1-16) Később így szól: „… az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem,…” (Luk 4, 18) Pál az élet lelke-ként szól a Szentlélekről (Róm 8, 2), és azt írja, hogy e lélek Krisztus Lelke (Róm 8, 9), egyben Annak a Lelke, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból (Róm 8, 11), de a fiúság Lelke is. (Róm 8, 15) „… megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével” – olvashatjuk az efézusiakhoz küldött páli levélben. (Ef 1, 13) A Zsidókhoz írt levélben a levélíró a Szentlélekről, mint kegyelem Lelkéről ír. (Zsid 10, 29) Péter apostol a dicsőségnek és az Istennek Lelkéről ír, amit káromolnak azok, akik „… Krisztus nevéért gyaláznak titeket;…” (1 Pét 4, 14) János úgy fogalmaz, hogy Isten „… a maga Lelkéből adott minékünk.” (1 Ján 4, 13)

A Szentlélek ugyanolyan élő személy, mint az Atya és mint a jelenleg szintén lélekként (szellemként) élő Úr Jézus Krisztus. Szentháromságként ismerjük Őket, bár ez a szó a Bibliában sehol nem szerepel. Ők hárman egyek, akkor is, ha ezt korlátozott képességeinkkel, anyagi szemléletű racionális gondolkodásunkkal aligha tudjuk felfogni. „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” (1 Jn 5, 7) Ők a Teremtő Isten. A héberül írott szövegben, az Isten szó helyén az Elohim szó áll, ami azt jelenti: Istenek. Ennek a szónak nincs is egyes száma a héberben. A teremtést tehát az Istenek végezték. Hármukat Jézus Krisztus is együtt említi, amikor a tanítvánnyá tételről és a megkeresztelkedésről szól: „… tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” (Mt 28, 19) Ha egységüket valóságszerűen felfogni nem is tudjuk, megfigyelhetjük a köztük fennálló páratlan szeretetkapcsolatot. Az Atya, az Úr Jézus Krisztus és a Szentlélek egymásra mutatását, egymás nagysága iránti elfogultságát! Amikor Jézus Krisztus a földön járt, állandóan az Atyáról beszélt, magasztalva, dicsőítve személyét, hatalmát, irgalmát. Szolgálata végén a Szentlélekről szólva kiemelte annak nagyszerűségét, sőt egyenesen azt mondta, hogy jobb ha ő maga elmegy, mert így tud eljönni a Szentlélek, és ha eljön, csodálatos módon vezeti majd a tanítványokat, kijelenti számukra még az elkövetkező dolgokat is, megtanítja őket mindenre. Amikor pedig eljött a Szentlélek, mindenkor az Úr Jézus Krisztust dicsőítette és dicsőíti ma is, bizonyságot téve arról, hogy milyen hatalmas az Úr, hogy Ő volt az Isten Báránya, Ő adta az életét értünk, Őbenne higgyünk, Őhozzá imádkozzunk. Eközben az Atya megdicsőítette Jézus Krisztust, és egy hatalmas névvel ajándékozta meg, valamint a kereszthalál elszenvedéséért átadta részére a menny és a föld feletti teljes hatalmat.

A Szentlélek Istent a Biblia, élő személyként mutatja be. Összefoglalva az eddigieket: azt írja, hogy minden újonnan született emberben benne lakik (Jn 14, 17), tanít és eszünkbe juttatja Jézus Krisztus beszédeit (Jn 14, 26), az Úr Jézus Krisztusról tesz bizonyságot (Jn 15, 26) igyekszik meggyőzni a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről (Jn 16, 8), elvezet a teljes igazságra (a tökéletes megigazulásra, megszentelődésre), hall és szól, és az eljövendő dolgokat is kijelenti (Jn 16, 13), mindenkor az Úr Jézus Krisztust dicsőíti (Jn 16, 14).