Van Isten?

…egyszer volt egy öreg remete, aki Isten útjai ellen sokat zúgolódott. Történt azonban, hogy álmot látott, és az teljesen lecsillapította. Ime az álom:

…meglátogatta őt valaki, aki azt mondta, hogy őt Isten küldte hozzá, és hívta: menjen vele! Egy házhoz értek, ahol barátságosan fogadták őket, sőt a házigazda azt mondta nekik:

-Ma nagy nap van, azért maradjatok itt vacsorára! Ellenségem megbékült velem, és ennek a pecsétjeként ezt az aranykelyhet küldte…

Másnap tovább mentek, és a remete megütközve látta, hogy útitársa magával vitte a házigazda ajándék aranykelyhét…Felháborodottan éppen szólni akart miatta, amikor az leintette:

-Hallgass! Ilyenek az Isten útjai!

Nemsokára egy másik házhoz értek. Az a házigazda zsugori volt, kifejezte haragját a nemvárt vendégek láttán, semmi jót nem tett velük.

-Tovább kell mennünk – szólt hozzá a remete útitársa, és neki ajándékozta az ellopott aranykehlyhet. Persze, hogy a remete ezt sem értette, de háborgását az útitárs így csillapította le:

- Hallgass! Nem érted az Isten útjait!

Estére egy férfival találkoztak, aki nyomorult kis háza körül dolgozott volna, és elpanaszolta nekik, hogy szinte üldözi a balsors, nem megy semmire, bárhogy igyekszik…

-Bízzál, Isten megsegít! – mondta neki az álombeli útitársa, és elmenőben fölgyújtotta a házát. Erre már valóban felháborodott a remete, de újból azt hallotta:

-Hallgass! Mit érted te az Isten útjait?!

Végül egy sötét tekintetű, hallgatag emberrel találkoztak, aki csak a kisfiához szólt barátságosan, csak azt szerette. Mégis kérték, kísérje el őket, nem ismerik az utat, mire azt felelte:

-Nem kísérhetlek el benneteket, de a fiam elmehet veletek a hídig. Vigyázzatok rá…

-Isten megőrzi! - válaszolta az útitárs, és elindultak. Amint azonban a hídhoz értek, hirtelen belökte a fiúcskát a folyóba…

-Te képmutató ördög! - háborodott föl a remete. - Még talán erre is azt mondanád, hogy…ezek az Isten útjaii!

Az útitárs abban a pillanatban angyallá változott, és magyarázatba kezdett:

-Ide figyelj! Az aranykehely mérgezett volt! A barátságos ember életét mentette meg, hogy elvittem tőle. Az a zsugori viszont a halált itta belőle.

Az a szegény ember a fölgyújtott háza romja alatt munkája közben kincset talált, éppen eleget ahhoz, hogy újból talpra áljon….

Nos és az az ember, az utolsó? –Nagy bűnös volt az, ha a fiát fölnevelte volna, hasonló gonosz, sőt gyilkos lett volna belőle az ő hatására. Viszont az egyetlen gyermek elvesztése a szívét megtörte, bűnbánatra, megtérésre indította, a gyermek viszont jó helyen van! Látod, most bepillantottál az Isten bölcsességébe és igazságosságába. Ne zúgolódj útjai ellen, ha nem érted őket…

„Bizony a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti útaitok nem az én útaim – így szól az Úr” (Ézsaiás 55,8)

„ Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útaim a ti útaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál”

lehetséges, hogy ez ide illene, de akár egy másik témában is betűzhetném...

nem saját szerzemény, de nagyon tanulságos lehet

Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget:

- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.

- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!

- De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerûen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és õ nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.

- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?

- Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetõen létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!

- Néha - mondja elmerengve a másik -, amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Az attól függ, hogy mit gondolsz.

Ha azt gondolod, hogy van, akkor van.

Ha azt gondolod, hogy nincs, akkor nincs.

Szóval Isten csak az emberek gondolatában létezik, de a valóságban nem.

Van.

Látom egy csomó válaszolót lepontoztatok aki azt mondta h van. De akkor most minek a kérdés???