Miért hiszik azt JT, hogy Jézus egy (az) angyal?

Nagyon nehezedre esne Isten nevét nem becézgetni?

Nem vagyunk Jehovások.

A Tanúja vagyunk ennek az Istennek kinek ez a személyes neve,

Jézus ennek a névnek a megszenteléséért imádkozott, és tanította a követőit is imádkozni.

Katy Weaver

" Jaj neeee!

Annyiszor ki lett már tárgyalva a téma, a jehovások bemásolják az ulrta biztosnak tűnő, évekig szerkesztgetett elavult, agyoncáfolt írásaikat és mivel a régi motorosok lusták újra vitázni és leírni a cáfolatokat azt hiszed nekik van igazuk. Olyan unalmas, keress már vissza!"

Ha ha ha ha :D

Az ilyen hozzászólásokon mindik nagyokat nevetek. :D Akkor légyszi keresd már vissza nekem például erre a régebbi hozzászólásomra a cáfolatot, mert én sajna nem találom és így még a végén azt fogom hinni, hogy ilyen nem is létezik. :D

Idézem:

" (Márk 13:32):

„Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.”

Már hogyan is lehetne ez így, ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek tudásban, hatalomban egyenrangúak lennének? S mi előtt még valaki benyögné azt az elképzelést, hogy a Fiút korlátozta az emberi természete abban, hogy ismerje azt a napot vagy az órát, még mindig nyitva áll a kérdés, hogy a szent szellem miért nem tudott arról??

(Máté 20:20-23)

„Akkor Zebedeus fiainak+ anyja odament hozzá a fiaival, hódolva neki, és kérve tőle valamit.+ 21 Ő így szzólt hozzá:

„Mit akarsz?” Ezt mondta neki: „Mondd, hogy ez az én két fiam, az egyik a jobb, a másik a bal kezedhez üljön le királyságodban. 22 Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, + amelyet én kiinni készülök?” Ezt mondták neki „Ki tudjuk.” 23 Így szólt hozzájuk:

„Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni akiknek az én Atyám elkészítette.”

Milyen érdekes.....

(Máté 12:31, 32): „minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.”

Ha a Szentlélek személy vagy Isten volna, akkor ez az írásszöveg egyértelműen ellentmondana a háromságtannak, mivel azt

jelentené, hogy a Szentlélek bizonyos szempontból nagyobb, mint a Fiú. Nem lenne e logikusabb inkább az, Jézu, szavai csak arra mutatnak rá, hogy az Atya, akié a „Lélek”, nagyobb Jézusnál, az Emberfiánál?

(Ján 14:28):

„Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához mert az Atya nagyobb nálam.”

Azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit, hiszen egyértelmű.

(1Kor 11:3):

„Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.”

Nahát! Szóval Jézusnak van feje? Ez nem arra enged Következtetni, hogy Isten magasabb rangú Jézusnál?

(János17:3):

„Az pedig az örök élet , hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

Kedves háromság hívők! Most nagy kérdés következik, ez a 10 millió forintos kérdés! :D Lehet-e ő ’az egyedül igaz Isten’ ha rajta kívül még két másik, vele egyenlő rangú Isten létezik?

(1Kor 8:5, 6):

„Számunkra valójában e g y Isten van, + az Atya, + akiből van minden, és mi őérte;+ és e g y Úr van, + Jézus Krisztus, + aki által van minden, + és mi őáltala." Szerintem ez is magáért beszél.

(1Pét 1:3):

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.”

Na hát, szóval Jézusnak van Istene?

János 20:17):

Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém. Mert még nem mentem fel az Atyához. Hanem menj el a testvéreimhez + , és mondd meg nekik: »Felmegyek azz én Atyámhoz+ és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez + és a ti Istenetekhez.«”

Ezt az égbemenetelekor mondta, de az égbebemenetele után is elmondja ezt:

(Jelenések 3:12):

12 „Aki győz, azt oszloppá + teszem az én Istenem+ templomában + , és semmiképpen nem megy ki abból többé, és felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét+ , mely az égből, az én Istenemtől száll alá, és az én új nevemet."

Nos háromsághívők, erre mi a magyarázatotok? Ezek az Igeversek hogyan egyeztethetők össze a mesétekkel, mely szerint az Atya, a fiú és a szentszellem egyenlőek tudásban és hatalomban?"

Mivel a Katy Weaver nevű felhasználó és más Tanúk is elég erősen nyomulnak itt a különféle tévtanításaikkal, ideje, hogy fellebbentsük kissé a fátylat róluk, és szervezetükről, az Őrtorony Társulatról.

Mivel ők sem szoktak fukarkodni a hozzászólásaik terjedelmében, és így az embernek nincs igazán kedve, hogy pontról pontra cáfolgassa azokat, így most én sem fogok fukarkodni a szöveg mennyiségével. Az olvassa el, akit érdekel a téma.

A JT-i pedig próbálják megcáfolni, vagy gondolkodjanak el rajta, kit akarnak követni: Istent, vagy az Őrtorony Társulatot?

Tehát: mi a különbség a Jehova tanúi tanai és a Biblia között? A Biblia ugyanis az Igazság egyedüli mércéje.

Nem szeretném megsérteni egyetlen Tanú érzéseit sem, mert hiszem, hogy többségük őszinte és becsületes Istent kereső ember, ezért igyekszem tárgyilagos maradni. A probléma ugyanis a vezetőség által képviselt szervezet tanaival van, nem az egyes tagokkal, akik – úgy vélem – nincsenek is tisztában jó néhány, az alábbiakban bemutatott ténnyel.

A Jehova Tanúi keresztyéneknek tűnnek, hiszen Istenről (aki náluk kizárólag Jehova néven említhető) és Jézusról beszélnek, de mégis számos kérdésben teljesen mást mondanak, mint a keresztyének. Néhány ezek közül:

- Szerintük csak a Jehova tanúi a kiválasztottak, rajtuk kívül mindenki elkárhozik

- Jézus szerintük nem Isten

- Jézust karóra, nem keresztre feszítették

- Tagadják a Szentháromságot, tehát a Szent Lélek náluk nem Isten, még csak nem is személy, hanem valamifajta erő

- Szervezetük létjogosultságának alapja egy prófécia olyan magyarázata, mely szerint Isten (Jehova) királysága 1914-ben megalakult a mennyekben, és az Őrtorony Társulatot, mint „hű és bölcs rabszolga osztályt” választotta ki magának, hogy őt képviselje a földön. (ezzel hamarosan részletesen foglalkozni fogunk)

- Vakon bíznak az Őrtorony Társulatban (A Jehova Tanúi vezető testülete), mely e földön Isten „egyedüli csatornájának” és „szócsövének” tarja magát

- Ebből következően bedugják a fülüket minden más forrásból származó információ elől

A Krisztus 1914-es visszatérésére vonatkozó „pogányok ideje vége” prófécia.

Mint említettem, a Jehova tanúi tanításának alappillérét, sőt szinte létezésük indokát az alapító Charles Taze Russell egy prófécia értelmezése adja. Nem húznám az időt, hogy belemenjek eme prófécia értelmezés megszületésének hátterébe, a lényeg az, hogy az ötlet szikrája nem pusztán Russell fejéből pattant ki, ennek már messzire nyúló történelmi háttere volt.

A lényeg a következő: Lukács 21:24-ben olvasható (Jézus mondja), hogy a népek Jeruzsálemet fogják taposni, „míglen betelik a pogányok ideje”. A „pogányok ideje” tartamáról már régóta sok találgatás forgott közkézen. Russell aztán összekapcsolta a Dániel 4. fejezetében Nabukodonozor őrültségének „hét idejét” és a Jelenések könyve 12:14 „ideig, időkig, és az időnek feléig” 3 és fél évének 1260 napját. Ha 3 és fél idő= 1260, akkor 7 idő = 2520. A 2520-at évnek vette, mely szerinte Jeruzsálem Kr. e. 607-ben történő lerombolásával vette kezdetét, és Kr. u. 1914-ben végződik. Ekkora várta Russell Krisztus visszatérését. Mivel 1914-elmúlt, a várakozás pedig nem teljesült, Russell a „nem megfelelő dolgot vártunk, a megfelelő időben” magyarázattal állt az akkorra már szép számú tagság elé. Úgy módosította a tanítását, hogy Jézus „láthatatlan” módon tért vissza, a Királyságát a Mennyben állította fel. 1919-ben pedig Máté 24:45-47 példázata szerint „minden tulajdona fölé” kinevezte azt a „hű és bölcs rabszolga osztályt”, melyet az Őrtorony irodalom írói képviselnek. Jehova fokozatosan közli az „új igazságokat” ezen „rabszolga” osztályon keresztül. Ezért bárki, aki ellen mond a Szervezet tanainak, az Istennek mond ellent. Ezért nehéz egy hű Tanúval más forrásból származó információkat megosztani, mert ő nem is mer ilyeneket meghallgatni.

A Jehova Tanúi léte tehát ezen a prófécián, annak kronológiáján nyugszik, mely – mint mindjárt megnézzük – nem is hogy sok, de rengeteg sebtől vérzik. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a „ház ura” maga dönti el, kit nevez ki minden java fölé gondviselőnek, nem a maguk a rabszolgák teszik meg ezt! Ha emberek egy csoportja a ház ura parancsa és engedélye nélkül önmagát nevezi ki az úr minden tulajdona fölé, az nagyfokú önhittségre mutat. Honnan veszi ehhez bárki a bátorságot?

A kronológia hibái

Carl Olof Jonsson több évtizedes Jehova tanú tagság után kezdte megkérdőjelezni a Társaság kronológiáját. Szerteágazó kutatásokat végzett, melyek eredményeit a Vezető Testület elé tárta, amely azonban félresöpörte azokat. Végül Jonssont kizárták a Szervezetből. Így aztán megírta egy könyvben kutatási eredményét, mely magyarul is olvasható: „A 'Pogányok ideje' – vajon véget ért?” címmel. A JT számára ez a mű biztosan a tiltólistán szerepel, de beszerezhető az interneten keresztül. Így ír előszavában:

"A Jehova tanúit mind arra tanítják, hogy vakon bízzanak meg az Őrtorony Társulatban és a vezetőségükben. Aktív Jehova Tanújaként eltöltött 26 évem vége felé azok a jelek, melyek egy ilyenfajta bizalom hibás voltát mutatták, heggyé tornyosultak. Az utolsó pillanatig reméltem, hogy a szervezet vezetői őszintén szembenéznek a kronológiájukra vonatkozó tényekkel, még akkor is ha azok végzetesnek bizonyulnának a szervezetük központi tanításainak némelyikére. Végül azonban rájöttem, hogy a Társulat vezetői - nyilvánvalóan szervezeti, illetve „egyházpolitikai” okokból – elhatározták, hogy ragaszkodnak ahhoz, ami végeredményben emberek millióinak becsapását jelenti, téve ezt olyan információk elhallgatásával, melyeknek felszínre kerülését jelenleg és a jövőben sem tartanák kívánatosnak. Mindezek után nem maradt más számomra, minthogy felfedezéseimet nyilvánosságra hozzam, lehetőséget adva ezáltal mindenkinek, aki az igazságot szereti, hogy a bizonyítékokat megvizsgálva levonja saját következtetéseit.

Mindegyikünk felelős azért, amit tud. Ha valakinek birtokában van egy információ, melyre a többieknek is szüksége van ahhoz, hogy a világban való helyzetükről helyes képet alkossanak – mely információt ráadásul vallási vezetőik elhallgatnak előlük -, akkor erkölcsileg helytelen dolog lenne hallgatnia. Az ő felelőssége, hogy ezt az információt mindenki számára, aki meg akarja ismerni az igazságot, hozzáférhetővé tegye. Ezért íródott ez a könyv."

A könyvben Jonnsson szisztematikus alapossággal mutatja be a Társulat kronológiájának hibáit. A Biblia történelmében kicsit is járatos ember bizonyára felkapta a fejét Jeruzsálem Kr. e. 607-es lerombolásának dátumával kapcsolatban. Ezt a történészek ma egyöntetűen 587/86-ra teszik. Az bizonytalansági faktor maximum 1 év. Könyvének legnagyobb részében erre az 587/86 dátumra hoz fel bizonyítékokat, szám szerint hetet, melyek közül négy biztosan független egymástól. Tudjuk, hogy „két vagy három tanú szája által” (Mt. 18:16) megáll minden bizonyítás. Az említett bizonyítékok röviden a következők:

1) Berossus babiloni pap Kr.e. 281 körül írta meg Babyloniaca és Chaldaica néven ismert Babilon-történetét. Eredeti írásai sajnos elvesztek, és csak töredékekben maradtak fenn más ókori írók idézeteiben. Berossus megadta az újbabiloni királyok neveit és uralkodási éveit (Nabupolasszár 21 év, Nabukodonozor 43 év, Evil-Merodák (Amel-Marduk) 2 év, Neriglisszár 4 év, Labashi-Marduk 9 hónap, Nabunidusz 17 év)

2) Claudius Ptolemaius Kr. u. 70-161-ig élt Egyiptomban, ahol is megírta a közismert nevén Almagest című munkáját. Egy másik műve, amelynek sajnos nem ismerjük a címét, tartalmazott egy újbabiloni király listát, mind a 6 királyt feltüntetve, és megadva az uralkodási idejüket is. Ez a lista, és az évek megegyeznek Berossus listájával és évszámaival. Habár a Társulat az ellenkezőjét állítja, a történészek szerint a két lista független egymástól.

Tudjuk, hogy Nabukodonozor uralkodásának 18. évében romboltatta le Jeruzsálemet, így ezeknek az uralkodási hosszaknak az ismerete fontos adat a pontos dátum meghatározásában.

3) Egyéb újbabolini krónikák és feljegyzések, mint pl. a Nabon. No. 8 királyi felirat (a Hillah-dombormű), a Nabon. H1 B királyi felirat (az Adda-Guppi-dombormű) is megerősítik a fenti évszámokat.

4) Üzleti és közigazgatási dokumentumok tízezreit találták meg a korszakból. Minden uralkodó minden évéről – szinte minden napról – vannak ilyen dokumentumok. Ezekből minden király uralkodásának hossza szinte napra pontosan megállapítható.

5) Csillagászati naplók, melyek az adott kor csillagászati eseményeit (nap- és holdfogyatkozások, bolygó-együttállások) tartalmazzák. A VAT 4956-os csillagászati napló 30 ellenőrizhető megfigyelést tartalmaz Nabukodonozor 37. évéből. E csillagászati kombinációk több ezer év alatt csak egyszer fordulnak elő, így ez a dátum a modern csillagászati számításokkal pontosan meghatározható. Ez az év pedig Kr. e. 568/67 kellett, hogy legyen. Ha pedig ismerjük az egyes királyok uralkodási éveit, akkor ebből a többi dátum is, mely x király y uralkodási évében formában került feljegyzésre, megállapítható. Jeruzsálemet Sedékiás 9. évében - ami Nabukodonozor 18. éve volt -, rombolták le, aminek így 586-ban kellett történnie.

6) Egy régebbi, még az asszír időkből (Kr.e. 652/51) fennmaradt napló (B.M. 32312) szintén megerősíti ezt a dátumot.

7) Párhuzamok a korabeli egyiptomi időrenddel, melyek megerősítik a babiloni krónikák helyes voltát. Fontos, hogy ezek teljesen függetlenül keletkeztek a babiloni feljegyzésektől. Ha utóbbiakat meg is változtatták volna, az egyiptomi adatokból ez kiderülne.

Sziklaszilárd bizonyítékok támasztják tehát alá, hogy Jeruzsálemet nem 607-ben, hanem 586/87-ben rombolta le Nabukodonozor. Számít ez valamit? - kérdezhetné valaki. Legfeljebb Jézus – Jehova Tanúi szerinti - „Mennybeli trónralépése”, vagyis „láthatatlan eljövetele” nem 1914-re, hanem 1934-re esik. Igen ám, de ha Jézus nem 1914-ben jött el „láthatatlanul”, akkor nem nevezhette ki 1919-ben „minden tulajdona fölé” azt a „hű és bölcs rabszolga osztályt”, amely az Őrtorony Társulat vezetőségét jelentné. Ezzel az egész Jehova tanúi szervezet létalapja alól kicsúszik a talaj, mely így összeomlik, mint a kártyavár. Ezért ragaszkodik tehát a Vezetőség mindenáron ehhez a kronológiához.

Az itt bemutatott bizonyítékok természetesen nagyon kivonatosak. Akit bővebben érdekel a téma, annak javaslom, szerezze be az említett könyvet, mely nagyon részletesen és szisztematikusan foglalkozik ezekkel. Leleplezi továbbá az Őrtorony Társulat azon igyekezetét, ahogyan a bizonyítékok szelektív idézésével próbálja a maga időrendjét megvédeni, és válaszol a felhozott ellenvetésekre.

Folyt. köv.

Folytatom.

Nemcsak a külső bizonyítékokkal áll azonban szemben ez a prófécia, hanem a belsőekkel, a Bibliával is. Van-e szilárd bibliai alapja a Jehova tanúi által 2520 évben megadott „pogányok idejének”?

1) Nincs semmiféle meggyőző érv a mellett, hogy a Dániel 4. fejezetében található Nabukodonozor őrültsége „hét idejének” lenne egy második, hosszabb beteljesedése is. Vannak a Bibliában többes beteljesedésű próféciák (lásd pl. Tírusz-jóslat), de ez nem jelenti azt, hogy mind az. Ebben az esetben az egyszerű olvasat a leglogikusabb, ami kizárólag Nabukodonozorra vonatkozik.

2) A „hét idő” Nabukodonozor esetében sem jelenthet hét évet, mert az ő uralkodásának eseményeit elég jól ismerjük, és sehova sem lehet beleilleszteni 7 olyan évet, amikor nem gyakorolta uralkodói hatalmát, elmeállapota miatt.

3) A „hét idő” összekapcsolása a Jelenések könyve „idő, idők és fél idő” három és fél idejével tiszta spekuláció. A Jelenések könyvében ez az idő ráadásul biztosan napokat jelent, nem éveket. A Jel. 11:2-3 szerint ez 42 hónapot, azaz 1260 napot jelent. Senki - A Jehova tanúi sem – gondolja ezt 1260 évnek, hanem a Nagy nyomorúság 7 éves időszaka felének, pontosan 3 és fél évnek.

4) Az egy napot egy évért elv bizonyos próféciákban csakugyan alkalmazható, de szintén nem mondhatjuk azt, hogy ahol napot olvasunk, az mindig évet kell jelentsen. Hasonló ez a 2Pt. 3:8-ban található „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap” mondat, melyet egyesek arra akartak felhasználni, hogy Teremtés napjait hosszú korszakokra tolják ki. A szövegkörnyezetből azonban egyértelmű, hogy ez egy hasonlat, mely az Úr idő feletti voltára utal, és hogy Isten mindent az általa rendelt időben végez el, sohasem siet vagy késik. A 2520 év tehát tiszta spekuláción alapul, nem pedig a Biblia kijelentésén.

5) A Lk. 21:24 szerinti „pogányok idejének” végét Russell tehát 1914-re várta. Mivel az időpont elmúlt, és a pogányok még mindig „Jeruzsálemet tapodták” és a nemzetek uralkodtak a világ a felett, nem Jézus, ezért kitalálták a „helyes időben, de nem a megfelelő dolgot vártuk” elképzelést. Így jártak el többen, pl. az hetednapi adventisták is. Kitalálták tehát, hogy Jézus „láthatatlan” módon jött el, Királyságát a Mennyekben állította fel. A Lukács 21 további versei azonban nem ezt támasztják alá: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.” (Lk. 21:25-27 K)

Jézus eljövetelének nagy jelei lesznek és az emberek meglátják Jézust eljönni, tehát az Úr nem láthatatlanul fog megjelenni.

Továbbá teljesen hamis az a kép, hogy Jézus csak a második eljövetele után foglalja el a trónját, mert több vers is szól arról, hogy már most is ott ül. „A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel. 3:21)

6) Végül az Úr teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy az Ő eljövetelének az idejét senki sem tudja, csak az Atya. „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.” (Máté 25:13). Egyesek ezt úgy értelmezték, hogy „a napot és az órát nem tudhatjuk, de az évet kiszámíthatjuk”. Erre a kibúvóra alapozva születtek aztán a legkülönfélébb világ vége idejét megadni szándékozó jóslatok. Jézus tanítványai is megkérdezték erről Őt: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24:3 K). Jézus válaszában lényegében azt mondta, hogy amikor eljön az idő, meg fogjátok azt ismerni. Ennek a próféciának lesz második beteljesedése, mert az első Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolásakor következett be. Jézus szavaira emlékezve hagyták el Jeruzsálemet a keresztyének már jóval az ostrom előtt. Második eljövetelének a jeleit is meg fogjuk ismerni, és néhányat közülük már látunk is. De a pontos dátumot senki sem tudja, és nagy merészség ilyeneket kijelenteni.

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt. 24:42-44 K)

Láthatjuk tehát, hogy az a doktrína, amelyre a Jehova Tanúi szervezet a létét alapozza, teljesen hamis, mind a külső, mind a belső bizonyítékok alapján. Jonsson levelezéseiből a Jehova Tanúi vezetőségével egyértelműen kitűnik, hogy nagyon is tisztában vannak a helyzettel, még sem lépnek semmit, mert az a szervezetük önazonosságát veszélyeztetné. Így tehát már nem tévedésről, hanem szándékos félrevezetésről – mondjuk ki: hazugságról – van szó. Egy hazugságra pedig nem lehet igazságot alapozni!

Jézus visszajövetelére várni minden keresztyénnek kötelessége. Azonban sokan vannak, akik Jézus ELŐTT szeretnének járni, a helyett hogy KÖVETNÉK Őt. Előre bejelentik visszajövetelének dátumát, majd ezekre különféle mozgalmakat alapítva eltévelyednek a Biblia igazságaitól, hamis tanítókká lesznek. Vigyázzunk tehát ezzel!

"De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!" (5Mózes 18:21-22)

A Jehova név

A következő jellegzetes dolog a Jehova tanúval kapcsolatban Isten Jehova nevének hangsúlyozása. Ha találkozol egy Tanúval, és ő megtudja, hogy Károli Bibliád van, akkor mindjárt javasolni fogja, hogy lapozz a Zsoltár 83:18-hoz: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” A Károli Gáspár által itt Jehovának fordított szó még további 5787 alkalommal fordul elő az ÓSZ-ben. Általában „Úr”-nak van fordítva, azonban néhány (összesen 8) esetben Károli kivételt tesz. Ennek a versnek itt tehát nincs Isten nevére vonatkozó semmiféle bizonyító ereje. Más fordításban ez az „érv” nem is működne. „Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!”

Istennek több neve is szerepel a Bibliában. Ezek azonban nem azt a célt szolgálják, hogy megkülönböztessük őt a többi istentől (hiszen nincs több), hanem további fényt vetnek a lényére. Ezek a nevek mind jelentéssel bírnak, mint Istennek önmagára vonatkoztatott jelzői. Természetének különböző aspektusai írják le.

Elóhim: Erős és hatalmas Vezér, a legfőbb Isten

El-Saddáj: Mindenható Isten

Él Eljón: Felséges Isten

Él Ólám: Örök Isten

Él Roí: „a látás istene”

JHVH (Jahve, Jehova, Jehovah – a pontos kiejtést nem ismerjük): jelentését lásd alább

Jahve Jire: Az Úr gondoskodik

Jahve Nisszi: „Az Úr az én hadijelem”

Jahve Shalom: „Az Úr a békesség”

Jahve Cöbáót: a Seregek Ura stb...

Adonáj: úr, mester, tulajdonos

Ezek Isten Ószövetségben használt nevei. Az Újszövetségben Isten (Theosz), Úr (Kűriosz), Mester, Despota (Despotosz) pl. Lk.2:29, Atya (Páter) néven szerepel. Fontos: egyszer sem Jehova néven!

Az is jelentős tehát, hogy mely esetben melyik „név” (tulajdonság) kerül említésre. Maga az „Úr neve” kifejezés is nagy jelentőséggel bír. Segítségül hívni az Úr nevét annyit jelentett, mint imádni Istent.

A Bibliában más esetben is fontos szerepe van a neveknek. Nézzük meg az alábbi listát különböző próféták neveinek jelentéséről:

Abdiás: Jehova szolgája

Jóel: Jehova Isten

Mikeás: Ki olyan, mint Jehova?

Náhum: Vigasztaló (ő jövendölte meg Ninive pusztulását, mely üzenete igazi vigaszt jelentett Asszíria ellenségeinek, köztük a zsidóknak is)

Ezékiel: Istentől megerősített

Malakiás: az én követem

A JHVH (Jehova) név

Isten Jehova nevének több jelentősége is van. Elsősorban Isten változhatatlan létezését hangsúlyozza. A JHVH (Jehova) gyökérszava (háváh, hává) létezést (pl. Préd. 11.3) jelent. Istenre vonatkoztatva aktív, független létére utal.

Ebből a szóból ered a jól ismert 2Móz. 3.14-ben található (hájáh) is. Ezért mondta azt Isten Mózesnek, hogy „És monda Isten (Elóhim) Mózesnek: VAGYOK (hájáh) A KI VAGYOK (hájáh) . És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK (hájáh) küldött engem ti hozzátok”1 amikor a nevét kérdezte. Mivel Jehovah gyökérszava a 'hava'-ból ered, ami létezést jelent, ezért a Jehovah név Isten létezését, mi több, önmagától való, kezdet nélküli, független létezését hangsúlyozza.

1 Mózes 2:4-ben szerepel mind a Jehova, mind az Elóhim név. „Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr (Jehova) Isten (Elóhim) a földet és az eget teremté”

Károli Gáspár nem mindig volt következetes, amikor a JHVH szót fordította.

2Mózes 6:2-3:

(2) Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr (JHVH).

(3) Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova (JHVH) nevemen nem voltam előttük ismeretes.

A héber szövegben itt mindkét esetben ugyanaz a szó szerepel, melyet először Úrnak, majd Jehovának fordít. Téves következtetésre jutunk, ha azt gondoljuk, hogy Mózes előtt nem ismerték az ősatyák Isten „Jehova” nevét. Ismerték:

„És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled” (1Móz. 32:9)

Itt ugyanaz a szó szerepel, mint a 2Móz. 6:2-3-ban, tehát a szöveg nem azt jelenti, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób nem ismerték a Jehova nevet, hanem, hogy azt az oldalát nem ismerték még Istennek, amit most készült megmutatni. (Az egyiptomi tíz csapás előtt vagyunk).

A JHVH szótő 5787 esetben fordul elő az Ószövetségben. Elvileg lehetne minden esetben Jehovának fordítani, mint azt a WBTC Új Világ fordítása teszi. Mivel a zsidók Isten JHVH nevét sohasem ejtették ki, hanem helyette Adonájt (Úr) mondtak, ezért a JHVH helyes kiejtése feledésbe merült. Nem tudni pontosan tehát, hogy hogyan kell helyesen mondani, de az biztos, hogy sem a Jahve, sem a Jehova nem helyes. Nincs azzal semmi probléma, ha nem a nevére, hanem annak jelentésére (Úr) helyezzük a hangsúlyt, tekintve, hogy nem is tudjuk megfelelően kiejteni. Ha a Jehova Tanúinak annyira fontos Isten neve, bizonyára azt is tudják, mennyire zavar valakit, ha a nevét nem helyesen ejtik ki. Ha olyan külföldivel találkozunk, akinek nem tudjuk pontosan kiejteni a nevét, akkor jobb inkább hölgyemnek, uramnak, barátomnak stb. szólítani, mint következetesen helytelenül használni a nevét.

Isten JHVH néven a zsidók előtt volt ismeretes, a név a velük kötött szövetségre is utalt. Az Újszövetségben, mely néhány arámi és héber szótól (mely azonban görög betűkkel van leírva) eltekintve görög nyelven íródott, átírni az összes Úr (Kűriosz) szót Jehovára viszont már durva Bibliahamisítás. A görög „kűriosz” szó egyszerűen csak Urat jelent. Az Őrtorony társulat azt állítja, hogy eredetileg a Jehova név szerepel itt, melyet valakik megváltoztattak. De kik és mikor, és főleg hogyan? Az ÚSZ szövege nagyon biztos alapokon nyugszik, azt átírni senkinek nem volt lehetősége. Ez az állítás tehát csupán egy puszta feltételezés, melyet semmi nem bizonyít. Nincs egyetlen egy sem a több ezer újszövetségi szövegemlék között, mely a Jehova nevet használná az Úr helyett. Azon kívül, hogy a Jehova Tanúinak önazonosságához szüksége van erre a feltevésre, azt semmi más nem támasztja alá. Ha van egy feltételezésünk, mely ellen bizonyítékok tömege tanúskodik, mellette pedig semmi, akkor az volna a helyes, ha elvetnénk ezt a feltételezést. Azt láttuk azonban, hogy a Jehova Tanúinál nem ez az egyetlen doktrína (tantétel, sarkalatos tanítás), melyet nem támasztanak alá a tények.

Az én nevem Hoffman József. Ismersz azáltal már engem, hogy tudod a nevemet? Megtudtál ebből bármi konkrétumot rólam? Így van ez Isten neveivel is. Nem a név ismerete a fontos, hanem a Vele való személyes kapcsolat a bűnvalláson és -megbánáson, a megtérésen és újonnan születésen keresztül.

A Jehova név erőltetése arra emlékeztet, hogy mivel a különféle népek isteneinek is vannak nevei (Marduk, Baál, Molok, Artemisz, Diána, Ré, Zeusz, Jupiter stb.), ezért nem járja, hogy a miénknek nincs. De helyes-e az, ha maga név már-már bálvánnyá válik?

Jézus személye

A következő sajátos Jehova Tanúi tanítás Jézus személyének megítélésében van. Ők nem tartják Jézust Istennek, és ez ami a legjelentősebb különbséget teszi köztük, és a többi keresztyén között. Így aztán ők nem is nevezhetők keresztyénnek, hanem „jehovistáknak”, mint a nevük is mutatja. De Isten-e Jézus Krisztus?

Háromféle, személyiséggel rendelkező lényt ismerünk.

1. Isten, aki három isteni személy egyben

2. Angyalok és egyéb mennybéli teremtmények, akiknek egy része a Sátán vezetésével elbukott. Őket hívjuk démonoknak.

3. Ember.

1) Jézus nem angyal (pláne nem démon), ez egyértelmű a Bibliából.

Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz." (Zsidók 1:5) és „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk”. (Zsidók 2:5)

A Főangyalok (arkangyalok) is csak egyikei a több vezérnek „Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek” (Dániel 10:13), Jézus azonban az egyetlen hatalmasság: „mert uraknak Ura és királyoknak Királya” (Jel. 17:14)

Több eset is van, amikor próféták leborultak egy angyal lábai elé, aki figyelmeztette őket, hogy ne tegyék ezt, hanem csak Istent imádják.

"Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!" (Jelenések 22:8-9)

Jézus azonban minden más hatalmasságnál nagyobb, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia:

"Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2:9-11)

Az angyalok teremtett lények, Jézus azonban öröktől fogva létezik:

"De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van."

(Mikeás 5:2 Károli)

Ez a prófécia egyértelműen Jézusra vonatkozik.

2) Jézus nem pusztán ember

Jézus azért jött, hogy elvegye a bűneinket. „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29) Ha Jézus ember, nem lehetett helyettesítő áldozat a bűneinkért. Egy Tanú azt mondta nekem, hogy azért lehetett, mert bűntelen volt. Csakhogy minden ember bűnös. (Zsolt. 14.3, 53.4, Róm. 3.23 stb.). De még ha bűntelen lenne is, akkor sem lehetne áldozat minden ember bűneiért, esetleg csak a sajátjáért, hiszen csak egy ember.

"Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." (Ézsaiás 53:5-6)

Ezt mondta róla Ézsaiás hét évszázaddal eljövetele előtt. Jézus csak úgy lehetett helyettesítő áldozat, ha egyszerre volt ember (hogy meg tudjon halni), és Isten (hogy bűntelen legyen, és legyen hatalma a halál felett a feltámadásra). „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (János 10:17-18).

3) Jézus tehát Isten

Ezt mondja róla Ézsaiás próféta: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, ERŐS ISTENNEK, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!" (Ézsaiás 9:6-7 K)

Az Istennek fordított szó helyén a héberben az „El” szó szerepel, mert az Elóhim (Isten) szóból származik, nem a JHVH! Jézus nem Jehova olyan értelemben, hogy kizárólag Jehova névvel illetett isten nem létezik. Létezik Isten, aki három személy, akinek az egyik - de nem a kizárólagos - neve Jehova (JHVH). Nem azért ez a neve, mert ezen a néven „anyakönyvezték”, hanem mert e név jelentése az Ő tulajdonságaira mutat rá.

Jézus önmagát Istennek vallotta, egynek az Atyával: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn. 10.30) A JT állításaival ellentétben ez nem azt jelenti, hogy "egy véleményen, egy akaratban levők vagyunk", hanem azt, amit az egyszerű olvasit is jelent: lényegileg egyek.

A zsidók is úgy értelmezték a szavait: „Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” (Lk. 5:20-21 K) Jézus nem tiltakozott ez ellen, hanem helybenhagyta a megállapításukat: „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk. 5:24). Ha Jézus nem volna Isten, akkor helyesbítenie kellett volna a farizeusokat, mondván: „én nem vagyok Isten, hanem hatalmat kaptam Tőle megbocsátani a bűnöket”. Jézus azonban nem ezt mondta. Ha tehát nem Isten, akkor itt tulajdonképpen hazudott! Aki hazudik, nem bűntelen. Ha bűnös, nem lehet helyettesítő áldozat....

Ugyanez történt Kajafás főpap előtt: Jézus azonban hallgatott. „A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. (Máté 26:63-65) Mi volt az „istenkáromlás”, amiért Jézust végül is keresztre feszítették? Talán az, hogy Isten Fiának, mint embernek vallotta magát? Ez nem lett volna istenkáromlás, és ezért nem kellett volna meghalnia. A főpap nagyon is jól értette, mit állított Jézus – amit a Jehova Tanúi nem akarnak elismerni -, hogy Jézus Istennek vallotta magát! Ez volt az istenkáromlás a szemükben! Ha csupán félreértésről lett volna szó, Jézus kijavította volna őket. De nem tette. Tehát ismét: vagy hazudott, vagy valóban Ő Isten.

Csak Istent szabad imádni!

Jézus Sátán általi megkísértésekor így hárította azt el:

Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Máté 4:10)

Vessük ezt össze azzal, amikor Jézus megnyitotta egy vak szemeit:

(János 9:35-39 K)

(35) ... Hiszel-é te az Isten Fiában?

(36) Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

(37) Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.

(38) Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.

(39) És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

Azt olvassuk itt, hogy a vak imádta Jézust. Mind a Máté 4:10-ben, mind a János 9:38-ban ugyanaz a görög szó szerepel az imádatra (proskuneo). Ha Jézus nem volna Isten, akkor a vaknak nem lett volna szabad imádni őt, vagy Jézusnak vissza kellett volna utasítani az imádatot, és valami olyat kellett volna mondania, mint a Máté 4:10-ben. De nem tiltakozott, hanem azt mondta, amit a 39. versben olvasunk. Ez is azt bizonyítja, hogy Ő Isten! (A JT Új Világ Forítása (ferdítése) az "imádatot" a kényes helyeken "hódolat"-nak fordítja, így próbálva tompítani az imádat szó súlyát. Náluk a "proskuneo" a Mt. 4:10-ben "imádat", de itt a Jn. 9:38-ban "hódolat". Hasonlóan a Zsid.1:6-ban-is hódolat, ahol arról van szó, hogy Jézus imádják az angyalok. Alátámasztandó, hogy Jézus angyal az ŐT at "imádat" szót a saját fordításában "hódolat"-ra módosította. Ez ám az igazi hamisítás!

Hitetlen Tamás nem akarta elhinni, hogy Jézus feltámadt, amíg kezeit a sebeibe nem márthatta. Amikor azonban meglátta Őt így szólt: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn. 20:28). Jézus vajon gyorsan kijavította, mondván: „ne mondj engem Istennek, mert csak egy Isten van, Jehova?”. Persze nem ezt felelte, hanem: „Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn. 20:29)

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

(János 20:31)

Pál szintén Istennek nevezte Őt:

"A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen." (Róma 9:5)

ÚVF-ban ez így szerepel: "övéik az ősatyák, és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen."

Mi indokolja a pontot az „Isten” szó előtt? (Azon kívül, hogy el akarják kerülni, hogy Pál Jézust Istennek nevezze?)

Meg lehet próbálni kiforgatni ezt a verset is, ahogy sok másikkal is teszi az Őrtorony Társulat, de itt is a természetes olvasat a legkézenfekvőbb. Az eredeti görögben az 'Isten' szó helyén nem az Úr (küriosz), hanem az Isten (Theosz) szerepel, így nem lehet ezt Jehovára cserélni. Hasonlóan, az ÓSZ-ben sem lehet Elóhim-ot Jehovával cserélgetni.

Marad tehát a tény: Pál Jézust Istennek nevezi.

Az egyetlen lehetőség tehát, hogy Jézus teljesen Isten, és teljesen ember. Ha nem is tudjuk ezt felfogni, akkor is így van. Azért jött el a világba, hogy bűneinket magára vegye, és aki hisz Ő benne, éljen általa. Csak Jézus Krisztusba, mint Istenbe vetett hit által nyerhető üdvösség, „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Ef. 2.9)

Beszélgettem egy Tanúval, aki azt hozta fel, hogy miképpen imádkozhat valaki saját magához, ahogy Jézus tette ezt az Atyához, ha ketten ugyan azok? Ez azonban csak az emberi gondolkodásban probléma. Nincs abban semmilyen ellentmondás, hogy az Atya elküldte a Fiút, hogy teljesítse az akaratát, hiszen Isten egy, de három különálló szuverén személy. Nem könnyű ezt véges emberi elmével megérteni (igazán majd csak a mennyben leszünk képesek erre), de ez nem ok arra, hogy kétségbe vonjunk Isten kijelentését.

Összefoglás.

Igeversek, melyek szerint Jézus Istennek vallotta magát:

A próféták így beszéltek: „Így szól az Úr…”

Jézus azonban így szólt: „megmondatott …, én pedig azt mondom…”

Csak Istenre jellemző tulajdonságok, melyeket Jézus magának tulajdonított:

1. Megítéli az emberiséget (Jn. 8:26, 9:39, 1Tim. 4:1)

2. Megbocsátja a bűnöket (Mt. 9:2-6, Mk. 2:5-11)

3. Örök életet ad (Jn. 3:36, 4:14, 5:24, 6:27, 40, 47, 54, 10:28)

4. Amikor Ő eljött a Földre, azt Istennek, Isten országának eljövetelével teszi egyenlővé (Mt. 3:2, 4:17, 10:28)

5. Ahogyan az emberek Őhozzá (Jézushoz) viszonyulnak, az fogja örök végzetüket befolyásolni (Jn. 3:36)

6. Amit Ő (Jézus) tesz, azt Isten tetteivel azonosította (Jn. 1:1-3, 8:28-29, 10:37-38, Zsid. 1-1-4)

7. Saját tekintélye alapján tanított (nem úgy, mint az írástudók). Nem „Így szól az Úr”, hanem „én pedig azt mondom” (Mt. 7:29)

8. Saját tekintélye alapján tesz csodákat (nem mondja azt, hogy „Isten nevében…”) (Mk. 2:11, 5:41)

9. Nem utasítja vissza az imádatot (amit vissza kellene, ha nem volna Isten) (Jn. 9:38; 2Móz. 34:14 vö. Zsid. 1:6)

10. Önmagát állítja például mások elé („tanuljátok meg tőlem…”) (Mt. 11:29)

11. Az ÓSZ-ben Istenre és a Messiás Királyra vonatkozó próféciákat önmagára vonatkoztatja. (Mt. 11:3-6)

12. Önmagát Istennel egyenlőnek tekinti „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn. 10:30)

Ezek egyike sem jellemző egy angyalra, sem egy prófétára. Ők mindig Isten nevében szóltak, üzenetet közvetítettek, míg Jézus a maga nevében, mint Isten beszélt!

Továbbá ezeken kívül még százszámra vannak közvetett bizonyítékok, melyek szerint Jézus Isten.

A szentháromság és a Szent Lélek, mint személy.

„Csupán egy igaz Isten van, az istenség egységét azonban három, öröktől létező, egyenlő, lényeg szerint azonos, szükségszerű létezés (szubsztancia) tekintetében különböző személy alkotja.” (B.B. Warfield: Trinity, The International Standard Bible Encyclopaedia)

Ahogy Jézust nem tarják Istennek, a Jehova Tanúi a Szent Lélek személy, és ezáltal Isten voltát is tagadják. Elvetik tehát a Szentháromság tanát. Vizsgáljuk meg ezt egy kissé.

A világ megfigyeléséből is arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a sokféleség létezik. Ha pedig létezik, akkor a kiváltó okban is jelen kell lennie ennek. Ezt mondja ki ugyanis a kauzalitás (ok-kokozat) tapasztalati törvénye. Az okozat soha nem lehet nagyobb sem mennyiségileg, sem minőségileg (összetettségében), mint a kiváltó oka. Egyféléből (például pirosból) csak egyféle (piros) jöhet létre. A három alapszínből azonban már az összes többi kikeverhető. Már e miatt is feltételezhető, hogy Isten egy Úr, de több (három) személy legyen. Ez alapján zárhatjuk ki például az Iszlámot, amikor a világ végső okát keressük, mert Allah csak egy, így nem lehet az összetett világ oka. Elismerem, hogy ez az érv önmagában nem elég meggyőző, inkább megerősítésként hat, melyet a Biblia támaszt alá végérvényesen. Milyen csodálatos, hogy a Biblia felfedi előttünk Istennek ezt a hármasságát! A fent már idézett Jn. 10.30 csodálatosan írja ezt le: „Én és az Atya egy vagyunk ” Az „egy vagyunk” utal az egységre (egy) és a különbözőségre (vagyunk) többes szám első személyben.

A Jehova Tanúi azt állítják, hogy a Szent Lélek nem személy. Valóban?

Például:

- intelligens (1Kor 2:10,11);

- értelemmel rendelkezik (Róm. 8.27) ;

- tanít (1Kor 2.13);

- megszomorodhat (Ef. 4.30);

- akarata van, cselekszik (1Kor. 12.11);

- irányít (ApCsel 16.6-11) ;

- elvezet az igazságra (Jn. 16.8);

- engedelmeskednünk kell neki (ApCsel. 10.19-21);

- megsérthető, „bántalmazható” (Zsid. 10.29).

Csupa olyan tulajdonság, amely csak személyre jellemző. Az, hogy a Szent Lélek nincs néven nevezve, elég gyenge érv, és csak a JT gondolkodásban szempont. Elképzelhetetlen, hogy a fenti tulajdonságok ne személyt, hanem egy hatást, vagy erőt írjanak le.

Mivel a Szent Lélek személy, de sem nem ember, sem nem angyal, továbbá engedelmeskednünk kell neki, mindez azt bizonyítja, hogy a Szent Lélek Isten.

A Jelenések könyvében a Sátán szembetűnően még le is akarja másolni Isten eme három személyiségét.

Sátán – Atya

Antikrisztus – Jézus

Hamis próféta – Szent Lélek

Lehet az írást csűrni-csavarni, hogy a saját szánk íze szerinti következtetéseket vonhassuk le belőle, de „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam [Jézusról]” (Jn. 5.39)

Egy szó, mint száz, az EGÉSZ BIBLIA Jézus és a Szent Lélek Istenségéről tesz bizonyságot, melyet nem lehet néhány kiforgatott verssel megcáfolni. Aki mégis ezt teszi, annak intő figyelmeztetés: "Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?" (Zsidók 10:29)

"Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is." (1 János 2:22-23)

Krisztus azt jelenti Megváltó, Messiás. A hazug az, aki tagadja, hogy Jézus a Megváltó, aki Isten, akinek így a vére által tisztulhatunk meg. Hazug az, aki azt állítja, hogy üdvösségünket egy szervezeten belül, annak engedelmeskedve találjuk meg. Hazug az, aki azt állítja, hogy Jézus áldozatán kívül az embernek még magának is hozzá kell tennie valamit ahhoz, hogy megtartást nyerjen. Hazug, aki szerint egy döntésen kívül még cselekedetek is kellenek.

A Sátán minden taktikát bevet, hogy eltérítse az embereket Istentől. Ha sikerül elérnie, hogy valaki ne tartsa Jézust Istennek, akkor elérte a célját. Ehhez sok eszközt használ. Akinél kell, a humanizmust és az evolúciós elméletet, másoknál az okkultizmust, ahol úgy ért célt, a hamis tanításokat. A paletta nagyon széles.

Még nem is foglalkoztam a JT-nak a végső időkre vonatkozó tanításaival, ahol szerfölött sok furcsaság található. A JT azt hirdetik magukról, hogy ők lesznek azok, akik Jézus ezer éves országlása alatt együtt fognak uralkodni vele.

„És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig." (Jelenések 20:4)

Itt azt olvassuk, hogy azok fognak uralkodni Jézussal, akik mártírhalált haltak Jézus bizonyságtételéért, tehát még az életük árán is kitartottak az mellett, hogy Jézus a testben megjelent Isten. Ám azok, akik Jézust még csak Isten Fiának sem tartják, mint a Jehova Tanúi, mit keresnének itt? Számukra valahol egész máshol készített helyet Isten.

Ha Jehova Tanúja vagy, ha esetleg csak rokonszenvezel a tanaikkal, akkor remélem, még nem késő, hogy Isten megmutassa neked is az Igazságot. Az egész világmindenség Jézus által, és Ő érte teremtetett. Az egész Ószövetség az Ő eljövetelét készítette elő. Ő az út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Ő általa. Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Krisztusra kérlek tehát, gondold át még egyszer, miképpen viszonyulsz Isten Fiához, mert ezen múlik a sorsod az örök életben. Újonnan születtél már?

„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3.3)

Megvallottad már bűneidet Istennek? Kérted Jézust, hogy legyen a személyes Megváltód? Hiszed, hogy Jézus áldozata elegendő a teljes bűnbocsánathoz? Hiszed, hogy az üdvösség nem veszíthető el, ha már megkaptad?

Ha mindezeket hiszed, örök életed van.

Úgy legyen!

Ámen!

13.

Hiába lököd az ezerszer agyoncáfolt jehovás maszlagodat, amit a 25%-os pajtidról másolsz ráadásul, ez még szánalmasabb...

Elég beírni ide a keresőre a "Jézus Isten" "Jézus Mihály"

szavakat és tódulnak az előzmények, néha gyakorolhatnád, talán nem égnél akkorát...

Aki nem elégszik meg a felszínnel úgy is visszaolvas, részemről nem pazarlom már az időmet ilyenekre.

Gratula, nagyon korrekt vitapartner vagy, én választ vártam tőled az érveimre, erre bemásoltál egy kilométernyi szemetet, valami hitehagyott blogról...

" Mivel ők sem szoktak fukarkodni a hozzászólásaik terjedelmében, és így az embernek nincs igazán kedve, hogy pontról pontra cáfolgassa azokat, így most én sem fogok fukarkodni a szöveg mennyiségével."

És itt már megint elkapott az a fránya röhögőgörcs :D, ember, két perc alatt el tudja olvasni a 13. hozzászólásomat még egy gyengébben olvasó is. És hogy ezért nincsen kedved pontról pontra cáfolgatni? Ez már szánalmas, ilyen gyenge kifogást..., akkor rajta, csak eggyet cáfolj meg! Szetintem nem a terjedelemmel van itt a baj, érdekes, még soha sehol sem érkezett válasz az utóbbi kommentemre...

" A JT-i pedig próbálják megcáfolni"

Kössz, azt már elvárnád, hogy cáfogassuk a te ideömlesztett mocskodat, mi? Majd ha érkezik tőled vagy bárki mástól érdemi válasz az előző kommentemre. Mellesleg má megtettük külön külön itt a gyk-n is. Itt egy kis ízelítő Isten nevével, a Jehova névvel kapcsolatos irományodra:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4..

Érdemes mindkettőt az elejétől végigolvasni!