A Jézus-keresztek nem számítanak bálványimádásnak?

Hát hogy ne lenne különbség...

azért ne keverjük már bele az aztékokat, akik csak áldozati bemutatás miatt haltak meg, semmi jó ügy nem volt mögötte.

Miért kíván egy Isten olyat, hogy azért haljon meg egy ember, mert épen olyan kedvem van, de alapos oka nincs.

S nem az Aztékok "Istene" hozta létre a földet, és az Aztékok Istenének fia gyáva módon nem merte magát feláldozni az emberekért, csak az emberek haljanak meg Ő érte...ha volt egyáltalán fia..., akkor beletudta volna élni magát, abba, hogy milyen érzés lehet valakit elveszíteni...

Katy Weaver

Bocsi lemaradt:

s akkor talán változtatott volna azon, hogy ne öljenek meg senkit elszakítva a szeretteitől.

Milyen szerető Isten tesz ilyet?

Katy Weaver

Vidiripi

Az aztékok is hittek a feltámadásban?

A legtöbbeknek talán az jut eszükbe az aztékokról, hogy emberáldozatokat mutattak be. Ez a szokás azon a hitnézeten alapult, hogy a nap nem tud feljönni, ha nem táplálják az emberek szívével és vérével. Diego Durán spanyol szerzetes beszámolója szerint 1487-ben a tenochtitláni nagy piramistemplom felavatásakor négy napon át több mint 80 000 embert áldoztak fel

Bár ez a spanyolokat elborzasztotta, meglepődve tapasztalták, hogy sok hasonlóság is van az aztékok és a katolikusok hite között. Például az aztékoknak volt egy, a katolikus áldozáshoz hasonló szertartásuk, mely során elfogyasztották isteneik kukoricalisztből készült mását vagy a feláldozott emberek húsát. Ezenkívül használták a keresztet, megvallották a bűneiket, és megkeresztelték a csecsemőket. A legérdekesebb hasonlóság talán az volt, hogy hódolattal tisztelték az „istenek szűz anyját”, Tonantzint, akit kedvesen a „mi kicsi anyánknak” neveztek.

Egy másik forrásmű szerint az aztékoknál az emberáldozatok száma a 20 000-et is elérte évente.

A The Ancient Sun Kingdoms of the Americas című könyvben ez áll: „Mexikó azték közigazgatását teljes mértékben úgy tervezték, hogy kielégítse a láthatatlan erők igényeit és megengesztelje őket azáltal, hogy annyi emberi szívről gondoskodik számukra, amennyi csak lehetséges. Az istenek itala a vér volt. Szüntelenül kisebbfajta háborúkat kellett vívni azért, hogy megfelelő fogolyáldozatok álljanak rendelkezésre, akiket feláldozhattak az isteneknek.” Amikor a nagy piramistemplomot 1486-ban felavatták, az áldozatok ezreit „hosszú sorba állították, hogy kezüknél és lábuknál megragadva kifeszítsék őket az áldozókő fölé. Szívüket kihasították és rövid ideig a nap felé tartva fölmutatták”, hogy kiengeszteljék a napistent. A The World Book Encyclopedia hozzáteszi: „Az imádók olykor ettek is az áldozatok testéből.” Ezek a szokások mégsem mentették meg az Azték Birodalmat vagy annak hamis vallását.

 Egyszer az egyik múzeumban a látogatókat egy olyan ábrázolás előtt vezették el, amelyen egy azték pap látható, amint éppen egy fiatal férfi szívét vágja ki.

Az aztékok, az inkák és a maják is hittek a lélek halhatatlanságában. A halál számukra éppúgy titok volt, mint más kultúrák számára. Szertartásaik és hiedelmeik segítették őket abban, hogy belenyugodjanak a halál tényébe. Victor W. von Hagen régész és történész a következőket írja The Ancient Sun Kingdoms of the Americas című könyvében: „A halottak valójában élők voltak. Csupán egy másik állapotba kerültek át; láthatatlanok, megfoghatatlanok, sebezhetetlenek lettek. A halottak . . . a törzs láthatatlan tagjaivá váltak.”

Katy Weaver

Tudod kedves Kérdező én a magam részéről belefáradtam, hogy a hozzád hasonlóknak válaszoljam meg UGYANAZT a marhaságot amit nap mint nap felhoznak és ezeken lovagolnak már mióta. Így ha érdekel akár a Jézus életével kapcsolatos gondolataim akkor javaslom a keresőt.

Viszont kötelességemnek érzem, hogy véleményemet kifejezzem a témához fűzött írásaiddal kapcsolatban. Tipikus példa vagy az Isten tagadás és az ateista primitivizmus mellet hiszen a szád nagyon-nagy, amivel talán még nem is lenne probléma...csak kérdem één! Mire fel? Az írásaidban tapintható a gyűlölet és a mélységes sötétség(ami a tudást illeti) Borzalom olvasni ezt a sok förtelmet amit kifröcsögsz magadból...

én vallásosként szeretek ateistákkal vitatkozni mert rendszerint jó kis témák kerekednek ki ezeken az alkalmakon...és igen értelmes beszélgetések szoktak lenni! Te viszont a másik véglet szégyene vagy :)

még jó, hogy kezdődik a suli és végre a hozzád hasonló unatkozó tinik is le lesznek foglalva...Ennyit akartam :)

Holnap talán majd válaszolok de most kissé fáradt vagyok már ehhez :)

Te viszont a korábbi válaszaid alapján nem értesz egyet a legtöbb történésszel, hisz szerinted Jézus létezett, ahogy az apostolok is, csak a velük kapcsolatos történetek (csodatételek és minden más) kitaláció.

De vegyük alapul azt, hogy akiről nem írtak a korabeli történetírók, azok kitalált személyek. Namármost. Sem te, sem az én őseimről nem írtak a korabeli történetírók, tehát ők nem is léteztek, így aztán én sem létezem, ahogy te sem. Világos a logika. :)

Mellesleg pedig rengeteg történetíró írt Jézusról. Kezdhetjük mindjárt az apostolokkal. Melyik korabeli történetíró lenne a számodra hiteles?

Kérdeznék megintcsak én is egy dolgot. Barabás szerinted létezett? Ha igen, melyik korabeli történetíró írt róla? Az a szokás is csak kitaláció, hogy a neves alkalmakkor a római hatóságok egy-egy elítéltet engedtek szabadon? Várom érdekfeszítő válaszod, amiből kiderül, hogy ez a szokás az aztékoknál is meg volt, a rómaiak meg csak utólag koppintották, vagy nem is koppintották, csak ezt is kitalálta az utókor.

Egyébként szerintem nem vagy sötét. Jók az érveid, de elfogult is vagy, és néha következetlen, ahogy most is.