Keresztyén társaim, erről mi a véleményetek?

Ők szeretik hamisított Bibliát mutogatni. Az említett ige így szól:

Ján 14:30 Nem sokáig beszélek már veletek, mert közeledik e világ fejedelme, bár fölöttem nincs hatalma.

Csak fejedelem, de nm uralkodó!!!! Attól, mert valaki azt hiszi, hogy van hatalma, még nem azt jelenti, hogy ez gy is van. Az ember dönt kit szolgál. Istent e, vagy a sátánt (és hamis Bibliát gyárt).

Hamarabb küldtem, mint befejeztem volna. A kérdésed második fele pedig így szól:

Luk 4:6 Így szólt: „Neked adom ezeknek az királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mert mindez az enyém, és én annak adom, akinek akarom.

Nem azt mondta, hogy ő a király, hanem övé minden földi királyság, földi hatalom földi dicsőség. Gondolom nem kell külön leírnom mi a különbség a földi (testi) és mennyei (lelki) dicsőség, hatalom, vagy királyság között. :)

Aggodalomra semmi ok! :)

A Bibliában a rossz értelembe vett "világ" mindig ellentétben áll az Egyházzal, a választottak népével. A széles úton sokan haladnak a Sátán és ördögei csábításának engedve, tehát ilyen szempontból ő a világ fejedelme. De csak azok felett van hatalma, akik maguk vetik alá magukat az Ő uralmának, akik a gonoszság lelkületét követik. Nemcsak Krisztus, hanem semmelyik ember felett nincs hatalma az ördögöknek! Már Káinnak azt mondta az Úr a gyilkosság előtt, hogy uralkodhat a bűn felett, Jóbbal is csak azt tehette a Sátán, amit Isten engedett neki, és a gadarai megszállott esetében is látjuk, hogy még ahhoz is engedélyt kellett kérniük, hogy állatokat (a tisztátalan disznókat) szállják meg! A Sátán és angyalai legfeljebb az elpusztuló világ fejdelemei, de azok közül is csak azoknak, akik akarattal követik őt és nem Istent. Ha Isten, az Úr tiszteletben tartja az emebr szabad akaratát, akkor ezzel az ördögök sem tudnak mit kezdeni.

Ugyanakkor a következők miatt sem kell azt gondolni, hogy a Sátánnak az egész világ felett van hatalma:

Lk 10,17. Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!

18. Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

19. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

Illetve:

Mt 28: 18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tehát: Krisztus földrejöttével még a Sátánnak ez a dajta korlátozott hatalma is méginkább háttérbe lett szorítva.

De akkor ellent lehet vetni, hoyg most ha szétnézünk, valóban mindenhol a gonoszságot, hazugságot, pogányságot látjuk! Ez csupán a mi korunk, és erre a magyaráaz a Jelenések Köynvében van, ha normálisan értelmezzük. Az első fejezetek arról szólnak, hogy a megszülető Egyházat kegyetlenül üldözni kezdi a Sátán, de aztán legyőzetik és hamarosan létrejön Krisztus hosszú ideig tartó földi uralma. Krisztus első eljövetelekor tehát ítéletre vetettett a Sátán és megkötöztetett. Akárhogy is nézzük a történelmet, a kereszténység valóban egy nagyon dicső világuralmi korszakot futott be! Ami a XX-XXI. században ért véget, amikor ismét eloldoztatik a Sátán. Újraindultak a keresztényüldözések (lásd: kommunizmus, detto az zajlott, mint a római fenevad császárok idejében), majd a mi korunkban Góg és Magóg pogány szövetsége ront neki globálisan a kereszténységnek: ezek a pogány vallások, ezotéria, New Age, stb. Tehát most valóban úgy érezzük, hogy erős a Sátán, ami bizony igaz is, de mindez előre meg volt írva.

Persze a Jelenések könyvének többféle értelmezése van, én is olvastam jópárat, de szerintem a fenti értelmezésben áll össze minden ellentmondásmentesen. Mert annak is igazat adunk, hogy a Jelenések próféciái közel vannak (ez többször elhangzik az I. században keletkezett műben), és annak is igazat adunk, hoyg valóban drasztikusan csökkent ezután a Sátán globális hatalma a világban, és annak is helyt adunk, hogy a mi korunkban kereszténynek lenni ciki, míg a korábbi korokban nem kereszténynek lenni volt ciki. Ezek függetlenül a mi szubjektív véleményünktől a legobjektívebb globális dolgok, amikről az Írás is szól. Remélem, ennyi elég lesz válaszként. :)

Nem vagyok tagja a Jehova Tanúinak, de szeretném részletesen leírni a választ számodra.

Valóban, Jézus korában "jogilag" az evilág fejedelme a Sátán, Isten ellensége volt. Ez nem jelenti azt, hogy korlátlan hatalommal rendelkezett volna a világ fölött, de abban az értelemben, ahogy Jézusnak önmagát bemutatta a Luk. 4:6-ban (a föld országai fölötti hatalom és dicsőség birtokosa), valóban az evilág fejedelme volt.

Hogyan és mikor került hozzá ez a hatalom?

Ha elolvasod a teremtés történetét, láthatod benne, hogy Isten az evilág feletti uralmat eredetileg az embernek adta:

"1Móz 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

1Móz 1:27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

1Móz 1:28 És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

Vagyis az a hatalom, amire Sátán Jézusnak hivatkozik, eredetileg az emberé volt.

Nézzük meg pontosan, Sátán mit mondott Jézusnak, amikor másodszor megkísértette:

"Luk 4:6 És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom;

Luk 4:7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz."

Jól mondják a többiek, hogy Sátán a "hazugság atyja", hazugsággal próbálja mindig becsapni az embereket. Azonban, ha megnézzük, hogyan csapta be Évát az Édenkertben (1Móz. 3.), és hogyan akarta Jézust is becsapni, láthatjuk, hogy az Írás nagy erővel leplezi le azt a trükköt, amit mindig alkalmaz. Láthatjuk, hogy amit mond, az nem teljes hazugság, abban mindig van egy kicsi igazság, de elferdíti úgy, hogy az eredmény hamis legyen, amely Istentől elfordító cselekvésre ösztönöz. És mégis, a hazugság kis "igazságmagva" miatt az "áldozat" meg legyen róla győződve, hogy helyesen cselekszik.

Hasonlóképpen, ezt a taktikát alkalmazta Jézusnál is mind a három megkísértés alkalmával. A második megkísértésnél, amelyről most beszélünk, teljesen világos, hogy a szavainak nem az első része, hanem a második része volt a hazugság. Tehát igaz volt az, hogy Sátáné volt a föld országai feletti hatalom és dicsőség. Miért?

A Sátán mindig hazudik, de sosem hülye. Ha ez az első állítása már eleve hazugság lett volna, akkor ebben nem lett volna Isten Fia, a világmindenség hatalmi viszonyaival tökéletesen tisztában lévő Jézus számára semmi kísértés, hiszen egyszerűen azzal válaszolhatott volna, hogy "hazudsz Sátán, nem is adatott neked". De Jézus nem cáfolta meg, amit mondott, hanem az állítása méregfogát húzta ki azzal, hogy leleplezte benne a ferdítést: meg van írva, hogy csak az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. (Zárójelben: nem számít, hogy mennyire kecsegtető, amit mások ígérnek ezért az imádatért cserébe.) Ezzel egyúttal bemutatta azt is, hogy mit kellett volna Évának és Ádámnak válaszolnia az Édenkertben, amikor a kísértő azzal kecsegtette őket, hogy olyan bölcsek lesznek, mint az Isten, ha esznek a tiltott gyümölcsből. "Nem számít, mit nyernénk azzal, ha ennénk a gyümölcsből, nekünk azt mondta Isten, hogy ne együnk belőle, úgyhogy ehhez tartjuk magunkat."

Megjegyzendő, hogy mint mindig, a Szentírás minden szavának gondos elemzése most is nagyon beszédes eredményre vezet. Sátán a Luk. 4:6-ban a "nekem adatott" helynél a "paradidómi" kifejezést használja. Ennek a szónak a jelentése "odaad, átad, kiszolgáltat, elárul, átenged". Ennek a jelentősége akkor látszik igazán, ha összevetjük azzal, ahogy Jézus beszélt a mennybemenetele előtt a Máté 28:18-ban, amikor azt mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." Ezen a helyen a sima "didómi" kifejezést használja az Írás, amelynek jelentése "ad, ajándékoz, odaad, átnyújt, rábíz".

Vagyis mi derül ki ebből? Az, hogy Sátán szóhasználatában, ahogy mondja Jézusnak, hogy "nekem adatott, és annak adom, akinek akarom", benne van, hogy a világ feletti hatalmat nem törvényesen, Isten tökéletes akaratának megfelelően kapta (mint Jézus a feltámadása után), hanem kicsalta azt annak törvényes birtokosától, az embertől, az ember árulása által át lett neki játszva, tehát úgy lett ő a világ fejedelme mint bitorló, nem mint törvényes uralkodó.

Annak az oka, hogy ez az állapot mégis huzamosabb ideig fennállhat, az, hogy a hatalom Ádámtól ugyan megcsalattatás által, de a saját hibájából és szabad akaratából lett átjátszva Sátán kezére, ezért "jogilag" nem lehet megtámadni. Az egyetlen lehetséges út a "jogi helyzet" rendezésére és az embernek a Sátán uralma alóli felszabadítására az volt, hogy Isten "visszavásárolta" (=megváltotta) az embert azzal, hogy Jézust emberként elküldte és a vérével "kifizette a váltságdíjat".

Innen pedig vissza a Máté 28-hoz: ebből az is kiderül, hogy "jogilag" már megtörtént a helyzet rendezése, amikor Jézus feltámadt a halálból. Erről ír Pál is, amikor azt mondja:

"Kol 2:10 És [ti] Ő benne [Krisztusban] vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;

(...)

Kol 2:13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,

Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;

Kol 2:15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban."

Viszont Jézus, ahelyett, hogy ennek a jogilag (de iure) az Ő kezében lévő hatalomnak tényszerűen (de facto) is érvényt szerzett volna a feltámadása után, közel 2000 évvel ezelőtt, felment a mennybe, és akkor fog törvényes uralkodóként visszatérni, amikor "a nemzetek ideje", a kegyelem órája, ami most van, lejár. Ekkor kerül Sátán oda, ahova Jézus feltámadása óta való: a mélységbe, láncokra verve.

Amikor a tanítványok megkérdezték tőle a feltámadása után, hogy miért nem szerez érvényt azonnal a hatalmának, és állítja helyre a földön a királyságát, ezt válaszolta:

"Apcs 1:6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?

Apcs 1:7 Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.

Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig."

Összefoglalva tehát: de facto továbbra is Sátánnál maradt az "evilág fejedelme"-ként betöltött hatalom, de mivel jogilag már minden fejedelemséget Krisztus legyőzött, és azok a lába alá vettettek, ezért Isten népe az Ő Nevével eredményesen harcolhat a gonosz erőivel Isten Szent Lelke (Szelleme) által - ahogy azt az Apostolok Cselekedeteinek könyve szép példákkal be is mutatja. Vagyis hatalmat adott nekünk Jézus, hogy kijöjjünk a Sátán uralma alól, és ne szolgáljunk többé a bűnnek, hanem Krisztusnak.

"Fil 2:9 Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való;

Fil 2:10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké."