Mikor találkoztál először Istennel?

Nem szólt semmit, pedig ma indokolt lett volna. De úgy érzem, hogy nem hagyott el.

("az a gáz, amikor valaki azt hallja, hogy egy hang mondja neki, hogy csecsemőket ölni. Nem hiszem, hogy Istentől van")

Akik állítólag találkoztak Istennel, nem csak hallották, hanem érezték és teljesen megváltozott utána a személyiségük és gondolkodásuk.

Nem mondhatnám hoggy kellemes érzés volt. Hiszen én sem szeretek rossz híreket kapni. Az első alkalommmal ugyanis (napok alatt jött átt az üzenet) az volt az üzenete, hogy sokan le fognak nézni, sokaknak nem fog tetszeni az új énem, de teljes valómmal Őt kell követnem, ez az és sorsom, de … felnőttem, 20 év vándorlás, keresés ezennel befejeződöt!

A második üzenet rövidebb volt, egy hónappal az első után. Az áldozócsütörtöki misén villant belém, már majdnem hallhatóan, hogy az apám (aki egy hete készült arra csütörtöki misére) már halott. A teste még életben van a gépek miatt, de a lelke már egy nagyobb templomban, velünk van a misén.

Azóta is sokszor kaptam tőle üzeneteket, de ez a kettő volt az, amit fontos volt elmondanom.

És remélem mondanom sem kell, hogy az üzeneteket nem a "hangok" mondták :-)

Soha nem fogja a hangját hallatni, mert az elhívatás egyféle képen zajlik.

És nem össze vissza

Jézus sem mondta soha, hogy majd hangokat fognak hallani

Isten a szaván keresztül hívja az embereket, és egyféle módon lehet tanulni és tanítványa lenni, ahogy az első században is be indult a munka.

Mert akkor a a valódi keresztényeket is a megosztottság és a háborúság jellemezné.

Nem vicc intenziven fekudtem hallucinaltam rendessen nagyon fiatal voltam.beszelgettem Jezussal es jol megszidott egy csomo minden miatt az osszes gyerekkori csinytevesem bunom szoba /kepekbe kerult lattam mindent es nagyon szegyeltem magam.

O beszelt vagyis inkabb nezett belem latott es a kepek jottek es ereztem amit uzent.

Erdekes volt.

Aztan sokszor dicsoites kozben jottek az uzenetek az otletek.de soha nem szavak inkabb erzesek

Nehez elmagyarazni neha egy kulonos erzes jon olyan paplan bugyola szeru meleg oleles aztan jonnek a gondolatok.

Én 5-6 éves voltam, amikor Jézus megjelent nekem.

Az ajtóban állt, rám nézett, mondott nekem valamit (amire már nem emlékszem) és rám mosolygott. Felemelő érzés volt, de nyugtató.

"Mert akkor a a valódi keresztényeket is a megosztottság és a háborúság jellemezné"

Mert ez egyáltalán nem jellemző a keresztényekre :D Ja, hogy aki nem ért egyet veled, az nem valódi?

Ja, és azt elfelejtettem említeni, hogy azóta szinte sose történt velem semmi gond, mindig vigyázott rám Jézus.

(amit elloptak tőlem, az vissza lett szerezve; mégse buktam meg, évekkel később átmentem egy pótvizsgán, egyszerse vertek meg, pedig lett volna rá lehetőségg csak "el lett intézve" )