Ha a tízparancsolatban benne van, hogy ne ölj, akkor én jobb és tisztességesebb vagyok Istennél?

Ha te Istent klotyón ülve és merengve kicsinyesnek, kegyetlennek, igazságtalannak..stb degradálod, akkor azt hiszem ez olyan felvetés, amire talán az a legtalálóbb, ha azt mondom, hogy dedós szinten sem állsz.

Most tehát az a kérdés, hogy vajon te tévedsz Istennel kapcsolatban és nagyobb sötétség van benned, mint alagútban, vagy én tévedek, amikor azt állítom, hogy a kérdésed olyan szinten primitív, mert teljes képzavarban élsz afelől, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy provokatív. Ugyanis ez az.

Értelmetlen, ostoba, kicsinyes, ..maga a megközelítés pedig abszurd.

Nagyon érdekel, milyen szinten fognak ehhez az alpári kérdésedhez hozzászólni. Lesz e olyan ember, aki képes ide lesüllyedni, vagy inkább kihagyják a kérdésed és lépnek tovább.

Javaslom egyébként, hogy legózzál, építs légvárat...bármi mást, de teológiával semmiképp ne foglalkozz.

Mindenkép nagyobb hasznod fog származni belőle és nem derülnek ki a gondolataid.

Megint itt egy ember, aki megtalálta a bölcsek kövét és majd mindjárt kioktat bennünket..... :D

Hány éves is vagy ezzel a hatalmas intellektusoddal? 18-nál több?

Jól leírta az előző. Az Ószövetségen nagyon erősen nyomot hagy az ókori gondolkodásmód. Ne kérd rajta számon a XXI. századi világnézetet.

Olvass el néhány vallástörténettel kapcsolatos könyvet,és tisztább lesz a kép.

Az ókori közel-keleti ember nem egyénben gondolkodott,hanem közösségben (elsősorban klán, törzs). Tehát a jó és a rossz fogalma is ehhez idomul,még nem objektív fogalom. Mint ahogyan Isten sem az egész világ istene, hanem csak a zsidóké- egészen a babiloni fogság idejéig,akkor kapott erőre a szigorú monoteista gondolkodás. És onnan kezdték visszafelé értelmezni a saját történelmüket,főleg a biblia papi írói. Ők úgy értelmezték újra a mögöttük álló évezredeket,hogy akkor ment jól a soruk,mikor YHWH-t követték,amikor pedig nem,jött a szopi. Ehhez idomult az istenképük,így értelmezték a világot. Amikor az ÓSZ-t olvasod,ezt lásd meg. Senki sem tud 100%-ig kilépni a saját élethelyzetéből,tehát az ő istentapasztalatukat ez határozta meg.

Szia!

Igen, de a Biblia értelmezéséhez tudnod kell, hogy az Ószövetség abból az alapvetésből indul ki, hogy az ember kiűzetett a paradicsomból, amely arra utal, hogy a cselekedeteit a létezés teljességének hiánya hatja át. Az Ószövetség népe ezt a hiányt nagyon gyakran a saját egója általi kinyilatkoztatásokkal pótolta, vagyis az isteni lét keveredett az egó életpusztító megnyilvánulásaival. Ezeket gyakran hitte isteni parancsnak és adta tovább írott formában az utókornak. Harag, féltékenység és az erőszak bármilyen megnyilvánulása nem Isten parancsai voltak, hanem az egó megnyilvánulásai.

Viszont a bölcsesség ott rejlik a szavak mögött, ugyanis valamilyen mértékben ezeken a létezésben bekövetkező fokozatokon,-ki ilyen, ki olyan mértékben és mélységben,-mindannyian átesünk.

Ha azt érzed, hogy az ószövetségi Istenkép hamis számodra, akkor jó úton jársz.

Még annyit, csak mert burkoltan a kereszténységre utaltál, hogy a kereszténység nem vallás, hanem beavatás az emberi alapállásba az evangéliumi életrenden keresztül. Vallást Pál apostol csinált belőle, aki, mint leveleiből is kitűnik, érti, de nem tudja, amiről beszél. Haláláig keveredett benne az ószövetségi dorgáló, haragvó, büntető Istenkép (egó) és a Krisztus identítás.

És függetlenül attól, hogy vallásos iratokról beszélünk, amiről szó van az nem vallás, hanem ontológiai esemény, tehát a létezésben végbemenő esemény.

"Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr."(Róm.12,19)

Gondolom itt ebben a versben megtalálod a választ kedves kérdező.

Áldott Húsvétot mindenkinek!