Van itt olyan, akik kitért a hitéből? Miért, hogyan, mikor? Most jobb vagy rosszabb?

"Miért, hogyan, mikor?"

Két éve, először csak agnosztikus lettem, aztán egyenes út vezetett az ateizmushoz. Miért? Azért mert egyre többet kezdtem gondolkozni a Biblia tanításain, egyre több illogikus dolgot fedeztem fel benne, amit a különféle felekezetek is másképp magyaráznak (mesélnek be neked). Az is közrejátszott, hogy imádom a tudományt és állandóan ismeretterjesztő műsorokat néztem, de előfordult, hogy bibliakritikákat is olvasgattam, sőt beleolvastam Leo Taxil szórakoztató bibliájába is.

"Most jobb vagy rosszabb?"

Ezt egyéne válogatja. Nekem ezerszer jobb lett. Tudatosult, hogy én vagyok felelős a sorsomért, és az összes ballépésem, elszalasztott lehetőségem az én saját hibám és felelősségem. Sokkal pozitívabban gondolkozom és még sorolhatnám...

Kedves első válaszoló!

Miben változott meg úgy konrétan a hitedből való kitérés után az életed?

Megtettél olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél megtenni az életedben?

Vagy eddig is olyan dolgokat tettél, melyek a vallás szerint helytelen, rossz, bűnös dolgok? Ha igen, elárulnád? (tudom, hogy magánügy csak kiváncsi vagyok)

Ne haragudj a kérdésért, de teljesen úgy érzem, hogy egy rohadt nagy zavar van a fejedben a vallással kapcsolatban (ezt ne beszólásnak vedd). Miből gondolom?

"Nekem ezerszer jobb lett."

Miért lett jobb? Miben lett jobb? Vagy kinek?

Bántott valaki a hited miatt? Vagy más emberek leendő ítéletével és annak módjával nem érettél egyet? Ha igen, akkor miért?

Tegyük fel, hogy a Bibliát emberek találták ki. Ott van a többi vallás is. Azokat is emberek találták ki? Tegyük fel, hogy igen. Ezek miért zárják ki Istent?

Zavar, ami a világban történik?

"Tudatosult, hogy én vagyok felelős a sorsomért"

Nem hiszem, hogy a Biblia például mást állít. Csak azt mondja, hogy nincs jogod bármit megtenni bárkivel. pl. egy eszelős kedvéért öldökölni. Tudom, hogy sokan állítják, hogy születésed óta bűnös vagy és ez elég zavaró lehet és igazságtalan is (bár nézőpont kérdése és helyzettől függ). Gondolom te is tudod, hogy senki sem tökéletes. A Biblia pedig nem kér olyan dolgokat, amik téged bármiben korlátoznának. Csak olyan dolgokban korlátoz, amikhez nincs jogod vagy neked és a társadalomnak használ. Ha úgy gondolod, hogy tévedek, akkor javíts ki.

"elszalasztott lehetőségem az én saját hibám és felelősségem. "

Így van. A te hibás az elhalasztott lehetőség. A Biblia sem ír mást.

Viszont felelősséggel nem magadnak tartozol. Bármit megtehetsz és majd magaddal elszámolsz?

Nem teszel meg bármit? Miért nem? Gondolom van olyan dolog, amitől hánynál, ha megtennéd.

Szerintem ettől nem egy agymosott, korlátolt, primitív rabszolga leszel, ha egy becssületes ember, ami a kereszténység szempontjából nagyon pozitív.

Miért gondolkodsz pozitívabban? Miért jobb számodra, ha nincs egyáltalán Isten?

Miben jobb, könyebb az élet?

Eddig miért hitted el, amit mondtak?

"Az is közrejátszott, hogy imádom a tudományt és állandóan ismeretterjesztő műsorokat néztem"

Erre nagyon tudok harapni. Valaki elterjesztette ezt a zöldséget, hogy vallás és tudomány ellenségek. És azzal a marketinggel akar mindenkit elfordítani a vallástól, hogy aki ateista, az már okosabb a vallásos tuskóknál és racionálisan gondolkodik, nem lehet mosni az agyád.

Elárulom nekedd, én is imádom a tudományt. És most senkit nem akarok megbántani, de egy némelyik tudományos műsoron szoktam akkorát nevetni, mint azon, ahogy mások kiforgatják Istent.

Van amikor méretes ökörségeket beszélnek benne (nem Istennel kapcsolatban).

Azért, mert megnézek néhány tényleg nagyon érdekes, jó műsort, még nem fogok ateista lenni.

Még azt bírom, amikor azt hiszik néhányan, hogy ateista = Istent és vallásos embert üldöző.

Ezt nem rád értem. Csak látszik, hogy néhányan divatból és fájdalomból lesznek ateisták vagy pedig villogni akarnak, hogy ők okosak és nem parancsol nekik senki.

Ezt nem általánosan írom az ateistákra, mert szerencsére több a kivétel az ilyenből. De gondoltam megjegyzem, mert most rossz kedvem van:)

Kedves második válaszoló, a kérdés nem hozzád szólt, nem kérte senki, hogy kezdj el hittéríteni. Különben én mondom neked, hogy egy olyan embert, aki MÁR teljesen kitért a hitéből (szóval korábban hívő volt), azt nagy valószínűséggel soha az életben nem fogod visszaédesgetni, kár is fáradozni vele. És ezt most nem rosszindulatból mondtam, magaból indultam ki:)

Én lassan 3 éves kezdtem "kiszállni" a dologból, azelőtt romkat vallású voltam. A családom is vallásos, szóval már a neveltetésem ilyen alapú volt. Csak kicsit elcseszett módon. Apám, és a családja sokszor erőszakkal akarta rám erőltetni a vallást. Ha például vasárnap nem akartam templomba menni, aznap nem mehettem sehova. Ha nem mentem el ünnepi misére, napokig nem szólt hozzám (apu). De ettől függetlenül nem utáltam a dolgot. Sőt, nagyon komolyan vettem, lelkileg. De félelmeim is voltak. Például 6 éves koromban olyan dolgok miatt sírtam, hogy mi lesz a halál után, lehet, hogy a pokolra kerülök stb. Aztán elsőáldozó is lettem. nagyon komolyan vettem a felkészülést, ezen röhögött mindenki. A gyóntatószékben szó szerint sírtam, mert nagyon komolyan vettem, mindent elmondtam, és szégyelltem is. De utáltam, és természetellenesnek találtam. Nem is mentem azután, csak 4-5-ször összesen. Meggyőztem magam, hogy teljességgel hülyeség, mert ha Isten mindent tud és mindent lát, akkor semmi szükség arra, hogy én egy harmadiknak meggyónjam a bűneim. Persze ott maradt bennem a hülye alapozás is: mi van, meghalok, és azért kerülök a pokolra, mert nem gyóntam meg a halálos bűnöm. Áh, rettenetes volt az akkori észjárásom.

aztán 12 évesen rákos lettem. akkoriban anyám rengeteg ezoizéhez elcipelt, ésyre kezdett lazulni az istenképem, már nem vettem olyan komolyan a Bibliát. És egy egyre jobb lett. De még mindig voltak bennem félelmek a hittanórákon, templomokban belém plántált hülyeségek miatt.

aztán egyre jobban megutáltam a vallásokat is. Rájöttem, hogy a történelem során mekkora szerepe volt a vallásnak/egyházaknak/ideológiáknak a rossz dolgokban. És ez sajnos ma is így van. Nézz szét csak ezen az oldalon, hogy emberek milyen kérdéseket képesek kiírni, és milyen válaszok érkeznek. Persze nem akarok általánosítani, vannak normális vallásos emberek, barátaim között is. Csak sajnos ez a kisebbség. Egyébként a hitemtől kb. 3 éve kezdtem megválni. azt hiszem, Dolák-Saly Róbert hatására, aki a szkeptikus gondolkozás nagy élharcosa:) Ő emlegette mindig Carl Sagant, kinek a könyveit később el is olvastam. a korok és démonokkal kezdtem. Döbbenetes, milyen igaza van. Rájöttem, hogy a vallás és a hit nem szerepelhet egy asztalon a szkeptikus gondolkozásmóddal és a racionalitással. Márpedig utóbbi kettőre nagy szükség van a mai világban, és sajnos egyre jobban kiveszik az emberekből. Aztán elolvastam Richard Dawkins Az isteni téveszme című könyvét. Ez már erősen ateista hangvételű könyv, sokszor elfogult is, de rengeteg igazság van benne. ezután határoztam el, hogy ateista leszek:) Ez így utólag visszagondolva naiv kis butaságnak tűnik:) De kellett, hogy az legyek, aki most vagyok. Nagyon sokáig, több, mint egy évig tartott, míg sikerült kivernem a gondolkodásomból a gyerekkoromban belém programozott zagyvaságokat, amelyek iszonyúan korlátoltak, mint utólag rájöttem. mind gondolkodásba, mind toleranciában. Ma már nem mondom, hogy ateista vagyok. Az, hogy valaki 100%-ban elutasítja isten létét, az legalább akkora butaság, mint 100%-ig hinni olyan dolgokban, amelyekre nincs is bizonyítékunk. ezért agnosztikus vagyok. egyikre sincs bizonyíték, így em foglalok állást egyik állítás mellet sem:)

Amúgy rám jó hatással van, most már. Igaz, sokat kellett küzdenem érte. Nyugodtabb vagyok, nyitottabb, objektívebb. Most már humanista látásmódom van:)) a világlátásom központjában az ember van, nem Isten s a túlvilág.

19/L

Szia! Velem megtörtént hogy úgymond "kitértem a hitemből". Az én esetem teljesen más volt mint az előttem szólóé. Egyébként az ő példája tökéletesen megmutatja, hogy milyen az amikor valaki csak a vallásosságig jut el nem az igaz hithez, megtéréshez. De mivel nem ő a kérdező, most nem ezzel akarok foglalkozni, neki inkább ajánlom ezt a képet ami jól mutatja a kettő közötti különbséget (szerintem a bal oldali leírás rökéletesen illik rá): [link]

De hogy a témára térjek:

Baptista keresztény családban nőttem fel, biblikusan neveltek, tehát soha fel nem merült bennem a kérdés hogy Isten létezik-e vagy sem (ezért nagyon hálás vagyok). Keresztény iskolába is jártam (fontos: nem egy átlagos egyházi iskolába ami csak a nevében keresztény, hanem egy igazi hívő környezetű iskolában), mindig jártam istentiszteletekre. Meg is tértem, be is merítkeztem és élő kapcsolatom volt Istennel. Aztán jött a bökkenő: a kamaszkor. Ahogy kamaszodni kezdtem, elkezdtek más dolgok érdekelni. Elkezdtem focizni, hamar fociőrültté váltam. Mindenem lett a Chelsea FC, állandóan meccset néztem vagy Fifáztam vagy játszottam. Itt már Isten kezdett eltűnni a "süllyesztőben". A korábbi napi szintű Biblia olvasásból nem maradt semmi, a Biblia ott porosodott a polcon. Aztán megutáltam az iskolát mondván "semmi értelme". A jegyeim látványosan romlottak. Aztán jött a még nagyobb gubanc: a csajok. Hála Istennek nem sikerült belegabalyodnom valami akármilyen kapcsolatba, de történt más. Olyan perverz lettem hogy csak na. Nagyon kemény pornófüggő lettem és az ezzel járó nagyon káros dolgok is elértek. Ekkor már fütyültem Istenre. Egyszerűen nem érdekelt egyáltalán. Nagyon jól tippeltem/tippelek és így a szerencsejátékos ismerőseimet nagyon sokszor kisegítettem (és sokat is nyertek), ha a szüleim nem lépnek közbe magam is rászokom szerintem. Aztán egyszer megtaláltam a Bibliámat ami fehér volt már a portól. Elkezdtem olvasgatni aztán ott kötöttem ki, hogy nem tudtam letenni, mert Isten olyan komolyan megszólított. Onnantól szépen megváltozott minden. Isten visszakerült az életem csúcsára. Abbahagytam a fociőrületet, a szerencsejátékot a "csajozást". És hat nagyon komoly év után, kemény küzdelmek árán leszoktam a pornóról. Gyakorlatilag újra megtértem és ez teljesen megváltoztatta az életemet: azóta az iskolautálat helyett a gimnáziumom egyik éltanulója lettem, a focit mint eszközt használom Isten dicsőítésére, és bizony már van egy sejtésem hogy ki lesz a feleségem. Azóta ösztöndíjjal Amerikában tanulok New England egyik legjobb iskolájában. Ha Isten akkor nem szólít vissza magához akkor valószínűleg most iskolakerülő lennék és Kaposvár valamelyik bárjában egy BL meccs nézése közben a csajokat hajkurásznám és még rosszabb pornófüggő lennék mint voltam. De Isten megszólított, óriási hála van ezért a szívemben, és már neki élek, és van életcélom és reményem. Az én életemben ekkora különbséget jelentett az hogy "kitértem" a hitemből és az hogy vissza is tértem. Ha Isten nem hív vissza akkor most igen csak benne lennék a pácban.

Tehát akkor az első válaszoló jegyet vásárolt a Pokolba. Ez nem jó, ugye tudod hogy az a hely még az ép észnek is sokkoló.

A Hit Hallásból származik, a Hallás pedig Isten igéjéből.

A BIBLIA SOHA ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM MAGYARÁZHATÓ FÉLRE!!!!

Szervusz

Édesanyám Jehova Tanúja, amióta emlékezni tudok. Engem is ebben a szellemben nevelt, de mivel tiltva volt a vallás, óvatos volt, mert ha őt elhurcolják(amint nagyon sokkal ezt tették a környetetében), mi a bátyámmal árvaházba kerülünk. Én lényegében csak annyit értettem meg a vallásából, hogy nagyon becsületes, Istenfélő életet élnek, de nekem egy sor kellemetlenség és rossz emlék maradt csak az emlékemben. Így ért el engem a 16-18 éves kor, amikortól a saját világomat éltem már, és nem foglalkoztam a vallásossággal. Bevezettem minden ünnepet az életemben, főleg az után, hogy férjhez mentem. Ez könnyű volt, hisszen a férjem útálja a vallásokat, szerinte minden baj a világan ez miatt van, függetlenül attól, hogy valaki katolikus, bagy Jehova Tanúja.

Azután az évek során, főleg úgy 30 fölött, rengeteg kérdés halmozódott fel bennem, és bár eléggé társasági életet éltem, sokat beszélgettünk az élet dolgairól, rájöttem, hogy minden ember kialakít magánaak egy olyan véleményt, amely az ő életkörülményibe belefér, vagy segít számára, hogy a nehézségeit elviselje, megélje, vagy a szőnyeeg alá söpörje.

De engem érdekeltek a válaszok. Az igaz válaszok, és nem vélemények, amelyek körülmények szerint lehet változtatni.

Az egyik ilyen kérdés, ami foglalkoztatott, az, hogy miért vagyunk mi emberek itt a földöm? Mi célból? Miért, és hogyan kerültünk erre a bolygóra?

Sok sok, ezzel a témával is foglalkozó könyv elolvasása után, úgy döntöttem, hogy szerzek egy Bibliát magamnak, hátha abból megtudhatok valamit. Másfél év után sukerült végre szereznem.

Csak forgattam a kezemben és közben azon gondolkodtam, vajon igaz e az, hogy ez Istentől származó könyv? Akkor nwem hittem ezt el. De beszélgettem Istennel és arra kértem, hogyha ez a könyv az ő szavait tartalmazza, akkor segítsen nekem megérteni a mondanivalóját, amit el akar nekem mondani benne.

Nem akarom tovább részletezni, de gyökerestől megváltozott az életem és a gondolkodásom. Minden kérdésemre választ kaptam. Most tudom már miért élek, mi az élet(életem) értelme, és nagyon boldog, céltudatos életet élek ebben a Sátán által kormányzott világban. Nagyon, nagyon boldog vagyok, mert ismerhetem Istenemet, Alkotómat, Teremtőmet!! És ezzel együtt nagyon szeretem az embereket, függetlenül attól, hogy rosszak, vagy jók. Megtanultam Isten szemszögéből látni az életet. Ez tesz megelégedetté.

Szívből kívánom ezt neked is kedves kérdező!