Szembefordultam Istennel. Történt mással is már ez?

Elegem van belőle. Én nem kértem az életet, de ha már létrehozott, akkor nem az a dolga, hogy vigyázzon rám? Nem az lenne a dolga, ami a szülőnek, hogy megadja a gyereknek a biztonságot? A szeretetet?

Megteremtette az embert és csak azért, mert már az első nő nem bírt magával és zabált az almából, attól máris elítélt mindenkit.

Tegnap feltettem 3 kérdést, de egyre sem jött egységes válasz, mert Isten képtelen érthetően fogalmazni! Egyik hívő ezt mondja, a másik amazt! Mert többféleképpen lehet értelmezni a Bibliát. Ha a Biblia útmutató, akkor legyen világos és ne legyen nyolcvan féle egyház, akik mind másképp értik!

Ha igazságos, akkor egyenlő eséllyel kellene indulni mindenkinek, nem úgy, hogy az egyiket már csecsemőként megerőszakolják, a másik meg dőzsben él egész életében! Én is szeretnék ám külföldre kijutni, vagy hónap végén is menni vásárolni, mégsem kapom meg! A gazdagok meg nem győznek ugye hálálkodni a sok jóért! Ja, annyi pénzzel a hátam mögött én is hálás lennék, de amikor az ember majd negyven évesen csak azt látja, hogy semmit sem kapott, még anyát sem, ami mindenkinek alap, akkor felülbírálja azt, aki teremtette. Legalább lett volna oka! Persze, segítsek másokon, ha már őket is elfelejtette az Úristen. Milyen jó, hogy az ötlete voltunk, de azért éljünk meg, ahogy tudunk. És még el is várja az imádatot! Még emberben is gusztustalan az ilyen, hát még Istenben.