Vannak itt mások is, akik leküzdhetetlen gyűlöletet éreznek az ateistákkal szemben?

Nem ártottál semmit, a való életben sem bántanálak, max lenne egy-két vitánk. Úgy gondolom ha mindenki mindent és mindenkit elfogad, az nem jó, mert kell valami amihez ragaszkodunk, és ez a hit. Mindenkinek kell, hogy legyen, mert az ateizmus nem vallás. Talán azt nem tudom elfogadni bennetek, hogy ÖNKÉNT ellentmondotok az örök életnek és az embert nem tartjátok többre, mint egy hús-vér lényt. Számomra pont ez az elutasítás sértő, mert az ember szerintem jóval több ennél. És az állatoknak is van lelkük, bennük is él Isten. Számomra furcsa, hogy ezt a csodálatos világot szerencsés véletlenek sorozatának és csupán atomok egymásra rakosgatásának tartjátok. Tényleg, ha ez így van, mitől él az ember? Hiába rak össze valaki szerveket és testrészeket, mint Frankenstein, az nem fog működni. Ez olyan, minthogy egy számítógép is akármilyen erős lehet, operációs rendszer nélkül két számot sem tud összeadni, ahogyan az ember is csak egy darab hús lenne lélek nélkül.

Én ha ateista lennék, állandóan rettegnék attól, hogy:

Mi lesz, ha meghalok?

Mi van, ha én jártam a rossz utat? Elég lett volna csak kicsit odafigyelni Istenre, és én is részesülhettem volna az örök életből.

Lehet hogy nem hinnék benne, de mi lenne ha mégis van? Lesz-e olyan könyörületes az Isten, hogy beenged a mennyek országába, ha egész életemben megtagadtam őt?

Mi van ha végig segített, de nem vettem észre?

Mi van, ha hívő barátaimat sosem láthatom többet?

Megéri nekem ez?

Csak hinnem kellett volna, csak hálát adnom a Teremtőnek, hogy élhetek?

Miért nem kerestem a "másik világot"? Ami ennél sokkal csodálatosabb?

Miért elégedtem meg a földi örömökkel?

Ez lenne az élet? 60-80 év, vagy még anyi se?

Tényleg nincs értelme semminek, enniyk vagyunk?

A faj, ami mindegyiken felülkerekedett a földön? Mi is csak intelligens állatok vagyunk?

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy csodálatos ígéretet elutasít valaki. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy 10 év múlva kapok tőle 10 milliárd dollárt, és csak annyi a dolgom, hogy öntözzek egy kaktuszt. Ha nem is hiszem hogy igaz, ennyi kis kockázatot bevállalok. Nem baj, ha minden nap nem öntözöm, mert kibírja hónapokig. Egy kaktuszt gondozni nem nagy kihívás. Isten sem kér többet, csak hogy néha gondoljunk rá, és legyünk neki hálásak. Éljünk úgy, hogy készen álljunk az örök életre.

Úgy látom hosszú egy beszélgetés kerekedett/kerekdeik ebből.

Amit az utolsó válaszoló mondott, hogy hiába járna templomba, ha akkor sem hinne, az pont olyan, minthogy én hiába akarnám elfogadni az ateistákat, akkor sem tudnám. Számomra a legelképzelhetetlenebb, hogy valaki nem vágyik az örök életre semmilyen formában. Igaz, a hitet senkire sem lehet ráerőszakolni, és sajnos van olyan környezet ahol nem történnek csodák. A hit egy öngerjesztő és önpusztító folyamat. Ahol a hit megigng vagy sosem volt jelen, ott ki sem alakul. Ahol viszont kezdetektől hívő emberek élnek, erősítik egymás hitét és nagyszerű vallási közösségek alakulnak ki, és sokkal több megmagyarázhatatlan dologgal találkoznak. Higgyétek el, történnek csodák, akár a saját életetekben is, ha hisztek benne. Tekintsetek végig eddigi életeteken. Biztos, hogy soha sem történt veletek semmi olyan, ami annyira képtelen és hihetetlen volt, hogy nem találtatok rá magyarázatot? Amikor kiskoromban először láttam szellemet, még nem is tudtam hogy mi az. Később mondták el nekem, hogy ez különleges dolog, és nem látja mindenki. (mielőtt lázálomnak vagy hasonlónak gondolnátok, elmondom, hogy a szellemről adott személyleírásom pontosan egyezett azzal az idős asszonnyal - még a ruhája is - aki abban a házban halt meg, és sosem láthattam). Lehet, hogy tinédzserkoromban, miután kijártam a katolikus sulit, és megutáltam az állandó misérejárást, én is ateista lettem volna, ha már gyerekkoromban nem tapasztalok ilyet. De mivel egy halott embert láttam, számomra kétségtelen hogy van valami másik dimenzió. Nagymamám mindig ellenem volt hogy hülyeségeket beszélek, de amikor ő is érezte az apja szellemét a lakásban, és később többször is a halálból hozták vissza, nem kételkedik ő sem.