Szerintetek az Úr hogyan néz rám ezután? Mivel nagyon személyes a megosztásom, ezért csak elkötelezett keresztények írjanak.

Nem igazán tudom megbeszélni senkivel ezt a problémámat, ezért írok ide.

Nem terveztem, hogy férjhez megyek, aztán az Úr mégis megajándékozott egy fantasztikus emberrel, nekem ő a legjobb férj, apa, az egész világon. Összeházasodtunk, én akkor 39 éves voltam, Ő 40. Az Úr megajándékozott minket két gyermekkel, az elsőt 40 évesen, a másodikat majdnem 42 évesen születtem. Most 43 vagyok. Az első terhességem nagyon nehéz volt, sok betegséggel küzködtem. Egy hosszú ideig tartó torokgyulladás következtében csomók keletkeztek a pajzsmirigyeimben, ami, még mindig megvan. Ennek kivizsgálása most folyik.

A második terhességem nem volt ennyire nehéz, csak éreztem. Hogy nem vagyok már fiatal.

És itt jön a problémám: a második babám születése után el kellett gondolkodnunk, hogy hogyan védekezzünk tovább, mivel soha életemben nem szedtem fogamzásgátlót, így most sem akartam, de úgy tűnt, hogy nem tudunk több babát vállalni, az életkorunkból kifolyólag, meg nekem itt vannak ezek a csomók a nyakamban, ami nem okoz ugyan semmi fizikális tünetet, de aggasztó, mert a nyakam a duplájára van dagadva. A legjobb megoldásnak a sterilizáció maradt, amit el is végeztek rajtam. Előtte elmentem egy katolikus paphoz, hogy beszélgessünk erről, Ő azt mondta, hogy mivel már igent mondtam az életre, ezért nem bűn. De most mégis nagyon rosszul érzem magam lelkileg, depressziós lettem, és ebben látom az okát. Úgy érzem beavatkoztam Isten művébe, és nem tudom megbocsátani magamnak ezt a lépést. Isten vajon megbocsát nekem?