Szerintetek Istennek van személyes formája? Ha igen, akkor az magasabb rendűbb mint a személytelen?

Szervusz.

Hogy valójában hogy néz ki nem tudjuk, mert ember nem láthatja.

De vannak tulajdonságai, érzései, tehát egyéniség.gondolkodó lény de magasabb rendű a fizikai testű élőlényeknél, sőt az angyaloknál is, hiszen azokat is Ő teremtette, hozta életre.

Ezért a biblia írói némely emberi szóképeket használnak, hogy valamelyest képet kapjunk a teremtőröl, hatalmáról, stb,

Ha személytelen erő lenne csupán, akkor az a vers hogy az Ő "képére" teremt nem lenne hiteles.

ezért adott azokból a tulajdonságaiból amikkel Ő is rendelkezik, így ebben hasonlítunk hozzá.

Mi ezek?

A hatalom, a bölcsesség , igazságosság, szeretet, öröm , jó kedv vidámság, és még sorolhatnám.

Bocsánat a biblia versek le maradtak:

(2Korintusz 9:7) 7 Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten.

(Mikeás 7:18) 18 Ki olyan Isten, mint te, aki megbocsát vétket, és eltekint öröksége maradékának törvényszegésétől? Nem tart örökké haragja, mert gyönyörködik a szerető-kedvességben.

(5Mózes 32:3, 4) . . 4 Kőszikla, cselekedete tökéletes, Hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; Igazságos és egyenes ő.

(1Korintusz 1:30, 31) 30 Neki köszönhető pedig, hogy egységben vagytok Krisztus Jézussal, aki Istentől való bölcsesség lett nekünk, és igazságosság és megszenteltség és váltság általi szabadítás is; 31 hogy úgy legyen, ahogy meg van írva: „Aki dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”

(2Péter 3:9) 9 Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson.

De talán mások is tudnak biblia verseket, Biztos vagyok benne

Ez pedig egy Látomás hogy miként mutatta meg hatalmát Istenségét a prófétájának, amit szintén emberi szemléltetésekkel ad vissza,hogy megértsük.

(Ezékiel 1:4-28) 4 Láttam, és íme, fergeteges szél közeledett északról, nagy felhőtömeg és fel-fellobbanó tűz; fényesség vette körül a felhőt, és a közepéből, mármint a tűz közepéből mintha valami arany-ezüst ötvözet tündökölt volna. 5 És olyasmi látszott a közepéből, ami négy élő teremtményre emlékeztetett, és kinézetre a földi emberhez hasonlítottak. 6 Mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. 7 Lábuk egyenes láb volt, és lábuk talpa hasonlított a borjú lábának talpához; úgy csillogtak, mint a csiszolt réz izzó fénye. 8 Emberi kezek voltak szárnyaik alatt négy oldalukon, és mind a négyüknek voltak arcai és szárnyai. 9 Szárnyaik összeértek. Nem fordultak el menet közben, mindegyik egyenesen haladt előre. 10 Ami az arcaik hasonlatosságát illeti, mind a négynek volt egy-egy emberarca oroszlánarccal jobb felől, és mind a négynek volt egy-egy bikaarca bal felől; sasarca is volt mind a négynek. 11 Ilyenek voltak az arcaik. Szárnyaik pedig ki voltak terjesztve fölfelé. Mindegyiknek kettő volt, amelyek összeértek, és kettő befedte a testüket. 12 Mindegyik egyenesen haladt előre. Amerre a szellem akart menni, arra mentek. Nem fordultak el, amint mentek. 13 Ami az élő teremtmények hasonlatosságát illeti, kinézetre a tűzben égő szénhez hasonlítottak. Fáklyákra emlékeztető valami mozgott ide-oda az élő teremtmények között, a tűz pedig fényes volt, és villámok jöttek ki a tűzből. 14 Úgy jöttek-mentek az élő teremtmények, mint a villám. 15 Amint néztem az élő teremtményeket, íme, egy-egy kerék volt a földön az élő teremtmények mellett, mindegyik négyarcú élő teremtmény mellett. 16 Ami a kerekek kinézetét és szerkezetét illeti, a krizolit izzó fényére emlékeztettek; ugyanolyan volt mind a négy. Kinézetük és szerkezetük olyan volt, mintha kerék lett volna a kerék közepében. 17 Amikor mentek, mind a négy oldalukon tudtak haladni. Nem fordultak más irányba menet közben. 18 Talpaik félelmet keltően magasak voltak, és a talpaik tele voltak szemekkel körös-körül mind a négyüknél. 19 Amint mentek az élő teremtmények, a kerekek ott haladtak mellettük, és amikor az élő teremtmények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. 20 Bármerre akart is menni a szellem, arra mentek, mert arra akart menni a szellem; és a kerekek fölemelkedtek szorosan mellettük, mert az élő teremtmény szelleme a kerekekben volt. 21 Amikor azok mentek, ezek is mentek, amikor azok megálltak, ezek is megálltak; és amikor fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek szorosan mellettük, mert az élő teremtmény szelleme a kerekekben volt. 22 És az élő teremtmények feje fölött valami boltozatféle volt, olyan, amilyen a félelmetes jég szikrázása, kiterjesztve felül a fejük fölött. 23 A boltozat alatt pedig szárnyaik egyenesen álltak, egymás felé nézve. Mindegyiknek két szárnya volt, amellyel befedte emerről, és mindegyiknek két szárnya volt, amellyel befedte amarról a testét. 24 És hallottam szárnyaik hangját, nagy vizekéhez hasonló hangot, a Mindenhatóéhoz hasonló hangot, amint mentek, zúgásnak hangját, mint amilyen egy tábor hangja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. 25 És hang hallatszott a fejük fölött levő boltozat fölül. (Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.) 26 És a fejük fölött levő boltozat fölött valami zafírkőféle látszott, trónhoz hasonló. A trónhoz hasonló valamin pedig olyasvalaki ült ott fenn, aki kinézetre a földi emberhez hasonlított. 27 És láttam valamit, ami az arany-ezüst ötvözet izzó fényére emlékeztetett, mintha valami tűzféléhez hasonló lett volna körös-körül a belsejében, a csípőjének tűnő résztől fölfelé. A csípőjének tűnő résztől lefelé pedig valami tűzfélét láttam, és fényesség vette őt körül. 28 Volt valami, ami úgy nézett ki, mint a felhőtömegben megjelenő ív a záporeső napján. Így nézett ki a fényesség körös-körül. Olyannak látszott, mint Jehova dicsősége. Amikor megláttam ezt, arcra borultam, és hallottam valakinek a hangját, aki beszélt.

Isten csak személyes létező lehet (legalább is a keresztény tanítás szerint).

Azt ugye elfogadjuk, hogy mi személyek vagyunk. Ha Isten teremtett minket, akkor Istennek is személynek kell lennie, filozófiai síkon nem lehet, hogy személytelen bármi magasabb rendűt tudjon alkotni.

Nekem ilyennek mutatta magát Isten:

Miután felnőttkorban megtértem elhatároztam hogy mindenképpen el kell mennem egy Élet a Lélekben szemináriumra. El is mentem az Emmausz közösséghez. Egy elég jó kis csapatba lettem beosztva, csak egy fura alak volt köztünk aki akupresszúrával foglalkozott és akinek a kezéből állítólag energia (erős melegség) tudott sugározni és ezzel gyógyított is. Róla nem nagyon tudtuk eldönteni hogy ez a dolog Istentől van-e. Erről sokat vitatkoztunk és ez eléggé hátráltatott minket sajnos. Viszont volt egy lány is a csapatban aki meg Medjugorjéban tért meg és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Neki saját állítása szerint Medjugorje óta sokszor jelent meg a Szűzanya és Jézus. Egyszer amikor a szemináriumra betegen jött és a közösség vezetője imádkozott a gyógyulásáért (csak néhány szavas ima volt) egészen eltelt a Szentlélekkel. Olyan volt mintha aludna és látszott rajta hogy nagyon nagy békességet él meg.

Amikor az utolsó alkalommal kézrátétellel imádkoztak értünk akkor nem nagyon történt semmi különös azt leszámítva hogy amiért a közösség vezetője imádkozott az leírtuk és abból lehet következtetéseket levonni. Nekem pl. azt mondták többek között hogy türelmet fogok kapni.

Szóval akkor nem nagyon történt semmi (pedig én azt vártam hogy mindenki prófétálni fog meg nyelveken imádkozni meg minden :)) de néhány hónappal később valóban teljesen betöltött a Szentlélek. Úgy történt hogy éjjel aludtam és egyszer csak arra ébredtem hogy magamban ezt mondom: "Átadom Neked a félelmeimet." És ahogy ezt kimondtam egy pillanat alatt rendkívül erős forróság töltött be a lábujjamtól egész a fejem tetejéig. És a legforróbb a szívemnél volt, ott úgy éreztem hogy a Szentlélek kiégetett valamit (talán a félelmeket). A forróság nem fájt de annyira erős volt hogy nagyon kellett erőlködnöm hogy fekve tudjak maradni mert a lábaim és karjaim kezdtek volna mozdulni az erős forróságtól. Azért nem akartam mozogni mert a feleségem mellettem aludt és nem akartam hogy felébredjen mert valószínűleg csak furán nézett volna (ő nem hívő).

Később arra is rájöttem hogy miért mondtam azt hogy átadom a félelmeimet. Azért történt ez mert minden reggel egy egy mondatos imával átadom a szabad akaratomat Jézusnak. Ez azt jelenti hogy bármikor cselekedhet helyettem vagy rajtam keresztül. Azt hiszem a legtöbbször ez úgy történik hogy én észre se veszem. Ebben az esetben viszont tudtam hogy ezt a mondatot nem magamtól mondom ki hanem inkább olyan volt mintha valaki kimondta volna énbennem, helyettem. Tudom furán hangzik de éreztem hogy ezt most nem magamtól mondom.