A Biblia szerint feleségül vehető-e a férjétől elvált asszony?

Kedves Sándor! Szerintem ha elolvasod figyelmesen, elég egyértelmű, de összefoglalom.

1. Munyamunya szerint halál a jussa a házasságtörésnek, pusztán nincs nép, ezért nem aktív ez a törvény. A Biblia alapján bizonyítottam, hogy ez nem igaz, mert elvétetett az ítélet a néptől, és teljes mértékben a fiúnak adatott. Azt állította, hogy nincs más opció, csak a halál, de Jézus tett bizonyságot afelől, hogy ez nem helyes tanítás.

Alapvetően nem halálos bűn a megcsalás, csak a házas asszonnyal való aktus, ezt próbáltam alátámasztva levezetni.

2. Le próbáltam vezetni, hogy szerintem nem bocsájtható el az az asszony, ki megcsalta a férjét, csak az, amelyik elhagyta.

3. A többnejűség nem bűn, nincs törvény rá, így nem vétkezett Jákob sem. Viszont szabályai vannak annak, ha valakinek több neje van. Elöljárónak alapvetően nem lehet több felesége.

Szerintem ha egyáltalán érdekel, ne csak átolvasd, hanem el...

Szia

Köszönöm kedves válaszoló!

1. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Dávid esete mikor paráznaságot követett el Betsabéval, Isten ebben az esetben nem ölte meg Dávidot a paráznaság miatt, szóval igen nem minden esetben a halál a bűntetés, de Isten kimondottan gyűlöli ezt a dolgot.

2. Jézus szavaiból az látszik, hogy egy házasságot csak a paráznaság bűne bont fel, ezek után van csak lehetőség az újraházasodásra.

3. Isten egy ideig eltűrte a többnejűséget, de manapság már nem. Ezt biz.: 1Timóteusz 3: 2

Kedves Sándor!

1: "szóval igen nem minden esetben a halál a bűntetés"

Légyszíves, részletesen válaszoltam abban a hosszú válaszban. Ne kelljen megismételnem. De ha igényled, megteszem.

2: Légyszíves, olvasd már el, mert nem tetted meg, vagy csak felületesen.

3: 1Tim 3, 2: Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos

Tehát kicsoda? A püspök, G1985 ἐπίσκοπος (episzkoposz)

- felügyelő, felvigyázó, püspök

Ha tényleg érdekel, akkor legyél szíves 5-10 perc figyelmes olvasással elolvasni a válaszom, és akkor tudunk tovább menni. Ha nekem belefért kb. két órába, hogy megírjam, biztos van másnak is pár perce, hogy elolvassa. nem értem, hogy miért kell összefoglalót írnom, kérnem többször, hogy olvasd el. Ez nem esszé, tankönyv, regény. Csak egy válasz. Ha nem szeretnéd elolvasni figyelmesen, természetesen rendben van az is, de akkor ne kelljen úgy írnom a továbbiakban, mintha nem írtam volna le semmit, és most kezdenénk először a válaszokat.

Köszönöm!

Kedves 47-es válaszoló!

Első kérdésedet magad megválaszoltad: Ha a férfi szemszögéből nézzük a kérdést, akkor csak az számít paráznaságnak, ha már eljegyzett/férjezett asszonnyal hál együtt, ekkor érvényes a halálos ítélet. Ha hajadon a nő, akkor vagy el kell vennie, vagy fizetni a családnak. Mindez valóban független attól, hogy az illető férfinek van-e már felesége, hiszen – ahogy fentebb megbeszéltük – a többnejűség megengedett a férfiaknak.

Ugyanakkor a hajadonnak, akiről kiderül, hogy még a házasság ELŐTT paráználkodott, ugyanúgy halál a büntetése, mint a férjes asszonyként félrelépőnek. Azt mondja a törvény, hogy ekkor az apja házára hoz gyalázatot. Vagyis egy nő mindig fennhatóság alatt van (családja vagy férje), és mindkettőhöz hűségesnek és tisztának kell lennie.

Második felvetésedre egyszerű a válasz. Az irgalmasság mindig az ítélet fölött van, vagyis a megbocsájtás az, amire meg akar bennünket tanítani Isten. A férjnek joga volt nem vinni a vének elé a félrelépő asszonyt, nem volt kötelező nyilvánossá tenni a dolgot. Emiatt akarhatta József is „titokban” elbocsátani Máriát, vagyis nem szólni senkinek, ’csak’ elküldeni magától, amikor feltűnt neki, hogy várandós. Azt olvassuk, hogy azért tett így, mert igaz ember volt, vagyis ez kedves az Isten előtt. (De az asszony elküldése számára sem volt kérdés, vagyis a házasságot felbontottnak tekintette.)

Így semmi csodálatos nincs abban, hogy Jézus is elengedte a házasságtörő nőt, annál is inkább, hiszen őbenne a szeretet teljes volt, ő volt a leginkább tisztában azzal, hogy igaz ítélettel kell ítélni, és irgalmasságot és könyörületességet gyakorolni másokkal szemben, hogy az Isten szeretetet kíván és nem áldozatokat (Péld.21:3, Hós.6:6, Zak.7:9). Persze ettől függetlenül a törvény azt mondja ki, hogy a házasságtörés büntetése – amennyiben van, aki kiszabja és véghezvigye – halál. Ez szerintem világos az Írásokból, ha ellenkezni szeretnél ezzel, akkor nem velem van vitád.

Annak számomra semmi értelme, hogy csak az számítana házasságtörésnek, ha az asszony elment egy másik férfival élni, és ekkor bocsáthatja el őt a férje. Mi értelme elküldeni valakit, aki már régen elment? Az a szöveg, amit beidéztél ide nem az asszony önszántából való elmeneteléről szól, amit kvázi jóváhagy a férj – képtelenség az egész elgondolás a férfi házasságon belüli főségének tükrében – hanem arról, hogy a férj talál valami számára nem tetsző dolgot a nőben, és emiatt saját döntéséből elbocsájtja. Ebben sehol egy kukk nincs házasságtörésről. Ez az a bizonyos engedmény, amit a szívük keménysége miatt tett Isten, azzal a szigorú kikötéssel, hogy vissza már nem lehet fogadni az ilyen asszonyt, mert meg van fertőztetve egy másik férfi által! Együtt volt egy másik férfival és ez utálatossá tette őt. Nem ugyanez történik, ha az asszony félrelép valakivel? Vagy a megfertőztetés csak bizonyos ideig való együttélés után „ragad rá” egy másik férfitól? Nem, az együtt hálás egy idegennel önmagában tisztátalanná tesz, függetlenül attól, hogy hány napot vagy órát töltöttünk egy fedél alatt. Tehát a törvény értelmében a paráznaság avagy házasságtörés fogalmának egyetlen szexuális együttlét is megfelel egy másik férfival.

Ha pedig az ítélet „egészen a Fiúnak adatott” volta szerinted azt jelenti, hogy mostmár nem érvényes a törvény, akkor valamit félreértesz. Ez a kijelentés, ahogy a szövegösszefüggésből látszik, az utolsó ítéletre vonatkozik, vagyis arról szól, hogy a feltámadások során a Krisztus lesz az, aki végrehajtja azt (””akiket akar, megelevenít””). Ettől még egy Istent ismerő és szerető hívőnek igenis dolga megállapítani valamiről, hogy az bűn vagy sem, és szükséges ez alapján viszonyulni is az elkövetőhöz, hiszen nem lehetünk közösségben a gonoszsággal.

Természetesen a testi emberek között nincs senki, aki ne lenne méltó az ítéletre, hiszen az egész hústest romlott természetű, ez alól senki sem kivétel. Ha erre az ember ráébred, azzal már rálép a megtéréshez vezető útra. Ez azonban továbbra sem jelenti azt, hogy ne lenne érvényben a törvény által kimondott ítélet azokra, akik megmaradnak a vétekben, és a végső halál lesz az osztályrészük.

A szentek korábbi vétkei azonban az újjászületéssel eltöröltettek, nincs többé emlékezés azokról, ráadásul a már hívőként elkövetett, de megbánt bűnökért is közbenjár a mi Urunk, és vére elfedezi azokat Isten előtt.

A kövezés a házasságtörésre szó szerint két esetben van említve (ha a hajadon nem szűz, és ha nem kiállt a városban). Számos más törvényszegés esetén is ki van mondva a megkövezés, mint halálnem (3Móz.20:2, 20:27, 24:14, 4Móz.15:35, 5Móz.13:6-10, 21:18-21).