A Biblia szerint feleségül vehető-e a férjétől elvált asszony?

Nem egészen igaz, amit mondasz, Sándor.

Azzal egyetértek, hogy az ideális állapot az egy férfi-egy nő házasság. Azonban Isten volt az, aki olyan természetet adott a férfinak, hogy többre is vágyik egyszerre, és ezt helyesebb házasságon belül tenni, mint paráználkodni.

Amit viszont Jézus mond, hogy csak az ember szíve keménysége miatt van megengedve, az éppen nem a többnejűség, hanem a válás. Az elbocsátás az, amit gyűlöl az Isten, a hűtlenség, és nem az élethosszig tartó kapcsolat akár több asszonnyal.

Kedves munyamunya@ Végül is igazad van, de nem Isten táplálta belénk azt a vágyat, hogy egy férfi több feleséget is szeretne, ez csupán a tökéletlenségünk egyik következménye. Hisz Isten azt mondta, hogy egy férfi és egy nő alkot egy testet, tehát ez a kapcsolat az eredeti.

Igazad van tévedtem Jézus tényleg a válásra és az elbocsátó levélre mondta azt, hogy a keménynyakúságuk miatt lett megengedve

Kedves Munyamunya és Kérdező!

Ugye kértem, hogy hozd fel nekem azt az idézetet, mely szerint a paráznaság bűn, és „jutalma” annak a halál. Gondolom, ezért hivatkoztál az 5Mózes 22, 22-re. Köszönöm, hogy megtetted. Magam a lustaságomból kifolyólag csupán a 3Mózes fejezeteiben kerestem a paráznaság kifejezésre, de ott is hasonló idézetre leltem a 3Mózes 20, 10-nél, mint amire te is hivatkoztál.

5Mózes 22,22. Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izraelből.

3Móz 20,10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.

Ha megengeded, a törvény ebben az esetben világos. Mikor kell meghalniuk? Ha a férfi FÉRJEZETT (!!!) asszonnyal hál. Idézném: „hogy férjes asszonnyal hál”, „más ember feleségével paráználkodik”. Tehát, ha hajadon az illető, e törvény alapján, jogos lenne a halálbüntetés? Szerintem nem. Tehát segítségedet igénybe véve megkérdezném, hogy ha egy nős férfi egy hajadon asszonnyal hál, annak mi a következménye a törvény szerint? Ugyanis a két törvény-idézetből következtetve nem a félrelépés következménye a halál, hanem, ha mindez férjezett asszonnyal történik.

Találtam a törvényben erre vonatkozóan egy bővebb leírást is, az általad felhozott rész folytatását, mely szerint, ha városban történt az aktus, akkor azért kell a házas nőnek meghalnia, mert nem kiáltott, gondolom ezzel arra következtetve, hogy ő is akarta az aktust, a férfinak meg azért, mert meggyalázta az ő felebarátjának a feleségét.

Ha mindez a pusztában történik, akkor csak a férfinek kellett meghalnia, mert a férjezett asszony hiába is kiabált volna, nem lett volna senki, aki megmentse.

5Mózes 22, 23-27

Mindezt jegyben lévő szűz leány esetében hozza fel az írás, de a Biblia szerint ő is feleségnek tekinthető, mivel így fogalmaz ebben a szakaszban erről a leányról a törvény: „meggyalázta az ő felebarátjának feleségét”. Érdekes itt is, hogy nem azt hozza fel oknak, hogy félrelépett, hanem azt, hogy meggyalázta a felebarátja feleségét.

Mi történik, ha nem férjezett a leány?

2Móz 22, 16 „Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.”

5Mózes 22

28. Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják őket:

29. Akkor a férfi, a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.

Ezekben a részekben nem tér ki a felől, hogy az a bizonyos valaki, illetve férfi nős-e már, vagy sem.

Tehát az egymással lefekvés után nincs olyan, hogy nem az illető felesége, kivétel, ha a leány szülei nem akarják, akkor viszont ki kellett váltani a leányt (2Mózes 22, 17)

Ezt írtad: „Attól, hogy pillanatnyilag nincs egy nemzet sem felhatalmazva ennek a végrehajtására - mivel nincsen vér szerinti választott nép jelenleg, amely államot alkotna - még igaz az, hogy a paráznának meg kellene halnia. „

Majd a következő válaszodban kvázi megerősítésként: „Itt nincs mese, nincs más opció, csak halál”

Amikor Jézushoz vitték a házasságtörésen kapott asszonyt - eltekintve attól, hogy az írástudók és a farizeusok egyfajta módon kitekerték a törvényt, mivel a férfit nem vezették Jézushoz, holott rajtakapták őket – hogyan mehetett ezzel a törvénnyel, illetve a levont következtetéseddel szembe Jézus? Ugyanis Jézus ezt mondta: „Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!”

Úgy tűnik, hogy van más opció, nem csak a halál.

Jézus azt mondta, hogy Őt kövessük. Ha Ő ekképpen cselekedett, kiben nincs bűn, mennyivel inkább kell így tennünk, kik bűnösök vagyunk, és ingyen váltattunk meg az Ő vére által?

Ezt olvasni:

Jn 5,22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta

Egészen, tehát teljes mértékben. Ha úgy tetszik, elvette, és odaadta a Fiúnak. Nem ítélhető el, mint ahogy te mondtad. Attól függetlenül, hogy „pillanatnyilag nincs egy nemzet sem felhatalmazva ennek a végrehajtására - mivel nincsen vér szerinti választott nép jelenleg, amely államot alkotna”. Az ítélet elvétett, és odaadatott az igaz bírónak.

Azt veszem ki az írásodból, hogy a paráznaság maga halálos bűn. (Bár az idézetek, amit most idéztem, számomra nem ezt hozzák ki, csupán afféle paráznaság, mikor egy házastárs asszonyával teszi ezt a férfi.

Jézus ezt mondta:

Máté 5

27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!

28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.

Hányan vannak vajon, kik nem vétkeztek a paráznaság törvénye ellen, és kiknek nem jussa a megkövezés, ha azt a törvényt, mely szerint a paráznaságot kövezéssel kell kiirtani a nép közül (bár még mindig várom Tőled ezt a törvényből való idézetet) és azt, ami Jézus mondott összevetjük?

Ezt is mondta: Máté 5

21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.

22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.

(Az „ok nélkül” tudomásom szerint betoldott, a régebbi görög tekercsek nem tartalmazzák)

Bizony, van-e közöttünk olyan, ki nem lenne méltó az ítéletre?

Ezt írtad:

„Amit pedig te lazán ’túl’-nak fordítasz, az a görög ’parektos’, aminek jelentése a Strong’s alapján:

1. kivéve, azon kívül, hacsak nem

2. amellett, azon felül”

Igen, képzetlen bátorság a részemről, valóban, de megmutatom, hogy mire alapoztam:

Ez a szó három esetben szerepel az írásokban. Az emlegetett Máté 5, 32, Apostolok cselekedetei 26, 29, illetve a 2Kor 11, 28-ban

Az utóbbi így hangzik: „Mindezeken KÍVÜL van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.” Ennek a kívül szónak az értelme kapcsán helyettesítettem „túl”-ra:

Mindezeken túl van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.

Úgy gondolom, hogy az értelme felől mindkettőnek ugyan az a jelentése.

Ha eltekintek az eszmefuttatásomtól, és azt vallom, amit te magyarázol, hogy egy esetben, a házasságtörés esetében lehet elbocsátani az asszonyt, vajon Jézus milyen házasságtörésről beszélt itt? Félrelépésről, avagy arról, ha a feleség elment egy másik férfihoz, tehát elhagyta az első férjét. Ezt olvasni, persze itt a szitu egy kicsit más, itt a férfi válólevelet ad a feleségének.

Mózes V. könyve 24. rész

1. Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi őt házától;

2. És kimegy az ő házából, és elmegy és más férfiúé lesz;

3. És a második férfiú is meggyűlöli őt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;

4. Az első férje, a ki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr előtt

De hogyne bocsáthatnám el feleségemet, ha elhagyott? És ez elbocsátás, mivel nem fogadhatom vissza őt, ha vissza is akarna jönni, mert „minekutána megfertéztetett”.

De vajon azt jelenti-e, hogy ha a társam félrelépett, akkor jogom van elbocsájtani… Mert szerintem nem. Tehát, ha nem elemzem a nyelvhelyességet, és magam is kitételnek olvasom, akkor is tisztába kellene rakni, hogy Jézus a törvény értelmében értett paráznaságra célzott, azaz mikor az asszony nemcsak mással hál, hanem oly módon bontja fel a házasságot, hogy elhagyja első férjét. A törvény értelmében az első férj nem fogadhatja vissza a feleségét, tehát ez jogos kitétel. De nem a megcsalás!

Arra a szóra, hogy örülök, ne olvasd ki azt, hogy megsértődtem. Valóban örülök, és nem megsértődtem. Azt írtad a gondolkodásmódom ellent mond a józan észnek, és a magyar nyelvnek. Erre reagáltam, hogy azon felül, hogy ennek örülök, a vitapartnerek személyeskedése nem vezet a vita megoldásához. Azt meg főleg nem gondolnám, még ha meg is sértődtem volna ezen, hogy ez mártírkodás lenne. Nekem más elképzeléseim vannak a mártírságról, és ez nem az. Én kérek elnézést, hogy reagáltam erre, kérlek, vedd úgy, hogy nem tettem, nem a megbántás vezérelt, csupán a beszélgetés.

Kérdező!

Valóban, igazad lehet, Isten törvényei szerint nem bűn a többnejűség. Maga Pál is közvetve említést tesz a többnejűségről:

1Tim 3,2 Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, EGY FELESÉGŰ férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

1Tim 3,12 A diakónusok EGY FELESÉGŰ férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.

Tit 1,6 Ha van feddhetetlen, EGY FELESÉGŰ férfiú, a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak…

Ha megfigyeled a teremtésnél Ádámból egy testet, Évát csinált az Úr. A törvény alapján nem bűn több feleséget „tartani”, viszont őket valóban el kell tartani. Meg tudja adni a több feleségnek a sokszoros gyermekáldást a férj? El tudja tartani a több feleségtől való gyermekeket? Ki tudja szolgálni mind anyagilag, mind szexuálisan, mind érzelmileg a több feleséget a férj? Lelkiismeretes apának, férjnek az életét a családja teszi ki. Mennyire tenné ki, ha tisztességgel tartott asszonyok vannak a háznál és nem egy? Mennyire teszi ki, ha tisztességgel nevelt gyermekek vannak a háznál, és nem egy asszonytól született gyermekek?

Mt 19,5 És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Mk 10,8 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

1Kor 6,16 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.

Ef 5,31 Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.

Nem hárman, vagy négyen lesznek egy testté, hanem ketten!

Nem bűn, de ha nem tisztességgel tartja rendben a háza népét, lehet bűne annak.

Isten a teremtésnél olvasva egyértelmű, hogy a feleség segítség a férjnek, és ezt a segítséget EGY feleségben határozta meg. Ádámnak nem két vagy három feleséget, hanem egyet határozott meg.

De a feleség titulusa a halállal véget ér.

Márk 12

24. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?

25. Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.