Mi a helyes fordítása a 3Móz 19,28-nak?

A Szentírás újvilág fordítása:

" Ne vagdaljátok be testeteket elhunyt lélek miatt és ne tetováljátok magatokat. Én vagyok Jehova." 3Mózes 19:20

Teljesen mindegy a fordítás, ha megnézed a szöveget a halottért való tetoválást, csonkítást, vagdolást tiltja, nem a tetoválást úgy általában. Ma nem élnek azok a pogány népek, akiket a zsidók utánoztak egykor.

Egy másik példa: olvasom az Ószövetséget és izráel fiai a magaslatokon oltárokat emeltek a pogány isteneknek és ott tömjéneztek. A biblia író néha csak annyit jegyez meg, hogy tilos a magaslatokon Istentiszteletet tartani. Ma egy kereszténynek se jutna eszébe hogy tilos dombtetőn imádkozni. Pedig a szövegből ha nagyon szószerint vesszük ez is kiolvasható.

Bocs, hogy kijavítlak, de rossz a hasonlat. Az ószövetségben 2 módon is megvalósult/tiltásra került az, amiről írtál: Volt, hogy Izrael fiai hamis istenségeknek emeltek oltárokat a "magaslatokon", ahogy a korabeli, környező népek tették és volt, hogy magának az ÚR-nak (ha jól értelmeztem) az első a hamis istenségek, kultuszok stb. miatt volt tilos, a második pedig azért, mert Isten CSAK EGY helyet jelölt ki erre a célra, először a szent sátrat, majd a jeruzsálemi templomot, amelyekben a friggyláda is jelen volt +plusz az áldozatok lebonyolítása Áron leszármazottainak a feladata volt, nem botcsinálta papoké, akik kinevezték magukat. A történeti könyvekben számos eset található, ahol kiemeli az írás, hogy XY uralkodó Istennel és a kedvében járt, viszont a magaslatok oltárait nem romboltatta le és az ezeken folyó áldozat bemutatásokat sem törölte el (ahogy kellett volna) de XY hamis kultusz oltárait a magaslatokon meg igen. Szóval ennek nem sok köze van ilyen formában az "imádkozáshoz" egy hegyen, vagy dombon, maguk az áldozatok is előre, krisztusra mutattak és az ő elkövetkező (helyettesítő) áldozatát prezentálták addigis, míg testet nem öltött és ő maga véghez nem vitte. Ábrahám és az atyák idejében persze még jogosan emeltek ilyen oltárokat, mert akkor még nem kapták meg a törvényt és amúgy sem volt kitüntetett helye Isten földi nagykövetségének, meg aztán akkor még csak "átutazóban" voltak kánaán földjén és csak majdan beteljesülő ígéret szerint birtokolták azt és csak "sátoroztak" rajta, ezzel is jelezve, hogy nincs ezen a földön maradandó lakhelyük, ők máshová tartanak és "úton vannak".

A kérdésre pedig: ha a "bélyegzés" és a "tetoválás" nem világos: A lényeg elsősorban nem ez ebben az igeversben, hanem a halottakhoz való hamis hozzáállás és rítusok károsságának egyértelművé tétele, hogy többszáz év után ne kelljen találgatni, hogy most mi fér bele, mi az aktuális szokás és ki hogy gondolja stb. Ezzel kapcsolatban nem csak ez a törvény van, van sok hasonló, pl. hogy ha jól emlékszem, ha valakinek meghalt egy szerette, akkor 40 napig KELLETT gyászolnia, utána viszont nem szabadott, meg kellett fürdenie, átöltöznie és továbblépve élni a maga életét, mert "jobb az élő kutya, mint a halott oroszlán" ugye.. Ha manapság is sokan betartanák ezt az elvet, akkor nem látnál a templomokban feketébe öltözött idős nénikéket, ahogy 15 éve folyamatosan gyászolva az "urukat" gyertyákat gyújtogatnak, imádkozgatnak szűzmáriához a férjuruk lelki üdvéért, aki már régen a kukacok játszótere lett és élnék a saját életüket, továbbléptek volna, ahogy Jób, Izsák, Dávid és a többiek tették a bibliában.

"Bélyegzés" az, amikor rá SÜTIK az állatra, hogy kinek a tulajdona. Voltak abban az időben rabszolgák is, nekik a fülükbe tettek valami feltűnő bigyót és arra is volt külön "ceremónia" ha egy rabszolga, miután lejárt az ideje és felszabadulhatott volna, mégis inkább úgy döntött, hogy a "gazdájával" akar élni. Ilyenkor is tettek valamit a fülébe ha jól emlékszem (Az izraelitáknál nem volt "örök érvényű" a rabszolgák sorsa, törvény volt, hogy idpszakonként szabadon kellett engedni őket, kivéve, ha ŐK nem akarták és nem bánhattak velük úgy, mint a kutyával, csak emberségesen) amikor megjelölöd magad, vagy megjelölnek(tek volna) az minden esetben elkötelezést jelentett, tulajdonjogot az illető személy fölött. Vagy önként, ahogy az általad is idézett igében van, vagy ahogyan a rabszolgákkal tették. Ezt az önkéntes "odaadást" tiltotta a törvény, ebben az igében pedig konkrétan a környező népek vallásainak szokásaihoz hasonló módokat tilt, hogy "halottakért" meg "szellemekért" (pl. az "ősök szellemei" majdnem minden kultúrában jelen van, a magyarban is) ne adják fel a szellemi függetlenségüket, mert eleve jobb helyzetben vannak, mint azok, akik már elmentek és lejárt a földi idejük, nem osztanak-nem szoroznak bizonyos szempontból, akik viszont még élnek, más dolguk van és teendőik, ahhoz pedig szükséges a "szabadságuk". Nyilván nem kínai levesrecepteket, meg rózsaszín habcsókokat tetováltattak a bokájukra, vagy azt, hogy mari szeretlek. Azokra más ige vonatkozik:) A lényeget értsd meg, mert az sokkal fontosabb, hogy mi áll a fentebb elsorolt dolgok és az idézett igevers mögött.