A szüleimnek miért nem tetszik ez a vallás? Miért ellenezhetik ennyire?

Szia!

A sárdobálásból én inkább kimaradnák és a kérdésedre próbálok válaszolni.

A szüleid biztosan nem akarnak rosszat, mint ahogyan te sem amikor erről beszélsz velük.

Legegyszerűbb, ha a megfelelő pillanatot megvárva leülsz velük és megkérdezed, hogy mennyire ismerik JT, volt-e saját tapasztalatuk velük, milyen volt?

Kialakul egy beszélgetés amiben te is elmondhatott, hogy mit tapasztaltál eddig az osztálytársaddal kapcsolatban és megkérdezheted,hogy ezzel mi a problémájuk.

A beszélgetésben ki fog derülni, hogy nekik is vannak elképzeléseik JT kapcsolatban amik vagy fedik a valóságot vagy nem.

Ennek te magad is utána tudsz járni.

Mindig tisztelettel beszélj a szüleiddel, mert megérdemlik és mert Isten is ezt várja tőled.

Természetes, hogy aggodnak érted.

Más: azt írod evangélikusok, akkor valaha a család egyes tagjai már változtattak vallást, egy kisebb egyházhoz csatlakoztak, olyanhoz amit egykor romboló szektának neveztek.

Ma elfogadott egyházként tekintünk rá.

Amúgy Jézust és 11 tanítványát még csak szektának sem tekinthették az akkori zsidók annyira kicsiny volt, sőt úgy beszéltek róla mint egy felforgató, meghasonlást támasztó személyekről.

Nekem a nagyanyám jehova tanúja. Mindenkineg osztogatja az idióta őrtornyokat, ha valaki (kedvesen) elmondja, hogy őt ez nem érdekli, nem kéri, azt nem hajlandó megérteni, csak olvassuk...

Semmilyen ünnepet nem tart, de már teljesen fanatikusan, ha vettünk a születésnapjára egy egyszerű sütit azt sem volt hajlandó elfogadni, mert ajándékot nem lehet kapni, meg úgy tűnik annyit se mondani, hogy köszi de nem.

Folyton a világvégéről papolnak, ja és, figyelmedbe ajánlom, hogy ők úgy tartják, hogy nem minden jehova tanúja kerül a mennyországba (vagy ha jól tudom akkor ők úgy képzelik el, hogy a Földön maradnak, csak az már meg lesz tisztulva a "hitetlenektől"), csak egy felső ötszázezer, ami egy röhejesen kis szám.

De mondjuk, hogy oké, mindenki azt hisz, amit akar, meg olyan ünnepeket tart, amilyet akar. Ezzel nincs is semmi baj, de ezek olyan hihetetlenül beszűkültek és erőszakosak, mint senki más.

Amiket leírtam, az igaz, mivel sajnos ez tapasztalat, nem csak olvastam valahol.

Ahogy az előző Tanú utalt rá, ebben az esetben a legnagyobb és igen gyakori hiba, ha mások véleményére alapozva hozzuk meg a "saját" döntéseinket. Azt mindenki beláthatja, hogy ez egy butaság, de mégis rengetegen ezt gyakorolják. Egyes esetekben mentegetve magukat, hogy akire alapoznak, az számukra "tekintélyes" ember. Melyik pap vagy egyházi méltóság fog pl. kedvezően beszélni Jehova Tanúiról - csakúgy, mint a bibliai példa szerint Jézusról, vagy a tanítványairól?! Na, erről van szó.

Egyetlen Jehova Tanúja sem óhajtja megszakítani a kapcsolatot a szüleivel, ha azok nem teszik, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat! Ez a vád már csak azért is rossz, mert Jehova Tanúi alapvető tanítványképző szellemével ellentétes. E buta kritika olyanokra vonatkozhat, akik a világtól szó szerint elvonulnak, de a Tanúk éppen hogy keresik a kapcsolatot mindenkivel, ez a hitük alapja. Teljesen ellentétes lenne a gondolkozásukkal, ha sorban zárnák be a kapukat maguk körül. Itt látszik, hogy sokan, akik felelőtlenül vádaskodnak velük kapcsolatban, saját vermükbe esnek.

"Semmilyen ünnepet nem tart, de már teljesen fanatikusan, ha vettünk a születésnapjára egy egyszerű sütit azt sem volt hajlandó elfogadni, mert ajándékot nem lehet kapni"

Kedves válaszoló!

Lehet, hogy ő sokkal kevésbé "fanatikus", mint amennyire te elutasító, anélkül, hogy pontosabb ismeretet szereztél volna róluk? JOGOD VAN elutasítani valakinek a hitelveit, ezt a Tanúk is megteszik, de ahhoz nincs (nem lenne) jogod, hogy előítéletből becsmérelj egy hitrendszert, anélkül, hogy annak valódi értékéről, vagy értéktelenségéről, esetleg károsságáról saját magad meg nem győződtél!

Nem igaz, hogy "semmilyen" ünnepet nem tartanak, sőt annyi ünnepet állítanak maguknak, amennyit csak akarnak, de nem hagyják, hogy mások az általuk "tekintélyesnek" tartottakra hivatkozva szabják meg a hitüket és az ünnepeiket.

Ajándékot lehet kapni, de olyan alkalmakból, melyet elutasítanak, nem fogadják el. Vajon, ha ezt tudjátok róla, akkor tiszteletlenség-e ráerőszakolni valakire valamit??? Nem tudom az-e a nagyobb fanatizmus, ha valakire a hitével ellentétben akartok erőszakosan rákényszeríteni valamit, melyet ő nem fogad el, vagy az, ha az a valaki (a te példádban a nagyi) rendszeresen meg szeretné osztani veletek a hitének alapjait? Ő NEM FOGJA RÁKÉNYSZERÍTENI egyikőtökre sem a hitét, ezt azért tartsátok észben!

Amikor egy családban az egyik családtag Tanú lesz, szembekerülnek a népszerű egyházi és politikai ünnepekkel és ezen alkalmakkor szokásos ajándékozással. A Tanúk nem várnak és fogadnak el ilyen alkalmakkor ajándékot, de bármikor készek erre, ha nem ehhez kötik őket. Sőt, ők is ezt teszik, hiszen fontos az ajándékozás. De nem előírt alkalmakkor, mikor értelemszerűen sokan csak kényszerűségből fognak ajándékozni, hiszen lehetetlen, hogy mindenki egyszerre, egy parancsszóra érezzen IGAZI késztetést arra, hogy adjon.

Meg aztán mi az értékes abban, ha egy iskolatársad vagy kollégád egy évben egyszer vesz egy szál virágot a névnapodra, és jó pofizva, képmutatóan alakoskodik előtted, de az év többi részében a hátad mögött köpköd rád??? Ez az előírásszerű vagy kényszer-ajándékozás szelleme. Miért nem akkor adsz, ha valóban SZÍVBŐL késztetést érzel rá? A nagyinak miért kötitek ezen évfordulókhoz az ajándékozást? Csak nem azért, hogy bizonyítsátok a "fanatikusságát"? De ki is erőszakos ilyenkor?!!

Ez még abban az esetben is igaz, ha valakinek a hitelveiről meg vagy győződve, hogy káros (amit itt nem fogsz tudni bizonyítani), hiszen erőszakosan nem fogsz tudni senkit lebeszélni arról - vagy te ennek a módszernek vagy a híve?

Tehát a "beszűkültségről" és az "erőszakosságról" ennyit.

Én voltam egy ideig ebben a... közösségben. Nem hiszem, hogy a szüleidnek igazán félteniük kellene téged emiatt, mert valóban nem olyan... Hogyan is fogalmazzak...? Nem olyan szörnyű, mint ahogyan azt mondják. Az más dolog, hogy én sok mindennel nem értettem egyet, ami most nem is ide tartozik. (Most református vagyok.) De ha akarsz, bármikor eljössz onnét, nem fognak téged ott tartani.

(Illetve, ami velem-velünk is történt, még kb. egy évig csak azt hajtogatták, hogy mind meg fogunk halni, ésatöbbi, ésatöbbi, ami mondjuk felfogható pszichológiai "hadviselésnek", de ha el akarsz jönni onnét, mert meglátásod szerint ez egy "téves" út, hát akkor azért egészen valószínű, hogy az előbbihez hasonló verbális "nyomásnak" nem sok "haszna" van. Vagyis, eljössz onnét, és kész.)

14:09, mi nem kényszerítettük semmire! Azt a részét már nem olvastad a válaszomnak, hogy nekem igazán mindegy, milyen ünnepet tartanak, és milyet nem?

Csak éppen, mi régebben nem tudtuk, hogy még egy szelet sütit sem szabad elfogadnia. Ha visszautasítja, de elmagyarázza, hogy miért, akkor az oké, de nem olyan módon, mintha valami borzalmat követtünk volna el ezzel...

Ha meg már ráerőszakolásról beszélünk, akkor vajon az nem számít ráerőszakolásnak, hogy kb. ötvenszer kell elmondani, hogy nem, nem kérek őrtornyot, és csak addigra hagyják abba?

"Csak éppen, mi régebben nem tudtuk, hogy még egy szelet sütit sem szabad elfogadnia."

Kedves 19-s! Itt csak arról van szó, hogy a Tanúk nem kívánnak tevékenyen részt venni a Biblia szellemével ellentétes vallási és politikai ünnepségeken, mely magában foglalja annak személyes vonatkozásait is, mint az ebből a célból történő ajándékozás. Ez személyes döntés kérdése, nem a "vallás" kényszeríti rá az emberekre. Aki nem ért vele egyet, nem lesz Tanú, ennyire egyszerű. Ha annak idején a mamád ezt rosszul kommunikálta le veletek, az az ő hibája, gondolom azért, mert nem hibátlan ő sem :)). Nyilván meg kell tudni beszélni. Furcsa lenne azért, hogy olyant kér valaki tőletek számon, amit nem tudhattatok, bár nem voltam ott, nem tudhatom, hogy milyen esetleges félreértés volt a gond.

Szerintem ilyen családokban is (mit minden családban, ahol nem egy hiten vannak a családtagok - természetszerűen egyre több van ilyen) a tolerancia, egymás világnézetének kölcsönös megbecsülése elengedhetetlenül fontos (ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden világnézet "egyenrangú", mert ezt egyetlen józan ember sem gondolhatja komolyan). Nyilván az aktív, tevékeny bibliai hit a mai világban IS kirívó a többi közül, de a krisztusi hit, mint életút, már csak ilyen.

A magukat tanúknak nevező illetők gondolkodjanak el azon, hogy miért a sok negatív vélemény. Megsúgom, mert sokuknak eléggé...egyszerű az elméje (vagy épp zavart).

A válasz: TAPASZTALAT.

Tehát körülbelül annyira igaz, hogy ők békések és nem másznak az emberre rá, minthogy Észak-Koreában az emberek nem éheznek és nem rettegnek a kommunista titkosrendőrségtől.