Az adventisták nem hisznek abban, hogy a pokol örökké tart? Az állítják, hogy az ember végül egyszerűen megsemmisül és megszűnik létezni?

Tisztelt Kérdező!

Szerintem téged egyáltalán nem érdekel az, hogy az adventisták mit hisznek, csak az, hogy a saját hitedben megerősödj. Innentől fogva teljesen felesleges az egész beszélgetés, mert úgyis a saját teóriádat hajtod, és nem veszed észre, hogy ami igazán logikátlan az a te gondolkodásod. Még teológiai vitának sem lehetne azt, ami a gazdag és Lázár-t illeti. Hogy itt példázatról van szó, nem csak a katolikusok, az adventisták veszik észre, hanem többek közt ők is:

[link]

Úgy gondolom, a kérdésekre korrekten válaszoltunk Igékkel alátámasztva. Nekünk adventistáknak nem célunk meggyőzni az embereket, csupán annyit teszünk, hogy elmondjuk a véleményünket, aztán innentől fogva mindenkinek jogában áll eldönteni hogy elfogadja-e vagy elveti. Én azonban úgy gondolom, hogy te már eldöntötted, így feleslegesnek tartom mélyebbre ásni. Mi adventisták nem hiszünk az örökké tartó pokolban, de ha te ebben hinni akarsz, akkor abban biztos lehetsz, hogy mi nem fogunk ebben megakadályozni, nem fogunk rajtad erőszakoskodni.

Az Úr áldjon!

Érdekes dolgok hangzottak itt el. Ahogy látom a Kérdező kioktatni jött ide az embereket. Kérdező! Válaszolj éhány kérdésre:

"Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket - mondja a Seregek Ura -, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük." (Mal 3,19)

Kérdésem a következő lenne: Hol olvasol te ebből ki örökké tartó gyötrelmet?

"Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jőjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat-napon: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható." (Jer 17,27)

Kérdésem a következő lenne: Ugye itt is olvashatunk olthatatlan tűzről. Jeruzsálem ma is ég?

Kérdező!

Ne tereld el a témát! Legyél szíves válaszolni a 19:57-es kommentben feltett kérdéseimre! ;)

"Másodszor elég erőszakosan véded az igazadat. Már megszoktam, hogy azok, akik az örök gyötrelmet tagadják, mindig az ószövetségből idézgetnek. a Malakiásból, a prédikátorok könyvéből, itt-ott a zsoltárokból. Mivel az Új szövetségben élünk, jó lenne néhány újszövetségi Igét is felhozni , nem?"

Lol, hát az eszem megáll xD A Malakiási Igét hiába is próbálod kimagyarázni, a szövegkörnyezet így szól: "és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap" (Mal 4,1) A szöveg azt mondja hogy >>minden<< Ha minden gonosztevő, akkor az az egyetemes gonosz emberekre vonatkozik, tehát az utolsó ítéletről van szó! A probléma ott van barátom, hogy te az utolsó ítélet alatt csak azon kifeejzéseket érted, ahol elhangzik az "örök" kifejezés, amelyet a kedvedért most kritika alá fogok vetni! A 37. zsoltárban pedig Dávid nem a földi életről beszél, hanem arról, hogy mi lesz a gonoszok és a jók egyetemes sorsa. A szövegkörnyezet ugyanis nem engedi meg, hogy pusztán a földi életre vonatkoztassuk! Miért? Hát ezért: "Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak." (Zsolt 37,29) Itt az igaz emberek végső jutalmáról van szó. Ha ez így van, akkor a gonoszok végső jutalmáról is szó kell hogy essen, ez pedig a 20. versben meg is található, miszerint "De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el." Szeretnék most azonban evvel az örök kifejezéssel foglalkozni, amire az egész teológiádat alapozod, íme:

"Örökkévaló gyalázat és utálatosság és örök élet. HA az ÖRÖK ÉLET alatt azt értitek, h soha nem ér véget, akkor az ÖRÖK gyötrelem alatt miért értetek mást?"

Rendben, akkor nézzük meg. Mint tudjuk a Bibliában rengeteg jelkép Jézus is gyakran használt képes kifejezést, ezért most meg kell tudnunk hogy az >>Újszövetségben<< az "Örök" kifejezést vajon szó szerint kell-e érteni. Júdás apostol ezt írja a levelében: "Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén." (Júd 1,7) Ha szó szerint értelmezzük a levelet, akkor Sodoma és Gomorána és a körülöttük lévő városoknak elvileg most is kéne égniük. Ég most Sodoma és Gomora? Hát persze hogy nem! Hogy mi lett Sodoma és Gomora sorsa azt megmondja a (2Péter 2,6)Az Ószövetségben ugyanez van! Isten megjövendölte Jeruzsálem pusztulását is, és ezekkel a szavakkal: "tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható." Be teljesedett ez a jövendölés? Igen, be.(lásd 2Kir 25,9) Jeruzsálem ég még? Nos láthatjuk, hogy sem az Ószövetségben Jeruzsálem, sem Sodoma és Gomora az Újszövetségben nem ég már...Pedig ha szó szerint vesszük az adott Igét, akkor bizony még ma is égnie kéne. Abből követezően az "örök" kifejezés nem más mint jelkép! Igen, ugyanis a héber gondolkodásban az "örök" kifejezés visszavonhatatlant, változhatatlan jelent. Az olthatatlan tűz, pedig a végső megsemmisülést! (Jel 20,14/b) Már csak azt kell rendbe tenni, akkor, hogy hogyan kell akkor értelmezni az alábbi Ige, hogy értendő:

"És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." (Jel 20,20)

Először is Sátánra vonatkozóan négy visszatekintő jövendölés van a Bibliában, az egyik ilyen az (Ezékiel 28,13-19)-ben található. Itt a 19. vers kimondja, hogy "s többé örökké nem leszel!" Az tehát, hogy Sátán örökké kínoztasson eleve kivan zárva, mert a megsemmisítése eszerint a jövendölés szerint tuti. A kínlódás valóban igaz, hiszen a gonoszok tűz által fogják megkapni büntetésüket, erre több helyen is utal az Ige, pl (Ésa 1,28) viszont ahogy már megvizsgáltuk a Biblia "örök"-nek tartott kifejezését, ez a visszavonhatatlan, végleges ítéletet jelképezi. Ahogyan Sodoma és Gomora örökre elpusztult (Júd 1,7 vö. 2Pét 2,6) a gonoszokra is a kimondott ítélet, örök visszavonhatatlan halál. Vagy egy másik megoldás a játék a szavakkal ;-) Az "örökkön örökké"-nek fordított görög kifejezés az αἰών amely elsődlegesen "nagyon hosszú időt" jelent és nem örökkévalóságot. Tehát ha már nyelvtanilag nézzük a dolgot, akkor is bukta az örök gyötrelem. Ezt amúgy így is lehet fordítani: "időnek idejéig" Ez emlékeztet Jézus egyik kijelentésére miszerint "És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;" (Lukács 12,24) A gonoszok büntetése tehát nem egyenlő mértékű lesz. Mindenkit Isten annyi ideig fog megbüntetni, amennyi jár neki. Vagyis lesznek akik hamarabb semmisülnek meg, és vannak akik később. Ha nem haragszol nem mennék vévig az összes igén amit felsoroltál ígyis már gépelek egy ideje. Talán még annyit jegyeznék meg, hogy Jézus gyakran beszélt a Gyehennáról, ami viszont Jeruzsálem mellett volt egy szemétégetőhely. Oda értelemszerűen nem azért vitték a szemetet, hogy örökké égjen, hanem azért, hogy egy bizonyos határidőn belül megsemmisüljön. Az ilyen istenkáromlásokkal, miszerint Isten örökké szenvedteti a bűnös embereket, míg a Megváltottak élvezik az örök élet csodáját én nem azonosulok. Ám ha neked jónak tetszik hinni egy ilyen istenben, ahogy gondolod, megvan rá a jogod.

Ezekről az Igékről szerintem sincs értelme érvelni annyira egyértelműek. Aki tagadja az magát minősíti.

Nem kell a teológiát csűrni-csavarni annak aki az 'örök ítéletnek' az alapigazságára építi rá.

Miért örök az ítélet?

Mert a lélek nem 'alszik el', 'semmisül meg', nincs 'halálalvás', nem 'lélekzet', stb.

A lélek maradandó anyagtalan valóság, egy önálló szubsztancia, nem egyenlő a tevékenységeivel, hanem azok minősítik csak. A testen keresztül a fizikai világhoz, a szellemen keresztül az örökkévalósághoz kapcsolódik. A lélek végcélja: Isten. Nem a semmiből lett teremtve, ezért nem is lesz soha semmivé, hanem Isten a saját életéből adott(lehelt), így lett az ember élő lélekké.

A lélek boldogságot keres, amiben nincs elmúlás vagy halál, ezért csak Istenben képes megnyugodni. Ami elmúlik abban nem tudna megnyugodni, ezért olyan változatlan állandóságot keres, amiből/akitől teremtve lett. A lélek képes felismerni az örökkévaló dolgokat, örülni azoknak, és gyönyörködni bennük: Isten beszédében, igazságában, Törvényében:

Zsolt 16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

Zsolt 69:19 {KJV 69:18} Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Zsolt 103:1 A Dávidé.; Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Zsolt 119:175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

Róm 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;

"Mert a lélek nem 'alszik el', 'semmisül meg', nincs 'halálalvás', nem 'lélekzet', stb."

Azért ahhoz, hogy ezt ilyen biztosan ki tudjuk jelenteni, nem egy fordításra kéne alapozni, hanem az eredeti héber nyelvre. A Bibliában ugyanis eredetileg a léleknek nincs olyan spirituális jelentése, mint az okkultizmusban, vagy a keleti vallásokban. Dr. Nagy Gyula például így ír az 1965-ös teológiai akadémiai jegyzetben:

"„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét… megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri.”

Ahogyan a teológus mondja "átkerült" a kereszténységbe. Ez a szivárgás jól nyomonkövethető, a második században kezdődött az újplatponizmus hatására. A bibliai antropológia ugyanis így néz ki:

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké." (1Móz 2,7)

עָפָר (áfár=föld pora) + נְשָׁמָה חַי (hajjá nösámá=élet lehellete) =נֶפֶשׁ חַי (nefes hajjá)

Itt az egyik alkotóelem, a נְשָׁמָה -t ha szó szerint akarnánk fordítani akkor így adhatnánk vissza: "fúvás, lehellet" Vagyis ez nem egy személyes spirituális lélek, hanem egy személytelen erő. A léleknek fordított kifejezések egyike sem jelent személyes, spirituális lelket. Viszont van olyan kifejezés, amely jelöli például az ember lelkivilágát, személyiségét. A lélek halhatatlanságának az eszméje az, amely az örökké tartó pokol tanításának a gyökere. Csakhogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6,23) ez pedig a teljes embert éri, így az erre az osztályrészre jutott ember teljesen megsemmisül. Az embernek egyszerűen nincs joga élni sehol. A Szentírás nem tanít a Lélek halhatatlanságáról. Ha ugyanis a lélek a halál után valóban rögtön például a mennybe kerülne, akkor semmi akadálya nem lenne annak, hogy dicsőítse Istent, mivel János apostol látomásban azt láttak, hogy az ott lévők ezt teszik. A Biblia ellenben kimondja, hogy "Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe." (Zsolt 115,17)

Ajánlott olvasmány:

Szabó Ferenc: "Az Ige testté lett" Ennek a könyvnek a függelékében van egy idézet Dr. Vankó Zsuzsanna teológusprofersszor "A boldogság törvénye" című könyvéből, ami a Bibliai antropológiát tárgyalja még nálam is részletesebben a héber és a görög kifejezések segítségével. Továbbá érdemes rákeresni még a "A lélek halhatatlansága eszméjének felülvizsgálata a 20. századi keresztény teológiában " című teológiai tanulmányra is.

"A Bibliában ugyanis eredetileg a

léleknek nincs olyan spirituális jelentése, mint az

okkultizmusban, vagy a keleti vallásokban."

1Pét 1:9 Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.

Péter apostol a 'lélekzet' üdvösségét érti a hitünk célján ugye? Azt kell megmenteni a 2. haláltól ugye?

Pál szerint pedig a lelki ember az a lélegző ember, a szellemi pedig a légtechnikás vagy szeles ugye?:-)

Ezt úgy nevezik hogy vallásos materializmus, melyet a katolicizmus termelt ki ellenfelének. Luther esett ennek a végletébe elég súlyosan bele, mert a katolicizmusnak az erős okkultista, spiritiszta befolyását akarta 'megreformálni', nem kicsi szélsőségekbe esve, ugyanis letagadta azt is ami benne van a Bibliában, mintha az ember személyének hármassága valami piszkos dolog lenne. A vallásos ideológiától és filozófiai előítéletektől mentes tudományos materializmus már rég megbukott, és van sok tudós aki nem zárja ki hogy a szellemvilágnak befolyása van a fizikai világra, köszönhetően annak, hogy az ismereteiket és gondolkodásukat nem vallásos ideológiák vagy filozófiák irányítják, hanem kísérletek és vizsgálatok (lásd quantum fizika) eredményei. Mindent ami szellemi(nem anyagi), és személyhez köthető, azt negligálta Luther a Bibliából. Így véleményem szerint az ő követői is sajnos csak racionalista vallást tudnak kialakítani. És mivel a teológiájukat hamis ideológiák mentén építik fel, nem bibliai alapokra, nehezen képzelem el róluk hogy lenne valódi, megtapasztaláson alapuló Istenélményük. Mert a hit az igei gondolkodással születik.

"Csakhogy a bűn

zsoldja a halál (Róm 6,23) ez pedig a teljes embert éri,

így az erre az osztályrészre jutott ember teljesen

megsemmisül."

A fizikai halálkor a test nem semmisül meg, hanem porból lett és porrá lesz. Sehol sem jelenti a Bibliában a halál a tejes megsemmisülést. A lélek Isten leheletétől(életéből) és a test egyesüléséből származik, szintén nem lesz semmivé a halálkor. Nem állítottam én ilyet hogy a lélek halhatatlan, hanem hogy örökkévaló, mivel amik láthatatlanok azok örökkévalók, és nem csupán ideig valók. A lélek nem halhatatlan, viszont számára a 2. halál nem megsemmisülés hanem lángba borulás.

Az örökkévaló azt jelenti hogy nincs idő alá rekesztve.

"A Szentírás nem tanít a Lélek

halhatatlanságáról."

Arról valóban nem, csak azt állítja hogy a láthatatlanok örökkévalók, és így a fizikai halál után is léteznek, és a második halál sem semmisíti meg ezeket, hanem pl.: 'lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.'

"Ha ugyanis a lélek a halál után

valóban rögtön például a mennybe kerülne, akkor

semmi akadálya nem lenne annak, hogy dicsőítse

Istent, mivel János apostol látomásban azt láttak, hogy

az ott lévők ezt teszik. A Biblia ellenben kimondja, hogy

"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a

kik alászállanak a csendességbe." (Zsolt 115,17)"

Jézus nevezett halottaknak biológiailag élő embereket is, tehát félreértelmezed a saját teológiád alátámasztására ezt a verset, azért hogy letagadd János apostol látomását a mennyei trónnál emberi lelkekről. Az is példázat ugye? :-)

"Nem a meghaltak dicsérik az Urat", vagyis Jézus szemüvegén keresztül úgy is kifejezhető: bűnben élő, hitetlen ember nem dicsőíti az Urat. Sem itt a földi életében, sem amikor átlép a fizikai világból az örökkévalóságba. A bűn zsoldja a halál, amit azonnal megkap fizetségként minden bűnt elkövető teremtmény: ez a szellemi halál állapota, vagyis az Istennel való kapcsolat megszakadása. A démonok is hisznek Istenben és rettegnek, mert a halál miatt nem szeretetteli és bizalmas kapcsolatban vannak Istennel, hanem félnek Tőle, mint ahogy Ádám és Éva is elbújt a kertben Isten elől a bűnbeesés után, mert a szellemük Istentől elszakadva a halál uralma alá került. Emiatt kell az ember szellemének újjászületni.