A Bibliának van tanácsa arra, hogy teheti túl magát csalódásokon, neheztelésen az ember?

szentírási beszámoló rámutat, hogy nem szabad rossz érzéseket táplálnunk magunkban azok iránt, akik csalódást okoztak nekünk. Pál apostol például nagyot csalódott János Márkban. Miért? Amikor Pál és Barnabás elindultak az első misszionáriusi útjukra, Márk velük ment, hogy támogassa őket. Ám az út során, nem tudni miért, János Márk egyszer csak otthagyta őket, és hazament. Pál olyan nagyon csalódott volt, hogy amikor a második utazását tervezte, nézeteltérése támadt Barnabással amiatt, hogy eljöjjön-e Márk az útra. Az első utazáson történtek miatt Pál nem akarta, hogy Márk is velük menjen. (Olvassátok fel: Cselekedetek 13:1–5, 13; 15:37, 38.)

Márk biztosan nem kedvetlenedett el túlzottan Pál miatt, hiszen tovább folytatta a misszionáriusi szolgálatát Barnabással egy másik területen (Csel 15:39). Évekkel később Pál írt egy levelet, amikor börtönben volt Rómában, és ebből kiderül, hogy Márk hűséges és szavahihető ember lett. Pál ebben a levélben arra sürgette Timóteuszt, hogy jöjjön el hozzá, és ezt kérte tőle: „Vedd magad mellé Márkot, és hozd magaddal, mert hasznos nekem a szolgálatra” (2Tim 4:11). Igen, Pál most már elismerően beszélt Márkról.

Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Márk olyan tulajdonságokat fejlesztett ki, melyek segítettek neki, hogy jó misszionárius legyen. Nem botránkozott meg azon, ahogyan Pál korábban viselkedett. Mindketten szellemi beállítottságúak voltak, és egyikük sem volt haragtartó. Mi több, Pál később felismerte, hogy Márk értékes segítőtárs. Ezért hát, amikor a testvérek túljutnak a nehézségeken, és a gondok elmúlnak, az a leghelyesebb, ha továbblépnek, és azon vannak, hogy segítsenek másoknak szellemileg előrehaladni. Ha a jót keressük másokban, azzal építjük a gyülekezetet.

Az is fájdalmas lehet, ha valaki csalódást okoz neked, például megszakad egy udvarlás, tönkremegy egy házasság, lázadni kezd egy gyermek, illojális lesz egy társ, vagy hálátlanná válik egy barát. Mivel tökéletlen emberek vesznek körül minket és nehéz időket élünk, számtalan dolog okozhat csalódást.

A saját kudarcaink is csalódottsághoz vezethetnek. Például értéktelennek érezhetjük magunkat, ha megbukunk egy vizsgán, ha nem kapunk meg egy állást, vagy ha nem sikerül elnyernünk valakinek a rokonszenvét. Akkor is csalódhatunk önmagunkban, ha valaki, akit szeretünk, többé nem halad előre szellemileg. Mary ezt mondja: „A lányom buzgó kereszténynek tűnt. Úgy gondoltam, hogy jó példát mutattam neki. De amikor hátat fordított Istennek és a családunk értékrendjének, úgy éreztem, hogy teljesen kudarcot vallottam. Az élet más területein elért sikereim sem tudták ezt ellensúlyozni. Nagyon elkeseredett voltam.”

Hogyan birkózhatunk meg az ilyen csalódásokkal? A válaszhoz vizsgáljuk meg Istenünk példáját, hogy ő mit tett, amikor csalódást okoztak neki.

Összpontosítsunk a megoldásra!

Isten szeretetteljesen gondoskodott az első emberpárról, ők viszont hálátlanná váltak és fellázadtak (1Mózes 2., 3. fejezet). Majd a fiuk, Káin rossz szemléletmódot kezdett kialakítani, és nem törődve Isten figyelmeztetésével meggyilkolta a saját testvérét (1Mózes 4:1–8). El tudod képzelni, milyen csalódott lehetett ?

Miért nem fosztotta meg a boldogságtól Istent ez a csalódás? Azért nem, mert az volt a szándéka, hogy betölti a földet tökéletes emberekkel, és folytatta ennek megvalósítását (János 5:17). Ennek érdekében gondoskodott a váltságáldozatról és a Királyságról (Máté 6:9, 10; Róma 5:18, 19). Isten nem a nehézségre összpontosított, hanem a megoldásra.

Isten Szava arra sarkall bennünket, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk, ne pedig arra, hogy mi lehetett volna, vagy mit kellett volna tennünk. Kijelenti: „amik csak igazak, amik csak komoly figyelmet érdemelnek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak szeretetre méltók, amikről csak jót mondanak, ha van valami erény, és ha van valami dicséretre méltó, továbbra is azokkal foglalkozzatok” (Filippi 4:8).

Helyes nézőpont a csalódásról

Bekövetkezhetnek olyan események, melyek gyökeresen megváltoztatják az életünket. Például hirtelen elveszíthetjük az állásunkat, a házastársunkat, vagy azokat a kiváltságokat, melyekben egykor részünk volt. Megromolhat az egészségünk, elveszíthetjük az otthonunkat vagy a barátainkat. Hogyan lehetünk úrrá az ilyen változásokon?

Egyesek azt tapasztalták, hogy segít, ha fontossági sorrendet állítanak fel.

Ha az emberek csalódást okoznak nekünk, az könnyen keserű neheztelést válthat ki belőlünk. Ám Isten nem neheztel. Dávid király csalódást okozott Istennek amikor házasságtörést követett el, majd megölette az asszony férjét. Teremtőnk azonban látta Dávid őszinte bűnbánatát, és továbbra is felhasználta őt mint szolgáját. Ehhez hasonlóan a hűséges Josafát király is vétkezett, amikor szövetséget kötött Isten ellenségeivel. Isten prófétája így szólt: „Emiatt Isten haragja van rajtad. De azért jó is találtatott nálad” (2Krónikák 19:2, 3). Istenünk tisztában volt azzal, hogy egyetlen hiba nem tette hitszegővé Josafátot. Hasonlóképpen elkerülhetjük, hogy elveszítsük a barátainkat, ha nem jövünk ki a sodrunkból, amikor hibáznak. A csalódást okozó barátainknak még mindig lehetnek jó tulajdonságaik (Kolosszé 3:13).