Ezekről miét nem beszélnek a keresztények?

Ozmium, a hitem nagyon is jó hatással van rám, mert addig amig az egyház tanított, amúgy nem hittem semmiben. Ami pedig a katolikus hítközösséget illeti, olyan emberekből áll (az időseket, gyermekeket kivéve és még egy pár igazi buzgó vallásost)akik a templomon kivüli életükben hazudnak, lopnak stb., vagyis elfelejtik betartani amít tanítanak nekik. A pap jobb keze, elveszi más földjét, a másik hívő lop a cég pénztárából, a harmadik csalja más házasemberrel a férjét, és még sorolhatnám. Már rég meghalt az igazi hitközösség és ha nem akkor már kihalófélben van. Talán az ők szavukra adnék én valamit?

Ezek voltak a kérdéseid talán? Nem is tudom mit szaporítom a szót veled.

Hazardteam!

Megkérlek szépen, hogy olvasd vissza, amit írtál, és tarts bűnbánatot. Ezt négyszemközt, testvéri feddésként mondtam.

Egyébként meg nincs igazad.

Ismét az a milliószor újra és újra előkerülő probléma: a keresztyénséget azonosítják a Katolikus Egyházzal. Amit a kérdező felvet, azt nem a hívő keresztyének tették, hanem a Római Katolikus Egyház, ami a múltban különösen, de még ma is egy vallási köntösbe bújtatott hatalmi szervezet. Olyan közvetlen hatalma ma már nincs, mint a múltban volt, de az emberek tömegeinek befolyásolásával közvetve még mindig fontos hatalmi tényező.

A Katolikus Egyház valóban üldözött mindenkit, aki nem volt hajlandó alávetni magát hatalmának. Mivel a múltban a valódi ateizmus még jórészt ismeretlen volt, az Egyház valójában azokat gyilkolta, akik ki mertek állni a Biblia valódi tanítása mellett: a valódi hívőket.

Hihetelennek tűnik, hogy mivé fajult a magát "Krisztus földi helytartója"-ként aposzrofált Pápa vezette Katolikus Egyház. János apostol is elcsodálkozott ezen, amikor látta, hogy az "Egyház" részeg a szentek vérétől.

"És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." (Jelenések 17:6)

A "szentek" nem azok, akiket a Római Kat. Egyház szentté avat. Ilyesmi nincs is a Bibliában. A Biblia szerint szent az, aki elfogata Jézus Krisztust Megváltójának. Ily módon minden igazi hívő szent. Ők voltak azok, akiket az Egyház leginkább üldözött, és máglyán elégetett, vagy más módon legyilkolt.

Sok nem hívő ember úgy gondol a meggyilkolt tömegekre, mint szellemi őseire, akik nem hódoltak be az Egyháznak. Pedig ők inkább nekünk, hívőknek az "őseink", mi vagyunk az ő igazi örököseik, nem az ateisták, és az igaz Isten létében bármiféleképpen kételkedők.

Isten senkit sem kényszerít arra, hogy megtérjen. Jézus sem tett ilyet, az apostolok sem. Az Úr teljes mértékben tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. ha nem így tenne, nem lenne senki, aki ide isten gyalázó sorokat irogathatna, mert Isten már rég lesúlytott volna rájuk. Hogy mégis vannak ilyenek, az Isten türelmének és kegyelmének megnyilvánulása. Mivel azonban Isten igazságos, egyszer meg fog büntetni minden bűnös embert, mert bizony nincs egy bűntelen ember sem. Isten azonban nem csak igazságos, hanem szerető is, ezért nem akar megbüntetni senkit. Az a megoldása erre a problémára, hogy maga fizette meg az ember bűneinek árát, amikor mint Jézus eljött a világba, és meghalt minden bűnösért.

Kész van tehát immár a kegyelmi ajándék a bűnök alóli megmenekülésért, csak el kell azt fogadni.

Ennek elfogadása távolról sem kötelező, vagy kényszer. Aki azonban nem fogadja ezt el, annak majd magának kell fizetnie. Isten előre elmondta mi lesz ez a fizetség: halál, vagyis örök szenvedés a tűznek tavában (a Pokolban). Ez a második halál messze borzalmasabb, mint az első, a test halála.

A biblikus keresztyén térítés tehát ennek az üzenetnek az elmodása, megismertetése az emberekkel. Aztán mindenki maga dönti el, hogy mit kezd ezzel az üzenettel.

Kényszerítve tenni ezt azért is értelmetlen, mert Isten az alapján ítéli meg az embert, amit a szívében hisz, azt pedig nem lehet külső kényszerrel ráerőltetni senkire.

Remélem tudtan valamelyest segíteni a tisztánlátás ez ügyben.

Na, azért az északamerikai bennszülöttek csekély maradványa határozottan néma, vagy kimondott vád, történelemkönyvek nélkül is.

A Jezsuiták élen jártak a pusztításban, Isten harcos egyháza.

De a vallásban mélyen hívő emberek számára sincs mentség.

Hoffmann úr jegyzete nagyon is elgondolkodtatott, bár vallásos nem vagyok, van igazság abban, amit leír.

Eleinte az ateisták száma valóban kevesebb lehetett, a kételkedők és a más vallásúak száma annál több.

Maga a reformáció és az ateizmus kialakulása is köszönhető a kegyetlenkedéseknek.

A máglya, a terror nem jó módszer, a vértanúk legyilkolása nem csökkenti, hanem növeli azok számát, akik szembefordulnak az elnyomóval, amely akár az egyház is lehet.

Őszintén megmondom, magam nem tartom csodának, mert a Biblia tanítása, különösen az ószövetségi passzusok csöppet sem toleránsak azokkal, akik nem egy hitet vallanak vele.

Nagyjából ez minden felekezetre érvényes lehet, hiszen ők is megtehetik adandó alkalommal, bár a Katolikus egyház kétségtelenül meg is tette.

Nem csoda, hogy nem büszkélkedik vele, mentséget aligha találhat, legfeljebb a kegyetlen kor szokásait hozhatja fel, de ehhez maga is hozzájárult.

Mégpedig alaposan.