Szűz Mária minek a védő szentje?

Elnézést kérek, de az előző hozzászólásomhoz köze nincs annak, amit arra írtatok. Talán nem értettétek meg, amit írtam?

"valakihez imáDkozni" és "valakiért imáDkozni" valóban nem ugyanaz, de hol mondtam én ezt? S ha elolvastad volna, amit írtam, és felfogtad volna, akkor láthatnád, hogy mi nem halottak közbenjárását kérjük, hanem élőkét. Imádkozni valakihez azt jelenti, hogy kérni valakit (vö. a leimádkozni a fáról" kifejezést), a szó nemcsak Istenre vonatkozhat.

Vidiripi, a tesszalonikiekhez írt levélből hozott idézeted a feltámadásra és a feltámadás idejében élő emberek kérdésére vonatkozik. Semmi köze nincs a témánkhoz.

Vidiripi

"Vidiripi, a tesszalonikiekhez írt levélből hozott idézeted a feltámadásra és a feltámadás idejében élő emberek kérdésére vonatkozik. Semmi köze nincs a témánkhoz."

Meglehet hogy nincs köze de én valamiért úgy érzem hogy még is van.

"Ha elfogadjuk azt, hogy a már meghalt igazak Istennel élnek (hiszen örök életük van)..."

Viszont ha azt fogadjuk el ami a Thesszalonika-hoz írt levélben van. Akkor az igazak még nincsenek az Istennel.

"Imádkozni valakihez azt jelenti, hogy kérni valakit..."

Igen így van ,az egyetlen élő közbenjárót az Úr Jézust.

Az általad idézett versek a végidőben a testi feltámadásról szólnak, és arról, hogy azoknak ("nekünk") is át kell menniük a feltámadás állapotába, akiket e földi életben talál Krisztus második eljövetele, hogy ők is együtt lehessenek az Úrral.

A már meghaltak (persze csak az üdvözültek) már most az Úrral vannak, mert már nem földi vándorok, hanem a szemlélet az osztályrészük (2Kor 5,6-8) és egyesültek az Úrral (Fil 1,23). Vagyis ők élek, mert akik Krisztusban hisznek, azoknak örök élete van (Jn 6,47).

Jézus Krisztust a Szentírás nem nevezi egyedüli közbenjárónak (hiszen a Szentlélek is közbenjárónk: Róm 8,26-27), csak közvetítőnek, ez azonban nincs ellentétben azzal, hogy imádkozzunk, közbenjárjunk egymásért, ahogyan Mózes (Szám 11,2; 21,7) vagy Jeremiás (Jer 18,20; 42,6); vagy ahogyan Pál minduntalan kéri, hogy imádkozzanak érte (Róm 15,30; 2Kor 1,11; 1Tessz 5,25; 2Tessz 3,1; Kol 4,3; Zsid 13,18); sőt e kérés parancsként is megfogalmazódik: a hittestvérekért (Ef 6,18), minden emberért (1Tim 2,1), sőt Jézus az ellenségekre, a gyűlölőkre is kiterjeszti (Mt 5,44; Lk 6,28).

Külön figyelmet érdemel a Timóteushoz írt első levélből vett rész, aminek a folytatása az ominózus mondatot tartalmazza (1Tim 2,1-6):

"Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben."

28/29

Ez a te állításod. De ezt bizonyítani is tudod, vagy csak állítod?

És még mindig jó lenne, ha előbb olvasnál. Mária él, és elég sértő a "halott nő" kifejezés. Gondolom a saját anyádról is így beszélsz (majd).

29/29

Ha úgy fordítod, hogy "minden Írás, melyet az Isten ihletett", akkor ez nem bizonyít semmit. Ha úgy, hogy a "teljes Írás Istentől ihletett", akkor is nyitva marad az a kérdés, hogy mely könyvek tartoznak ehhez a bizonyos teljes Íráshoz", különösen azoknak a könyveknek az esetében, amelyek e mondat megszületése után íródtak.

Mindemellett a mondat úgy folytatódik, hogy "alkalmas" a tanításra, buzdításra, érvelésre. Arról szó sincs, hogy egyedüli hitforrás lenne.

Mellesleg én eddig is ezt tettem, használtam ezt a kiváló, alkalmas eszközt arra, hogy érveljek. Kár, hogy sokan nem így tesznek, hanem önmagukat teszik meg az igazság letéteményeseinek.