Van újrakezdés? Ha igen, hogy?

Szia!

Ez még nem házasság, persze. De jó, hogy afelé haladtok, és tervezitek. Azért írtam, hogy szerintem már nehéz lesz leküzdeni, mert ha már megtörtént köztetek, akkor nem tudtok úgy tekinteni egymásra, mintha ez nem történt volna meg. Ez nem vallás, hanem pszichológia kérdése. Éppen ezért nem érdemes leépíteni a kapcsolatot, hanem úgy tekinteni erre, mint a szeretet egy kifejezésére egymás iránt.

Természetesen az is egy út, amit te mondasz, hogy leküzdeni ezt a vágyat, de ez már igy most kicsit természetellenes lenne szerintem. A szexualitás nem rossz. Csak akkor rossz, ha rossz helyen van kezelve.

Persze ez csak az én véleményem,. Ha ti úgy gondoljátok és lelkiismeretetek szerint az a helyes, akkor tegyetek úgy, ahogy ti szeretnétek, a lelkiismeretnek nem szabad ellent mondani.:)

Ha kérdésetek van erről, akkor foduljatok egy lelkészhez vagy paphoz. Biztosan tud tanácsot adni erről!

egy teológus

Szerintem ezt a mondatot vésd a fejdbe:

"Természetesen az is egy út, amit te mondasz, hogy leküzdeni ezt a vágyat, de ez már igy most kicsit természetellenes lenne szerintem. A szexualitás nem rossz. Csak akkor rossz, ha rossz helyen van kezelve."

Még annyit írok neked, hogy:

A szex miatt szoktak néhányan elkövetni bűnt, de olyankor nem a szex a bűn, csak az a motíváció. pl. erőszakolásnál. Vagy sokan bűnt követnek el egy dugásért. pl. megölik xy egyik ismerősét stb...

Azt írod, hogy még szakíthattok. Miért szakíthattok? Csak rajtatok múlik minden...

Házasság után is szakíthattok...

Akkor most:

a.) nem vagy elég érett (nincs értelme kapcsolatnak a te szótáradban főleg)

b.) nem szereted igazán a fiút (lehet a teste jobb?).

c.) kialakult benned, vagy beléd vertek valami szorongást és erős értelmetlen gátlást ebből a rohadt világból.

Ki kezdeményzte a szexet? Miért mentél bele folyamatosan?

Nem gondoltad, hogy az üstben fogtok forogni szép kis babák helyett? (na ezt verd ki a fejedből azonnal).

Komolyan elhiszed, hogy vannak emberek akik nem aszexuálisak és soha nem szexelnek, maszturbálnak stb..? Bár a nőknél nem tudom, hogy máshogy van-e. Nem hiszem.

Nehogy már a sex egy megtűrt természet ellenes dolog legyen, mert kiugrom az ablakon.

Nyílván lehet nélküle élni és nem arról kellene szólni mindennek az életben, de undorító bűnös dolognak beállítani ostobaság, különben minden formában tiltva lenne...

Az orgazmus nem bűn, mert gyerek készítés közben van.

A nemi szervek érintkezése sem lehet az, mert gyerek készítés közben megtörténik. Az idiótaság, hogy meztelen testet látni bűn.

(anál, oral szex pedig ízlés kérdése, senkire sem eröltethető, de nem bűnös dolog. Az utóbbi pedig főleg nem)

Esetleg a szexet a kapcsolatfelé emelni már nem igazán pozitív dolog.

Ha valakinek csak az számít, ne hülyítsen egy másik embert évekig, aztán pedig dobja ki azzal az indokkal, hogy nem megy az anál. Na ez undorító és csak a szexről szól szerelembe álcázva.

Ha valakinek ez az igénye, az közölje az elején.

Miért nagy döntés neked örök feleségnek lenni?

Mi rossz abban, ha feleség vagy?

Mitől félsz? Mi nem tökéletes?

Lehet valaki jobb, mint a barátod? Miben?

Mindig találni fogsz olyat, aki más mint ő, de jó...

Nem akarod le rakni (azt a péniszt), de bűnösnek érzed magad és azt szeretnéd, hogy tsizta legyél?

A szex nem egy mocskos, összekoszoló aktus. Ha rosszul használják is a lélekkel van baj.

Nem rádgondolok, csak megjegyzem a kedvedért.

Miért szexeltetek? Nem-e azért, mert kívántátok egymást, mert szeretitek egymást?

Miért lenne jobb, ha szex nélkül szakítotok 8 év múlva?

Tudom szép, amikor 2 fiatal egymásnak adja a szüzességét. De semmire sem garancia és semmivel sem többek, mint két másik ember. Csak lehet villogni, hogy így meg úgy szeretik egymást.

Ebben a világban sokan tovább tanulnak és a nőnek is dolgozni kell, hogy a család meg tudjon élni. Nehéz mellette kis babát vállalni. Régen védekezni sem lehetett.

A családba alapból kellene apa és anya. Régen, ha szexeltél általában gyerek vagy abortusz lett belőle. Egy apa pedig nem tud 20 családot jól felnevelni (féltékenykedés nélkül főleg nem).

Sok probléma volt a szexből. De most be kell fejeznem, remélem nem lett túl zavaros a vége. Majd javítok talán. Sok boldogságot:)

Kérlek szépen, ha már így áll a helyzet, össze kellene házasodni! :)

Nem tudom, hogyhogy nem érted, hogy ha Istennel valóban rendezni akarjátok ezt a dolgot, és azt szeretnétek, hogy a lelkiismeret-furdalás megszűnjön, akkor nincs más választásotok! Bármi más opciót választotok, szenvedni fogtok miatta mindketten! Nem ijesztgetésből, nem bigottságból és nem bántásból mondom, hanem ez az igazság!

Nem hallottad-e még ezt?

"Máté 19:5 És ezt mondá [Jézus]: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.

Máté 19:6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza."

Lehet, hogy te úgy gondolod, mivel még nem írtatok róla papírt, ezért ez rátok nem vonatkozik, hiszen még nem vagy a felesége.

Csakhogy Isten egy kicsit másképp gondolkodik, mint az emberek. A Biblia szövege egyértelmű abban, hogy a férfi és a nő nem attól válik egy testté, hogy ország-világ előtt egy pap házastársakká nyilvánítja őket, hanem a szex során. Miért? Azért, mert Isten így, erre a célra tervezte meg a szexet.

Az eredeti kifejezés, amit Jézus használ az idézett részben ott, hogy "ragaszkodik" feleségéhez, azt jelenti, hogy 'hozzáragaszt', 'hozzátapad', 'odaragad'! Ezért mondja azt Jézus, hogy "Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test." Ez az "odatapadás" egyrészt fizikailag is kifejeződik a szexben, de van egy erőteljes lelki tartalma is, amit nem is kell különösebben magyarázni, hiszen már most is érzed/érzitek saját magatok is, azonkívül az egész világ (meg a média) tele van azoknak az embereknek a fájdalmával és frusztráltságával, akik egy már "elhált" kapcsolatból kilépnek, aztán elhálnak egy másikat is, az sem jön be stb., és aztán ha össze is házasodnak végül valakivel, annak is 50% körüli eséllyel válás lesz a vége... és minél több ilyent élnek meg, annál csalódottabbak, annál frusztráltabbak, annál boldogtalanabbak lesznek, hiszen soha nem tudnak 100%-ban biztosak lenni többé abban, hogy akivel épp "együtt vannak", az valóban az ő saját, elidegeníthetetlen, örök társuk, az elválaszthatatlan részük, mintha a saját testük lenne... ahogy Jézus kifejezte, mi volt Isten eredeti szándéka a házassággal.

És ha valaki nem 100%-ban biztos abban, hogy az a kapcsolat, amiben van, örökké fog tartani, az nem is tud 100%-osan szeretni, hiszen fél attól, hogy egyszer vége lesz, fél attól, hogy vagy ő maga, vagy a társa egyszer "megunja" a kapcsolatot, és vége lesz az egésznek. Ahogy János apostol kitűnően megfogalmazta:

"A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." (1Ján. 4:18)

Egyébként pont a fent levezetett, Istentől elrendelt lelki változások miatt az ószövetségi Törvényben, melyet Isten adott Mózesnek, az volt a rendszabály arra az esetre, hogy ha valaki egy el nem jegyzett szűz lánnyal lefeküdt, hogy el kellett vennie feleségül.

Tudom, sokan erre azt felelik, hogy de hát az ószövetségi Törvény nem vonatkozik a keresztényekre, és hogy Jézus megváltott minket a Törvény átkától, és ez igaz is. De azt elfelejtik hozzátenni, hogy ettől még Isten értékítélete a dolgokról soha nem változott, és nem is változik meg.

Maga Jézus mondta:

"Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Máté 5:18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik."

Ezért állítom azt, hogy ugyanúgy, ahogy az sem változott meg, hogy amikor egy férfi és egy nő lefekszenek egymással, akkor "összetapadnak" és egy testté válnak, ugyanúgy Istennek most is az a véleménye, hogy ha egy egyébként hívő, Istent szerető és Neki tetszeni akaró pár között úgymond "véletlenül" idő előtt (házasságkötés előtt) megesik, akkor már ne is váljanak szét. Mert "Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza." És ez nem csak akkortól kezdve érvényes, amikor a pap ünnepélyes keretek között kimondja.

Ha ez nem győzött volna még meg, hadd szóljon még Pál apostol is:

"1Kor 7:8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nekik, ha úgy maradhatnak, mint én is.

1Kor 7:9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni."

Szerintem jól jártok, ha ezeket a szavakat nagyon komolyan veszitek, mert Istennel bűn tekintetében nem lehet "alkudozni". A megbocsátásnak természetesen helye van, és Istennek megvan arra hatalma is és és az erre irányuló szándéka is, hogy ha véletlenül hibázik az ember (mert hát ki nem?! :D), akkor helyrehozza úgy, mintha el se rontotta volna a dolgokat. De ehhez az is kell, hogy az ember okuljon a hibájából, és végre elkezdjen engedelmeskedni Istennek. Amíg az ember a saját feje után megy, addig Isten nem tud vele mit kezdeni, hiszen nem kényszeríthet arra, hogy jól csináld a dolgokat.

Én nem tudom, mi az a második tisztaság, bizonyos körülmények között meglehet, hogy van valami ilyesmi, de nem hinném, hogy ez arról szól, hogy ha egy hívő fiú és lány elhamarkodják a dolgokat, akkor utána néhány ejnyebejnye után, ha úgy látják jónak, akár újra is kezdjék valaki mással, ugyanazt... ha egyszer már nem sikerült úgymond "tisztának" maradni, miből gondolod, hogy majd másodszor, másvalakivel, sikerülni fog? Mi arra a garancia, hogy akkor majd működni fog? Mi arra a garancia, hogy majd esetleg nem fogsz-e még inkább elbizonytalanodni, mint amennyire most bizonytalan vagy abban, hogy a jelenlegi fiúd felesége akarsz-e lenni vagy sem?

Az emberek azt fogják neked/nektek mondani, hogy hát igen, ami megesett, az megesett, de ha most már esetleg nem is akartok összeházasodni, akkor inkább ne is tegyétek, inkább majd várjatok valaki másra, az "igazira", második tisztaság, és rendben lesz, hiszen jobb egy félmegoldás, mint esetleg boldogtalannak lenni annak az oldalán, akit talán nem is szeretsz.

De az az Isten, akit én ismerek, nem elfelejteni szokta a bűnöket és alkudozni az egyik és a másik bűnös megoldás között, hanem azt szokta mondani, hogy egy út van, ami az életre visz, ha azon maradsz, élsz, ha letérsz róla, meghalsz. Ha pedig hibázol, annak a következményeit viselni fogod, de ha megbánod és megtérsz belőle, akkor Isten hajlandó mindent elkövetni annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé érezd a következményeket. 100%-ig általában nem lehet már az ilyen dolgokat helyrehozni (e jelenvaló világban legalábbis), pl. ismerek olyan keresztényeket, akik majdnem belehaltak a drogba és úgy tértek meg, ma már boldog családapák normális élettel, gyerekekkel, és a függőségből teljesen meggyógyultak, viszont a testükben még így is hordozzák a korábbi életformájuk következményeit kisebb-nagyobb mértékben.

Valahogy így van ez a házasság előtti szexszel is a keresztények esetében, ilyenekről is tudok, hisz nem ti vagytok egyedül, akikkel ez történt. Megbánták, megvallották és összeházasodtak, Isten megbocsátott nekik és képesek normális, boldog házasságban élni, de az biztos, hogy sokkal nehezebben sikerül nekik ezt megvalósítani, mint azoknak, akik megtartóztatták magukat.

De mégis, lehetséges! Csakhogy engedelmeskedjetek Istennek, mert jobb házasságban élni, mint égni, ezt mondja az Örökkévaló. Persze nyilván, nem tudom, hány évesek vagytok, mik a körülmények stb., biztos hogy nem kell ettől még agyonsiettetni, de az őszinte szívből jövő tanácsom az, hogy ne nagyon gondolkodjatok más opcióban.

"Semmissé tenni" a dolgokat már nem tudjátok, viszont ha tudtok beszélni egy olyan lelkipásztorral/pappal, akinek esetleg van ilyenben tapasztalata (vagy más, egykor hasonló cipőben járt házaspárokkal), akkor ők abban is tudnának segíteni, hogy hogyan tovább, mert ezentúl arra is kell figyelni, hogy meg ne gyűlöljétek magatokat vagy egymást emiatt (fennáll a veszélye!).

Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat használna, ha közösen tudnátok Istenhez imádkozni és őszinte szívvel a segítségét kérni, ebben nagyon nagy szerepe van a fiúnak is, hogy ő hogyan áll hozzá az egészhez. De azt mindenképpen ki kell mutatnotok az Úrnak, hogy hajlandóak vagytok alárendelni magatokat az Ő vezetésének és akaratának, mert csak így tud segíteni. Mivel olyanban nem nyújt segítséget, ami nem egyezik az akaratával, olyant pedig nem kényszerít semmire, aki nem akarja az Ő akaratát. Mindehhez pedig kell az a 100%-os hit és bizalom az Atyához, amiben az ember elfogadja, hogy "Uram, tudom, hogy amit Te akarsz nekem, az jó a számomra."

Isten SEMMIT nem akar önkényesen: minden, amit megparancsolt, és minden, amit megtiltott, a saját érdekedben áll. Ezért mindenki, aki engedetlen, önmagának (és olykor sajnos más embereknek is) árt a legtöbbet.

Remélem, segítettem valamit, ha gondolod, írhatsz üzenetet is, de a legfontosabb: BÍZZ az Úrban, mert Ő az a személy, aki minden problémádra tudja a választ!

Szia :)

Teljesen megértelek, és tudom, miről beszélsz, mire gondolsz.

Az eddigi válaszok tényleg nagyon vegyesek, és így összezavarhattak volna téged; de örömmel látom, hogy nem így történt. :)

Nem könnyű a helyzet, de tényleg van újrakezdés, van tiszta lappal indulás. :)

Ennek egyetlen - de nem mindig könnyű - feltétele az, hogy teljesen (= 100 %-osan) Isten kezébe tudd adni magad, az egész életedet, beleértve ezt a helyzetet is.

Nem tudom, mennyit olvasol Bibliát, de ott az van írva, hogy ha őszintén megbánjuk a bűneinket, akkor Isten hűséges és igazságos, megbocsátja azokat, és megtisztít minden hamisságtól.

Ez azt jelenti, hogy olyan lesz, mintha soha meg sem történt volna egy-egy dolog (bűn); így soha de soha többé nem kell emiatt bánkódnunk, szidni vagy kárhoztatni magunkat. Ha elfogadod Isten kegyelmét, bűnbocsánatát, az egyúttal azt is jelenti, hogy ÚJBÓL TELJESEN TISZTA vagy, még ha az érzéseid vagy "kedves" emberek mást is mondanak. Sajnos sokan nem tudják megérteni, felfogni a kegyelmet és a bűnbocsánatot teljes egészében, még a hívők között sem; leragadnak az emberi szintnél, pedig Isten sokkal hatalmasabb és másabb, az Ő gondolatai és utai nem a mieink. Ha egyszer Ő Jézus vérén keresztül tisztának és szentnek lát minket (márpedig őszinte bűnbánat után úgy lát...), akkor embereknek sincs joga másképp tenni, felhánytorgatni a múltat. Mert NINCS múlt; nincsen már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak.

Tudom, hogy ezt emberi ésszel nehéz felfogni, nekem sem volt könnyű, és most sem az; de megtapasztaltam már az életemben a TELJES szabadságot bizonyos területeken. Ekkor tudtam és éreztem, hogy NINCS "bűnös múlt" meg "jaj, de azért te milyen voltál..." vagy "megbocsátok, de nem felejtek ám..." és "emlékezz csak vissza..." és a többi. Isten nem ilyen, Ő nem fogja többé a fejedhez vágni, rádolvasni, felemlegetni; nem fog elítélni, piszkálni és kárhoztatni emiatt; mert Ő nem olyan, mint az emberek. Bárcsak mi, hívők is mindig így tudnánk hozzáállni saját magunkhoz és másokhoz is...

Még egy: lehet, hogy ha tényleg keresel lelkészt / papot, ő is majd valami banális sületlenséget fog mondani; ez sok tényezőtől függ (újjászületett-e, van-e bölcsessége, világossága ezen a területen stb).

Ezért én azt javaslom, hogy elsősorban Istennel próbáld meg lerendezni ezt az egészet, ill. az Ő vezetését kérd abban is, hogy kihez fordulj személyesen; mert nagyon nem mindegy...

Üdv. :)

Kedves Kérdező, nem azt írtam, hogy effektíve házasok vagytok (tisztában vagyok ezzel a szövetségi értelmezéssel, és egyetértek), hanem azt, hogy a testi egyesüléssel megvalósul az, amire Jézus azt mondta (idézve a Teremtés könyvét), hogy "ragaszkodtok" egymáshoz ("össze vagytok tapadva"), ezért érvényes az, hogy "amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza".

Ez két különböző dolog, és valóban nem lehet házasságnak nevezni, viszont van egy tagadhatatlan tény, amit ti magatok is éreztek, ez pedig az, hogy most már szenvedést okoz, ha nem lehettek egymáséi. Isten nem azért tiltotta meg a házasság előtti szexet, mert ez így "olyan szép" vagy "olyan nemes gesztus" stb., hanem azért, mert nem akarta, hogy az emberek szenvedjenek.

Lehet nagyon sokféleképpen megoldani a helyzetet, és ahogy BW előttem leírta, még ha ezután sokszor elrontanád az életedet, arra is lenne tökéletes bűnbocsánat, ha szívből megtérsz, de azért írtam úgy és azt, amit írtam, mert azt feltételeztem, hogy a legjobb megoldást szeretnéd választani, és Isten akaratát keresed. A jelenlegi helyzetre az Ő útmutatása a Bibliában benne van, én ezt közöltem veled. Ha ezt nem tartod jó opciónak, akkor én nem kárhoztathatlak, és megtérés esetén Isten sem fog, de tudod van az a mondás, hogy jobb nem játszani a tűzzel.

Összességében mondjuk akkor úgy, hogy jelenleg kisebb és nagyobb rosszból van lehetőséged választani, és a legkisebb rossz a házasság azzal a fiúval, akivel már lefeküdtél, amiből mindkettőtök őszinte odaszánása, igyekezete és megtérése esetén Isten nagyon jót is ki tud hozni.

A válaszok természetesen nagyon különbözőek, hiszen ez egy olyan internetes oldal, ahol bárki bármit írkálhat bármilyen témában, tehát a lehető legkülönbözőbb világnézetű emberektől kapsz tanácsot egy olyan dologban, amit a saját világnézeted szerint szeretnél rendezni. Ezért valóban - mint ahogy írtam is - ennél jobb megoldás olyan embereket kérdezni, akiknek a véleményére komolyan adhatsz, és akik kb. ugyanolyan komolyan veszik ezt a dolgot, mint te. Az itteni válaszok alapján nem nagyon tudod leszűrni, hogy melyik tanács kitől, milyen emberektől származik, márpedig tanácsot csak olyanoktól érdemes kérni és meghallgatni, akiknek lehet építeni a véleményére. Természetesen jogodban áll megválasztani, hogy kire hallgatsz, kivel értesz egyet, főleg egy ilyen nagyon magán jellegű dologban, amibe igazából az itt jelenlévőknek, engem is beleértve, semmi beleszólása nincs.

Nem is azért írtam le, amit írtam, mert meg akartam mondani a tutit, és befolyásoljalak, hogy mindenképp úgy járj el, ahogy én elképzelem, hanem azért, mert lelkiismereti kötelességem volt, hogy ezt az opciót eléd tárjam. :)

Kedves Kérdező! Főleg a 14:04-es kommenteddel kapcsolatban írnám, hogy ezek szerint számodra sem probléma, ha most a barátod napjában többször "igénybe venné prostituáltak szolgáltatásait"? Ugyanis, ha szerinted Isten szemében még nem gond, akkor neked miért lenne az? Hogy szerinted mikortól és meddig tart a házasság, az egy dolog és az egy másik dolog, hogy Isten szerint mikortól kezdődik egy házasság. Tehát azt állítod, hogy te többet tudsz a prófétáknál és többet Krisztusnál? Tudod, hogy a kapcsolatotokról mit is gondol Isten? Nem kellene megnézni Isten kinyilatkoztatásait, hogy pontosan mit is ír erről? Vagy te majd eldöntöd, hogy mi fér bele és mi nem?

Meg tudod nekem válaszolni, hogy Isten szövetségi népének, Ábrahám leszármazottainak, kiknek adatott a törvény, mikképpen rendelkezett Isten a házasságról? A templomban köttetett a házasság? A templom áldozati templom volt és nem házasságkötő terem. Nem köttettek házasságok ott. Idéznél a több, mint 600 törvényből, hogy hogyan rendelkezett Isten a házasságról? Nincs rendelet.

Isten a teremtésnél köttette a házasság szentségét.

"Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté."

Talán a barátodat kellene megkérdezni, hogy mi a szándéka veled. Azért kellesz, vagy a felesége vagy?

A te (ti) értelmezésetek szerint ha én fiatal vagyok, és összejövök egy hajadonnal, lefekszek vele, majd fél év után szakítunk, majd összejövök egy másikkal, és így tovább, majd amikor már azt sem tudom, hogy hány nővel feküdtem már eddig le, és összeházasodok egy nővel 40 éves koromra, az teljesen rendben van Isten előtt. Akkor a házasságig nyugodtan lehet akárhánnyal, bármikor, ez Isten szemében megengedett, hiszen csak a harmadik ember előtt kimondott igenes házasság számít. Ti igen tévelyegtek.

Valóban nem az a kérdés, hogy bűn-e a házasság előtti szex, hanem valóban az-e a házasság, amit mi emberek gondolunk?