Újrakezdés harminc felett nyelvtanárként?
28 éves múltam nemrég, és még mindig keresem az utam. 4 éve dolgozom egy nagy szolgáltató cégnél, nettó 110ezres fizetésért robotolunk az íróasztal mögött, a cég úgy ugráltat, ahogy akar, beosztja a szabimat, túlóráztat mert a számítástechnikai rendszer hibát hibára halmoz, és a javításra nem akar pénzt költeni.
Sokat gondolkozom, hogy váltanom kéne, és mindig a tanításhoz és a nyelvhez kanyarodom vissza. Gondoltam, összekötöm a kettőt, mégis csak változatosabb, és tán többet is keresnék.
Persze tanulnom kéne hozzá, de azt meg szeretek, nem lenne vele gond.
Érdemes-e harmionc felé új álmokat kergetni, vagy törődjek bele a robotba?
A jelenlegi munkahelyemen tervezhetek hosszú távra, de a dróton rángatás, a fejetlenség, a belső harcok elveszik a kedvem, pedig 2007ben azt gondoltam, álmaim munkahelyére kerültem. Feljebb pedig ha kerülnék, az végeláthatatlan túlórákkal és rengeteg stresszel járna.
Mit lépnétek a helyemben?
tanulj, az mindig jó, még ha a munkhelyi problémát nem is biztos, hogy megoldja. Tanulj, foglalkozz azzal, ami érdekel, amit szeretsz. Ez nagyon fontos, mégha este-hétvége is kell hogy legyen a munka miatt.
Az lenne a jó, ha 24 órában azt tehetnénk, amit szeretünk. De ma már mindenki,kivétel nélkül, rákényszerül, hogy a nap egy részét kényszermunkával töltse.
"még mindig keresem az utam" ez egy életreszóló dolog ám...sőt, lényege az életnek.. csak ahogy múlnak az évek, sok mindent felismer ezzel kapcsolatban az ember.
zen történet:
- Mester, nem találom az utamat!
- Ott van a lábad alatt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!