Újra össze jöjjek-e vele?

Három dolog szükséges a folytatáshoz mindkét féltől egyaránt:

(1) *Magas szintű intelligencia*. Tessék önkritikusnak lenni, és nem kritikusnak, ez nagyon fontos! Ha győz a vehemencia, a sértődés, nincs nagyon szilárd önuralom mindkét félben egyszerre, jobb belátni, hogy fájdalommentesebb a továbblépés!

(2) A meglévő tüskéket ki kell húznotok egymásból. Mindent el kell mondani, ŐSZINTÉN, még azt is, amiről eddig bármelyik fél hallgatott, és akkor is, ha fáj. Egy újrakezdést nem szabad újabb kényes titkot felszínre kerülésével veszélybe sodorni! Ennek a beszélgetésnek az elején ELŐRE tisztázni kell, és TUDATOSAN felkészülni, hogy fájdalmas dolgok is elhangoznak, de nem szabad utat adni a fájdalomnak. AZÉRT ÜLTÖK LE, hogy újrakezdjétek, tehát terítsétek ki a lapokat, kérjétek, és fogadjátok el a magyarázatokat, lássátok be a hibáitokat, kérjetek miatta elnézést, és a megbocsátás, és a szeretet legyen az úr! A feladat az elfogadás, az önkritika, és a megbocsátás, számon kérésnek helye nincs, CSAK UDVARIAS KÉRDÉSNEK. Feltételezzétek egymásról a jót, hogy csak kíváncsiság miatti az érdeklődés, és nem felelősségre vonás céljából! Nincs pofavágás, grimaszolás! Ha kell, tartsatok közben kis szüneteket, pihenésképp! És ne essetek az ágyba se, amíg ez nincs kész! Ha ez sikerül, és nem fullad sértődött veszekedésbe az egész, félig nyert helyzetben vagytok. Ezután A TELJES ŐSZINTESÉGRE és bizalomra alapozva, mint a legpozitívabb dologra az újrakezdésben, folytassátok TÜSKÉK NÉLKÜL. Ez után a pillanat után neheztelésnek HELYE NINCS!

(3) Szerelem.

+1:

Ha úgy döntötök, hogy megpróbáljátok, akkor mielőtt találkoztok mindkét fél vesse papírra az ÖSSZES kérdését, ugyanis a továbblépéshez mindegyiknek megválaszolásra kell kerülnie! (A kérdések a múltról szóljanak, ne arról például, hogy "mindig rendes leszel-e velem" - az ilyesmit maximum megpróbálni tudja az ember. Ha leültök, úgyis azzal a céllal ültök le, hogy megpróbáltok rendesek lenni egymáshoz, ezt nincs értelme hosszasan feszegetni, mert attól csak úgy érzi a kérdezett, hogy kételkednek benne.