Jézus miért nem engedte hogy Istenként imádják?

Isten gyülekezete előtt is leborulnak, és hagyják, hogy imádják őket:

Jel 3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.

Ugyanúgy ahogy a Bárány előtt is leborulnak:

Jel 5,8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.

Ugyanazt a szót használja mindkettőnél: imádat, hódolat, leborulás. Nem csak Nabukodonozor imádta tehát Dánielt, hanem a helyes rendnek megfelelően is történt ez, hiszen nem azt mondja, hogy elutasítaná Isten gyülekezete a leborulást azok részéről, akik megtérnek a sátán zsingaógájából.

Krisztus pedig még a feltámadva is én Istenemnek mondja az Istent. (a mi Istenünket, ami az ő Istene is)

Jel 3,12 A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

Úgyszintén én Istenemnek és a mi Istenünknek mondja egyúttal az egyetlen igaz Istent:

Jn 20,17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Vagy magához ment fel, magát nevezte Istenének és a mi Istenünknek is egyúttal?

"Vagy magához ment fel, magát nevezte Istenének és a mi Istenünknek is egyúttal?"

Nem érted a kereszténység lényegét. Nézz utána, rengeteg ilyen kérdés volt már, jó válaszokkal.

"Vagy magához ment fel, magát nevezte Istenének és a mi Istenünknek is egyúttal?"

Valahol igaz amit írsz, ez a Szentháromság egy fura dolog. Néha úgy tűnik mintha az Atya-Fiú-Szentlélek külön személy lenne néha meg olyan mintha ez a három személy egy Isten lenne.

Ami már fura dolog, emberi módon kell magyarázni az nem az Isten igazsága, nem a mennyből való, hanem földi. Az Isten igazsága egyenes, nincs benne semmi tekervényesség, semmi földi, e-világi filozófia maszatolás. Világos, érthető és egyenes. Isten megfogja a bölcseket a bölcsességükkel. Hol a bölcs? hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?

Lk 10,21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

Az én Istenem az, akinek itt Krisztus Jézus hálát adott, akit Ő is menny és föld Urának nevezett, nem valami ismeretlen háromságformula, amit úgy kell magyarázni, hogy kijöjjön a képlet, vagy akiről maga a magyarázó sem tudja hogy miről is beszél valójában, mert annyira titok. Ha titok, akkor semmi közöm hozzá (a titkok az Úréi, a kijelentettek meg a miénk, ahogy írva van), ha meg ki van jelentve, mutassa már meg valaki, hogy hol van megírva, hogy az egy Isten egy Isten és három személye van.

Óriási különbség van aközött, amit Isten kijelent és aközött ami/aki Ő maga. Tehát ti azt várjátok el hogy maga az univerzum teremtője végtelenül egyszerű legyen, akit egy tanulatlan suszter is képes megérteni? Nem beképzelt ez egy kicsit?

Mit szólnátok, ha azt mondanám hogy az emberi személyiség olyan sokrétű hogy még a mai modern pszichológia is alig érti. De azért haladunk. Na most ha az emberi én/éntudat/felettes én/tudatalatti stb. ennyire bonyolult akkor Isten személyisége mitől lenne egyértelmű mint egy másodikos matekpélda? Nem nagyobb a teremtmény az ő Uránál!

Egyébként meg a János evangélium első fejezete elég jól elmagyarázza ezt a kérdést. Hiába egyszerűsítitek le a Bibliát, a vége az hogy a lényeg vész el belőle. A teremtő személyiségére vonatkozó ismeretek ugyanis nem kötelezőek. Ugyanis Jézust követték, imádták, és minden hatalom néki adatott mennyben és földön. Innentől a vitátok értelmetlen.

Előzőnek.

Szerintem igen. Isten azt várja el, hogy tanulatlanul is megértsd, akár egy gyermek az apját, legalábbis ez az út. Aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint kisgyermek (a gyermek semmiképpen nem úgy áll a szüleihez, hogy elemzi, hanem szeret), semmiképpen be nem megy abba, ezt Krisztus tanította, nem én. Isten tehát nem filozófiai elemezgetésekből ismerjük, a gnoszticizmusra alapuló Pitagorasz formulákból kiindulva, nem is emberi bölcsességre élülő tanból, amin Ágostonék és a hozzá hasonlók agyalogtak, hanem Ő maga leplezi le magát a választottjainak, a kicsinyeknek, amikor akarja, mert ő dönt, nem ember. Hozzá senki nem mehet, csak akit Ő vonz. Jézus Krisztus ezért is hálálkodott (már hogy a kicsinyeknek leplezte le az Atya), nem azon, amit e világ bölcsei kiokoskodtak, azt semmibe vette. Az mind hiábavaló, Isten maga jelenti ki, hogy megfogja a bölcseket bölcsességükben (tudod, írva van, Krisztus meg így érvelt), és hogy a kicsinyeknek jelenti ki magát, sőt a gyermekek szája által hallgattatja el ellenségeit is.

Amúgy úgy gondolom egy az Isten, az Atya, Jézus Krisztus Istene és Atyja, a mennyei Atya, és nincs más. Ő egy Isten, személyben, jellemben, tökéletességben, igazságosságban, hatalomban, bölcsességben. Hatalmát annak adja, akinek ő akarja. (pl. Jézus Krisztusnak, ahogy te is mondtad adott minden hatalmat) Ő a kezdet nélküli, a Teremtő, minden élet forrása, a mindenek felett álló Uralkodó, a Magasságbeli, a Mindenható, aki teremtett minden mást. Rajta kívül nincs más. Ő támasztotta fel a Felkentjét (értsd Krisztusát) a halálból és ültette a maga jobbjára. Ő az aki VAN, aki lesz és aki eljövendő, aki örökké trónol. Ő az egyetlen igaz Isten, aki Jézus Krisztus elküldte, aki elrendelte a világ megalapítása óta, hogy legyen áldozat a vétekért. Mindezt ő tervezte el, és ő adta a fiát erre. Ő Szent Isten, és örökké imádandó, áldandó és egyedül jó Isten.